Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám, szombat
Szlovákia fővárosában Kuba legendás hőse (Folytatás az 1. oldalról) A csehszlovák, kubai és vörös zászlókkal díszített utcákon a szlovák főváros lakói üdvözölték a vendéget, amíg a Devin- hotelhez ért. A kubai forradalom legendás hősét hazája lobogói fogadták a bratislavai vár udvarán, ahonnan Stanislav Svoboda nagykövet kíséretében lépett be a vár reprezentációs termébe. Fidel Castrot itt fogadta Jozef Lenárt, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Ondrej Klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Peter Colotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányelnöke. Jelen voltak az SZLKP KB Elnökségének tagjai: Herbert Ďur- kovič, Ján Janik, Elena Litvajo- vá, és Ľudovít Pezlár, továbbá Viliam Šalgovič, az SZLKP Központi és Ellenőrző Revíziós Bizottságának elnöke, Daniel Fu- tef, az SZLKP KB osztályvezetője, Ján Stencl, Fábry István és Michal ŽákoviČ, az SZNT alel- nőket, Július Hanus, a szlovák kormány alelnöke, Eugen Tur- 20, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára, Ján Králik, a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Bohumil Chudý, az SZLKP bratislavai városi bizottságának titkára, Augustin Michaliöka, Bratislava főpolgármesterének helyettese, valamint a politikai és közélet vezető személyiségei. Jelen volt továbbá Ernesto Melendez Bachs, a Kubai Köztársaság csehszlovákiai nagykő, vete és Severino Mansur forge, a Kubai Köztársaság bratislavai konzulja. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nevében Jozef Lenárt elvtárs üdvözölte a kedves vendéget. Az SZLKP KB első titkára rámutatott, hogy a szlovákiai munkásság, parasztság és dolgozó értelmiség nagy rokon- szenvvel figyelte a kubai nép és kommunista pártja forradalmi küzdelmét. — Az élet igazolja, hogy a forradalom Amerikában is törvényszerű, és a szocializmus az egyetlen lehetőség a jövő számára. Ezt bizonyítja a chilei példa Is. Lenárt elvtárs köszönetét mondott a Kubai Köztársaságnak az 1968. évi csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontjáért, és a hazafias erőink iránt megnyilvánuló szimpátiáért. Ez nagy segítség volt akkor és ma is az. Szlovákia népének sorsa sokban hasonlatos a kubai nép sorsához. Szlovákia valamikor elmaradott mezőgazdasági ország volt, hiányzott az ipar, megoldatlan volt a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlődésének kérdése és a nemzetiségi kérdés. Csak ami. kor a szovjet hadsereg felszabadította, és amikor a munkás- osztály 1948. februárjában győzelmet aratott, alakultak ki kedvező feltételek a nép alkotó erőinek kibontakoztatására. Lenárt elvtárs Castro elvtársiak és a kubai vendégeknek azt kívánta, hogy érezzék magukat nálunk, úgy mint otthon. Hangsúlyozta, hogy azok a munkásaink és technikusaink, akik Kubában dolgoztak a legnagyobb szeretettel emlékeznek vissza erre az országra. Említette a saját kubai látogatása alkalmából szerzett benyomásokat, amelyek közül a legjelentősebb az, hogy a kubai nép, a kubai kommunisták a kapitalizmus legna. gyobb bástyájának közvetlen szomszédságában harcolnak a haladásért, a szocializmusért és a humanizmusért. Lenárt elvtárs átadta Fidel Castro elvtársnak Ján Kuli eh érdemes művész két plakettjét, amelyen még 1960-ban alkotta meg a kubai forradalom vezérének portréját és a kubai nép forradalmi harcának motívumait. — Elengedő, ha kapcsolatba kerülünk a szlovák néppel, és azonnal látjuk, hogy sok