Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-27 / 149. szám, kedd
ÚJ FILMEK A KÉPEKRE NE LŐJETEK (szovjet) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségű eseményei, a sorsdöntő napok gyakori témái a szovjet irodalomnak és művészetnek.' Az alkotók gyakran merítenek a kiapadhatatlan forrásból, kiki más-más nézőpontból közelítve meg a témát. Teodor Vul- fovics rendező filmje is az 1917 es eseményekkel foglalkozik, a forradalmi harcokat azonban nem ábrázolja teljes egészében, a történtekből csak egy mozzanatot ragad ki, mégpedig azt, amikor a bolsevikok a Téli Palota bevetésére készültek s a híres Ermitázs pótolhatatlan kincseinek „sorsa" forgott kockán. A film központi alakja nem bolsevik, hanem egy herceg, Dmitrij Petrovics Olenszkij, a képtár igazgatója, művelt ember, művészetrajongó, aki a sorsdöntő pillanatban mindennemű áldozatra képes, csakhogy megmentse az örökbecsű értékeket. Felkeresi Lenint is, hogy segítségét kérje, aki ugyan nem mond le tervéről, a Tétti Palota elfoglalásáról, de mindent megtesz az Ermitázs megmentése érdekében. Az alkotás cselekménye jóllehet a Téli Palota bevetése körül játszódik, az alkotók a történet középpontjába a főhőst állították, azt az embert, aki a barikád túlsó oldalán áll. Jellemének és lelkivilágának ábrázolásával sikerült érzékeltetniük határtalan rajongását a művészetért, mely nem sznobizmusból, hanem meggyőződésből, tényleges műértésből fakadt. A film elsősorban tehát a lélektani rajz révén válik figyelemre méltóvá. Ám érdekelni fogja azokat is, akiknek lehetőségük volt látni a lenin- grádi Ermitázs gazdag gyűjteményét. Olenszkij szerepét a filmben Ivan Lapikov nemzeti művész kelti életre; igényes feladatát maradéktalanul teljesítette. Ez a színes, szélesvásznú amerikai film egy tudathasadásos elmezavarban szenvedő emberről szól, aki rohamában nőket fojt meg; a film a nyomozás izgalmas folyamatát ábrázolja. Az alkotás a valóságban megtörtént esetet örökít meg, hi szén a különös gyilkosságsoro zat 1962 és 1964 között játszódott le Bostonban (a pszichopata férfi tizenhárom nőt fojtott meg). A film ennyiben tehát különbözik a szokványos bűnügyi históriáktól. Az eset azonban semmiféle társadalmi vagy politikai következtetésre nem alkalmas, hiszen a tör vény, a társadalmi normák csak épeszű emberekre vonatkoznak, nem pedig szkizofrén őrültekre. A film tehát elsősor ban a borzasztó eset dokumentálása, melynek kapcsán azon ban némi társadalmi háttér is ľUrajzolódik. Egy-egy megjegyzésből enyhe társadalomkritika is érződik, mint például abból, amely arra céloz, hogy míg Amerikában a költségvetés 44 százalékát gyilkosságok szervezésére fordítják, addig ne csodálkozzunk, hogy többszörös gyilkosságok is akadnak. A film szándéka és a hatása azonban eltér egymástól, mert azonkívül,- hogy alaposan felborzolja a nézők idegeit, nincs mondanivalója számukra. {Egy- egy odavetett megjegyzés kevés ahhoz, hogy az alkotó éles társadalomrajzot adjon, illetve egy szélsőséges eset nem szolgálhat ürügyül az igazságszolgáltatás hibáinak és visszásságainak leleplezésére.). Richard Fleischer, a film rendezője formai-technikai tekintetben jó munkát végzett. A sorozatos gyilkosságokat ízléssel ábrázolja, bár néhány megoldás inkább hatásvadászó, mint célravezető. A színészgárdából figyelmet érdemel Henry Fonda, George Kennedy és Tony Cur tis kitűnő játéka. A rendező mesterségbeli tudása aligha vitatható, szándéka viszont annál inkább. —ym— A Dolgozók Filmfesztiválja