Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
36 A KÉZILABDA ISMÉT AZ OLIMPIÁN L átványos, nagy tömegeket érdeklő sportág a kézilabda, „Népszerűségét“, „életrevalóságát“ mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy harminchat év után ismét olimpiai szám ez a hatvan perc sűrített izgalmat, robbanékonyságot, elsöprő lendületet, test-test elleni harcot, az adogatás, a lövés tudományát felvonultató labdajáték. Tehát „nagykorúsították“ a kézilabdát: egy- egy sportág ugyanis csak akkor szerez igazi tekintélyt szerte a világon, ha szerepel a négyévenként megrendezett olimpiai küzdelmek műsorán. De milyen játék is tulajdonképpen a kézilabda? Igazgatói parancsra történt«,. • Honnan is indult el hódító útjára ez az egyre népszerűbb, a futball és a jégkorong után legkeményebb labdajáték? Az eredetét illetően még nem egyeztek meg a sporttörténészek. Az viszont tény, hogy három ország tartja saját „találmányának“: Dánia, Németország és Csehszlovákia. Mai formájában állítólag 1919-ben játszották először Németországban, de az északi államokban, főleg Dániában már ezt megelőzően is kedvelt és bevezetett iskolai játék volt. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy igazgatói parancsra kezdték el dobálni a labdát a dán gyerekek. Az a történet járja ugyanis, hogy a századfordulón az egyik koppenhágai iskola igazgatója magához hivatta Nilsen tanárt, és megtiltotta, hogy a diákok azt a rugdosó játékot (futball) űzzék, mert a gyerekek állandóan sántikálnak, fájlalják a bokájukat. Ha már mindenáron szórakoztatni akarja őket, találjon ki valami más játékot. És Nilsen tanár úr ki is találta. A diákok legközelebb már nem rugdosták, hanem dobálták a labdát, s ezzel kezdeményezői lettek egy új játéknak, amely később a sport rangjára emelkedett. De van más verzió is. Egy Kari Schelenz nevezetű ember, a kézilabda nagy propagálója századunkban, Csehországot tartja a játék „őshazájának“. Schelenz elmondja, hogy az első világháború idején Csehországban ismerkedett meg a kézilabdával. Itt azonban már jóval előbb is játszották. Szóval, lehet vitatkozni ... Lemondtak a nagypályás változatáé! Eleinte sok országban az úgynevezett nagypályás kézilabdát játszották. Ennél a pálya méretei megegyeznek a labdarúgó-pályáéval, és az egymás ellen játszó két csapatban tizenegy-tizenegy kézilabdázó szerepel. Manapság azonban népszerűbbek a kispályás és teremkézilabda-mérkőzések. Amióta lemondtak a nagypályás változatról, sokkal élvezetesebb, gyorsabb lett a játék. Kispályás formában rendeznek három- évenként világbajnokságokat is. Hogy a közönségnek tetszik a lobbanékonyság, technikás, változatos kézilabdázás, azt nemcsak a nyugat-németországi bajnokság bizonyítja, ahol szinte minden mérkőzésen telt ház van (a csarnok nagyságától függően 6—12 000 néző), hanem a hazai érdeklődés is. Emlékezzünk csak vissza, milyen látogatottságnak örvendtek valamikor a Dukla Praha találkozóil Vagy a közelmúltban a Prešové! És itt van a legfrissebb példa: a Karvina—Plzeň rangadót 6000 ember szurkolta végig! Egyébként Csehszlovákiában az igazolt játékosok száma 28 000 (Magyarországon 24 ezer a kézilabdázók száma, s a labdarúgó szövetség után a kézilabdasportban van a legtöbb igazolt játékos). Válogatottunk 1954-ben tanulóként indult a világ- bajnokságon, s nagy meglepetésre bronzérmet szerzett. Azóta csak egy alkalommal, két éve tért haza érem nélkül: 1958 — ezüst; 1961 — ezüst; 1964 — bronz; 1967 — arany. 1970-ben a hetedik helyen végzett. íSlincs esély éremsz^rzésre? Hol vannak már azok az idők, amikor a kézilabda volt a csehszlovák sport legerősebb fegyvere, amikor a világ élvonalába tartozott válogatottunk. Szinte mindenkit megadásra kényszerítettek játékosaink, s arra is jutott idejük, hogy különböző betanult cselekkel, varázslatos labdakezeléssel szórakoztassák a közönséget. Aztán csak a dicsőségből akartunk megélni. Ez persze nem sikerült, mert mintha a fejlődést is „kicseleztük“ volna, az első hegedűs szerepét más nemzetek vették át. Jelenleg ugyan továbbra is az európai élmezőnybe tartozunk, de nem vagyunk ott az élsportban. Túl statikus, félénk és lassú a játékunk, nincs egyéniség, nincs igazi átlövő a csapatban. Igaz, az idén megnyertük a négyes tornát (Dánia, az NSZK, Jugoszlávia J, de sokat nyomott a latban a hazai környezet, s az ellenfelek a tornát csak az olimpiai felkészülés egyik lépcsőfokának tekintették. Az olimpiai torna csoportbeosztása nem ígérkezik túlságosan nehéznek Csehszlovákia számára, hisz két csapat jut tovább a négy közül (NDK, Csehszlovákia, Izland, TunéziaJ. A legjobb nyolc között jön aztán az A-csoport fSzovjetunió, Dánia, Lengyelország, Svédország] két továbbjutójának egyike. Artisták és tengerészek Magyarország helyzete sem látszik reménytelennek. Legalábbis a csoportban nem (Jugoszlávia, Magyar- ország, Japán, Egyesült Államok). Habár a két tengerentúli válogatott a „sötét lovak“ közé tartozik. Természetesen, nem is annyira az amerikai válogatott — amely többnyire volt kosárlabdázókból áll, akik a tengerészeknél kosaraztak —, hanem Inkább a távolkeleti japánok lehetnek veszélyesek, öt évvel ezelőtt a svédországi VB-n a magyarok győztek 30:25- re, de 1969-ben Budapesten már a japánok bizonyultak jobbnak 24:23 arányban. A visszavágót a vendéglátók nyerték 31:21-re. Utána Jugoszláviában 21:21-es döntetlent ért el a két csapat. A japánok általában szívósabban és keményebben játszanak, mint ahogy Európában szokás. S a kemény játékba bele is lovalják magukat. Az egyik európai szakember így vélekedett a japánokról: „Mintha artisták játszanának a két kapu között. Úgy tűnik, mintha képzett atléták ostromolnák az ellenfél kapuját. Gyorsaságuk és dobásaik félelmetesek. Megfigyeltem a japánok edzéseit. Több mint félóráig szinte csak bemelegítenek, s amikor már azt hinné az ember, hogy elfáradtak, kezdik a mérkőzést. Nagyszerű az erőnlétük. Nem irigylem leendő ellenfeleiket .. Hát, állítólag ilyenek a japánok. Számolni kell velük, mert ismerve szívósságukat és tudományos felfogásukat azokról a sportágakról, amelyek felkeltik az érdeklődésüket, meglepetésekre is képesek. Románia már nem a régi A háromszoros világbajnok román válogatott hosz- szú ideig tartani tudta állandósított jó formáját. Tavaly azonban hullámvölgybe került: nem tudta megvédeni a Kárpát Kupát, majd Bukarestben (16:19) kikapott Svájctól. Igaz, ekkor nem játszott a legendás hírű Gruia. Az idén viszont már játszott, de a csapat így is többször vereséget szenvedett: négyszer kapott ki otthon, a Kárpát Kupa küzdelmei során. Mi az oka Románia visszaesésének? A románoknak akkor volt legjobb válogatottjuk, amikor Hnat, Moser, Ivaneszka játszott a csapatban. Jelenleg azonban csak Gruia jelent „segítséget“. Csakhogy ez a kétségkívül világhírű játékos éppen az említett találkozókon nem játszott, illetve nem volt formában, s ez rögtön meglátszott a csapat teljesítményén, eredményességén. Ha Gruia formában van, akkor 10 lövéséből általában hét a hálóban köt ki. A románok ugyan „kitermeltek“ néhány tehetséget, de ezek ritkán jutottak szóhoz, inkább csak a kispadon ültek. Ezek nem olyan típusok voltak, akik a „mindent Gruiára“ taktikának megfeleltek volna. Románia nem titkolja, hogy kicsit fél az olimpiától. A többszörös világbajnokok a játékukban észlelt hiányosságokat túlzott keménységgel igyekeznek pótolni. Hiába, elmúltak már azok az idők, amikor mindent olyan gépies tökéletességgel csináltak. Jugoszlávia és az NDK között? Kétségtelen, hogy Jugoszlávia a legtechnikásabban, legszellemesebben játszó válogatott Európában. Láthattuk ezt a bratislavai négyes tornán is. Az 1970. évi világbajnokság óta nagyon tervszerűen irányítja Stenzel edző a csapatot. Tavaly minden megnyerhető tornát megnyert. Rendet teremtett például olyan keménykedő ellenfelekkel szemben is, mint az NDK, Románia é* az NSZK csapata. De nem keménységgel, hanem technikával válaszolt a keménységre. A technika és a gyorsaság ugyanis a jugoszlávok legnagyobb fegyvere. És a múlthoz viszonyítva nagyon fegyelmezettek a pályán a játékosok. Akik nem „adták be a derekukat“ (például a kitűnő Zagmeszter), azokat eltanácsolták a válogatottból. A jugoszlávok az elmúlt időszakban több elképesztő kísérlettel lepték meg a világot. Itt van például a „forcsekingjük“, amikor személyit játszik az egész csapat. Ez veszélyt is rejt magában, mert csak akkor lehet eredményes, ha tökéletesen elsajátították. Bratislavában nem hozott sikert számukra .a válogatottunk ellen praktizált „forcseking“. Jugoszlávia ellentéte az NDK válogatottja. Kemény, „rámenős“ kézilabdát játszik. Erőnléte szinte utolérhetetlen. Nagy előnye a csapatnak, hogy minden játékosa kitűnően dob kapura. Csak az a kérdés, hogy fogják-e bírni erővel a megterhelő olimpiai tornát, mert .a játékosok átlagos életkora 28 esztendő. És a többiek? Itt van még a két évvel ezelőtti világbajnokság három helyezettje, Dánia, Svédország és az NSZK. Svédország a vártnál jobban szerepelt a franciaországi VB-n. „Altató“ taktikával szerezték meg a hatodik helyet. De ez a taktika csak menekülés a kétségbeesett helyzetből, hiszen amióta utoljára érmet szereztek a VB-n (1967), mindennel megpróbálkoztak, hogy visszakerüljenek a legjobbak közé. Az NSZK-ban kisebb palotaforradalomra került sor. Az „életveszélyes“ Hans Schmidt lemondta válogatottságát, mert egy másik „sztár“, Lübking visszakerült a csapatba. Kétségtelen, hogy a gólerős Schmidt nagyon hiányzik majd a csapatból. A hazai környezet azonban sokat lelent. Dánia negyedik helyen végzett a legutóbbi VB-n, de nem veszi őket senki sem komolyan. A dánok nem játszanak valami dinamikus és gyors kézilabdát, de jó labdatechnikával rendelkeznek, s van türelmük hosszú percekig kombinálni, mindaddig, amíg az ellenfél nem veszti el türelmét, mint például Bratislavában az NSZK ellen. Végezetül közöljük az 1970. évi világbajnokság legjobb nyolc csapatának rangsorát: 1. Románia, 2. NDK, 3. Jugoszlávia, 4. Dánia, 5. NSZK, 6. Svédország, 7. Csehszlovákia, 8. Magyarország. Az olimpiai torna C-csoportja (a többit már fentebb közöltük): Románia, NSZK, Norvégia, Spanyolország. TOMI VINCE A világ egyik legjobb játékosa, Hans Schmidt (a labdával a kezében) nagyon hiányzik majd a nyugatnémet válogatottból. A „védösánc“ ellen csak annak lehet sikere, aki magasan felugorva célozza meg a kaput. g ■1 - rc*-1 UMÍ ÚJ SZÚ Kiodjo Szlováklo Kommunisto Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkeszti bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyulo. Szerkesztőség: Bratislava, GorkQ utca 10. Telefon: 537-10, 512-23, 335-G8. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági Ügyek’ 506-39, táviró: 09308. Provdo Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyom|o c Pravda Nyomdovállolat bral isi ovo. Ozeme. Bratislava, Štúrove 4. Hirdetőirodo- Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dfj havontc 14,70 korona, o Vasárnopi Ü| Szó negyedévre 13 korona. Ter|esztl a Posta Hlriapszoigáiat. Előfizetéseket elfogad minden postahlvotal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — O stredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.
