Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám, csütörtök

Mis a vadásnd hónapja HAZÁNKAT már hosszú idő óta a vadászok valódi paradi­csomaként tartja számon a „zöldkalapos“ természetbarátok többmilliós tábora. Persze ko­rántsem véletlenül, hiszen a vi­lág kevés állama büszkélked­het olyan sokrétűen gazdag ter­mészeti adottságokkal, mint Csehszlovákia. Halban, vadban ugyancsak gazdag ország va-. gyünk. Összevetve pedig ennyi már bőven elég arra, hogy vi­lágviszonylatban is a természet- rajongók, a horgászok és a va­dászok érdeklődésének állan­dó középpontjában maradjunk. A huszadik század kezdeté­ig és többnyire még a később feljegyzett vadászati történe­tünk-lapjain is túlnyomó rész­ben grófok, bárók, nagybirto­kosok nevei, szokásai és va­dászélményei szerepelnek. Saj­nos, igaz, hogy addig kimon­dottan csak a vastag „pénzű“, tömött tárcájú emberek élvez­hették a vadászat örömeit és azt a fényűzést, amit persze tá­volról sem lehet természetba­rátságnak, vagy a szép szerete- tének nevezni. A felszabadulást, később pe­dig a munkásosztály februári győzelmét követően ezen a té­ren is nagyot fordult a helyzet. Egyszerű, de valóban hozzáér­tő, becsületes emberek kerül­tek a most éppen félszázados jubileumát ünneplő Szlovák Vadászszövetség élére. így az­tán természetesen hamar meg teremtődtek a kedvező feltéte­lek a szinte korlátlan lehetősé­gek ésszerű és gazdaságos ki­használására. Az országos szö­vetségbe tömörült természetba­rátok és vadászok egyre na­gyobb gondot fordítottak az egészséges, fajtiszta vadállo­mány kialakítására, nevelésére, gondozására és a vad védelmé re. Munkájuknak, szocialista gazdálkodásuknak hamarosan szép eredményei mutatkoztak. Ezzel kapcsolatban mindenek­előtt a világszerte ismert Tát­rai Nemzeti Parkot, a Szlovák Paradicsomot, jellegzetes állat­világának megóvásában elért sikereket, a tartósan védetté nyilvánított erdők, vadászterü­letek jelentőségét, a tudomá­nyos kutatómunka sikereit és az állami fácánosok korábban soha nem látott kimagasló eredményeit kellene felsorolni. Figyelmet érdemlőek azonban az összes többi komoly „útjel­zők“ is, amelyeknek tényleges értékét csak végeláthatatlanul hosszú lajstromon lehetne ösz- szegezni. Többek között jó bi­zonyíték erre az utóbbi évek ugrásszerűen megnövekedett -idegenforgalma is. Például csak tavaly közel 200 000 fácánt kap­tak puskavégre a külföldi vadá­szok. Bár magában ez is jelen­tős eredménynek számíthat, azonban a természet „szakem­bereinek“ már nemcsak a tu­ristacsábítással kapcsolatos cél- ’ j a i, feladatai vannak. Elsősor­ban a széles hazai tömegekkel, a szövetkezeti földművesekkel és az ifjúsággal igyekeznek mi­nél jobban megismertetni, s f#- leg megszerettetni a pótol ha tatlan kincset érő természeti szépségeinket. KÖZTÁRSASÁGUNK összterü letének már mintegy kilencven százalékát, pontosabban: 11,5 millió hektárt bíztak a termé­szet szakembereinek és a va­dászszövetség tagjainak gond­jaira. Szlovákiában összesen 4 338 895 hektár a természetba­rátok birodalma. Ennek na­gyobb része erdő, amelynek a vad léte és szaporodása szem­pontjából különösen nagy fon­tosságot kell tulajdonítani, hi­szen valamennyi nagyvadunkat, és ugyanúgy az apróvadfélék legtöbbjét, éppen az erdő ne­veli. Ebből eredően szintén nagyra kell értékelni az Állami Erdészet „egyenruhás“ dolgo zóinak munkáját. Ennek alátá­masztására sem kell keresgélni a bizonyítékokat, ugyanis ki­mondottan az erdészek és a hi­vatásos vadászok szinte határ­talan fáradozásának köszönhe­tő, hogy az egész világon már­ni ár ritkaságnak számító euró­pai bölény, amelynek utolsó példányait