Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám, péntek
Négy békéscsabai képzőművész kiállítása a Dunamenti Múzeumban A Dunamenti Múzeumban Dr. D. Fehér Zsuzsa, a Budapesti Nemzeti Galéria munkatársa és- Dr. Štefan Valent, a nyitrai Kerületi Képtár igazgatója nyitotta meg négy ma-, gyarországi festőművész: Sztan- kó Iud.it. Jakuba János, Ezüst György és Lukoviczky Endre tárlatát. A kiállítás érdekessége, hogv olyan Békéscsabáról származó művészek munkásságáról igyekszik egyrészt egységes képet vázolni, akiknek szlovák etnikai származása nyilvánvaló — másrészt érvényesülni engedi a kiállító művészek egyéni látásmódját, technikai megoldásait, mondanivalójuknak sajátos koncipiálását. A mintegy negyven kép elegendő ahhoz, hogy kellően hangsúlyozza a békéscsabai vidék és e tájhoz szorosan kapcsolódó éle? tükrözéseit. Tájak és emberek, házak és falusi udvarok, virágzó kertek és barna szántóföldek mind más-más felfogásban, de mégis egységben fogalmazódnak meg sokszínűségükben, felfogásbeli gazdaságukban. Más képek, más technikák, más hangulati érzékenységek körképet rajzolnak. Talán nem any- nyira a csabai tájak szépségéről, mint inkább jellegzetes életéről, környezetéről, amelyen keresztül önmagunkról is vallanak színben, formában, tartalmi telítettségükben. A tárlat színvonalas műveket nyújt. Négy művész belső világát tárja elénk. Az ilyen kiállítások új színt hozhatnak képzőművészeti életünkbe. Újabb impulzust adhatnak a „hogyan tovább" és a „kinek, mit és hogyan“ művészeti útkeresés mindig időszerű problémájának feloldásához és nem utolsó sorban a tájképfestés és a népi élet, a falusi, kisvárosi környezet nemes hagyományainak képekben való felelevenítésére is inspirálhatnak. A Dunamenti Múzeum kiállításai már hagyományosak. Szerves részét képezik a város kulturális életének. Nyilván ez a kiállítás is egyik igen jelentős eseményévé válik, annál is inkább, mivel nemcsak a tárlat megrendezésének kul túr-politikai aspektusára figyelhetünk fel, hanem a bemutatott művek jellegzetes hangjára, színvariációira, a művészek belülről áradó hangulataira és változatos kifejezési módjaira is reagálhatunk. Mert tagadhatatlan, hogy van valami sajátos idilli, lírai, de ugyanakkor drámai és hangulataiban expresszívebb erejű hatása is az itt kiállított műveknek. Külön kis világ egy- egy képük. Külön életük van a falusi házaknak, az állatvásártérnek, az évszakok hangulatainak, a beszélgető embereknek vagy a piaci zajongásnak. Sztankó Judit képeinek témája mély átélést, technikai tudást, harmonikus felépítést, a megfelelő színek egymást hangsúlyozó dinamikáját mutatja. Megnyilvánulása epikus, de ugyanakkor dramatikus is. Elbeszélő, mert a témáknak nagy fontosságot tulajdonít. Megjelenítése viszont drámai hangulatú. Olykor fölényes színhatásai, villanó kontrasztjai, stílusa és festőmodora, ha nem is mond ellent a „szabályoknak“ meglepően fordulatos. Sztankó Judit ötletgazdagsága és művészi vérmérséklete, képzelete és diszponáltsága olykor túllépi a „szokvány határokat“ és frappáns színfoltokkal ecsetel egy- egy vibráló fényt, belopózó napsugarat virágainak felnagyított szirmaira, házainak elénk tárt falaira. Ihletét a mindennapok egyszerű formáiból meríti. Falusi házak, egyszerű paraszti asszonyok, virágok és szobák belsejét ábrázoló festmények sajátos ritmusa adja számára az elsődleges élményt formáinak kifejezéséhez. Lukoviczky Endre geometri- kus-konstruktív motívumait „Szentendre ihlette, de formálásukban visszacsengenek a csabai házak, szántóföldek, kerítések ritmusának emlékeiAz olajfestmények mellett Lukoviczky gipszmetszetei különlegességgel hatnak. De ha megfigyeljük az összefüggéseket, és megtaláljuk a válogatás koncepcióját, nála is felfedezhetjük az együvé tartozást. Főleg a házak csoportjainak igényesen leegyszerűsített komponálása a szembetűnő. A „szentendrei konstruktivizmus“ nem csábítja öncélú formatörekvésekre, meghökkentő ötletek halmozására, bár formai szellemességet, mutatós színvariációkat sem nélkülöznek alkotásai. így azután előadásmódja