Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-30 / 152. szám, péntek

Tudatos iövó A szocialista társadalom ha­tékony irányítása bonyolult fél- adat. Döntő szerepük van ezen a téren a pártszervezeteknek. A lenini hagyaték, amely a társa­dalom irányítását a tömegek al­kotó szellemű szervező tevékeny­ségének tekinti, nagyon fontos­nak tartja ebből a szempontból a pártépítés problémakörét. Az irányítás tökéletesítése alapján lehetséges, hogy a pártszerve­zetek saját fejlődésükkel is tö­rődnek. Ezekről beszélgettünk Jelka (Jóka) községben Görföl József elvtárssal, a hnb elnökével, és a pártszervezet egyik lektorá­val, Szakái fenő tanító elvtárs­sal. Mindketten azt hangsúlyoz­ták, hogy a pártszervezet fejlő­désének ügye nem csak elmé­leti, hanem gyakorlati kérdés. Maga az irányítás annak a specifikus képességnek a meg­nyilvánulása, Marx kifejezésé­vel élve: hogy az ember „saját életműködését akaratának és tudatának tárgyává“ tudja ten­ni. Ez a nemcsak elméletinek, hanem elsősorban gyakorlatinak értett képesség a gyakorlat irá nyitásának képessége. Erről van szó, amikor beszélgetés közben vizsgálódás tárgyává tesszük az űj párttagok felvételének hely­zetét. Hat fiatal felvételét hagyta Jóvá az utóbbi időszakban a pártszervezet vezetősége. Mé­száros László szövetkezeti tag, Kovács Ferenc traktoros, Mol­nár Gyula kovács, valamint Far­kas Árpád tanító, Seres Ibolya és Melicher Ilona óvónők felvé­telét. így értékeli ezt a tényt Sza­kái Jenő elvtárs: „Megfiatalod­tunk. Eddig a pártszervezet tag­jainak átlagos életkora 50 év volt. Most az átlagos életkor 30—40 év között mozog. Ügy is mondhatnánk, hogy ideális. Bár nem ártana még jobban meg­fiatalítani szervezetünket:1 A hnb elnöke más szempon­tot hangsúlyoz: „Tevékenyek az ifjú kommunisták. Például Mé­száros László az ifjúsági szer­vezetben, a sportszervezetben végez hathatós pártmunkát. Far­kas Árpád tanító elvtárs pedig nagyon hasznos előadói tevé­kenységet fejt ki Összefügg az ifjú kommunis­ták munkája a pártiskolázással is. Az új tagok ismeretének bő­vítése a legfontosabb láncsze­mét jelenti annak a feladatnak a megoldásában, amely a párt- szervezet vezetőképessége haté­konyságának fokozásával kap­csolatos. Az elmúlt időszakban magyar nyelven Görföl János mérnök szervezte meg a pártis­kolázást, szlovák nyelven pedig Šedlarik Ladislav tanító, az is­kola igazgatójának helyettese. Tehát helyes módszerekkel, iga­zán „komplex módon“ foglal­koznak a pártépítési problé­mákkal. Kifogásolható azonban az, hogy az új tagok foglalko­zása nem teljes mértékben elé­gíti ki a követelményt, mely szerint elsősorban munkásokkal, szövetkezeti dolgozókkal kelle­ne bővíteni a tagok létszámát. A pártépítés során felmerülő bonyolult problémák megoldása nemcsak azt követeli meg, hogy képesek legyünk növelni a mgg- felelő gyakorlati tevékenység hatékonyságát, hanem azt is, hogy az ilyen irányú tevékeny­ség során kialakult emberi kap­csolatok is egyre tökéletesedje­nek. Ha a lenini hagyaték szelle­mében akarjuk megvalósítani a vezető szerep hatékonyságát, akkor nem mellőzhetjük ezt a kérdést. Ha az emberi kapcso­latok vonalán akarjuk megvaló­sítani a jelszót: „Arccal a tö­megek feléi“, akkor a tömeget képviselő munkások és szövet­kezeti dolgozók legjobbjait kell kommunistákká nevelnünk. Nem lehetetlen feladat ez, hisz a he­lyi pártszervezet idős kommu­nistái, az előző nemzedék tag­jai is megvalósították. Példázza a jelenlegi vezetők életsorsa. Felelősség ez. Olyan felelős­ség, melyből részt kell vállal­niuk azoknak a kommunisták­nak is, akik ugyan csak nyil­vántartott (regisztrált) tagoka pártszervezetben, de jól ismerik lakóhelyük problémáit. Szakái Jenő elvtárs nagyon helyesen így ítéli meg a helyzetet: „Szűk. séges, hogy minden kommunista ne az egésznek valamilyen kis részét lássa a maga munkájá­ban, hanem az egészet. Főleg az ideológiai munka terén se­gíthetnének a nyilvántartott ta­gok.“ És ezzel meg is jelölte, hogy milyen módon lehetne tö­kéletesíteni a pártépítés mun­káját. Görföl József elvtárs pedig ezt hangsúlyozza: „A község la­kossága még soha nem látott, soha nem tapasztalt módon, igazán lelkesen felsorakozott a jele idegi vezetők mögé. Minden társadalmi munkában, faluszé­pítés, kultúrmunka, különféle akciók terén.“ Tehát olyan a „társadalmi hangulat“, hogy nem is nehéz feladat foglalkoz­ni a jövendőbeli káderekkel. Olyan szakasz következik most a pártszervezet életében, amikor a vezetőknek le kell mondani arról, hogy a jövőt úgy tekint­sék, mint a múlt vetiiletét. El­lenkezőleg: a jövő prizmáján keresztül kell nézniük a múltat és a jelent. A jövő itt már nem úgy szerepel, mint valami vég­zetesen meghatározott, kívülről, a külső hatások által kiszabott valami, hanem mint olyan cél, melyet a pártszervezet képes valóra váltani. A probléma — gondolunk a pártépítés munkájára — el nem hanyagolható. Figyelmeztet min­den kommunistát: csak akkor valósítható meg jól és mara­déktalanul a vezető szerep, ha a tagok képesek saját szerveze­tük fejlődését is irányítani. Az irányítás fejlődése felté­telezi, hogy minden tag tegye magáévá a jövő céltudatos gya­korlati kialakítására vonatkozó elképzelést: a kommunisták tu­datos jövőt formálnak. HAJDÚ ANDRÁS ARATÁSRA KÉSZEN Grandi Sándor felvétele Á nagy melegben rohamosan érik a gabona. Az őszi árpa már sokfelé sárgul, s a búza is el­veszíti haragoszöld színét. A Csallóközben az aratási előké­születek döntő szakaszukhoz ér­tek. A Mierovói (BékeJ Efsz azok közé a gazdaságok közé tarto­zik, ahol a talaj összetétele folytán nem a legkedvezőbbek a termelési feltételek. 1966-ban egyesült a két szomszédos szö­vetkezet, az oldzai (Olgya) és a mierovói (BékeJ, mely össze­sen 800 hektár földterületen gazdálkodik, melynek túlnyomó többsége könnyű talaj. Ennek ellenére — főleg az utóbbi években — figyelemreméltó ja­vulást értek el a hektárhoza­mok növelésében. Még a község legidősebb lakosai sem emlé­keznek — ebben a határban — olyan rekordtermésre, amilyen tavaly volt. Búzából és árpából egyaránt túlszárnyalták a 30 mázsás hozamokat. Ebben jelen­tős szerepet játszott a felsőcsal­lóközi öntözőcsatorna üzemelte­tése is. A csapadékos időjárás ebben a határban nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy a gabona­félék bőséges termést ígérnek. Annak ellenére, hogy a zá­por és a hatalmas szélvihar nálunk is megdöntötte a kalá­szosokat, a gabonaféléknél min­den eddigi eredményt felülmúló hektárhozamokra számítunk — mondja Andrássy Sándor mér­nök, a szövetkezet agronómusa. A rakoncátlan időjárás elsősor­ban az árpában okozott káro­kat, itt tehát nem kezdhetjük az aratást kombájnnal, hanem két- menetes rendszerben fogjuk vé­gezni, tekintettel arra, hogy jócskán fekszik a kalász.' 90 hektár árpa vár levágásra, melyből Dvorant és Dénárt ter­mesztünk. Már elkezdtük a rep­ce rendre vágását, s hamaro­san hozzáfogunk a csépléshez is. Szövetkezetünk — a természe­ti feltételeket figyelembe véve — főleg gabonatermesztéssel foglalkozik. Az intenzív terme­lés elmélyítése céljából 42 hek­tár területen szőlőt telepítünk, mely jó termőtalajra talál a ho­mokos földeken. Búzából 220 hektárt vetet­tünk, melynek többsége Bezosz- taja, a többi Aurora és Jubileu­mi szovjet fajta. A jövőben a Jubileumi természtését szeret­nénk kiszélesíteni, mely hatá­runkban a könnyű talajon a leg­jövedelmezőbb. A szövetkezet­nek 30 vagon tárolására alkal­mas raktárhelyisége van, a töb­bit ideiglenesen szétszórtan raktározzuk. A raktárhelyisége­ket fertőtlenítettük, készen vár­ják az első gabona érkezését. A gépjavítóműhelyben az ara­tási munkálatokban részt vevő gépek már kijavítva, felsorakoz­va várják a munkák elkezdését. A kombájnokat a műhelyben dolgozó szakmunkások fogják kezelni, akik a javítást is vé­gezték. — Két SK/4 típusú kombáj­nunk van, melyhez kettőt kise­gítőként kapunk, egyet a holi- cei (Gelle) traktorállomásról, egyet pedig Csehországból. Az alkatrészellátás terén már ha­gyományosak a problémák, de az idén idejében sikerült besze­reznünk az alkatrészeket. A legnagyobb nehézséget a kilen­ces olaj beszerzése okozta, de már itt is rendeződött a prob­léma. Az aratási munkálatok idejére több brigádmunkás ér­kezik, ami annál inkább lényeg­bevágó, mivel a szövetkezetnek a csúcsmunkálatok idején mun­kaerőproblémái vannak. A nagy hőségben gondoskodunk a fris­sítőkről is. Kellő időközökben fogjuk őket az aratóknak szét­hordani. A szalma összehordá­sát felszedő kocsikkal fogjuk végezni. Az évelő takarmányokat már begyűjtöttük. A lucernát NTV~ 2,5 típusú felszedőgépekkel ta­karítottuk be. Elvégeztük a ku­korica és a cukorrépa ápolását is. Felkészülten várjuk az ara­tás megkezdését. SVINGER ISTVÁN Nehéz lesz, de örömteljes Az áprilisi és májusi esőzések elég sok gondot okoztak az idén a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. A növényzet szá­mára azonban jól jött a kiadós csapadék a száraz tél után, mely nélkül aligha érhettük vol­na ei az idén a gabonatermesz­tésben a tavalyi eredményeket, így tehát másként alakult a helyzet, s az utóbbi napok ka­lászhizlaló melege még ettől is többet ígér. Az átlagosnál több csapadék azonban alaposan megnehezíti az idei aratási munkákat. A ga­bonafélék jelentős része meg­dőlt, s tetemes károkat okoztak a betegségek és a kártevők is. A termést ennek ellenére nem fenyegeti veszély. Szlovákiában azonban 815 ezer hektár az aratni való, amely más körül­mények között is rendkívül igé­nyes munkát követel emberek­től és gépektől egyaránt. A Nové Kosariska-i Hajnal Efsz-ben például 1050 ha gabo­na aratására készülnek. Milan Haluštiak, az efsz elnöke elé­gedett a növényzet állapotával. A bőséges csapadék nem ártott, inkább használt. Időben elvé­gezték a permetezést. A gabo­naféléknek a talajelőkészítéstől kezdődően állandóan nagy fi­gyelmet szenteltek, amiben a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola dolgozói segítették őket. Az aratásban három saját SK—4-es kombájnjukon kívül részt vesz a Ždár nad Sázavou-i gépállomás további hat kom­bájnja, négy nagynyomású pré­se és négy teherautója is. A nevezett gépállomás dolgozóival már évek óta sikeresen együtt­működnek az aratási munkála­tokban. Az aratás tehát nem éri felkészületlenül a szövetkeze­tei, bár kevés a szalmabetaka­rító felszerelésük. Erről és a további aratási gondokról Ha- ruštiak elnök így nyilatkozott: „Még néhány begyűjtő kocsira várunk, azonban ez sem lesz elég a várható szalmatermés be­takarításához, s így kénytele­nek leszünk a szalma egy ré­szét leszántani. Több megoldat­lan problémánk is akad. Kevés gumiabroncsunk van a trakto­rokra és a kombájnokhoz is hiányzanak még alkatrészek. Számításaink szerint július 10 e körül kezdjük meg az aratást az őszi árpával. A munkákat 12—14 napra terveztük, s elvég­zésükhöz mozgósítottuk a szö­vetkezet minden tagját. Az idén kétszáz vagon gabonát adunk át az állami raktárakba, ami szövetkezetünk történetében re­kordnak számít.“ Hasonló helyzetben vannak a Zlaté Klasy-i (Aranykalász) Efsz tagjai is a dunajská stre- dai (Dunaszerdahely) járásban. Ez a szövetkezet egyike a já­rás legjobb mezőgazdasági üze­meinek, bár a gabonatermesz­tésben nem tartozik a legna­gyobb üzemek közé. Jozef Se- ňan mérnök, a szövetkezet ag­ronómusa az idei aratásról a következőket mondotta: „Az idén 485 hektáron termelünk gabonaféléket, melyek betaka­rítására rövidesen sor kerül. Számunkra legnagyobb gondot nem az alkatrészhiány vagy a gabonák megdőlése okozza, ha­nem a termés várható meny- nyisége. A mi homokos talaja­inkon nagyon sokat jelentettek az esőzések. Ha ugyanis ná­lunk az április és a május kis­sé szárazabb, a gabona növeke­dése megszűnik és idő előtt be­érik. Mint ismeretes, az idén ezekben a hónapokban rendkí­vül kedvező volt a csapadékel­látás. Búzából 35 mázsát, árpá­ból 32 mázsát terveztünk, de már most elmondhatjuk, hogy ha nem jön közbe valami rend­kívüli elemi csapás, 8—10 má­zsával is túlteljesítjük a terve­zett hozamokat. Ez természete­sen gondot okoz a termés el­helyezésével, de ez legyen a legnagyobb gondunk! Az ara­tást két saját kombájnunk és két vendég kombájn végzi a Velehradi és a Húštenovicei Efsz-ből. Az idén is meggyő­ződhettünk róla, hogy a gaz­dag termés alapja a százszáza­lékos talajelőkészítés. A sűrű növényzet és a gazdag termés betakarítása nehéz munka lesz ugyan, de örömteljes is. Július 5-én vagy 6-án kezdünk és tíz nap alatt el akarjuk végezni.“ JOZEF SLUKA A szalma szerepe a trágyázásban Egyre gyakrabban hallani, hogy a szalma begyűjtése és megfelelő hasznosítása gondot okoz a termelőknek. Valóban, az alom nélküli istállózás elter­jedésével s a gabonafélék, főleg a búza vetésterületének állan­dó növelésével, egyre nagyobb mennyiségű szalma halmozódik fel a gazdaságokban — sok esetben fölöslegesen. A szalma értékesítése szempontjából hasznos lehet a granulált for­mában történő feletetése, mint ahogy a teplicei járásban be­vezették, amelyről nemrég az Új Szó is beszámolt. Ez per­sze távolról sem jelentheti azt, hogy lejárt volna a szalma be- szántásának az ideje, A szalma alászántásának a kérdése nem újkeletű dolog. Több évtizeddel ezelőtt is foly­tattak már kísérleteket a szal­ma alászántásával, megfelelő tápanyagpótlás mellett, s meg­lepően jó eredményekhez jutot­tak. Jói tudjuk ugyanis, mit je­lent a szerves trágyázás a bel­terjes gazdálkodásban, történ­jen az akár istállótrágya, akár zöldtrágya vagy nyers szalma­trágya alászántásával. Nem sza­bad elfelejteni, hogy vannak homokos talajaink, amelyek oly „sterilek“, hogy még a zöldtrá­gyázás is csak akkor lehet eredményes, ha ezeket a tala­jokat nyers trágya alászántásá­val televény (humusz) biztosí­tása céljából már jó előre elő­készítettük. Ezeken a területe­ken a nyár vagy ősz folyamán hektáronként 20—30 mázsa szalmát, vagy töreket kell alá­szántani, legalább 2—3 hónap­pal a trágyázandó növény ve­tése előtt, hogy ez a szerves anyag a vetésig bizonyos mér­tékig korhadhasson. Ezzel egy­idejűleg megfelelő arányban NPK műtrágyát alkalmazunk. E szerint a tulajdonképpeni táp­anyag-utánpótlás műtrágya alakjában történik, a nyers szalma alászántásának rendelte­tése pedig az, hogy a sovány homokos talaj humusztartalmát és vízfogó képességét gyarapít­sa. F A talaj kedvező vízgazdálko­dását elsősorban helyes talaj­műveléssel, megfelelő növény­sorrend, vagyis vetésforgó ki­alakításával és főként szerves trágyázással biztosíthatjuk. A humusztartalom mennyiségének és minőségének befolyásolásá­ról van szó. Nem kétséges ugyanis, hogy a szerves trágyá­zással a talaj szerkezetét javít­juk, tehát a helyes vízgazdálko­dást is. A szalma alászántásá­val pótolni lehet az istállótrá­gyát is, mert ezzel nemcsak a talaj humusztartalmát gyarapít­juk, hanem nagy mennyiségű hasznos baktériumot is viszünk be a talajba. Ma, amikor tudo­mányos intézeteink dolgozói be­hatóan foglalkoznak a talajban végbemenő vegyi és bakterioló­giai folyamatokkal, jogosan ál­líthatom, hogy a szalma alá­szántásának jogosultságát a „granuláló gépsor“ — nagysze­rű teljesítménye ellenére is — még nem döntheti el. A szalma alászántásának az ideje tehát nem járhatott le, azért sem, mert minél gyen­gébb trágyaerőben van a talaj, annál nagyobb szüksége van a pillangós zöldtrágyára. Ám, ha olyan gyengén termő a talaj — homok, sőt futóhomok esetében — ahol még a pillangós zöld­trágyát sem termi meg, és meg­felelő istállótrágya sem áll ren­delkezésre, akkor előbb, mint már fentebb említettem, a na­gyobb mennyiségű műtrágyával kapcsolatos nyersszalma-trágyá- zási módszert kell alkalmazni, ahogy azt már 1959-ben a se- nicai járásban közmegelége­désre bebizonyítottam. KMOSKO LÁSZLÓ, mérnök IJ 1972 VI. 30. 6

Next

/
Thumbnails
Contents