a második világhá­ború idején a teljes kipusztu­lás fenyegette, megtalálható er- deinkben. Vadászaink már ti­zennyolc darabot tartanak ál­landó gondoskodás és megfi­gyelés alatt. A szarvas-, a dámvad- és a muílonállomány nevelésében, nemesítésében és állandó gya­rapításában ugyancsak az er­dészekre és a hivatásos vadá­szokra várnak a legnagyobb feladatok. Kivétel nélkül vala­mennyien szívesen vállalják és végzik ezt a munkát. Tervszerű vadgazdálkodásuk helyességét mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy az utóbbi évek során lényegesen megjavult a vadállomány egészségi állapo­ta és jelentősen megszaporo­dott a vad. Az egyes tenyészr- tési, illetve nemesítési ágaza­tok körzetesítése révén Szlová­kiában az idei esztendő kezde­tére összesen 18 500-as szarvas­törzsállomány kialakításával számítottak a szakemberek. A céltudatos tenyészmunka és a valóban megfontolt selejtező kilövések együttes eredménye­ként azonban 27 177 egyed re növekedett e köztudottan rend­kívül értékes vadfajunk törzs­állománya. Örvendetesen gyara­podott a dámvad- és a muľlon- állomány is. Az előbbi eseté­ben a tervezett 1513 helyett 1621 darabra, az utóbbit ille­tően pedig 1374 helyett 2045 darabra sikerült „teljesíteni“ a tervet. Ugyancsak terven felül 9433-mal szaporodott az őzál­lomány is, amelynek jelenlegi nagysága mintegy 77 000 állat. A (vaddisznók jelenlegi száma meghaladja a 11 ezret, ami kö­rülbelül egyezik az utóbbi évek átlagával. EGYRE KEDVEZŐBB képet mutat különösen a vadfajok törzsállományának helyzete. Az utóbbi időben szépen szaporo­dik a medve, amelyből ez idő tájt Szlovákiában összesen 450 et tartanak nyilván. Zergeállo- mányünk létszáma több mint 840. Ennél csak alig valamivel kevesebb a .külföldi vadászok egyik kedvence, a túzok. Ezen­kívül mintegy 3334 siketfajdot, 2227 fajdkakast és kb. 1100 mormotát sikerült megszámlál­ni a legutóbbi vadösszeírás ide­jén. Minden tekintetben szép re­ményekkel biztat az apróvadál­lomány gyarapodása is. Hozzá­vetőlegesen 400 000 a mezei- nyulak száma. Az évi átlagos szaporulat meghaladja a 270 ezret. A vadászszövetség leg­frissebb jelentése szerint Szlo vákia fogolyállománya eléri a félmilliót. Hasonlóan kedvező a lácáhállomány helyzete is. Tervszerű vadgazdálkodásunk régebbi és legújabb eredmé­nyeit látva tehát egyáltalán nincs okunk a szégyenkezésre, a szerénykedésre. Kiváló bizo­nyítékul szolgálhatnak erre a tavalyi budapesti vadászati vi­lágkiállításon aratott sikerek is. Hazánk pavilonjában összesen 301 aranyérmes trófeát állítot tunk ki. Ezek közül kilenc el nyerte a maga nemében eddig valóban páratlan rendezvény nagydíját. Világrekorder muf­loncsigánkat összesen 236,95 ponttal értékelte a Nemzetkö­zi Vadászati Tanács bíráló bi­zottsága. A 236,15 pontos má­sodik helyezést kapott muflon- trófea szintén saját nevelésünk. Legértékesebb szarvasagan­csunkat 240,65 ponttal és a vadászati világkiállítás egyik nagydíjával jutalmazta a zsűri. Kiállított őzagancsaink egyike ugyancsak nagydíjat kapott. Azóta már annál jóval értéke­sebb agancs viselője is puska­végre került nálunk. Összesen 38 szarvas-, 69 őzagancsot, 43 farkas- és 41 vadmacskakopo- nyát díjaztak a tavalyi jelentős seregszemlén, ami egyöntetűen szakembereink hozzáértését és jó munkáját dicséri. Nagyra ér­tékelték ezenkívül az operatő­rök, a fotósok és az irodalmá­rok vadászattal kapcsolatos te­vékenységét is. A FELSOROLT EREDMÉNYEK, a kimagasló sikerek és a közel­jövő terveinek, elképzeléseinek valóra váltása azonban még nem jelent célba érést. A ter­mészet szakemberei egyre ko­molyabb feladatok teljesítése előtt állnak. Társadalmi és nép- gazdasági szempontból egyfor­mán nagy szükség van a mun­kájukra, Nekik valamennyik­nek pedig mindannyiunk ön­zetlen segítségére. Nemcsak most, a vadászat hónapjában, hanem azon túl is. LALO KÁROLY ÚJ SZEMMEL LÁTOTT TERMÉSZET Ester M. Simmcrovának, a 909-es nemzedék tagja párizsi iskolák és híres mesterek ta­nítványának neve és alkotása jól ismert a művészetet kedve­lő közönség előtt. Ezúttal 60 — 62 esztendei színes ceruzaraj­zai vonzzák a látogatókat a bratislavai Wolker utcai bemu­tatóhelyiségbe. Az évek óta Liptóban élő festő újból a szakadatlan mű­vészi inspirációt adó természet­ben merül el. A hegyvidék szép­sége, gyöngéd bája nem hagyo­mányos tájképek festésére ösz­tönzik. Sajátos stilizáló és abszt- raháló készségével, csiszolt forma- és színkultúrájával szű­ri ki a nagy egészből az apró, de összetett részleteket, a szinte rejtett finomságokat. Te­kintetét harmóniák és feszült­séget teremtő ellentétek ragad­ják meg. Elemző és szerkesztő értelme, képzelete lendítő ere­je, meleg lírája együttesen hív­ják életre a kisméretű, de nagy hatású dekoratív rajzokat. A Liptói változatok tompa bar­náit gyönyörűen kiegészítik a zöldek. Az Erdők egy-egy jel­zett fatörzséből néhány tollvo­nással éreztetett törékeny ágá ból árad a fenyők illata. A szí­nek erejével, dinamikus hul­lámzásukkal csobogtatja a Vö­rös és Fekete patakokat. Konk­rét fonnák nélkül, aranyló fé­nyek tüzes és meleg áradása idézi a Tropikus patakot. Az elvont fogalmazású Vízesésnek is halljuk a zúgását. A köve­ket is tanulmányozza, melyeket évezredek geológiai változásai, hullámok simogatása, örvények erőszakossága formál, s melye­ket vonalak és színek bonyo­lult összjátékával mutat meg. S a természet aviatikusait, a dallamos ívekben felfelé szár­nyaló madarakat tompa piro­sak, kékek, felvillanó harmó­niájával varázsolja elő. A mintegy harminc, gazdag kifejező erejű rajz a részletek­ben is a szintézist, a lényeget kereső, s arra rátaláló Simme- rová kiforrott művészetéről ta­núskodik. BÁRKÁNY fENÓNÉ Békéscsabai festőművészek a Dunamenti Múzeumban Nem stílus, nem iskola és nem is életkor köti össze a Du­namenti Múzeumban kiállítani készülő magyarországi művé­szeket, hanem a közös szárma­zás. Mindannyian Békéscsabán születtek, családjuk szlovák eredetű. Életreszóló kötelék fű­zi szülővárosukhoz s ez a kö­tődés művészetük jellegét is meghatározza. Szánkó Judit szenvedélyes színkontrasztokkal komponál. Világító házak, rendben tartott udvarok, kertek és virágok sokszínűsége jelenik meg puri- tán-ihletésű képein. Jakuba Já nos líraibb hangvételű zsáner- ben, könnyed színekkel ecse­teli mondanivalóját. Napfényes tornácok, falusi házak és em­berek, ünnepi hangulatok a témái. Ezüst György a mesék varázsát hozza mesteri színha­tásokkal. A népi hagyományt őrző tárgyak és más folklór­elemek szinte főszerepet kap­nak képein. Míg Lukovczky Endre a képméretű színes nyo­mat és a hímzett kárpit műfaj­ban inkább geometrikus, konst­ruktív formaeszközöket vesz igénybe. A Dunamenti Múzeum soron következő tárlatát, amelyet dr. D. Fehér Zsuzsa budapesti mű­történész és dr. Stefan Valent, a Nyitrai Kerületi Képtár igaz­gatója ismertet, június 16-án, pénteken 17 órakor nyitják meg. -szem­KULTURÁLIS hírek □ A Flammarion Kiadó tíz év alatt húsz kötetben adja ki Jules Michelet összes műveit. Illetve: az első kötet egy Mi- chelet-ről szóló monográfia, Pau] Viallanoix munkája. □ Külön kötetben jelentették meg Hofmannstahlnak és Ri­chard Straussnak azokat a le­veleit, amelyeket a Rózsalovag alkotása közben írt a zeneszerző a költőnek. SZU LÓ K, NEVE LÖK F Ó RUM A AZ EGYÉN ES A KÖRNYEZET — Sokgyermekes családból származik a tanuló, szűkösen laknak, az apa csak egyedül dolgozik —, legyenek a kollé­gák erre is tekintettel... Eh­hez hasonló „védŐLnondatok“ gyakran hangzanak el a peda- góiai tanácsüléseken, különösen a tanévzárást megelőző konfe­renciák idején. A szülői látogatásokat végző pedagógusok olykor méltatlan­kodó megjegyzéseket is fűznek egy-egy hanyag, rosszul tanuló diákhoz, akinek viszont az ideá­lis környezet sem ad ösztönző- erőt a tanuláshoz — A neveléstudomány felgyor­sult fejlődésének egyik velejá­rója — a sajátos szakterületek­re való tagolódás mellett — az egyre erőteljesebben jelentkező egységesítési törekvés. Ennek eredményeként új interdiszcip­lináris tudományok születnek; ezek közé tartozik a nevelés­szociológia keretébe tartozó környezetkutatás, mint pl. a tár­sadalmi osztályok, rétegek, te­rületi közösségek, csoportok, családok vizsgálata. Mielőtt azonban a modern pe­dagógiának erre a szakterület­re vonatkozó, legújabb kutatási eredményeivel foglalkoznék, szükségesnek tartom a törté­nelmi visszapillantást. A marxista—leninista tanítás szerint a szocialista társadalmi rend új feltételei között válto­zik az emberek természete, s ezzel párhuzamosan módosulnak az emberben végbemenő pszi­chológiai folyamatok is. A mun­ka folyamán az ember egyre fo­kozottabban megismeri a termé­szetet és saját szolgálatába kényszeríti. Amikor azonban az ember hatással van a természet­re és azt saját eszközeivel át­alakítja, ugyanakkor a maga természetét és környezetét is alakítja. A környezet azonban visszahat az ember fejlődésére és tagadhatatlanul jelentősen kihat a környezetébe „beleszü­letett“, fejlődő emberre. Ugyan­akkor a környezet is — tör­vényszerűen — az ember tevé­kenysége következtében állan­dóan változik. A szocialista forradalom által nálunk felszámolt burzsoázia többek között azt hirdette, hogy a kedvezőtlen környezetben élő munkások gyermekei már eleve alacsonyabb szellemi képessé­gekkel rendelkeznek, mint az uralkodó osztály tagjainak gyér mekei. A marxista pedagógia sem ta­gadja, hogy a környezet bizo­nyos mértékig befolyásolja az egyén fejlődését. Az emberek azonban nem egyszerű termé­kei a környezetnek, életük ki vülről jött hatásainak és körül­ményeinek, hanem munkájuk­kal hozzájárulnak a feltételek megváltoztatásához. Tehát az ember környezetével szemben cselekvő erőként áll. A szocialista forradalom — nálunk — az uralkodó osztá­lyok privilégiumait felszámolva megcáfolta a burzsoázia hamis és tudományellenes állításait is. A mi társadalmi rendszerünk feltételei között emberközössé­günket a szocialista élet befo­lyásolja, ami elsősorban a fel növekvő nemzedék szempontjá­ból a legfontosabb. Ez a meg állapítás helyénvaló, de ezzel akkor a környezet kedvező, vagy kedvezőtlen hatosának problematikája is végérvénye­sen megszűnik? Egyelőre ezt még egyértel­műen ilyen kategorikusan nem jelenthetjük ki! Társadalmunk az anyagi jut­tatás kérdését, számtalan szo­ciális intézkedés ellenére sem tudta még úgy megoldani, hogy mindenkinek, mindenütt és min­den feltétel között egyenlő kö­□ ELSA TR10I.KT életútját és írói pályáját mutatja be a párizsi Nemzeti Könyvtárban egy kiállítás. Triolet kéziratai, műveinek kiadásai mellett Pi­casso, Chagall és más művészek Triolet-illusztrációi láthatók. S hogy a kiállítás még hitelesebb legyen, a termeket Triolet egy­kori szobáinak bútoraival ren­dezték be. A bútorokat Aragon bocsátotta a rendezők rendelke­zésére. rülményeket biztosítson. Említ sük csak meg a végzett munka értékének arányában történő díjazást, az embereknek a mun­kához való viszonyát, vagy a többgyermekes családok nehe­zebb szociális helyzetét stb. El­lensúlyozásul viszont ezekben az esetekben a munkáscsaládok érdekeit, továbbtanulási lehető­ségeit védő helyes és követke­zetes káderpolitikára s nem utolsósorban a pedagógusokra hárul a hathatós segítségnyúj tás feladata. A marxista—leninista világné­zetet hirdető, a párt politikáját érvényesítő szocialista iskolák igazgatóságának, az iskolai pártszervezetnek és szakszerve zetnek, a szülői munkaközösség és az ifjúsági szervezet vezető­ségének ma már a becsületes munkát végző munkás- és pa­rasztszármazású és társadal­munk építése terén kiemelkedő értelmiségi dolgozók gyerme­keinek a sokoldalú támogatása magától értetődő kötelessége. Miután sem magam, sem má­sokat nem akarok áltatni azzal, hogy minden idevonatkozó problémát megoldhatok e rövid lélegzetű írás keretében, csak néhány gondolatot vetek fel. Elöljáróban az iskola és a család kapcsolatának, a nevelés összehangolásának korparan- csát jelölném meg. Ez pedagó­gusok körében, de országos szinten is sokat hangoztatott kívánalom; a teljes realizálása, sajnos, még mindig várat ma­gára. A jól szervezett szülői munkaközösségi együttműködés, a problémák becsületes és nyílt feltárása sokat tehet ezen a té­ren. Az osztályfőnökök ideoló­giailag és módszertanilag át­gondolt munkája, a tanulók kör­nyezetének, egyéniségének az alapos megismerése, az alkotó vizsgálatok során szerzett ta­pasztalatok, illetve az ezzel kapcsolatos szakterületekre vo­natkozó szociológiai kutatás és feldolgozás metodikájának az iskolai nevelőmunkában törté­nő felhasználása, általánosítása, esetleg publikálása keltheti fel az ilyen jellegű munka iránt az érdeklődést, a szélesebb közös­ség soraiban is. Iskoláink többségében mind­máig — a tanulószobai pedagó­giai tevékenység általános ku­darca után — csak a korrepe­tálásig, a tanulókörök szervezé­séig jutottak el tanítóink. Még egyébként erről a bevált mód­szerről sem mondható el, hogy mindenütt rendszeresített teve kenységgé vált volna. A kedve­zőtlen környezetből származó tanulók is gyakran rendszerte­lenül és csak addig járnak a tanítási órákon kívüli foglalko­zásokra, amíg a „bukás réme“ fenyegeti őket. Miután a peda­gógusoknak kényszerítési lehe tőségei nincsenek, ezen a téren is alaposan átgondolt szervezé­si és módszertani újításra len­ne szükség! Ahhoz, hogy egy újszerű kap­csolat teremtődhessen az iskola, a tanulók, a szülők és közvetve az egész társadalom között, a modern pedagógiai és szocioló­giai irodalom újratanulmányo- zására és alkotó továbbfejleszté­sére vari szüksége mindazok nak, akik ezen a területen átülő eredményeket akarnak elérni. A modern nevelés és oktatás megköveteli a mélyebb emberis­meretet. A középiskolákba, főis­kolákra, egyetemekre irányított fiatalok tanulmányi eredmé­nyeinek ismerete kevés ahhoz, hogy globális véleményt adhas­sunk a diákokról. A környezet­ismeret hiánya, ebből adódóan az „elnagyolt“ véleményadás pedig életreszólóan kedvezőtle­nül befolyásolhatja egyes em berek sorsát. Az új követelményekhez méi ten felfogott ifjúságkutatásnak az előfeltétele, velejárója tehát az alapos és sokoldalú környe zetkutatás. A nevelés és az átöröklés el ismert ténye mellett a környe­zet is hatással van az egyénre. A környezet az ember fejlődésé­ben jelentős szerepet játszik és tagadhatatlan, hogy nagyon be­folyásolja magát az embert. A környezetkutatás így hát nem­csak a jelennek, de a jövőnek is fontos nevelésszociológiai feladata! PÁRKÁNY ANTAL 1972. VI. 15. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents