Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám, kedd
Ű J FILMEK A NAGY MESEMONDÓ TITKA «(cseh) Ez a címe az idősebbik Alexandre Dumas-ról készült élet- rajzfilmnek. A nagy mesemondó tehát nem más, mint az idősebb A. Dumas, a XIX. század francia irodalmának, a francia romantikának a legnépszerűbb s mindmáig legtöbbet olvasott regényírója. A színes életrajzfilm — Jaroslav DietI forgatókönyve alapján — Karéi Kachyňa rendezésében készült. Az alkotó a történet középpontjába a mesélő romantikust állította, aki romantikus volt nemcsak műveiben, de életében is; a szertelenség és a szellemesség a legjellemzőbb megnyilvánulásaira. Dumas — bár számos színpadi művet is írt — elsősorban elbeszélő, akiből szüntelenül áradt a mese. Regényei, elbeszélései, szövevényes regényciklusai mozgalmas látomássá teszik a francia múlt egészét. Életművének mintegy háromszáz kötetéből a nagyobbik rész ugyan elavult, de számos még ma is diadalmasan állja a száguldó idő versenyét. Gondoljunk csak A három testőrre vagy Monte-Christo grófjára. Ez a néhány, immár klasszikussá vált műve, illetve ezek hősei a nagy romantikus mellett megjelennek a filmvásznon is. A filmben megismerkedhetünk az író fiával, az ifjabb Alexandre Dumas néven ismertté vált íróval is, A szellemes életrajzfilm kultivált rendezése Karéi Kachyňa érdeme. A film képkockáiról valóságos tisztelet, szeretet árad, szinte érezzük azt a csodálatot, mellyel Kachyňa a nagy mesemondót övezi. A rendező — aki szemmel láthatóan szív- vel-lélekkel dolgozott filmjén — az idősebb Dumas szerepét Martin Štépánekra bízta. A fiatal színész nehéz feladattal birkózott meg, hiszen azonosulnia kellett a szertelen és romantikus író egész lényével — a húszévesen Párizsba érkező Du- mas-val egészen haláláig, hatvannyolc éves koráig. A fiatalabbik Dumas-t a filmben Petr Stépánek kelti életre. A nagy mesemondó titka című cseh filmben Martin Stépánek kelti életre az idősebbik A. Dumas szerepét. AZ IDEGEN (olasz) Luchinu Viscontinak, az egyetemes filmművészet kiemelkedő egyéniségének újabb filmjét láthatjuk a mozikban. A Rocco és fivérei, a Gepard, az Istenek alkonya című alkotások világhírű rendezője 1967-ben régi álmát valósította meg: filmre vitte Albert Camus francia író 1942-ben írt regényét, a Közönyt. A velencei filmfesztiválon bemutatott film — akárcsak annak idején a regény — ellentmondó véleményeket váltott ki. Visconti a filmben Albert Camus gondolatainak hű tolmá- csolója; arra törekedett, hogy a regényt — nemcsak a cselek, ményét, hanem szellemét is — a leghívebben érzékeltesse, sajátos rendezői stílusát tehát a minimálisra csökkentette. Kétségtelen, hogy Visconti aprólékos részletességgel ábrázolja a történetet, nem maradt adós a szereplők jellemábrázolásával és lelkivilágának bemutatásával és lelkivilágának bemutatásá- sem, hiteles környezetrajzot ad, sőt, sikerült a film nyelvezetére fordítania a filozófiai magot tartalmazó részeket is. Rendezése mértéktartó, a regény meseszövését semmivel nem toldotta meg, nem is vett ej belőle, az irodalmi művet szinte „szertartásosan“ közelítette meg. Alkotása tehát elsősorban Camus filmje, bár magán viseli a világhírű rendező kézjegyét. A regény főhőse egy Algériában élő francia férfi, aki gyilkosságot követ el... Ezt a férfit a filmben Marcello Mastroi- anni testesíti meg. A főszereplő személyének kiválasztására hosszan tartó válogatás, mérlegelés után került sor (Horst Buchholz és Alain Delon is esélyesek voltak); ez nem is meglepő, hiszen szellemileg és fizikailag egyaránt igényes szerep megformálása nehéz feladat elé állítja a színészt. Az igényesség elsősorban az