Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? A moszkvai Pravda a Szabad Európa és a Szabadság rádiók felforgató tevékenységével fogr lalkozik egyik legutóbbi számá­ban. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi sajtóorgánuma rámutat, hogy a szóban forgó rádióadók napjainkban is a hi­degháborús uszítások időszakát idézik. Egyúttal cáfolja Alexis Johnson amerikai külügyminiszter-helyettes állításait, amelyek szerint a Szabad Európa és a Szabadság rádiót kizárólag a köz­ponti hírszerző szolgálat pénzelte és irányította. Alexis John­son a szenátus külügyi bizottsága előtt mindent elkövetett, hogy igazolja és „megmagyarázza“ a két rádióadó működésével ösz- szefüggő problémákat. Tette pedig ezt azért, hogy az anyagi támogatást biztosító törvényjavaslat, amely 1973-ig irányozza elő a Szabad Európa és a Szabadság rádió anyagi támogatását, véletlenül zátonyra ne fusson. Persze vitathatatlan, hogy mindkét rádióadó tevékenysége szorosan összefügg a Cl A elképzeléseivel. Hiszen Alexis John­son végül is beismerte, hogy mind a Szabad Európa, mind a Szabadság rádió bőven használ fel ún. „nem hivatalos“, illetve kémtevékenység útján szerzett információkat. Andrzej Czecho- wicz lengyel felderítő, aki több esztendeig dolgozott a hírhedt rádióadó szerkesztőségében, rámutatott, hogy az egyes adások összeállításához 20—30 százalékig használnak fel kémek által beszerzett anyagot. A Pravda cikke felteszi a kérdést: vajon kinek érdeke, hogy a két felforgató tevékenységet folytató rádióadó továbbra is mérgezze kontinensünk légkörét? A Vietnamban bevetett ameri­kai hadászati „újdonságokkal“ foglalkozik a,z Osztrák Kommu­nista párt lapja. Az 3500 kilo­gramm súlyú, robbanófejjel ellátott bombákba televíziós kame­rát építettek be és a repülőgépről ledobva lézerhullámok se­gítségével juttatják azokat célba. Ilyenekkel bombázzák a hi­dasait a vasúti vonalakat, az erőműveket, vízerőműveket és más 'az élet szempontjából létfontosságú létesítményeket, s egyúttal nem állíthatják többé, hogy „véletlenül találnak el egyáltalán nem katonai célpontokat. Az utóbbi hetekben az amerikai bombázások több kart »Koz­tak, mint Johnson idejében a legsűrűbb bombázások időszakában. Sokan emlékeztetnek arra, hogy a híres hamrongi híd megron­gálása annak idején az amerikaiak számára több mint r " mlőgép elvesztését jelentette. Nixon azt állítja, hogy oecsulet- tei akarja elhagyni Vietnamot, de megfeledkezik arról, hogy minden újabb és régi bombával az Egyesült Államok becsületet rombolja szét — írja a lap. , Az ismert amerikai lap a mun­kanélküliség egyre égetőbb problémájával foglalkozik egyik legutóbbi számában. A cikk szer­zője rámutat, hogy az ígérgetések ellenére a jövő esztendőben sem sikerül majd munkához juttatni a munkanélküliek töme­geit. Az utóbbi három hónapban, állapítja meg a lap, a munka­nélküliség 5,9 százalék körül mozog, ami azt jelenti, hogy már- már eléri az 1970-es 6,1 százalékos „csúcsot“. A kormány remé­nyei, hogy az év végéig 5 százalékra csökken a munkanélkü­liség — aligha teljesülnek. Valószínű — feltételezi a lap —, hogy a munkanélküliség az Egyesült Államokban huzamosabb ideig 5—6 százalék között mozog majd. Ugyanakkor több területen és az amerikai lakos­ság néhány rétegében a munkanélküliség olyan mély gyökere­ket eresztett, hogy