mindenben azonos a kubai néppel — mondotta válaszbeszédében fidel Castro. — Az, amit Szlovákia a szocialista Csehszlovákiában elért, bizonyítja, milyen kedvező feltételeket teremt a forradalom a gyors fejlődés számára minden országban. Különösen hangsúlyozta a mezőgazdasági eredményeket, mivel a mezőgazdaság Kubában a szocialista népgazdaság alapfontosságú ágazata. — Soha nem felejtjük el azo. kát a napokat, amikor a forradalom védelmére megérkeztek Kubába az első csehszlovák fegyverek — folytatta beszédét Castro elvtárs. Megemlítette, hogy ezekkel a fegyverekkel verte vissza Kuba az ellenforradalmi zsoldosok támadását és védte meg a szocializmus vívmányait. Azután hangsúlyozta, hogy azok, akik a válság időszakában olyan örömmel kommentálták a csehszlovákiai eseményeket, ugyanazok voltak, akik rágalmazták a kubai forradalmat és intrikáltak ellene. Elégtétellel állapította meg, hogy Kuba helyesen értékelte a Varsói Szerződés országai Csehszlovákiának nyújtott internacionalista segítségét, mert — mint mondotta — Kuba szemtől szemben az imperializmussal allergiás mindazokkal szemben, akik gyengíteni akarják a szocialista tábor erejét, allergiás a liberalizmussal és a jobboldali opportunizmussal szemben. „Internacionalizmus nélkül nincs kommunizmus, internacionalista szolidaritás nélkül nincs belső szolidaritás“ — mondotta Fidel Castro és hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai válság nagy tanulság volt Kuba részére is. Beszéde befejező mondatát viharos tapssal fogadták: „Kuba álláspontja azonos a CSKP gs a szocialista csehszlovák állam vezetőségének álláspontjával, ahol konszolidálódott a munkáshatalom és az internacionalista politika. Soha nem voltak jobb kapcsolatok Kuba és Csehszlovákia Kommunista Pártja között, soha nem voltak őszintébb testvéri, szolidárisabb internacionalista kapcsolatok a két ország között, mint most. Az egész kubai nép arra törekszik, hogy tovább fejlessze a Csehszlovákiához fűződő kapcsolatokat.“ Fidel Castro és a Kubai Köztársaság küldöttségének tagjai ezután megkoszorúzták a szovjet hősök slavíni emlékművét. A kubai fegyveres erők főparancsnoka rendkívül nagy érdeklődéssel szemlélte meg az emlékművet. A vendéget Vasil BiTak, a CSKP KB titkára tájékoztatta a szlovák nemzet történelmének legdicsőségesebb fejezetéről, a Szlovák Nemzeti Felkelésről, és Csehszlovákia Kommunista Pártja harcairól a dolgozók jogaiért és a szabadságért, a Nagy Októberi Szocia. lista Forradalomtól kezdve egészen a fasizmus felett araiott győzelemig. Fidel Castro elvtárs és kísérete tiszteletére Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége és a Szlovák Szocialista Köztársaság kor. mánya tegnap a Devin-szálló- ban díszebédet adott. A díszebéd légköre a csehszlovák és a kubai nép testvéri szövetségét és barátságát tükrözte. Peter Colotka, a CSKP KB El. nökségének tagja, a szlovák kormány elnöke és Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnöke ünnepi pohárköszöntőt mondott. Fidel Castro Ruz kíséretének tagjaival a délutáni órákban Bratislavából Nitrára utazott. A vendégek ellátogattak a mezőgazdasági főiskolára. A kubai küldöttség tagjait a főiskola épülete előtt Štefan Chochol, az SZSZK oktatásügyi minisztere, Eugen Turzo, az SZLKP nyugatszlovákiai kerületi bizottsága vezető titkára, Ján Králik, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, valamint a járás és a város vezető személyiségei üdvözölték. Ezt követően a vendégek és a kíséret