könnyed és a lényegre törő. A látott világ tárFelvulelünkün a négy békéscsabai festőművész — balról jobbra Jakuba János, Sztankó Judit, Lukoviczky Endre és Ezüst György. Jakuba János képeinek csendes, halk szavú szemlélete, színeinek meleg tónusa, rajzának finomsága uralja vásznait. Nem a külsőség, hanem valamilyen motivált hangulat, személy vagy tárgy készteti nyilván az ábrázolásra. Va-n valami megkapó abban, hogy szűkebb hazája, a békéscsabai falvak varázslatos jegyeivel akarja megmutatni a házakat, fákat, tanyai részleteket, a téli vagy tavaszi tájakat. Ezüst György képei képzeletkeltő és gondolatébresztő benyomást közvetítenek. Festészete érdekes, egyéni és minden bizonnyal vitát kiváltó piktúra. Technikája inkább fólszerű, lazúros, felhígított olaj vagy tempera. Do aplikácíót is alkalmaz a sztaniol lemezre (Fólia-ko- lázs) festett képeinél. S éppen ez az, ami bizonytalanná teszi festményeinek tartósságát. Nyilván ez a technika még fejlődésben van és további kísérletezéseket is igényel. De ettől függetlenül Ezüst György itt kiállított képei, főleg a Zsilip _és a Csabai piac a művész ötletes megfigyelő képességéről tanúskodnak. Felfokozott színei, folklórisztikus témái művészi érettségéről vallanak. gyainak ábrázolása határain belül és annak egységében mutatkozik nála, s talán éppen ezért érezzük őt közelinek, művészinek. A Dunamenti Múzeum immár harmincadik kiállításával méltán iratkozott fel az országos jellegű hazai kiállítások közé. Sajátos művészeti programja és kultúr-politikai koncepciója van, amit az itt kiállító művészek változatos anyaga is nem egyszer dokumentált már. Az összbenyomás szerencsésen tükrözi a négy vendégművész közös vonásait és nyilván hozzájárul a művészetről kialakított képünk teljességéhez, idevonatkozó ismereteink kibővítéséhez. Reméljük, hogv az ilyen közös és egyéni tárlatok a művészek barátságán túlmenően a szomszédos országok barátságát is kö- zelebbre hozzák, s ezért ajánlatos lenne, hogy a jövőben egyre több hasonló tárlatot rendeznének az egyre igényesebb és műveltebb múzeumlátogatók és a művészet iránt érdeklődők számára. SUCHY M. EMIL HOGYAN TOVÁBB? (Kurucz Sándor felvétele) Követésre méltó példa Iskoláink egyik legfontosabb célkitűzése az internacionalista szellemben történő nevelés. Ennek érdekében, illetve a szocialista közösség, elsősorban a Szovjetunió iránti testvéri kapcsolatok elmélyítésére ki kell használni minden lehetőséget. A célok megvalósításában sokat segíthet a pionírszervezet és a SZISZ is. Az orosz nyelvnek, mint a szocialista világrendszer országait összekötő nyelvnek az ismerete, oktatásának színvonalasabbá tétele iskoláinkban szintén elősegítheti az internacionalista szálak megerősödését. Ez ideig meglehetősen kevés magyar tannyelvű iskola tart fenn közvetlen kapcsolatot szovjet iskolákkal. Pedig a diáklevelezések, baráti látogatások, egymás problémáinak ismerete visszatükröződik az iskola belső életében, az oktatónevelőmunka, színvonalában is. A šamoríni (Somorja) magyar tannyelvű gimnázium egyike azoknak az iskoláknak, amely már három éve gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Szovjetunió Kazany városának középiskolájával. A kapcsolat felvételében oroszlánrésze volt az iskola akkori igazgatójának. Dudás Kálmán elvtársnak, aki ez idő tájt a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság ideológiai osztályának dolgozója. — 1969 júliusában Szlovákiából 300 pedagógus indult a barátság vonattal a Szovjetunióba — mondja Dudás elvtárs. A látogatást az Oktatásügyi Minisztérium — Lenin elvtárs nyomában címmel — szervezte. így jutottunk el Kazany- ba; megtekintettük Lenin dolgozószobáját és az egyetemet, ahol Lenin tanult. Utána felkerestünk egy iskolát, bepillantottunk életébe, megismertük erec&nényeit. Felfigyeltünk arra, milyen nagy gondot fordítanak az idegen nyelvek oktatására. A francia nyelvet pl. már az alsó tagozaton tanítják. A szertárak gazdagon vannak felszerelve korszerű segédeszközökkel. Oltjárlunkkor fogadást adott tiszteletünkre a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság körzeti bizottsága, melynek sok pedagógus a tagja. Az 1968-as események után vegyes érzelmekkel utaztunk a Szovjetunióba, hiszen nem tudhattuk, hogyan fogadnak majd bennünket a történtek után. Jó érzés volt számunkra, hogy mindenhol valóban forró, baráti fogadtatásban részesültünk. — Hazatérésünk után beszámoltunk a diákoknak a Szovjetunióban szerzett élményeinkről. Áttanulmányoztuk a lenini Komszomol alapszabályzatát és megállapítottuk, hogy ezt a mi viszonyainkra alkalmazva hasznosíthatjuk. Az élménybeszámoló után 170 tanuló jelentkezett a Lenini Ifjúsági Szövetségbe, ami a mostani egységes Szocialista Ifjúsági Szövetség elődjeA Munkaérdemrenddel kitüntetett Kosicei Mélyépítő Vállalat dolgozói megkezdték a tranzitgázvezeték Veiké Kapušany-i (Nagykapos/ kompresszorállomása vasbetonszerkezetének szerelését. A kompresszorcsarnok 14 m magas, 98 méter hosszú, és 21 m széles. A jó ütemben haladó munka alapján feltételezhető, hogy a csarnok szerelésével határidőre elkészülnek. IFelvétel: A. Hasöák — CSTKJ ként létesült nálunk. Ha figyelembe vesszük az akkori zűrzavaros helyzetet, ezt nagyon pozitívan kell értékelnünk. Szervezetünk köszönő levelet intézett a kazanyi középiskola Komszomol szervezetéhez, s kifejezte óhaját, hogy szeretné velük felvenni a kapcsolatot. Az 1969/70-es tanévben meghívó levelet kaptunk tőlük, hogy a vakáció alatt látogassunk el Kazanyba. így indult el tőlünk az első diákcsoport a Szovjetunióba. Ennek előkészítésében sokat segített a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága is. Illés Sándor orosz szakos tanár szintén sokat fáradozott kapcsolataink elmélyítéséért. A diákok meg voltak lepődve, milyen szívélyesen fogadták őket az ottani komszo- molisták. Megismerkedtek a város történelmi nevezetességeivel, látták a híres kazanyi egyetemet, Lenin szülőházát, a tatár múzeumot. A szovjet tanárok és diákok elismeréssel nyilatkoztak tanulóink orosz nyelvtudásáról. Egyik műsorszámunkat a televízió is közvetítette. A múlt év nyarán kéthetes körúton voltak nálunk a kazanyi középiskola tanárai és diákjai. A gimnázium tanulói baráti levelező kapcsolatban vannak a kirgiz autonóm terület egyik középiskolájával is. A közelmúltban tért vissza a Szovjetunióból Dudás Kálmán elvtárs, és Orosz Tibor, az iskola igazgatója. Utazásuk célja volt, hogy újabb diákküldöttség útját készítsék elő, megbeszéljék annak pontos programját, rögzítsék az időpontot. — Az Oktatásügyi Minisztérium révén jutottunk el Kazanyba, s a tatár minisztérium vendégei voltunk — folytatja Dudás elvtárs. — Beszámoltunk az elvtársaknak iskolarendszerünk struktúrájáról, az orosz nyelvtanítás színvonaláról, a természettudományi tantárgyak oktatásának módszereiről, eredményeiről. Másodszor jártam a Szovjetunióban, s most láttam igazában, hogy a szovjet emberek milyen precízen, a termelési tervet konkrétan szétdolgozva, valósítják meg a XXIV. pártkongresszus határozatait. Kazanyban új szállodák épülnek, a Volgán új híd épül. A város egyre nagyobb ipari központtá fejlődik. A két iskola tanári kara, diákjai közötti baráti kapcsolatok visszatükröződnek az iskola belső életében is. — Tanulóinknak megváltozott a viszonya az orosz nyelv tanulásához, tudatosítják annak fontosságát nemzetközi vonatkozásban is. Az orosz szavalóversenyeken már hagyományosan jól szerepelnek. Legutóbb — szlovákiai méretben — az ötödik helyen végeztek. Tanulóink ily módon jobban megismerik a Szovjetunió szerepét a világban, hatalmas gazdasági és védelmi potenciálját, mely számunkra Is óriási jelentőségű — mondja Orosz elvtárs, a gimnázium igazgatója. Mindez hozzájárul az Internacionalista nevelés elmélyítéséhez, a szlovák és az orosz nyelv tanítása színvonalának emeléséhez. Kétségtelen, hogy a somorjai -magyar tannyelvű gimnázium jó úton jár az internacionalista kapcsolatok elmélyítése terén, így járulnak hozzá a XIV. pártkongresszus által kitűzött kommunista szellemben történő nevelés megvalósításához. Példájuk követésre méltó. SVINGER ISTVÁN 1972 „l VI. 23.
