Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám, csütörtök
A KUBAI NÉP SIKERE az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében A forradalom győzelme után a kubai nép előtt álló legfontosabb feladatok egyike a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztése volt. Komoly akadályt jelentettek azonban a természeti és az éghajlati feltételeik. A szigetország kevés és viszonylag rövid folyója gyorsan levezeti a csapadékot és az esőzé'.ek után szinte szemmel láthatóan kis patakocskává válik. A termőtalaj így gyorsan kiszárad és a gyakran több hónapig is eltartó szárazság rendkívül lecsökkenti a hozamokat. A mezőgazdasági termelés növelése érdekében széles körű öntöző- és talajjavító-program megvalósítása vált szükségessé. A kubai nép jelentős összegeket fordított a gátak, az öntö- ző- és a lecsapoló-berendezések építésére. Az eddig elvégzett munkák terjedelme az elért eredményeken mérhető fel a legjobban. A forradalom utáni években a víztárolók befogadóképessége több mint 75-szörösére növekedett. Több mint 360 kisebb-na- gyobb víztárolót építettek, melyeket öntözőrendszerek sűrű hálózata vesz körül. 1958-ban a kubai mezőgazdászok 160 000 hektár földet öntöztek, 1969-ben azonban az öntözött területek terjedelme már elérte a 600 000 hektárt. Évente tehát 62 000 hektárral növekedett az öntözött területek nagysága, a forradalom előtti évi nyolcezer hektáros növekedéssel szemben. Ez lehetővé tette 155 000 hektáron a cukornádültetvények öntözését, 201 000 hektáron a rizstermesztést, valamint 65 000 hektáron a zöldségfélék öntözését. Ezzel egyidőben 119 000 hektár lapos területet csapoltak le, illetve árvízmentesítettek. A vízgazdálkodási berendezé- T3k építését jelenleg fokozódó ütemben folytatják. Az idén májusban a Las Vilias-i körzetben a Szasza folyón üzembe helyezték az ország legnagyobb víztárolóját, melynek befogadóképessége meghaladja az egymilliárd köbmétert. A víztároló 40 ezer hektár rizsföld elárasztását teszi lehetővé, és a környező városok és falvak vízellátását is biztosítja. A gát felépítése teljesen megváltoztatja a környék arculatát. Konzervgyárat, fémfeldolgozó üzemeket, hőerőművet és több más üzemet építenek a közelében, amelyek innen fogják fedezni vízszükségletüket. ' Ugyanebben a körzetben a Sagua-la-Grande folyón egy másik, három kilométer hosszúságú gátat is építettek, amely 365 millió köbméteres befogadóképességével az ország második legnagyobb víztárolója. Ebből mintegy 40 000 hektár cukornádültetvényt és egyéb növényeket öntöznek. A kubai mezőgazdasági termelés fő központja az Oriente tartomány. Itt építik fel az ország egyik legnagyobb öntöző- rendszerét. Ez az öntözőrendszer a Buej folyón több gátat foglal magába, melyek együttes befogadóképessége 159 millió köbméter lesz. A tárolt vízkészletet elsősorban rizsföldek és narancsültetvények öntözésére fogják használni. A gátak építéséhez és a mocsarak lecsapolásához a Szovjetunió is jelentős segítséget nyújt. A két ország között kötött szerződések értelmében a Szovjetunió részben technológiai berendezést szállít az öntözőrendszerek építéséhez, részben pedig szakembereket ad, akik a kubai szervezetekkel együttműködnek a kutatási, a tervezési és az építési munkálatokban. A Szovjetunió segítségével épült az utóbbi években a víztárolók 54 százaléka és az öntözőberendezések 52 százaléka. Szovjet és bolgár szakemberek közreműködésével kidolgozták az ország vízgazdálkodási mérlegét is. A mérleg 22 milliárd köbméter vízzel számol, ebből 16 milliárd a felszíni, 6 milliárd pedig a föld alatti vízkészlet. A szakemberek véleménye szerint az ország felhasználható vízkészletei 2 millió és 34 000 hektár mező- gazdasági terület öntözéséhez elégségesek. A Szovjetunió segítsége nem szorítkozik azonban