tagjai meglátogatták az Országos Mezőgazdasági Kiállítás mintagazdaságát. A kubai vendégek ezután Piestanyba utaztak. A kubai forradalmat nem valósíthattuk volna meg, ha nem indulunk ki a marwzmus-lennsMI Dr. Fidel Castro beszéde díszdoktorrá avatása alkalmából a prágai Károly Egyetemen Tisztelt Husák Elvtárs! A párt és a kormány tisztelt képviselői! Rektor elvtárs! Egyetemi funkcionárius elvtársak! Uraim! Tisztelt jelenlevők! Mindenekelőtt szeretném kifejezni, hogy nagy megtiszteltetésben részesítettek, amikor a jogtudományok díszdoktorává avattak, és egyidejűleg szeretném kifejezni, milyen végtelenül meghatott ez a ceremónia. Az elhatározásukat indokló szép szavukban megemlékeztek országunk történelmének egy egész szakaszáról. Ez a szakasz egyidejűleg küldöttségünk tagjai életének szakasza is. Beszéltek harcainkról és megemlítették a győzelmes küzdelmeket és a fegyveres forradalmi harc kezdetét is. Főbb vonásokban megemlékeztek a kubai forradalom lefolyásáról egészen a mai napig. Végtelenül kedvesek voltak, hogy a díszdoktori cím adományozásánál a Moncada laktanya ellen intézett támadás után elhangzott véddheszédet vették alapul. Ügy véljük, hogy ennek az okmánynak az értéke összefügg annak a forradalomnak a további céljaival, amelyet e kis embercsoport kezdett, és amely sok ember törekvésévé vált, az egész nép ügyévé, amely harcolt és áldozatot hozott, sajátjának fogadta el a forradalom eszméjét, és egyidejűleg elősegítette az eszme megvalósítását. Ezért e nép nevében, mindazok nevében, akik áldozatot hoztak és elestek, mindazok nevében, akik harcoltak és a mai napig is harcolnak, fogadom el ezt a nagy megtiszteltetést. Talán érdekes lenne itt megmagyarázni, hogy a „Moncada- program“ még nem volt szocialista program, bár haladó program volt. Amint már valahol rámutattam, kifejezte legfőbb vágyunkat, amit abban az időben az adott feltételek között kitűzhettünk. De már akkor szocialisták voltunk. Alkalmunk volt tanulmányozni Marx, Engels és Lenin műveit, és valóban elmondhatjuk, hogy a kubai forradalmi folyamat igazolja Marx, Engels és Lenin eszméinek rendkívüli erejét. Szeretném itt kijelenteni, hogy a kubai forradalmat nem valósíthattuk volna meg, ha nem indulunk ki a marxizmus—leninizmus alapvető eszméiből. Ezek az eszmék tették lehetővé elsősorban azt, hogy hazánk feltételei között világosan lássuk a gazdasági és társadalmi problémák lényegét és alapvető okait. A marxizmus— leninizmus tette lehetővé, hogy megéltük a kort, melyben élünk, megéltük a történelmet és a történelem törvényszerűségeit. Az osztályharc marxista értelmezése tette lehetővé, hogy világosan lássunk a világon, a társadalomban és az országa ban létező bonyolult helyzetben. A mi forradalmi folyamatunk tehát nem a tömegek szocialista tudatából indult ki, hanem éppen ellenkezőleg, Adva volt Búcsú 0. Sínek elvtárstól Tegnap délután a Prága- Strašnice-i krematóriumban búcsúztatták Otakar Simünek elvtársat, a Szövetségi Gyűlés képviselőjét, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Elnökségének tagját, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Tanácsának elnökét, aki június 19-én hunyt el 64 éves korában. A búcsúztatáson Václav Dávid elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZGY alelnöke, a Népi Kamara elnöke vezetésével párt- és kormányküldöttség vett részt. Václav David elvtárs búcsúbeszédében méltatta O. Siinűnek elvtárs sokesztendős tevékenységét pártunk soraiban és különféle