a közeljövőben aligha lehetséges azt leg­alább az országos átlag szintjére csökkenteni. U. S. NEWS & WORLD REPORT Felszámolniamunkakerülést A szocialista társadalomban a munka a társadalom további fejlődésének előfeltétele, első­rendű kötelessége, becsületbeli ügye minden állampolgárnak és egyben láttatja az egyén alapvető magatartását is. Ebből az elvből kiindulva tehát min­den állampolgárnak, akit ebben nem akadályoz egészségügyi állapota, állandó munkahelyen kellene bekapcsolódnia a rend­szeres tevékenységbe. E köve­telménnyel ellentétben azon­ban nálunk egyre nő az olyan munkaképes emberek száma, akik munkakerülők. Az ilye­nek magatartásának eredői kö­zött megtaláljuk egyrészt azt, hogy nem érdekli őket semmi­féle állandó foglalkozás, más­részt fellelhetők olyan indíté­kok is, hogy nem akarnak ele­get tenni gyermektartási köte­lességüknek, megtéríteni az ál­taluk okozott kárt stb. Termé­szetesen valamiből élniük kell és így rendszerint az igen gyak­ran fényűző igényeikhez szük­séges eszközöket tisztességte­len módon leginkább mint ki­tartottak, csempészek, fusizók, vagy prostituáltak és tolvajok, vagy más bűncselekmények el­követésével szerzik meg. Ezek az elemek többnyire a nagyvárosokban találhatók, de vidéken is előfordulnak. Szlová­kiában a nemzeti bizottságok nyilvántartásában több mint 4000 munkakerülő szerepel. Igaz, hogy ez a szám gyakran távolról sem fejezi ki a sok­kal aggasztóbb valódi helyze­tet. Ezek a nyilvántartások csak azokat tüntetik fel, akik munkaviszonyuk megszűnte után állásért jelentkeztek, töb­bé azonban már nem mutatkoz­tak. Azok, akik egyáltalán nem dolgoztak, de még büntetlen előéletűek, ebben a nyilvántar­tásban nem szerepelnek. Emel­lett, ahogyan azt a közelmúlt­ban egy országos gyűlésen Kro­csány Dezső munkaügyi és nép­jóléti miniszter közölte, Szlo­vákiában csak a cigányszár­mazású munkaképes férfiak kö­zül mintegy 5000 a munkake­rülő. Életkoruk 35 óv alatt van és ha figyelembe vesszük a je­lenlegi munkaerőhiányt, akkor látjuk, hogy ez a népgazdaság számára jelentős veszteség. Érdemes néhány tájékoztató jellegű bratislavai adatot kö­zölni. 1972 első negyedében a nemzeti bizottságokon 600 olyan személy jelentkezett, akik önké­nyesen hagyták el munkahelyü­ket, vagy kitöltötték bünteté­süket és munkába jelentkeztek. Ezeknek egyharmada ma sincs elhelyezve — a nemzeti bizott­ságok igyekezete ellenére sem — egyszerűen azért, mert visz- szautasítanak minden felaján­lott munkahelyet. Ugyanakkor jelenleg csupán Szlovákia fővá­rosában különösen a vegyipar­ban, az építőiparban, a nehéz gépiparban és a közszükségleti iparban több mint 3000 betöl­tetlen munkahely van, szak­képzett, vagy nem szakképzett dolgozók számára és a néhány nap múlva megkezdődő harma­dik negyedévben a betöltetlen, munkahelyek száma 5500-ra emelkedik. Nehezen elképzelhető, hogy ez az állapot a jövőben is fenn­tartható lesz. Amíg az egyik oldalon a munkaerőhiány miatt nagy költségek árán vagyunk kénytelenek Magyarországból és Lengyelországból dolgozókat „importálni“, addig a másik ol­dalon megtűrünk több ezer csa­vargót. Az aszociális elemek ilyen viszonylag nagy csoport­jának léte és mindennek a kö­vetkezményei indokoltan hábo­rítják fel a nyilvánosságot, Olyan problémáról van szó tehát, amit az eddiginél erélye­sebben kell megoldani. A nem­zeti bizottságok részéről hatá­rozottabban kell biztosítani a kormány ama rendeletének megvalósítását, amely előírja, hogy minden olyan állampolgár, aki indokolatlanul nem kapcso­lódott be a munkába, nincs al­kalmazásban, három napon be­lül köteles jelentkezni a járási nemzeti bizottságon, hogy gon­doskodjanak alkalmaztatásáról. A helyi nemzeti bizottságoknak késedelem nélkül figyelmeztet­niük kellene a járási nemzeti bizottságokat az ilyen emberek­re, hogy ezeket a járási szer­vek beidézhessék és megismer­tessék velük a kínálkozó mun­kaalkalmakat, de azt is, hogy milyen büntetőjogi következ­ményeket von maga után a munkakerülő életmód, az élős- ködés. A hatósági szervek ki­vizsgálhatják, hogy az ilyen emberek milyen módon szerzik be a létfenntartásukhoz szük­séges összegeket s a rendőr- hatóságokkal, valamint az ügyészségekkel együtt hatékony intézkedésekkel vethetnek gá­tat a társadalomellenes élóskö- désnek. Az elmúlt évben pél­dául Szlovákiában 107 munka­kerülőt ítéltek el jogerősen sza­badságvesztésre a munkafegye­lem megsértése miatt, 555 sze­mély büntetésének végrehajtá­sát felfüggesztették, 154 sze­méllyel szemben foganatosítot­tak javító intézkedéseket és 39 személyt pénzbüntetésre ítéltek. Különösen a nagyvárosokban kell gyakrabban razziákkal a kávéházakb3n és az éjszakai szórakozóhelyeken felkutatni a munkakerülőket. Ezzel kap­csolatban a vállalatok is köte­lesek lennének jelenteni az olyan dolgozók névsorát, akik­nek még személyazonossági igazolványában nem érvényte­lenítették a munkaviszonyt iga­zoló bejegyzést, holott ezek a munkaviszonyt már régen meg­szüntették. A probléma megol­dása érdekében következeteseb­ben kell kihasználni az állam­polgárok, az iskolák és a tár­sadalmi szervezetek indítvá­nyait is. Eléggé elterjedt az a gyakorlat, hogy a szocialista szervezetek nem kérnek bűn­vádi eljárást a notórius hiány-« zók ellen, különösen azok nem, amelyek munkaerőhiánnyal küzdenek. Az igazolatlan hiány­zás elleni harcban nem hasz­nálják ki kellő mértékben a munkatörvényben adott lehető­ségeket, a megrovást, a figyel­meztetést, a nyilvános figyel­meztetést, a prémium csökken­tését vagy megvonását, vagy más olyan bértétel megvonását, amely az egyén értékelését fe­jezi ki és nem élnek azzal a lehetőséggel sem, hogy a fe­gyelmezetlen dolgozót áthe­lyezhetik alacsonyabban díja­zott munkára stb. A munkahatékonyság növelé­se, a tartalékok feltárása, amely nélkül társadalmunk to­vábbi eredményes fejlődése el­képzelhetetlen, megköveteli, hogy bekapcsoljuk az alkotó te­vékenységbe mindazokat, aki­ket ebben sem életkoruk, sem egészségügyi állapotuk nem korlátoz. És ha szükséges, haté­kony intézkedéseket kell foga­natosítani az olyanok ellen, akik csak kapni akarnak mi­nél többet a társadalomtól, de nem hajlandók részt venni a források kialakításában. JAROSLAV MESKO KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Kloss hallgatott. Már két hónapja Volt Berlinben, a „Keleti“ osztályhoz osztották be, a III. Osztályhoz, amely mindenekelőtt az Abwehr tisztek sze­mélyi ügyeivel foglalkozott, akik Len­gyelországban és a keleti fronton dol­goztak. Ügy fogadhatta ezt, hogy biza­lommal vannak iránta, de a fontos in­formációk megszerzésének lehetősége sokkal kisebb volt, mint ahogy gondolta. Az Abwehr tisztekről Arnoldon keresz­tül elég pontos listát küldött a központ­nak — az anyag biztosan értékes, sike­rült az észak-lengyelországi német háló­zatot érintő adatokat szereznie — de tu­lajdonképpen ez volt minden. Az Abwehr központban hallatlanul pontosan betartott hatásköri beosztás volt. Az admirális a saját apparátusát az óvatosságra és a többszöri ellenőr­zésre építette. Minden vigyázatlanság, minden felesleges szó azonnal gyanút ébresztett. Ugyanakkor a Schellenberg és Kaltenbrunner embereivel folytatott bonyolult intrikák, játszmák, konfliktu­sok érdekelték a legjobban Canaris be­osztottjait. Kloss többször tett jelentést a központnak a német hírszerzés belső harcairól és viszályairól, a véres bosz- szúkról és gyűlölködésekről, amelyek­kel Canaris és Kaltenbrunner jobb vagy rosszabb ügynöki fálkái éltek, akik azért harcoltak, hogy nagyobb falathoz jussanak a hatalomból, hogy a Führer közelébe férkőzzenek. Ismerte a súlyát ezeknek az információknak, azonban mégis úgy gondolta, hogy sokkal hasz­nosabb lesz a fronton, a front vezérka­raiban, ott, ahol döntenek a hadműve­leteket érintő ügyekről. Különben nem rejtegette önmaga előtt, hogy hiányzik neki a kapcsolat az elvtársakkal, a har­coló emberekkel, hogy egyre nehebben Fordította: Bába Mihály tudja elviselni maga körül azokat, aki­ket gyűlöl... — Te nem figyelsz rám — mondta Schultz. Schultz a háború kezdete óta a központban dolgozott és szerepet ka­pott Canaris intrikáiban is. Megbarát­koztak, természetesen, ha ennek a szó­nak ebben az esetben lehet valami ér­telme, de az elegáns kapitány soha, még részegen sem árulta el titkait. — De, figyelek, figyelek — mondta Kloss és ebben a pillanatban visszatér­tek a hölgyek. Ingrid azonnal nagyon izgatottan nyúlt a poharáért. Berta ismét fecse­gett, Schultz nevetésbe robbant ki, Kloss meg se próbálta érteni, hogy mi­ről van szó. Nem vette le a tekintetét Ingrid poharáról. Ingrid óvatosan tar­totta a kezében, aztán lassan szájához emelte a poharat. Kloss is felemelte po­harát. — A győzelemre — mondta kissé re­kedt hangon. — A győzelemre — ismételte Schultz — és a hölgyek egészségére. Ingrid letelte a poharat. — Idd már ki — kérte Berta. — Ez jót tesz neked, rögtön elfelejtkezel min­denről. Emlékszel, hogy elaludtunk ak­kor. — Hagyd abba! — kiáltotta Ingrid. Egy pillanat múlva mégis kiissza a poharat és végre mindenen túl lesz. Kloss azt szeretné, ha ez már megtör­tént volna. Érezte, hogy elhagyja a bá­torsága — soha nem dolgozott még mé­reggel. Jobban szeretné, ha már nem lenne más kiút, agyonlőni ezt a lányt. Ismét felhangzott a zene és Ingrid határozott mozdulattal nyúl a pohár után. Ám ebben a pillanatban a foxtrott hangjait elnyomta a sziréna riasztó hangja. A zene elhallgatott, a terem kö­zepén megjelent egy idősebb, szmokin- gos férfi. — Kérem, mindenki menjen az óvó­helyre! — kiáltotta. A parkettről a párok az ajtó felé ro­hantak, hallani lehetett a repülőgépek tompa moraját, aztán az ágyúdörejt. Az asztalon ott maradt Ingrid tele pohara. Kloss, amikor felállt, megdöntötte az asztalt, a konyak vékony sugárban csur­góit a padlóra. Az utcák néptelenek és sötétek vol­tak. Kloss befordult az Albertstrasséra, rágyújtott és órájára pillantott. Néhány perc múlva tizenegy óra. Fél órával ez­előtt búcsúzott el Ingridtől; a légitáma­dás után