Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1972. június 25. A NAP kel — Bratislava: 3.42, nyugszik: 20.04 órakor Košice: 3.62, nyugszik: 19.48 órakor A HOLD kel: 19.06, nyugszik: 2.10 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONTJUK VILMOS — TADEÄS nevfi kedves olvasóinkat 9 1822 ben halt meg E. T. A. HOFFMANN romantikus német költő, fró, zeneszerző, grafikus (szül.: 1776). • 1917 ben balt meg GYÚNI GÉZA költő (szol.: 1884). • 1942 ben ülték meg a német fasiszták EV2EN ROSIČKY cseh kommunista úiságírót, sportolóit (szül.: 1914). A következő ÚJ szú tartalmából Az antikommunizmus elmélete Borisz Gyakin cikke (3. oldal) Azonos célok — azonos teltételek A magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelvoktatásának problémái (7. oldal) Henri Rousseau ismét fogad... Üjból megnyílt a francia művészet pavilonja a prágai Nemzeti Galériában (8. oldal) Petőfi — szovjet színpadon E. Makarova cikke (9. oldal) Erdei faház Konsztontyin Pausztovszkij novellájc (10. oldal) A KGST-tagállamok gazdasági integrációiának komplex ^ 02. oldal)" Szigetvilág az egyenlítő mentén L. Pecsurov riportja a Maldivákról (14. oldal) E heti karikatúránk Nemes küldetés • Néhány napja ért véget a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség VII. országos kongresszusa. Jelentős esemény volt ez hazánk életében, hiszen munkásságáról olyan szervezet csinált számadást, amely nemcsak a feladatkörére lehet büszke, hanem több évtizedes tevékenysége nem csekély eredményeire is. A kongresszus jelentőségét csak növelte, hogy egyben leszűrte az 1968—69 es válságos évek tapasztalatait is, ami kiindulópontja és feltétele a további sikeres előrehaladásnak. Önmagában az is nagy pozitívumnak könyvelhető el, hogy a CSSZBSZ-nek aránylag rövid időn belül sikerült rendeznie szétzilált sorait, és ma már több mint egymillió tagja van. A szak- szervezetek után tehát a legnagyobb tömegszervezetünk, amelynek küldetése minél több dolgozónkat, polgártársunkat megnyerni a szovjetbarátság gondolatának, vagyis pártunk és államunk alapvető politikai orientációjának. Hangsúlyoznunk kell ezt annál is inkább, mivel szórványosan akadnak még olyan szovjetbarát szervezetek, amelyek „elvárják" az új tagok jelentkezését, sőt néha a jelentkezőkkel szemben túlzott követelményeket támasztanak, ahelyett, hogy aktív munkával igyekeznének bővíteni szervezetük sorait. Márpedig tisztában keli lenni azzal, hogy a befelé fordulás, a begubódzás kárára van minden olyan szervezetnek, amely küldetésének csak „arccal a tömegek felé“ tehet eleget. Természetesen az sem mindegy, hogy az embereket miképp nyerjük meg. Gustáv Husák elvtársnak a CSSZBSZ országos kongresszusán elhangzott beszédében volt többek között egy olyan rész, amelyet betéve kellene tudniuk mindazoknak, akik politikai munkát fejtenek ki a tömegek körében. Ezt mondotta: „Minden munkát kétféleképpen lehet végezni, úgy is, hogy az embereket megnyerem, de úgy is, hogy az idegeikre megyek. Ha a dolgokat csak formálisan vesszük, és csupán számadatokra szorítkozunk, hogy hány gyűlést stb. tartottunk, csak azt érjük el, aminek már egyszer tanúi voltunk — tudják, abban az időszakban, amikor a munka formális volt, az emberek szavakban, nyilatkozatokban akármit magukénak vallottak, de amikor más szelek fújdogáltak, tudjuk, mi maradt a szép szavakból.“ Mélységesen igaz szavak ezek, amelyekre nem elég rábólintanunk és hivatkoznunk, hanem gyakorlatilag is érvényesítenünk kell, mindig és minden tömegszervezetben, sőt — magától értetődően — kommunista pártunkban is. Csak így tudjuk maradéktalanul megújítani azt a munkastílust, amely Csehszlovákia Kommunista Pártját és a vele egy csatasorban álló szervezeteket jellemezte fejlődésük legjelentősebb fordulópontjaiu és szakaszaiban, a tömegek iránti kapcsolat vonatkozásában. Husák elvtárs említett beszédében a „hogyan“-ra is választ ad: „Fontos, hogy tudatosítsuk — élő emberekkel dolgozunk, magas fokú politikai munkát végzünk, az embereket jó szóval és érvekkel, emberi közeledéssel és példamutatással igyekezzünk megnyerni, nem pedig parancsolgatással és papírháborúval, formáld módszerekkel. amelyek a múltban meghonosodtak, és amelyeket semmi esetre sem akarunk megismételni.