állami tisztségekben. a szegénység és a munkanélküliség által kiváltott elégedetlenség, az anyagi és az erkölcsi elnyomás, de a nép nem ismerte ennek okait. Gyakran más tényezőkkel magyarázták, a tehetségtelen és korrupt kormányokkal, a privilegizált rétegekkel. A nagy tömegek még nem tudatosították helyzetük alapvető problémáit és okait. Ezért érdekes rámutatni, hogy a kubai forradalmi folyamatban, ahol érvényesültek a marxizmus—leninizmus alapelvei, nemcsak az osztályharc bontakozott ki, hanem e harc révén fokozatosan kialakult a tömegek öntudata. És így értünk el a mai helyzetig, amikor hazánkban már rendkívül fejlett a szocialista politikai öntudat, a nép világosan látja az alapvető problémákat, és keményen szembeszáll az észak-amerikai imperializmus kulturális, ideológiai és politikai befolyásával, amely ellenünk nemcsak a diverziót használta fel, nemcsak zsoldosaival intézett támadást ellenünk, hanem felhasználta az ideológiai fegyvereket is. Ezért kijelentem, hogy a marxizmus—leninizmus elveinek eredményes alkalmazása olyan országban, mint Kuba nagyon nehéz volt, mert csak bonyolult és ellentmondásos körülmények között érvényesülhetett. Ez ugyancsak ezeknek az elveknek a végtelen erejét bizonyítja és azt a tényt, hogy az öntudat nemcsak a filozófiai téren nő, hanem egyben a forradalmi harc eszköze is. Az emberiség egész történelme során — ahogy ezt már Marx megmagyarázta, az embert kizsákmányolta az ember, kialakultak az antagonista szociális osztályok, megkezdődtek az osztályharcok. De ha az ember így élt évezredeken át, az évezredek során megismerte a kizsákmányolás és az elnyomás elleni közelharc kiváló példáit is. Dialektikusán a harc mindig a kizsákmányolás és az elnyomás ellen indult meg. Ezért robbantak ki rabszolgalázadások Görögországban és Rómában, harcoltak a plebejusok a patríciusok ellen, a rabszolgák a rabszolgatartók ellen, a burzsoázia a monarchista önkényuralom ellen, a proletariátus a kapitalizmus ellen és a népek harcoltak az imperializmus ellen. Csakhogy az emberek, akik évezredeken át azonos társadalmi és történelmi törvényektől serkentve harcoltak, nem ismerték az adott társadalmakat uraló problémák és törvényszerűségek okait. A jelen korv előnye, hogy Ismeri és uralja azokat a törvényeket, amelyek a fejlődést, a történelmet irányítják. Ez nagy igazság, amit a jelenlegi forradalmárok ismernek. Nagy előny ismerni a társadalmi fejlődést irányító belső törvényeket. Ez adott a kommunistáknak mélyreható meggyőződést és végtelen erőt. Ez adta V. I. Leninnek a lehetőséget, hogy tisztán lássa a jövőt és bízzon abban, hogy a cári Oroszországban megvalósíthatja a szocialista forradalmat, hogy a tömegek és a proletariátus ereje a parasztokéval szövetkezve, felszámolhat minden nehézséget. A múlt idők hősiességének nagy példáit a marxista eszmék ösztönözték. Ezt példázzák az 1905 évi oroszországi felkelés harcosai, a magyarországi, a németországi és a spanyolországi harcosok, az inter- brigádok hősei és mindenekelőtt a második világháború harcosai. Azok páratlan hősiessége, akik Leningrádnál, Moszkvánál, Sztálingrádnál és Szevasztopolnál csatáztak, valamennyi európai ország kommunistáinak rendkívüli hősiessége, akik magasra emelték az ellenállás lobogóját minden országban, és akik meghaltak az illegális harcban, vagy a börtönökben és a koncentrációs táborokban. De megkérdezhetjük: mi adott olyan hatalmas erőt Julius Fučíknak, mi adott erőt ahhoz a bátorsághoz és