Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-05 / 130. szám, hétfő

Ahol büszkék a súlyemelőkre Sportkörökben sokat hallat­nak magukról a hurbanovói (ügyalla) mezőgazdasági gép­javító szaktanintézet fiatal súly­emelői, akik az utóbbi időben nagyszerűen szerepeltek és a Havífovban sorra került cseh­szlovák ifjúsági bajnokságon is aranyérmeket szereztek. Ma már nemcsak iskolájúk, vala­mint a komárnói járás és a nyugat-szlovákiai kerület, ha­nem az egyetemes szlovákiai sport jelentős képviselői. Ez a súlyemelő együttes tíz évvel ezelőtt alakult. Az indu­lás Lajos Benjamin tanító ne­véhez fűződik, aki gépipari ta­nuló korában szerette meg ezt a férfias sportot. Amikor taní­tóként látta, hogy növendékei között sok az úgynevezett „fogdmeg“ típusú falusi gyerek, felkeltette a fiúk érdeklődését, ami sikerrel is járt. Mint min­denütt, ott is nehézségekkel kellett megküzdeni. Nem volt edzőhelyiség, hiányzott a kellő felszerelés, de ez az edzőt és tanítványait nem kedvetlenítet­te el. A távozó diákok helyett mindig újak jöttek, s azokkal ugyancsak megkedveltették a súlyemelést. A megfelelő támogatás kö­vetkeztében sorra jelentkeztek a szép eredmények Az elsők Zsidek, Duska és Szlávik tanulók nevéhez fűződ­nek. A későbbi csapat tagjai: Tóth, Bazsó, Trencsík, Sárai, Maudák, Balha és Matlák vol­tak, akik közül Matlák szlová­kiai csúcstartó is volt. A leg­jobb eredményt Pavlisz érte el, aki a 90 kg-os súlycsoport­ban 112,5 kg-os teljesítményé­vel országos csúcstartó lett. Ezek az eredmények kellő­képpen megalapozták a hurba­novói fiatul sportolók jó hír­nevét. Az első igazi nagy siker akkor szülelett, amikor a csa­pat Mikulášikkal és Cservenák- kal megerősítve az 1968. évi országos bajnokságon ezüstér­mes lett. A következő évben Szekeres, Tóth, Sárai, Végh és Pavlisz kitűnő szereplésének köszönve a Prága Nagydíjáért megrendezett küzdelemben ki­harcolták a figyelemre méltó második helyet. A sikerek a fiúkat nem tették elbizakodottá, még keményebb edzéseket folytattak és 1971-ben az egyéni csehszlovák bajnok­ságon Varga és Vendégh Béla ezüstérmet, Antal és Horján pe­dig bronzérmet szerzett. Néhány hónappal később a Csapat elérte eddigi szereplésé­nek legnagyobb sikerét, amikor Antal, Varga, Vendégh, Kovács, Kántor, Csege, Méhes, Horján felállításban elnyerte Prága Nagydíját. Ez valóban országos siker. A verseny kezdetén Prága, Brno, Teplice, Ostrava csapata szinte mosolyogva néztek a kis hurbanovói csapatra, s mintegy azt akarták kérdezni, mit akar­hatnak ezek a kis falusi legény­A Havífovban megrendezett országos súlyemelő-bajnokságon nagy sikerrel szerepelt a TJ Strojár POU Hurbanovo csapata. Felső sor balról: Kecskés, Méhes, Szolár, Cserge, Lajos Benjámin edző, alsó sor, ugyancsak balról: Kovács, Vendégh, Antal, Kántor. (Munka László felvétele) kék, hiszen igazában azt sem tudták róluk, hol is van az a városka, ahonnan a nagy ver­senyre érkeztek. Csak eredmé­nyeik láttán kezdtek érdeklőd­ni felőlük. A jubiláris, 10. év is szép si­kerekkel rajtolt. Az év elején a járási olimpián hét aranyér­met szereztek a hurbanovói versenyzők. Utána a nyugat­szlovákiai kerületi bajnokságon Kovács László, Antal László, Vendégh Béla, Solár István, Cserge István és Méhes Zoltán aranyérmes lett. Ezt követően a szlovákiai bajnokságon, ame­lyet az SZTSZ KB megbízásából Hurbanovón bonyolítottak le, ismét bebizonyították, hogy számolni kell velük országos viszonylatban is. Május 20-án és 21-én a Haví- ŕovban megtartott csehszlovák bajnokságon három aranyérem fémjelezte a hurbanovói súly­emelők nagyszerű tudását. Ko­vács László, az 52 kg-os súly­csoportban beállította a szlová­kiai csúcsot, (a lökésben (90 kg-os eredményével). Továbbá Antal László az 56 kg-os és Mé­hes Zoltán a 90 kg-os súlycso­portban. Cserge István az ugyancsak 90 kg-os súlycso­portban szerzett ezüstérmet. A csehszlovák bajnokság 22 egyesület részvételével zajlott le, 50 versenyző állt rajthoz és az összesített pontversenyt Hurbanovo csapata nyerte, ma­ga mögött hagyva Havírov és a ČH Praha együttesét. A nagy sikerek után megkér­deztük a súlyemelő- sport hur­banovói alapítóját és a csapat edzőjét, Lajos Benjámint elé­gedett-e a fiatalokkal és a csa­pat támogatásával. íme a vá­lasz: — örülünk annak, hogy ter­veink ilyen szépen sikerültek. Fiataljaink elfogultság nélkül rajtolnak az országos bajnoksá­gon is, sohasem kell miattuk szégyenkeznünk, általában csak örömöt szereznek. Külön öröm számomra, hogy mint pe­dagógus én is segíthetek a fia­talok szabadidejének hasznos kitöltésében. Igyekszem sporto­lással lekötni a fiatalok érdek­lődését, ezt megszerettettem velük, bár sok türelmet, oda­adást, edzést és sportszerű éle­tet kövelel meg mindannyiuk- tól. A fiatalokban sikerült ki­alakítanom a baráti együttér­zést, együttműködést, a közös­ségi szellemet és a fegyelmet — Ami a támogatást illeti, az iskola vezetősége, élén Ho- mola József mérnökigazgató­val, minden támogatást megad. Rendszeresen folytathatjuk edzéseinket, és a nevelők is szabaddá teszik a tanulókat az edzési napokon.. A Járási Test- nevelési Szövetség Slatina, Vi- rágh és Juhász elvtársakkal az élén is hathatóan támogat ben­nünket. A nálunk végző fia­talok 18. életévük betol lése után egymás után kapják az ajánlatokat, hogy nagycsapatok színeiben szerepeljenek. így például néhány hónapja Hor­ján Viktor a bratislavai Spoje csapatának versenyzője lett és a szlovákiai bajnokságon a ju­niorok csoportjában aranyérmet szerzett új csapatának. — A jubiláris évben szeret­nénk baráti kapcsolatot terem­teni a Tatabányai Bányász súly­emelőivel. Ez a kapcsolat szí­nesebbé tehetné együttesünk tagjainak életét is. A további­akban szorgalmasan készülünk az országos bajnokságra, ame­lyen Szlovákia legjobb csapatai is részt vesznek. Célunk, hogy Prága Nagydíjáért ismételten sikeresen szerepeljünk. MUNKA LÄSZLÖ Kézilabdázók Ryugatazfanrákiri találkozója ki: 1. Levicei járás, amelynek képviseletében a III. AKI sze­repelt, 2. a senicai járás, az AKI Závod csapatával, 3. a galantai járás, amelynek képviselője az AKI Šaľa volt. Az ünnepélyes eredményhir­detésen a helyi úttörőház igaz­gatójától vették át ifjú kézilab­dázóink a legjobbaknak kijáró díjakat. Az országos bajnokságban te­hát a nyugat-szlovákiai kerü­letet a levicei III. AKI úttörői képviselik majd, méghozzá első ízben. A sikerből részt kér ma­gának Kršiak Tibor, a csapat edzője is. (sebestyén) Az olimpiák gigantizmusa Amikor München városa 1966 ban megkapta a nyári olim­pia rendezési jogát. Vogel polgármester közölte a NOB bal, hogy az olimpiai létesítmények költségei előzetes számítások szerint nem haladják meg az 520 millió márkát (140 millió dollár). Ez akkor csak inkább találgatás volt, mintsem va­lódi adat. A város vezetőinek az volt a legfontosabb, hogy megkapják a rendezés jogát, a kiadásukat pedig majd csak fedezi valaki. j Csaknem hárommiliárd márka Elkezdődtek tehát az építkezések, s 1969-ben a költségek elérték az egymilliárd márkát. Két év múlva már kétmilliárd nál tartottak. Tavaly októberben a szervező bizottság kijelen­tette: „A végösszeg 1972 millió márka. Többet nem áldozunk az építkezésekre“. A csaknem kétmilliárdos költségvetés az első pillanatra igaznak tűnik. A valóságban azonban az olim­piai létesítményekkel kapcsolatos kiadások majdnem hároin- milliárd márkára rúgnak. Ugyanis a szövetségi kormány még egymilliárd márkával járult hozzá a München és Kiel környé­kén épülő utak megépítéséhez. Ha szervező bizottságnak rá­adásul a 20 00Ü katona „kikölcsönzéséért“ is, fizetnie kellene, akik majd különböző szolgálatokat teljesítenek az olimpia ide­jén, akkor további 140 millióval növekednének az olimpia költségei. Már Tokióban is horribilis összeget emésztett fel az olim­pia megrendezése. Mexikó aztán még a japán fővárost is fe­lülmúlta. S amint látjuk, München minden eddigi rekordot túlszárnyalt a bá'rommilliárd márkával. Akaratlanul is fel­vetődik az emberben a kérdés: hová fog ez vezetni? Törölni egyes sportágakat? Az olimpiai játékok fokozott túlméretezettsége a NOB egyik nagy problémája. Az elmúlt évtizedben több konkrét javas­lat is született arra vonatkozólag, hogyan lehetne az nlim- piák egészségtelen gigantiznnisát csökkenteni. Felmerült pél­dául a csapatsportok törlése, mások azokat a sportágakat hagy­nák el, amelyekben nem a legjobbak vetélkednek az arany­éremért (pl. labdarúgás). Az a gondolat is felvetődik, hogy teremsportokat (vívás, torna stb.), vagy legalább egy részüket tegyék át a téli játékok műsorába. Amint a müncheni olimpia programjából kitűnik, átfogó meg­oldás eddig nem született, sőt egyes sportágak programja újra- bnvülni kezd. Könnyű megállapítani, milyen nehéz lesz keresztül vinni egy-egy sportág törlését az olimpiai programból, illetve a résztvevők és a tartalékok számának a csökkentését. Már em­lítettük; az olimpiák rendezése olyan anyagi erőfeszítést köve­tel meg a rendező várostól, hogy arra csak nagyon kevés tud­na vállalkozni. Így aztán a kisebb városok hátrányban vannak. És mégis akadnak pályázók. Ugyan miért? Náci jelleget adtak az olimpiának 1900-ban az egyik francia sportvezető kijelentette: „nincs jövője az olimpiai játékoknak, mert senki sem fogja tudni fe desni a megrendezéssel kapcsolatos kiadásokat“. A játékok azonban tovább folynak és évről évre egyre nép­szerűbbek. A múltban sokszor rendeztek gyűjtéseket a kül­döttségeknek, többen saját zsebükből fizették ki az utazással járó kiadásokat, s az olimpiák tiszta, nemes sportveíélkedések voltak és semmi több. Kivétel azonban az 1936. évi berlini olimpia. A hitleri diktatúra náci jelleget adott a sport- és a békeiinnepének, s világhatalmi törekvései propagálására hasz­nálta fel. Londonban 194B-ban az olimpia a népek nagy ünnepe volt, hiszen csak néhány évvel ezelőtt fejeződött be a második világháború. Az 1952. évi helsinki olimpiát tartják az utolsó igazi sportolimpiának. Ezekben az években szaporodtak az eladósudott olimpiai városok. 1956-ban Melbourne, ahol a részt­vevők száma csökkent, annak a korszaknak a végét jelentette, amely szükségszerűen az olimpiák válságához vezetett volna, ha nem jelentkezik a televízió. A televízió mindent megmentett Az olimpiák történetében Róma jelenti a televíziós korszak kezdetét, s ez a legmodernebb telekommunikációs eszköz meg­mentette az olimpiai játékokat. A sok millió tévénéző látni akarja az olimpiai játékokat, i a tv-társaságok kénytelenek teljesíteni ezt a kívánságot. Ter­mészetesen közben milliárdokat fizet a közvetítésekért a ren­dezőknek. A televízió megmentette az olimpiai játékok nagy­ságát, ünnepélyességét. A televízió saját maga rendezne olim­piákat, ha nem akadna vállalkozó. Nem vitás, hogy nagy sze­repet játszanak itt a kommercionális érdekek. De hiába! Az élsportot ma már nem lehet elképzelni pénz nélkül. Ezt bi­zonyára a néhai Couhertin báró is megértené. A modern kor modern eszméket kíván. (tv) Ramsey védekezik Sir Alf Ramsey, az angol lab­darúgó-válogatott szövetségi ka­pitánya ellen az NSZK elleni EB-mérkőzések után az angol újságírók hadjáratot hirdettek. Ramsey a „Football Associa­tion News“ című lapban vála­szolt az angol újságírók vád­jaira. „A két találkozó után együtt­véve többet bíráltak, mint az elmúlt tíz esztendőben, amióta szövetségi kapitány vagyok — írja Ramsey. — Ügy látszik A cél a sportszerűség A kerületi bajnokság győztes csapata a 111. AKI Levice. 1972. VI. 5. A levicei (Léva) úttörőház dolgozói a Járási Ifjúsági Szö­vetséggel, valamint a helyi III. általános középiskola testneve­lőivel együttműködve a Kerületi Ifjúsági Szövetség megbízásából az úttörő kézilabdázók részére jól sikerült kerületi versenyt rendeztek. Ezen részt vett Nyu- gat-Szlovákia minden Járásának legjobb fiúcsapata. A színpompás ünnepi felvo­nulás után három csoportban szépszámú közönség előtt ját­szottak a csapatok a döntőbe- jutásért. Az A-csoportban Trna­va, Galanta, Dunajská Streda és Bratislava-vidék, a B-csoport- ban Nitra, Trenčín, Komárno és Senica, a C-csoportban Nové Zámky, Topoľčany és a levicei járást képviselő csapat küzdöt­tek a továbbjutásért. A döntő mérkőzések eredmé­nyei: Levice—Senica 11:8, Le­vice—Galanta 8:6. Senica—Ga­lanta 11:10. A végső sorrend így alakult Szomorú tényként állapítható meg, hogy a levicei (Léva) já­rás labdarúgó-bajnokságaiban is a közelmúltban egyre több volt a sportszerűtlen jelenet. Ezt vette fontolóra az SZTSZ JB mellett működő politikai-ne­velő bizottság, amely meghir­dette a népszerűségi versenyt, így lehet tiszta képet kapni a sporterkölcsről és a fegyelem­ről a játékosok és a nézők kö­rében is. A verseny során a já­rás minden felnőtt és if­júsági csapatát kiértékelik. A csapatokat a bajnokság folya­mán pontozzák és a játékveze­tők véleménye alapján értéke­lik. A legtöbb jó pontot szer­zett csapat lesz a verseny győz­tese. A győztesek osztályonként 500-tól 1500 koronáig terjedő értékű vásárlási utalványt kap­nak sportfelszerelések beszer­zésére. A sportszerüségi ver­seny eredményei egyúttal ala­pul szolgálnak a példás együt­tes címéért kiírt sorozatban is. Az 1972—73 bajnoki évtől fog­va a csapatok vándorserlegért is versenyeznek. —ág. hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az angol szurko­lók és a labdarúgás vezetői észrevegyék azt, hogy nemcsak Anglia együttese létezik a nem­zetközi futballéletben. Régóta figyelemmel kísérem már Euró­pa és más földrészek labdarú­gását. Európában egyre na­gyobb játékerőt képvisel a szov­jet, a magyar, az olasz és a spanyol labdarúgás, de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni Csehszlovákia, Portugália és Skócia futballját sem. Dél-Ame- rikában már nemcsak Argentí­na, Brazília és Uruguay képvi­seli az első vonalat, hanem Chile és Peru ugyancsak betö­résre készül." Ramsey a továk- biakban kijelentette, hogy az angol szövetség vezetői olyan nagy eredményeket várnak a válogatottól, mint a klubcsapa­toktól. Azt mindenesetre figyel­men kívül hagyják, hogy az angol nemzeti tizenegynek nin­csenek olyan lehetőségei, mint a klubcsapatoknak. A szövetség gi kapitány véleménye szerint változtatni kellene a bajnokság rendszerén.

Next

/
Thumbnails
Contents