csupán a Védekezzünk a tűzveszély elen Az aratási előkészületekhez tartozik a tűz elleni védekezés is. A mezőgazdasági vállalatoknak az aratás és cséplés sikeres lefolyásának érdekében növelniük kell a tűz elleni védekezést, hiszen évről évre nagy károkat okoznak mezőgazdasági üzemeinknek az aratás alatt előforduló tűzvészek. így kárba vész mezőgazdasági dolgozóink egész évi igyekezete és szorgalmas munkájának gyümölcse. Az idei aratás és cséplés idejére foganatosított intézkedésekről az SZSZK Belügyminisztériumának és a Tűzoltó Szövetség Főigazgatóságának dolgozói tájékoztatták az újságírókat. A statisztikai adatok világos képet adnak arról, hogy az elmúlt évben előfordult 707 tűzeset csaknem 21 millió korona kárt okozott a mezőgazdaságban. 237 kazal, 73 csűr és raktár, 27 istálló és több mint 370 objektum és berendezés égett el. Bár a tűzveszély minden évszakban fennáll, intenzitása az aratás és cséplés idején fokozódik. Szlovákiában az elmúlt évben 104 esetben pusztított tűz aratáskor, 3828 mázsa gabona és 25 000 mázsa szalma égett el, s 1 millió 787 ezer 148 korona kár keletkezett. A legtöbb tűzesetet a nyugat-szlovákiai kerületben jegyezték fel (64). A megelőzés szempontjából szükséges tudatosítani, hogy ez időben mi okozza a legtöbb tűzesetet. Az első helyen a gőzmozdonyokból kipattant szikráktól keletkezett tűzvészeket kell említeni. Tavaly 37 ilyen eset fordult elő. A technika lendületes fejlődése ellenére a mai napig nincs hatékony mód a szikrák felfogására. A veszély még csak fokozódik azzal, hogy megfeledkeznek a védőövezetek felszántásáról. Gyakran okoznak tüzet a megrongált villanyvezetékek. Épp az aratási időszakban — amikor sok villanymeghajtású gép öolgozik a szabad ég alatt —■ megsokszorozódnak ezek a meghibásodások. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyermekek által okozott tűzvészeket sem. A tavalyi aratáskor és csépléskor kilenc esetben okoztak tüzet a gyerekek. A tűzrendészetí intézkedésekért a szövetkezet vezetősége, illetve az állami gazdaság vezetői felelősek. Néhány mező- gazdasági vállalatban sajnos ezeket elhanyagolják vagy lebecsülik. Az aratáskor és csépléskor a hanyagság és a hozzá nem értés okozta károk arra 1953 196B 1971 A kubai víztárolók befogadóképességének növekedése millió kő b mé terekben. hidromeliorációs berendezések szállítására és a technikai együttműködésre. A szovjet oktatóintézetekben számos kubai fiatal sajátítja el a vízgazdálkodási szakismereteket, s a szovjet szakemberek kubai földön is folytatják a hidromelio- rátorok szakképzését. A Szovjetunióval együttműködésben vízgazdálkodási technikumot létesítettek, mely sokoldalúan hozzáértő szakembereket nevel a kubai öntözéses mezőgazdaság számára. A kubaiak nagyra értékelik a vízgazdálkodásban nyújtott szovjet segítséget. Peresza elvtárs, a kubai Nemzeti Vízgazdálkodási Intézet igazgatója így jellemzi a szovjet segítséget: „Vízgazdálkodási programunk megvalósítását elsősorban a Szovjetunió által nyújtott segítségnek köszönhetjük“. A víztárolók és az öntözőberendezések rendszere nagyon megszilárdítja a mezőgazdasági termelés anyagi-technikai alapját, melynek a kubai forradalmi kormány a népgazdaság további fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonít. A. GREKOV intenek, hogy az óvatosság sohasem elég. Annak érdekében, hogy asztalunkon több kenyér legyen, nem elegendők a korszerű módszerek és a legújabb technika, hanem a tűz- rendészeti alapszabályzat következetes és hiánytalan ismerete is a gyakorlatban érvényesítve. A közelgő aratási időszak kötelezi a mezőgazdasági dolgozókat, valamennyi érdekeltet, a Csehszlovák Államvasutak osztálymérnökségeit és a helyi nemzeti bizottságokat a megelőző intézkedések betartására, hogy ezzel csökkentsék a tűz okozta károkat népgazdaságunkban. —hr— SZU L ÖK, NEVELŐK FÓRUMA BIZONYÍTVÄNYOSZTÁS ELŐTT A šaľai (Vágsellye) Duslo kombinát a műtrágya egyik legnagyobb termelője. Felvételünkön a karbamidrészleg. (Felvétel: M. Vojtefc — CSTK) Közeleg az Iskolaév vége, a gyermekek és a szülők érdeklődéssel várják a bizonyítványosztást. Az elvárások teljesülése örömet, a csalódás lehan- goltságot, szégyent, sokaknak fájdalmat okoz. Ilyenkor általában több az öröm, mint a bánat, ezúttal azonban mégis azokkal szeretnénk foglalkozni, akiknek a bizonyítvány szomorúságot, félelmet vagy szorongást okoz. Azokról a szerényebb képességű tanulókról szólunk, akik nem képesek, vagy a felelősségre vonástól való félelmükben nein tudják znegmagyarázni bizonyítványukat, és kénytelenek a szülők, a hozzátartozók, a tanulótársak, esetleg a tanítók megjegyzéseit, gúnyolódó szavait hallgatni. Nevükben szeretnénk néhány gondolatot felvetni, hogy megértést váltsunk ki azokból a felnőttekből, akik számon kérik a gyermekektől egész évi munkájuk eredményét. Egyesek a tanulók munkája sikertelenségének okait túlságosan leegyszerűsítve ítélik meg. A gyermek tanulásra való képtelenségét, értelmi fejletlenségét vagy hanyagságát, „butaságát“ tartják eredendő oknak. Az okok ilyen magyarázata azonban nem mindig helyénvaló. A tanulmányi sikertelenség okát a személyiség fejlődésével összefüggésben kell vizsgálni és megítélni. Ha javítani akarjuk a tanulmányi eredményt, nem mindig jár sikerrel az a törekvésünk, hogy minden más tényezőt mellőzve állandóan fokozzuk a követelményeket, a gyermeket problémáinak, tanulmányi feladatainak megoldásában — viszont magára hagyjuk. Az sem hoz eredményt, ha az iskolához való viszonyt és a tanulási kedvet különböző adminisztratív intézkedésekkel kívánjuk megváltoztatni, kedvezővé tenni, s a tanuló fejlődését, lelki életének sajátosságait és annak mechanizmusát — mely szorosan összefügg az iskolai sikerekkel vagy sikertelenségekkel — nem vesszük tekintetbe. A legújabb felfogás szerint a tanulmányi eredménytelenség okát nemcsak a tehetség hiányában, a képességek és a különböző pszichikai tulajdonságok viszonylatában kell látni, hanem a tanulmányi eredmény hatásával kapcsolatban kell értelmezni. A tanulmányi eredmény ugyanis hat az egész személyiség fejlődésére, a képességek alakulására és természetesen az iskolához és a tanuláshoz való viszony formálódására. Erre természetesen csak abban az esetben kerül sor, ha a gyermek a tanulmányi eredményt és általában az egész tanulást átéli. Az olyan tanulónál, aki a tanulással szemben teljesen negatív vagy közömbös magatartást tanúsít, nem beszelhetünk a tanulás jellemformáló hatásáról. A gyakorlat bizonyítja, hogy ez az utóbbi típus elég ritka, többen vannak azok, akik érzékenyen reagálnak tanulmányi sikereikre és kudarcaikra. Nem véletlen tehát, hogy a tanulás motiválásának- hatékony módszereit kutatók a tanulmányi eredmény hatásának feltárására irányítják figyelmüket. A tanulás eredményességét sok tényező befolyásolja, s e tényezők egyénenként eltérők; a gyermek fejlődése során változhat összetételük, számuk és hatásuk intenzitása is. Az egyes fejlődéstani, biológiai, szociális, gazdasági, pedagógiai és lélektani tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, egyik a másikat kompenzálhatja. Éppen ezért nem beszélhetünk a bukott (vagy gyengén tanuló) diák állandósult pszichikai jellemzőiről, sem a rossz tanulók zárt csoportjáról vagy változatlan képességeiről. A pedagógusok között megoszlanak a vélemények az iskolai tanulmányok kudarcát előidéző tényezők körülhatárolását és a domináns tényezők kiemelését illetően. Egyesek szerint a fő okot a gyermek környezetében uralkodó gazdasági és szociális viszonyokban kell keresni, mások úgy vélik, hogy az iskolai sikertelenség oka a család nevelési légkörében, a gyermek és környezete közötti viszonyokban s e viszonyokat befolyásoló lélektani és szociális tényezőkben rejlik. Sokan (főleg az amerikai pszichológusok) úgy vélik, hogy a gyermek intellektuális képességeinek foka, a tanuláshoz való viszonyulása a döntő a siker vagy a sikertelenség előidézésében. Egyes vélemények szerint olyan fontos tényezők hiánya okozza a bukásokat, mint például a szorgalom, a lelkiismeretesség, a munkához, tanuláshoz való jó viszony stb. Ezek olyan személyiségjegyek — vallják a nézet képviselői —, amelyek megléte esetében a gyermek a kedvezőtlen szociális és gazdasági feltételek ellenére is sikerrel oldhatja meg tanulmányi feladatait. Vannak kutatók, akik a rossz tanulmányi eredmény fő okát a tanító alacsony színvonalú oktató-nevelőmunkájá-i ban látják. Végül meg kell említeni azokat, akik — egyébként nagyon helyesen — az iskolai sikertelenséget a kedvezőtlen tényezők együttes hatásaként fogják fel. A vázolt nézetek mellett az utóbbi időben egyre inkább elterjedt az a vélemény, mely szerint az iskolai sikertelenség szoros összefügg gésben van a gyermek személyiségének zavaraival; más szóval: az iskolai kudarc a személyiség fejlődésének válságát jelenti. A bizonyítvány értékelésekor a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt figyelembe kellene venniök azokat a lélektani, személyiségbeli, szociális, biológiai, fiziológiai tényezőket és nevelési feltételeket, amelyek befolyásolják a gyermekek tanulmányi eredményét. E tényezők közül hatását tekintve legjelentősebb a családi környezet, mely az esetek többségében közvetlenül befolyásolja a gyermek tanulmányi eredményét. A kedvező vagy kedvezőtlen hatás attól függ, mennyire sikerült megteremteni a tanuláshoz szükséges feltételeket, illetve, hogy azok hiánya menynyire mutatkozik meg. A környezet közvetett hatása abban nyilvánul meg, hogy a családi nevelésnek mennyiben sikerült formálni a gyermek erkölcsi arculatát, jellemvonásait, a munkához való viszonyát és készségeit. A hazai és a külföldi kutatások eredményei szerint a gyenge előmenetelű tanulók közel 80 százalékánál nem megfelelőek a családi viszonyok. Rendszerint válás vagy alkoholizmus dúlta fel a családot, de gyakori a rossz lakás- körülményekből, az alacsony kulturális szintből adódó tanul* mányi sikertelenség is. Igen kedvezőtlenül hat a következetlen nevelés, a család tagjai közötti sorozatos konfliktusok, továbbá a gyermek érzelmi életét közvetlenül érintő egyéb zavaró tényezők. A kisgyermekek-* nél különösen súlyos következményekkel jár az anyai gondoskodás hiánya, sok esetben mind a két szülő részéről megnyilvánuló negatív magatartás a gyermekkel szemben. Hatásukra a gyermek teljesen elveszíti kedvét a tanuláshoz, bizonytalanná válik és képtelen lesz az alkalmazkodásra. Az elmondottakat jól illusztrálja az egyik hazai felmérés (Hvoz- dík, 1970): a vizsgált 144 tanuló közül 37-nél a gyenge tanulmányi eredmény ellenére pozitív viszony volt a gyermek és szülei között; elhidegülés 44 esetben volt tapasztalható; kifejezetten negatív viszonyt pedig 57 esetben állapítottak meg. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a rossz tanulmányi eredményt felmutató tanulók családjában elégtelen volt a gondoskodás, s ennek következtében helytelenül értékelték a gyermek iskolai munkáját. A felmérés eredményei alapján a vizsgált csoportban a kudarcot vallott gyermekek 70 százaléka negatív, állandóan feszült családi légkörben élt. Ez még akkor is nagyon magas százalék, ha figyelembe vesszük, hogy a sivár, hűvös családi légkör kialakulásának oka nem minden esetben a szülők felületessége, hanyagsága vagy a gyermekükkel szemben táplált ellenszenv és szeretet- hiány volt. KULACS DEZSŰ 1972. VI. 22.