nagysághoz, hogy még a börtöncellában is megírja az „Üzenet az élőknek“ című könyvét, amely megrendítette a világot és fellelkesítette a forradalmárokat, bennünket, kubai harcosokat is. Mindnyájunkat, akik olvastuk és példának tekintettük, hogy erősek legyünk, amikor szembe kell nézni a harc kockázatával. Éppé« a marxizmus—leninizmus filozófiája és elvei, a mélyreható meggyőződés adta bátorságát, szolidaritását, erősítette áldozatkészségét és acélozta meg annyira, hogy szívesen és hősiesen hozta meg a legnagyobb áldozatot is. Hitét és meggyőződését azt támogatta, hogy a szocializmus végül győzelmet arat, és semmiféle bűntény nem akadályozhatja meg a nép végleges győzelmét. A történelem igazolta e meggyőződés igazságát, ahogy ma igazolja a vietnami harcosok felmérhetetlen hősiessége is. A mai emberiség, a jelenlegi nemzedék előnye, hogy olyan korban él, amelyben az ember első ízben harcol az osztálytársadalom teljes felszámolásáért, az embernek ember által történő kizsákmányolása felszámolásáért- Ha eltűnik a kizsákmányolás, a nyerészkedés filozófiája szülőanyjával, az osztálytársadalommal együtt, eltűnnek a háborúk is és a háborúkat előidéző okok. És eltűnnek azok a végtelen szenvedések, melyeket a háború okozott az emberiségnek. Drágái erejű változásokra került sor. Nézzük például Kubát. Ma szocialista ország, amely a szocializmus konszolidálásáért harcol. És nem egészen egy évszázaddal ezelőtt Kubában még ugyanolyan rabszolgarendszer volt, mint a régi Rómában, ahol a férfiakat, nőket, gyermekeket eladták, vásárolták, büntették, sőt agyon ütötték, ahol nem volt semmiféle joga a népnek, mert az ember a rabszolgatartó tulajdona volt. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt a kubai tulajdonjog hasonló volt a római jogrendszerhez, és ma hazánkban a szocialista tulajdonviszonyok érvényesülnek. Senkinek sincs joga azt gondolni, hogy ez a hatalmas változás, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött a világon, könnyen megvalósítható, hogy az emberi társadalom átalakulása könnyű. A szocializmus, mint új rendszer alakult. Mint a kizsákmányolás felett aratott történelmi győzelem, mint az egész emberiség nagy ígérete, és ez a győzelem további harcokra kötelez bennünket, mivel ez Ideig csak az emberiségnek egy része él szocializmusban, mivel százmilliók szenvednek a tőkések, az imperialisták, a gyarmatosítók és újgyarmatosítók kizsákmányolásától, sőt létezik még feudális kizsákmányolás is. Ezért a jelenlegi nemzedéknek kettős feladata van — harcolni a szocializmus megszilárdításáért, a szocialista intézményesség tökéletesítéséért és támogatni a világ többi részét a végső felszabadításért vívott harcban, támogatni a kizsákmányoltakat. Ez korunk nagy feladata Oly korban élünk, amikor a forradalmár, a gondolkodó, az értelmiség köteles elmélyíteni a marxizmus—leninizmus elveit és történelmi törvényszerűségeit, megerősíteni a forradalmárok, a munkások, a parasztok és a kizsákmányoltak meggyőződését. A forradalmár, a gondolkodó, az értelmiségi kötelessége, hogy gondolkodásban és tettekben is az első sorban álljon a csatatéren. És ez nem enged meg semmiféle kételkedést. Az imperializmus ez ideig létezik és hatalmas pénzügyi eszközökkel rendelkezik, és bár az erőviszonyok változnak és állandóan változni fognak, a harc még hosszú lesz, különösen az ideológia területén, és ezen a területen kelt megerősíteni saját arcvo nalunkat és harcolni kell a győzelemért. 1972. VI. 24.