“ Nem vitás, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség előtt, amely gazdag hagyományokra és a jól végzett munka tudatára támaszkodhat, ennek az útmutatásnak megfelelően tág tere nyílik annak, hogy változatos formákban és módszerekkel eleget tegyen sajátos, nemes és helyettesíthetetlen küldetésének. GALY IVAn KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK RENDKÍVÜLI VÁLASZTÁSOK AZ NSZK-BAN? Szavakban már valamennyi nyugatnémet politikai párt elkötelezte magát a rendkívüli választások kiírása mellett, a kormánykoalíció által felkínált megegyezésre azonban mégsem került sor. Ezért volt kénytelen Willy Brandt kancellár az el» lenzék vezérének, Rainel Barzelnek küldött válaszlevelében leszögezni, hogy az ellenzék elutasította a koalíciónak a rendkívüli választások időpontjára és lebonyolításának módozatára vonatkozó megegyezési ajánlatát. Az „elvi“ egyetértés — megegyezés nélkül — ugyanis nem zárja ki, hogy az ellenzék a döntő menetben ne kísérelje meg a maga javára billenteni a mérleg serpenyőjét. A rendkívüli választások kiírása ugyanis meglehetősen összetett kérdés, s maga az alkotmáy módot ad arra, hogy az ellenzék újabb lé- lekvásárlás lehetőségében bízva konstruktív bizalmatlansági indítványával megkísérellje saját kancellárjelöltjének megválasztását. A kormánykoalíció — mint ismeretes — a költségvetési vitában, s még inkább a „keleti szerződések“ ratifikációs eljárása során patthelyzetbe került, elvesztette parlamenti többségét. Gyakorlatilag az a helyzet állt elő, amikor a kormány elvesztette cselekvőképességét, az ellenzéknek pedig nincs elég szavazata ahhoz, hogy saját jelöltjét ültesse a kancellári székbe. Ebben a helyzetben a kormány számára elkerülhetetlen az új választások kiírása. S ennek a nyugatnémet alkotmány szerint két módja van: a 1 e m o n d ás, vagy a bizalmi kérdés felvetése. Tekintettel azonban arra, hogy a lemondás — melyet az ellenzék követel — politikai és erkölcsi presztízs- vesztéssel járna, feltehetően a másik utat választják: a bizalmi kérdés felvetését. Mégpedig oly módon — ezt ugyancsak a presztízsvesztés elkerülése végett javasolják —, hogy a bizalmi kérdést egy törvényjavaslat elfogadásához, például az NDK- val kötött közlekedési szerződés elfogadásához kötik. Ezen a ponton ugyanis kiütköznek az ellentétek, s a nyílt szavazással elkerülhetik, hogy egyes, a kormánykoalícióhoz tartozó kép* viselők — képviselői járadékukat féltve — esetleg az ellenzék jelöltjére adják le szavazatukat. A bizalmi szavazást követően ugyanis a Bundestagnak jogában áll új kancellárjelölt személyéről dönteni. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a napokban a kormánykoalíció és az ellenzék táborában egyaránt a lehetőségeket mérlegelik, s Brandt kancellár a közelmúltban bejelentette, Scheel külügyminiszterrel egyetértésben adott időben megteszi a szükségesnek látszó kezdeményezést. így tehát bármennyire is nyilvánvaló, hogy a rendkívüli választások kiírása elkerülhetetlen az NSZK-ban, az érdemleges döntésig még jónéhány politikai csatározásnak lehetünk a tanúi. Még akkor is, ha a kereszténypártok a „legrokonszenvesebb megoldásnak“ tartják az új választások kiírását. Erre az álláspontra egyébként csak az utóbbi hónapokban jutottak, látva, hogy a straussi szándék, „kiéheztetni a kormányt“ (vagyis gazdaságilag egyre nehezebb helyzetbe juttatni) az ellenzéki CDU/CSU pártok közötti ellentéteket is növeli. Sőt, Barzel ezektől az ellentétektől már kancellárjelöltségét is félti. Bonnban tehát folytatódik az idegháború, s jelenleg az a legizgalmasabb — bár nem elsődleges — kérdés, hogyan oszlassák fel a parlamentet. Mert bár a választások kimenetele nagyon is kérdéses, a pillanatnyi bénító egyensúlyhelyzet elviselhetetlen. FONOD ZOLTÁN BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az amszterdami repülőtéren is leállt a forgalom. A pilótáié nemzetközi sztrájkfa komoly figyelmeztetés volt: erélyesen kell fellépni a légikalózok ellen. (ČSTK) Az Indiai Köztársaság küldöttsége élén hazánkba látogatott Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt megérkezésük után a prágai várban Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára fogadta. (ČSTK) Tito elnök hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett. (ČSTK) 1972. VI. 25. Anglia fegyvereket szállít a portugál gyarmatosítóknak. (Fomicsev rajza)