nyári szakaszának keretében bemutatják többek közt a NAPRAFORGÓ című olasz filmet is. Vittorio de Sica alkotásában Sophia Loren (a felvételen), Marcello Mast- roianni Szaveljeva játssza a főszerepet. AZ ÁLLATOK BESZÉDE A népmesék gyakori szereplője az állatok nyelvét értő hős. Az állati hangok felületes megfigyelése nyomán régebben ugyanis azt gondolták, hogy az állatok is beszélgetnek egymással az emberekhez hasonlóan. Ez azonban nincs így. Az emberi nyelv, akár beszélt, akár írott szavakról van szó, a múltra, a jelenre vagy a jövőre vonatkozik. Az állati hang viszont a jelenről közöl valamilyen információt. Ez a legfontosabb tény az állati beszéd tartalmáról, bár az állatvilágban sem ismeretlen a múltra vonatkozó közlés: Amikor a méh a fellelt legelőről hazatérve jellegzetes mozdulatokkal az élelem távolságáról és irányáról, tájékoztatja a többi mehet, voltaképpen olyasmit ír le, ami a múltban történt. Egy kísérlet alkalmával a legelőről visszatért méhet foglyul ejtették és csak 8 óra múlva engedték vissza társaihoz a kaptárba. A táncos jelbeszéd ekkor is pontosan közölte a múltbeli eseményt. A méh tehát emlékezik, ha nem is az emberi agyműködéshez hasonlóan. Csupán folyamatos, még 8 óra múlva is ható fiziológiai inger készteti a méhet a tánc bemutatására. Az állati nyelv a közvetlen szükségletek kifejezésére szolgál: egy fiziológiai állapot vagy az állatot fenyegető valamilyen veszedelem közlésére. Ezt a megállapítást sok megfigyelés igazolja. A nőstény szöcskék például csak ikkor válaszolnak a hím énekére, ha petefészkükben érett peték vannak, s így fiziológiailag alkalmasak utódok létrehozására. Az egymás közötti érintkezéshez bármelyik érzékszervet felhasználhatják, a partner által kibocsátott megfelelő ingerek útján. Leggyakoribb az audiális, a vizuális ás a kémiai érintkezés. Hangváltozatok Kevés figyelmes haligatódzás is elég ahhoz, hogy az azonos fajtájú állatok hangjaiban különböző változatokat észleljünk. A csibéit vezetgető kotlóstyúk sajátos kotyogó hanggal jelzi a kikapart élelmet, de tüstént hangot változtat, ha a népes családhoz nem kívánatos idegen közeledik. Figyelmeztető és riasztó hangokkal fejezi ki félelmét, védekező vagy éppen támadó szándékát. A műszerekkel felvett hangspektrogrannnok a szabad füllel nem észlelhető hangváltozatokat is kimutatják. A megfigyelések szerint a különböző hangok az állat fiziológiai állapotára, és az adott helyzetben mutatott viselkedéshez igazodnak. A madarak ugyanolyan módon állítják elő a hangot, mint az emberek, de nem kell mozgó levegőoszlopnak lennie a hangot keltő szervben. A nagy cinke „szótárában“ 40 különböző hangot sikerült kimutatni. Úgy találták, hogy az alaphang általában öröklött s más madártársaik énekét hallva tanulják meg a trillák végén a jellegzetes vonásokat. A jeleknek ezek a szerzett részei azok, amelyek az énekes madarak hangjában a megkülönböztetés lehetőségét megadják. Ahol csak egyféle madárfajta él, mint például az Azori-szigeteken a pintyőkék, megkülönböztetésükre nincs szükség. Hangjuk, illetve hangváltozataik terjedelme alig lépi túl az öröklött hang tartományát. ,,Eszperantó" és nyelvtanulás Megállapították, hogy az akusztikai jelek faj- tajellemzők és az állati nyelv része annak a mechanizmusnak, amely az egyik fajt a másiktól elkülöníti. Mégis, a nyelvek fölötti nyelv, vagyis az állatok „eszperantója“ bizonyos korlátok között szintén kifejlődött. Ez elsősorban a riasztó jelekre vonatkozik. A pintyőke ilyen jelei figyelmeztetőül szolgálnak más énekes madarak számára is. Sőt, madarak és emlősök, vagy madarak és hüllők között is kialakulhat az állat-eszperantó. Egy madárfajta a parton sütkérező kro- kodilusok környezetében él, s riasztó hangjelére a hüllők is azonnal a biztonságot nyújtó vízbe menekülnek. Egyéb információk is érthetővé válhatnak más fajok számára, ha az egyébként érthetetlen hangjelek ismétlődő asszociációk révén határozott értelmet kapnak. Megfigyelték, hogy a turisták által etetett sirályok sajátos hívó hangot hallatnak. Többszörös ismétlődés után ezekre a hívó hangokra a varjak is megjelentek, hiszen többször tapasztalták, hogy ilyenkor jól lakmározhat- nak a sirályok társaságában. De a sirályok is megtanulták a varjak élelemfelfedező hangját, s ha ezt hallják, a varjak felé sereglenek. Ez már nem eszperantó, hanem az egyik fajta a szó valóságos értelmében megtanulta egy másik fajta nyelvét, illetve csak egy kis részletet belőle. Egyszerűbb mechanizmusok Ha a hangkeltés a hangszalagok rezegtjetésé* vei megy végbe, aránylag könnyű változatos hangmintákat létrehozni. A tüdőből kipréselt levegőnyomás erőssége, a hangszalagok megfeszítése és emlősöknél a beszélőszerv légoszlopának terjedelme széles határok között változtatható. Mindez előfeltétele egy gazdagabb, többféle fiziológiai és érzelmi állapotot kifejező nyelv létrejöttének. Az állatvilág hangkeltő eszközei között sokkal egyszerűbb mechanizmust is találunk. A szöcskék a hátsó lábak és a szárnyfedél, a tücskök a két szárnyfedél egymáshoz való dörzsölésével keltenek hangokat. Még ezek az igénytelen eszközök is módot nyújtanak szerényebb nyelv kialakítására. A kétféle hangkeltés körülbelül úgy viszony lik egymáshoz, mint a zongora és a dob hangja. Igaz, a dzsesszdobos egyetlen ütőhangszeren is sokféle ritmikus hangot produkál. így van ez a szöcskék és a tücskök világában is. Egyes fajoknál 12 féle hangtípust jegyeztek fel. Repertoárjukban közös elem a hímek hangja, amely más hímeket is odavonz, hogy mintegy énekkarokat szervezve udvaroljanak a nőstényeknek. Ha azután megjelenik egy nőstény a hím látókörében, hangját rövidebbre fogja. Más ének következik, ha vetélytárssal kerül szembe, és ismét másképpen hangzik a nőstényt megnyugtató nászének. Vizuális jelbeszéd Az állatok színpompás magakelletése látható információt ad udvarlási készségükről. Rendszerint a hím hívja fel magára a figyelmet színeivel, a paradicsommadár fényes tollazatával, a durbincs vörös hasával, a gyík pedig díszes tarajával. A nádi varangy az esti sötétségben ku- ruttyolással csalogatja nőstényét. Felfújt begye segíti a hangkeltést, de valószínűleg látható Jel is. Azok az állatok, amelyek az alkony beállta után kezdik meg esti és éjszakai életüket, gyakran mutatják testükön ugyanezt a gyöngyfehér színt. A bóbitás kormorán udvarlás közben hátravetett fejjel rikoltoz. míg a nőstény behódoló testtartás felvételével válaszol. A testhelyzet ilyenkor a fiatal madarakéra hasonlít, amikor szüleik etetik őket. Mind a madarak, mind pedig az emlősök világában gyakori, hogy az audiális jeleket vizuális jelek kísérik. Táncmesterek A méh sajátos, tánchoz hasonló mozgással hívja fel társai figyelmét a felfedezett nektárra vagy virágport adó virágra. A munkások a sötét kaptárban nem a szemükkel, hanem részben csápjaikkal, részben még ki nem derített módon érzékelik a táncot. A gyűjtőhely távolságát a méh a tánc változataival fejezi ki. A közeli gyűjtőhelyeket jelző körtánckor kicsiny körben tipeg egyszer jobbra, aztán balra keringve a lépen. A távoli gyűjtőhelyet jelző riszálótánckor nyolcast ír le. Valahányszor a két félkor között egyenesen halad, potrohát ri* szálja. Minél messzebb van a gyűjtőhely, annál lassúbb a tánc és kevesebbszer fordul a méh. Jelzi a gyűjtőhely irányát is. Ha riszáláskor függőlegesen felfelé szalad, a legelő a nap irányában van. Ha függőlegesen lefelé szalad, a legelő a nappal ellenkezően fekszik. Ha pedig a riszá- ló tánc eltér a függőlegestől, a legelő is ugyan* olyan szöggel tér el a nap irányától. MONGKRISTÁLYTENYÉSZTÉS LÉZERREL Az érdeklődők a nyári filmszemle során megtekinhetik A HEGYEKBEN ZÖLD BŐRÖK A NÖ című jugoszláv filmet is, melynek cselekménye az ellenállási mozgalom idején játszódik. A Battelle Intézet frankfurti részlegének kutatóprogramjában fontos szerepet játszanak a műszaki tudományok és az ipari nyersanyagkutatás is. Az intézet felszerelése nemrégiben értékes műszerrel: egy széndioxid-lézerrel gazdagodott. Az új lézer aktív hossza mindössze egy méter, de 1 kW-nál nagyobb fényteljesítményt is létre tud hozni, míg az eddig használatos széndioxidlézerek teljesítménysűrűsége 40 W/m körül mozog. E forradalminak tűnő teljesítmény a hűtőrendszernek köszönhető. Míg ugyanis a szokásos gázlézer esetében a töltés diffúzió és vezetés útján a csőfalnak adja át hőjét, e lézer szerkezetében egy Root-szivattyú gondoskodik a lézercsövek gáztöltésének gyors kicseréléséről, óránként több mint 6000 köbméter teljesítménnyel. A forró gázkeverék hőcserélőbe jut, abban a vesztesé,e;hőt hűtővíz veszi fel. A Battelle Intézetéhez hasonló széndioxid-lézerkészülék két éve működik Amerikában. A szakemberek véleménye szerint az új eljárással száz kW teljesítmény is elérhető. A széndioxid-lézert egyebek között felhasználják monokristályok növesztésére is. Ez a folyamat tégely nélkül zónás olvasztással megy végbe; az olvasztási zóna egy vertikálisan elhelyezett pálcán vonul végig. A lézer felhevíti az olvasztási zónát oly módon, hogy teljesítménye két oldalról is sugároz. A nagy radiális hőmérsékleti gradiensek elkerülésére egy normál kemence 1350 C fokos alaphőmérsékletet biztosít; a lézer csak az olvadáshoz szükséges további hőt fedezi. Az olvadási zóna felhevítéséhez 400 wattra van szükség. A maradék 800 wattnyi sugárzás fénysugármegszakítón át egy téglára vetődik, amely a fölösleges hőmennyiséget felveszi. A lézerrel jelenleg bárium-stroncium-niobát kristályokat növesztenek. Ez a kristály igien alkalmas fénysugarak modulálására. Egy ilyen kristályt 40 volt feszültség alá helyezve a fénysugár teljes amplitúdója kivezérelhető. Az e célra eddig használt kálium-dihidrogén-foszfátnak ugyanehhez a hatáshoz tízezer voltra van szüksége. Az olvadási zóna alapos átdolgozása érdekében a két lézersugár egymással szemben, az olvadási zóna fölött és alatt körbe forog. Az eljárással kifogástalan, 6—10 mm átmérőjű kristályok állíthatók elő. A kristály húzás sebessége 1—2 cm/óra. Kiinduló anyagként színtereit polikristá- lyos rudakat alkalmaznak. A kristályok a zónákon kétszer áthaladva víztisztákká válnak. Az eljárás újszerűségét bizonyítja az is, hogy ez ideig tégely nélküli zónás olvasztással nem lehetett bárium-stroncium-niobát kristályokat létrehozni, mert az anyag csekély villamos vezető- képessége nem tette lehetővé nagyfrekvenciás energiával való felhevítését. (djJ 1972. VI. 27. A BOSTONI FOJTOGATÓ ________________________(amerikai)