hazakísérte, de Bertával és Schultz-cal együtt, mert ez a pár egy pillanatra sem hagyta őket egyedül. Kloss abban bízott, hogy Ingrid meghív­ja magához. Belépett vele a kapu alá, de Kloss makacs sürgetése ellenére Ing­rid csak abba egyezett bele, hogy hol­nap találkoznak. — Holnap már nem lépek fel — mondta —, talán elmehetnénk moziba. — Moziba?! — Kloss nem rejtette el csalódását. Ingrid nevetett. — Feláldozhatok az ön számára két órát, pontosan két órát, és mivel ön úgyis hallgat, tehát... Fél hétre beszélték meg a találkozót a „Róma“ mozi előtt. Vajon várhat holnapig? Túl nagy a kockázat... Elhatározta, hogy még ezen az éjszakán végrehajtja az ítéle­tet. A terv egyszerű volt. Már nem mé­reg, az ördögbe is Arnold ötleteivel! Az ilyen ügyet leggyorsabban a revolver­golyó intézi el. Engedte, hogy Berta és Schultz eltűnjenek a Kürfürstendamm szöglete mögött, így valamilyen kis ali­bire is szert tett, az igaz, hogy gyen­gécskére, de mégiscsak alibi, és vissza­tért az Alberstrasséra, Ingrid lakása elé. Nem gondolta, hogy a gyanúsítottak között lehet. A Gestapo biztosan arra a következtetésre jut [és igaza lesz], hogy ez a lengyel hírszerzés kis ügye, és senki sem gyanúsítja Klosst... Va­lóban senki nem gyanakszik rám? Nem szabad lebecsülni az ellenséget. Az öreg Arnold, aki úgy ismeri Berlint, mint a saját tenyerét, és óriási tapasztalata van, azt mondta: — Néhány napja úgy érzem, hogy va­laki követ... Változtatnunk kell kap­csolataink módszerén. Arnold lakásában találkoztak, egy kis szobában, a tető alatt, nem messze a Zoo-állomástól. Arnold a Bismarckstras- sén egy sörözőben dolgozott, de meg­tiltotta Klossnak, hogy odamenjen, mert negyedosztályú hely volt, munkások, sőt külföldi munkások látogatták. Kloss csak egyszer látta Arnoldoi munka köz­ben; az idős ember sántikálva rakta le a sörös poharakat a deszka asztalokra. A pultnál három fiú állt, akiknek „P“ be­tű volt varrva a zakójukra. Lengyelül beszélgettek. Kloss közelebb akart men­ni. Alig tudta közömbösen elkerülni őket, de magán érezte tekintetüket, gyűlölettel és megvetéssel néztek rá, amikor a tulajdonos köszönt a főhad­nagynak, a lengyelekre met7 rákiáltott: Raus! — Túlságosan is szentimentális vagy — állapította meg akkor Arnold. És ma kijelentette: — Beteg vagyok. Ha megtalálják a rejtekhelyemet, nem jogok tudni mihez kezdeni. — Meg kell változtatni az adás he­lyét — jelentette ki Kloss. — És ki fogja cipelni azt a dobozt? — robbant ki Arnold. Tekintetét a pad­lóra szögezte. — Ronda feladat — mondta hirtelen. — Megértem. De ne felejtsd el, hogy ezt meg kell tenned. Ne keress mentséget a magad számára. Ingrid kisasszony nemigen bíbelődik velünk... Ha valamit is tudna rólad vagy rólam ... Vajon válóban semmit sem tud? A központ úgy véli, hogy teljes biztonság­ban vannak, a központnak meg hinni kell, és ő semmivel sem árulta el ma­gát... Ha bárkivel találkozik az Albertstras- se 21. számú ház kapujában, nem fogja tudni végrehajtani tettét... Minden a szerencsétől és a véletlentől függ. Kloss nem szereti az ilyen akciókat. Szerette a pontos, jól előkészített munkát, de most nem volt más választása. Egyedül kellett dolgoznia az idegen, ellenséges városban. (Folytatjuk) 1972. VI. 22. Andrzej Zbych: OO nPABAfl VoJksgHnume

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents