Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
M inden sportágnak van klasszikus versenyszáma, amelyet a sportrajongók fokozottabb figyelemmel kísérnek. A futószámok közül ilyen a 100 méter, ökölvívásban, birkózásban, súlyemelésben a legfelsőbb súlycsoportok jelentik a legnagyobb attrakciót. Ugyanis ezekben a számokban nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy. ki a világ leggyorsabb, illetve legképzettebb és legerősebb embere. Súlyemelésben tehát a világ abszolút legerősebb emberének a kérdése foglalkoztatja leginkább a sportkedvelőket. Az erős emberek varázsa Az erős embereknek minden korban sajátos varázsuk volt. Ami mások számára lehetetlennek bizonyult, azt ők könnyedén megcsinálták. Erejüket mindig a kellő pillanatban használták, segítettek a gyengébbeknek, és a legtöbb esetben az igazság oldalán álltak. Ezért nem csoda, hogy bekerültek a mesékbe és a legendákba is. A későbbi korszakokban azonban mindinkább szóhoz jutottak a gépek, s a technikai tudományos forradalom „belekon- tárkodott“ az erős emberek munkájába, akik a mindennapi életben már csak nagyon 'ritka esetekben érvényesíthetik átlagon felüli erejüket. Elveszítették volna tehát varázsukat? Nem hinnénk, mert a sportban még sokáig helye lesz az erő összemérésnek. Sokan furcsa sportnak tartják a súlyemelést. Az ember szinte képtelen megérteni, hogyan lehet valakinek lelkiereje ahhoz, hogy hosszú esztendőkön át naponta iszonyatos súlyokat emelgessen. Gyötrődés, fizikai fájdalom, 'rengeteg sérülés jár vele, mégis vannak jelöltjei, akik erősebbek akarnak lenni embertársaiknál. A súlyemelés legklasszikusabb számában a szupernehézsúlyban talán harminc izomkolosszus van a világon, akik nap nap után iszonyatos vastárcsákat emelnek a fejük fölé. Mert erősnek lenni, a líg. Az összeadásból kitűnik, hogy Alekszejev minimális előnnyel nyert fiatal ellenfelével szemben. Mang éppen az EB-n érte legjobbját az olimpiai összetettben (630 kg). Szóval így végződött a két óriás Európa-bajnoki összecsapása. Most már a müncheni olimpia következik; a szupernehézsúlyúak versenyét szeptember 5-én bonyolítják le. De ki is tulajdonképpen Rudolf Mang? A 184 cm magas és 125 kg testsúlyú Mang 1950. június 7-én született Ballenbergben egy sajtkereskedő család-- jában. A négy Mang-gyerek délutánonként rendszeresen súlyzóval birkózott a garázsban. A legfiatalabb, Rudolf „előmenetélének“ örültek a legjobban, aki 13 éves korában pontosan egy mázsát emelt feL Három évvel később 450 kg-ot ért el összetettben. Később Schnell edzővel, a korábbi asztalossal és két testvérével egy házikóba költöztek, ahol valamilyen „súlyemelő kommunában“ éltek, s nap nap után gyakoroltak. Schnell különböző szerkezeteket készített, hogy ,tarkítsa“ Mang gyakorlatait. Tanítványát állandóan a legmagasabb célok elérésére ösztökélte. Rudolf köteles volt tüzetesen áttanulmányozni az emberi test felépítését is, hogy- megismerje az izmok funkcióját. A gyakorlatok közül nem hiányzott a jógázás sem. „A kommunában végzett edzéseim után nem fájtak az izmaim, csak fejfájást éreztem, ami a maximális koncentrálás következménye lehetett“ — jelentette ki Mang. Aztán eljött 1970 januárja. S a sört iszogató helybeliek nagy ujjongása közepette 570 kg-ra javította a juniorok összetett világcsúcsát a ballenbergi vendéglőben. A folytatás azonban sokáig váratott magára. A co- lumbusi VB-való sikertelen szereplése után a sajtó, a rádió, a tévé, amely évekkel ezelőtt szinte az egekig magasztalta, támadást indított ellene. Azt kifogásolták, hogy rosszak, következetlenek az edzésmódszerei, ezért nem jelentkezett a már régen beLENNI Világ legerősebb emberének lenni dicsőséget is jelent. De nemcsak ezt. Ezek a rendszerint 130 kilónál nehezebb modern Herkulesek olyan tulajdonságokkal is 'rendelkeznek, amelyek révén képesek legyőzni szinte még a lehetetlent is. S éppen a súlyemelő eredmények bizonyítják; az ember nem ismer lehetetlent. Nemcsak a sportban. így van ez az élet majdnem minden területén. A „söröshordón" csodálkozott először a világ Tizenhét évvel ezelőtt csodálkozott először a világ, amikor a söröshordónak becézett amerikai Paul Anderson (az a legenda kering róla, hogy minden ebédje után egy kis hordó sört ivott meg; ez ineg i6 látszott testsúlyán: „csekély“ 260 kilót nyomott, s minden versenyére speciálisan átalakított autóval szállították) elsőnek ért el összetettben 500 kilogrammos eredményt. Ez akkor világszenzációnak számított, de ma már ez csak olyan eredmény, amilyent az ólomsúlyúak táborában nem is jegyeznek. Hiszen már nehézsúlyban is a 600 kilót ostromolják, s félnehézsúlyban túlszárnyalták már az említett határt. Az „500-asok klubjának“ több száz tagja van. Üjabb határt tűztek ki: 600 kilogramm. Ki lesz az első? Andersen után a szovjet Herkulesek léptek a trónra. Előbb furij Vlaszov, utána a 160 kg súlyú ukrán óriás, Leonyid Zsabotyinszkij. Ö 590-ig jutott el. Mikor teszi hozzá még azt a 10 kilót? Nem tette hozzá; nem használta ki a kínálkozó alkalmat. Talán az igazi ellenfelek hiányoztak? Talán. Vagy az akarattal volt baj? Azt mondják az utóbbival. Később sérülésekkel bajlódott. Ki jön utána? Az amerikai Dube vagy a belga könyvtáros Reding? Vagy egy újabb szovjet óriás áll fel a súlyemelő dobogóra? Fel is lépett. Méghozzá váratlanul. 1970 januárjában a következő hírt röpítették’ világgá a hír- ügynökségek: Vaszilij Alekszejev (Szovjetunió) Ve- likije Luki városában 595 kilogrammos teljesítménynyel új világcsúcsot állított fel a szupe'rnehézsuly- ban. Két hónap múlva már nagybetűkkel hozták a lapok Alekszejev nevét: a világ első embere, aki megalakította a ,,600-asok klubját“. Azóta két év telt el, s a földgolyó legerősebb embere ötvenkétszer javított világcsúcsot. Jelenleg 645 kilónál tart az összetettben. Milyen testalkat kell a 700 kg-hoz? Vaszilij Alekszejev legközelebbi ismerősei és az újságírók gyakran felteszik neki a kérdést: „Mikor jön a 700 kg?“ A harminc esztendős sportember őszintén válaszol: „Csuzsin edzőm azt jósolja, hogy Münchenben 650—660-ra leszek képes. Érzésem szerint ebben az esztendőben érem el a zenitet, s minden bizonnyal ez lesz a maximum. De azt a 700 kilót valaki majd csak megpályázza. A fejlődés nem állhat meg. Ügy gondolom, hogy a 700 kiló eléréséhez nincs megfelelő testalkatom. Mert aki annyit akar teljesíteni, annak ilyen eredményeket kell elérni fogásnemenként — nyomás: 245,0 kg, szakítás: 200 kg, lökés 255,0 kg. S a súlyok megtartásához komoly testalkat kell“. Aztán minden kertelés nélkül megmagyarázza, hogy miért „alkalmatlan“ az újabb álomhatár elérésére: „Zsabotyinszkijnak van ideális alakja. Én meglehetősen alacsony vagyok (186 cm — a szerk. megjegyzése) Ha „fel is tornásznám“ magam 160 kilóra) jelenlegi testsúlyom 140—145 között mozog) egy óriási hordó lennék, elveszíteném a gyorsaságom és téstsúlyom következtében bizonyára zavar- rokra kerülne sor szervezetemben, az izmok és az inak nagyon megsínylenék a testsúlyomat. így több gondom lenne önmagammal, mint a súlyzóval. Meg vagyok róla győződve, hogy egyszer biztosan megjelenik valaki, aki 190 cm vagy annál magasabb lesz és mondjuk 160 kilő. És ekkor elkezdődhet az ostrom. Persze csak akkor, ha az illető őstehetség lesz. Ahogy a hold vonzza az embereket, a tudósokat, ugyanúgy vannak az álomhatárral az erős emberek is. Mindenáron be akarják bizonyítani, mire képesek. Ezt tettem és teszem én is“. Ki az a RUDOLF MANG? Sokáig nem volt ellenfele a széles láthatáron Vaszilij Alekszejevnek. Aztán tavaly jelentkezett egy göndör hajú legényke, aki még csak „serdülőnek“ számít az „acélemberek“ között, és 602,5 kilót teljesített. Egyesek legyintettek: hol van ez még Alekszejevtől?! Mások viszont jósolgattak: az olimpián megszoríthatja a szovjet ólomsúlyút. S az idő az utóbbiakat igazolta: az idén előbb 610, majd 625- re javult, és a constantai Európa-bajnokságon a nem egészen 22 esztendős nyugatnémet Rudolf Mang, mert róla van szó, két fogásnemben is legyőzte a kétszeres szovjet világbajnokot. Az érdekesség kedvéért közöljük a két súlyemelő Constantában elért eredményeit — nyomás: Mang 230 kg, Alekszejev 225 kg, szakítás: Mang 177,5 kg, Alekszejev 175 kg, lökés: Alekszejev 232,5 kg, Mang 222,5 Vil %,;:.Lí-Ve-'■ v -.sfi'Äjj- • . .x harangozott és várva-várt nagy eredmény. A „súlyemelő kommunát“ feloszlatták, Mang azonban magával vitte Josef Schnell edzésprogramját. Beleegyezett, hogy időnként „vizitre“ megy a válogatott edzőjéhez, Konóhoz, de attól az elhatározásától nem tántorították el, hogy együtt működjék korábbi edzőjével. S úgy tűnik, az együttműködés sikeres volt, mert 22 éves korban 630 kg-os eredményt elérni nem gyerekjáték. Alekszejev: „Legnagyobb ellenfelem a súlyzó" Természetesen nagy az öröm az NSZK-ban; a sajtó, a rádió, a televízió óriási reklámot csapott a fiatal súlyemelő körül. Nem fukarkodnak a szuper- lativuszokkal sem: „Micsoda csodálatos tehetség! Óriási lehetősége van egy nyugatnémet polgárnak, hogy a nálunk rendezett olimpián a világ legerősebb embere legyen.“ A „bajor Herkules“ soha nem látott, sokoldalú támogatást élvez. Ez a legfőbb politikai körök érdekében is történik. Mert ugyebár legyőzni az olimpián a szovjet Vaszilij Alekszejevet... És mit szól mindehhez Alekszejev?: „Az én le- nagyobb ellenfelem — a súlyzó. Bármilyen jellegű versenyen a célom, hogy legyőzzem önmagamat; többet emelni, mint addigi legjobb eredményem. Örülök, ha erős ellenfelekkel kerülök szembe...“ Mang edzője azt jósolgatja, hogy tanítványa Münchenben eléri a 650 kilogrammot. És még tovább megy: szerinte a fiatal súlyemelő számára nem elérhetetlen a 670—700 kilós teljesítmény sem. A nyugatnémet közvélemény már előre örül Mang aranyérmének. Mennyivel szerényebb azonban a „szenvedő alany:“ Testsúlyom alig haladja meg a 130 kilót, s számomra az olimpia Ynég nagyon korai. Alekszejevet nehezen győzhetem le.“ Zsabotyinszkij is? Mint ismeretes, Leonyid Zsabotyinszkij 1969-ben fejezte be sportpályafutását, amikor a kétszeres olimpiai bajnokság delié nem sikerült megszereznie a világbajnoki címet. Zsabotyinszkijról utoljára Alekszejev világcsúcsaival kapcsolatban írtak a lapok, mert mint bíró segédkezett a világrekordok“ gyártásában“. Dehát változnak az idők. Zsabotyinszkij hátsérülése rendbejött, és beteg térde is meggyógyult. Otthagyta a bírói asztalt a 34 esztendős, 160 kilő súlyú versenyző, s elkezdte újra emelgetni a vastárcsákat. Állítólag az edzéseken már többször elért 600 kilogrammon felüli eredményt is az összetettben. Zsabotyinszkij merész célt tűzött maga elé: ki akar jutni a müncheni olimpiára. Nem lesz köny- nyű dolga, hiszen a második számú szupernehézsúlyú Batiscsev már 620 kg-nál jár. Mindenesetre érdekes verseny lenne Münchenben, ha még Zsabotyinszkijjal is bővülne a mezőny. A jelenlegi erőviszonyokat nagyjából Ismerjük, a jóslatok elhangzottak. Három hónap múlva az eredményt is megismerjük: ki lesz az erős emberek közül a legerősebb. TOMI VINCE lífodjo Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: lőrinc? Gyulo Szerkesztőség- Brotislovo Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, spo'rtrovat: 505-29, gazdasági ügyek’ 506 39 távíró* 09308 Pravde K.adóval* lalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravda Nyomdavállalat bratislava üzeme, Bratislava. Štúrovo 4 Hiroetőiroda Bratis ovo Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13 korona Terjeszti a Posta Hirlapszolgáíot Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — 0stredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII, Alekszejév—Mang párharc az olimpián?