ellentmondásokkal küzdő és belső vívódásokon áteső főhős jellemének és személyiségének ábrázolásából ered, és természetesen a főszereplőre hárul a feladat, hogy ezeket a vonásokat hitelesen megjelenítse, színészi eszközeivel érzékeltetni tudja a hős gyötrődéseit és belső vívódásait. Mastroianni, mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyította, hogy a legbonyolultabb jellemszerepek megformálására is képes, s úgy hisszük, ez esetben felesleges akármilyen szu- perlatívuszt is fűzni színészi képességeihez és tehetségéhez. Anna Karina a női főszerep megformálója; kissé „elhalványul“ a nagy színész mellett. —ym— Korunk nagy tudósa, Rutherford a kémikusokat találóan századunk „fakfrjainak“ nevezte. Valóban, a kémia bármely rendelést képes teljesíteni — legyen az kozmikus hideget és a martinkemencék hőségét egyaránt álló műanyag, valamint a bonyolult gépgyártási technológia egyszerűsítése, a fémek korrózióvédelme stb. A kohászat, a papír- és cellulézipar, az építőipar, a gépipar, a mezőgazdaság és más területek fejlődése szoros kapcsolatban áll a kémia tudományával. V. V. Kórsak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja hozzávetőlegesen kiszámította, hogy napjainkban a világ laboratóriumaiban minden tíz percben előállítanak egy új polimert (óriásmolekula). Az iparnak azonban csak a műszaki-tudományos haladást elősegítő anyagokat szabad felhasználni közülük — és ennek az elvnek megfelelően folyik a munka az akadémiához tartozó Elementáris Szerves Vegyü- letek Kutató Intézetében is. A Szovjetunióban kidolgozott új polimertípus, a poliarilátok például a 300 fokos hőmérsékletet is igen jól bírják és széles hőmérsékleti intervallumban állandó dielektromos tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem ártanak nekik a savak (köztük a koncentrált salétromsav) sem, bírják a benzint, olajat, valamint a szerves oldószerek többségét. Sikeresen helyettesítik a természetes anyagú fonalakat, jó alapanyagot jelentenek a kordbársony, különféle műszaki szövetek és vitorlavásznak gyártásában. Mint ismeretes, az egy tonna iparcikkekben alkalmazott szintetikus szál mintegy három tonna jó minőségű gyapotot szabadít fel. A poliarilátok egyik legfontosabb alkalmazási területe az elektronika és a rádiótechnika lesz, ahol hőálló műanyagok, elektromos szigetelő rétegek és lakkbevonatok képében nyernek majd alkalmazást. Több millió elsőosztályú szövetet kénytelenek a textilgyárak kiselejtezni évente a rájuk jutó gépolaj miatt. A különböző elektrovákuumos berendezésekben, elektronikus műszerekben, besugárzó berendezésekben és élelmiszeripari gépekben pedig tilos a folyékony kenőanyagok használata. Emiatt kénytelenek különleges porokat, vagy lakkbevonatokat használni, amelyek rend' kívül gyenge védelmet nyújtanak a súrlódás ellen. Az intézet nagymolekulájú vegyületek laboratóriumának szakemberei új antifrikciós (súrlódásgátló) önkenő műanyagokat dolgoztak ki — az amant, teszont és az eszterant. Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Kanadában és az NSZK-ban is bejelentett szabadalmak biztosítják a szovjet szakemberek prioritását. Az önkenö műanyagokat kipróbálták a mínusz 100 foktól plusz 300 fokig terjedő hőfoktartományban, és ezek magas kopásállóságról tettek bizonyságot. A legkülönbözőbb anyagból készült alkatrészeket képes „halálos szorításába“ fogni az új, polimerekből készült univerzális ragasztó, amely fémek, üveg, műanyag és különféle műszálak ragasztására egyaránt jól használható. A. V. Kórsak laboratóriumában kidolgozott, ciakrin nevű hidegen is keményedő ragasztó- anyag abban különbözik a fenti műanyagalapú ragasztóktól, hogy minden katalizátor, melegítés, vagy nyomás nélkül ragaszt — üvegtárgyakat húsz másodperc, fémrészeket három, fából készült darabokat pedig három—öt perc alatt. Nagy érdeklődéssel fogadták a mínusz 60 és plusz 100 fok között megbízható ciakrint mind a műszergyártók, mind a nyomdászok és gépészek. Az óraiparban a ciakrin csökkenti, az önköltségeket és javítja a szerelés minőségét. Az új ragasztóanyag alkalmazása a szerszámgépiparban 30—40 százalékkal csökkenti az átfutási időt, 10—15 százalékkal a felhasznált anyag- mennyiséget és mintegy egyharmadával a munka- igényességet. A ragasztott helyek szilárdsága jobbnak bizonyult a hagyományos kötésekénél és hermetikus záródásuk nagy előnyt jelent például a ciszternák és egyéb tartályok építésénél. Az orvosok pedig — eredeti módon — véredényeket és bélszakaszokat kezdtek ragasztani ciakrinnal — az új anyag létrehozóinak legnagyobb csodálkozására. Ma a ciakrint gyártó kísérleti berendezés által termelt anyag- mennyiséget teljes egészében az orvosok kapják, de hamarosan megindul a tömeggyártás is. Lassan öt esztendeje lesz annak, hogy a műszaki sajtó világszerte azzal az érdekes hírrel lepte meg az olvasót, hogy Egyiptomban, kozmikus sugarakkal fogják „megröntgenezni“ a piramisokat. A Gizeh melletti Keopsz, Kefren és Miikerinosz piramisról volt szó. A három monumentális építmény i. e. 2700—2600 között épült. Az átvilágítás célja az volt, hogy ily módon derítsék fel azokat az esetleges titkos sírkamrákat, amelyek fortélyos elhelyezésükkel évezredeken keresztül elkerülhették a sírrablók figyelmét. 1967-ben kezdődtek meg az átvilágítási munkák Luis Alvarez professzornak, a berkeleyi egyetem munkatársának irányításával. Hol tart ez a kutatás napjainkban, és milyen eredményeket sikerült eddig elérni? A piramis átvilágítására a kozmikus sugárzás másodlagos energiahordozóit, a müon részecskéket használják fel. Ez a kozmikus sugárzás úgynevezett kemény komponense. A müonok 100 méteres földkéregén is át tudnak hatolni. Alva- res professzor a inüon-detektornak speciális szikrakamrát tervezett. A szikrakamrák több köbméteresek, tehát igen tekintélyes a térfogatuk, így a müonok pályáját három dimenzióban nagy térrészben lehet követni. A kutatások során a Keopsz piramisban két halotti kamrát és egy szarkofágot találtak. A Mükerinosz piramisnál az eredmény egy kamra és egy szarkofág volt. Az összes kamra és szarkofág már ki volt ürítve, tehát a sírrablók az elmúlt évezredek folyamán elvégezték munkájukat. Nein sikerült azonban mindeddig a legizgalmasabb kérdésre feleletet kapni: a Kefren piramis az elmúlt években végzett munka ellenére is megőrizte titkát. A kutatók mindeddig egyetlen rejtett kamra vagy labirintus nyomát sem találták. A Kefren piramis átvilágítási munkálatait 1967 nyarán kezdték meg. A szikrakamrát a piramis szimmetriatengelyében fekvő, egyetlen ismert sírkamrában helyezték el. Ez a kamra néhány méterrel a föld felszíne alatt van, és két folyosón keresztül közelíthető meg. Pillanatnyilag ez a két folyosó és a kamra az összes ismert üreg a piramisban. A kutatók szinte lehetetlennek tartják, hogy a hatalmas építményben ne volnának rejtett sírkamrák és folyosók. A kutatás ezért tovább folyik, tekintve, hogy a piramist nem sikerült teljesen átpásztázni. Az 1967-ben megkezdett bemérések során összesen 1 200 000 müon részecskét regisztráltak. Segítségükkel összesen 900 pásztázási irányt sikerült szelektálni. Egyetlen pászta esetében sem találkoztak a kutatók olyan jellel, amely a piramison belül folytonossági hiányra utalt volna, tehát kamrára vagy folyosóra lehetett volna következtetni. A müonok és a múmiák harca tehát a Kefren piramis esetében jelenleg 0:0-ra áll. További átvilágítási kísérletekre van szükség, ami természetesen további technikai fejlesztést és időt igényel. A szakértők remélik, hogy az egész építmény átvilágítása után fény derül a Kefren piramis rejtélyére. SZÁMÍTÓGÉP ÉS MUZSIKA Június 15-én ünnepélyes keretek közt megkezdődik a Dolgozók Filmfesztiváljának nyári szakasza. A filmszemle keretében bemutatják többek közt a Csárdáskirálynő című magyar filmet is — « felvételen ebből látható egy jelenet. Célunk nem az alkotóművész lelkivilágának lerombolása, hangoztatta dr. Frieder Nake stuttgarti komputergrafikus az egyik komputer-kongresszuson megtartott referátumában, mely az elektronikus számítógépek zenei és képzőművészeti „tehetségéről“ számolt be. Ezt az ígéretet Nake és társai sem tudták betartani: nem tudták ők sem eldönteni, hogy lehet-e egyáltalán lélekről beszélni — mikor a művészi alkotás folyamata matematikailag megfogalmazott programmá, ember és gép által egyaránt feldolgozható anyaggá degradálódik. Néhány éve már komputerek is képesek bármilyen stílusú zenedarabot komponálni és olyan rajzokat készíteni, melyek elérnek egy előre kiszámított esztétikai színvonalat. Még verselni is tudnak receptre; a hozzávalókat egy csomó szabály és — a véletlen adja. A komputerművészet programozói szerint éppen ez az irányított véletlen az, amit az alkotóművésznél ötletnek nevezünk. Hogyan lehetséges azonban, hogy egy véletlensorozatból értelmes művészi alkotás keletkezzék? Ugyanúgy, ahogy a biológiai fejlődés folyamán bizonyos változások (véletlenek) és kiválasztódási elvek alapján, a legcsodálatosabb teremtmények jöttek létre. Ha tehát a programozó a komputerrel zenét akar komponáltatni, először is „megeteti“ egy csomó hanggal, egyszerű dallamhoz és kísérethez például 3 oktáv harminchat hangjával. Ezután az automata az „elektronikus kockázást“ (szaknyelven: véletlengerjesztést) tanulja meg, s a véletlenre bízva választja a hangokat. A zeneszerzéshez persze egy egész sereg szabály is tartozik, s ezek figyelembevételével a komputer vizsgálat alá veszi a hangokat. Vagy megtartja és besorolja a leendő darabba, vagy visszadobja és újra „kockázik“. Szabály írja elő a darab hangnemét is, mondjuk a C-durt. Ezáltal a harminchat hang közül tizenkettő már nem jöhet számításba. Külön előírás szabályozza az ütemet, a téma hosszát. Alapjában véve igen egyszerű eljárás, amihez tulajdonképpen komputerre nem is lenne szükség; már Mozart is írt egy értekezést, a zenei ismeretek nélküli, kocka segítségével való komponálásról. A komputer csupán gyorsabb, mint az ember; dallamai másodpercek alatt születnek meg. Ugyanezen elvek alapján dolgozik a festővagy rajzolókomputer is. A képfelületet kellő finomságú apró pontocskákra osztja fel, s minden pont számára a színek és árnyalatok egész skáláját tartja készenlétben. Megfelelő szabályok betartásával végül is pontról pontra színekkel, illetve árnyékolással tölti ki az egész felületet. A jelenlegi rajzoló-automaták egyelőre még csak fekete-fehér grafikákat képesek készíteni Egyes komputerzenészek ma már a gépzene következő fejlődési fokának kimunkálásán szorgoskodnak: nem hajlandók hangszínkészletiiket a hagyományos, mechanikus hangszerekre korlátozni, hanem az automata segítségével új, az emberi fül számára ismeretlen hangfrekvencia- keverékeket produkálnak. Egy pár éven belül — reménykednek a kísérletezők — a zenei élet elképzelhetetlen lesz komputermuzsika nélkf'l. (dj) 1972. VI. 6. 6 MÜONOK HARCA A MÚMIÁKKAL A KÉMIA KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEI
