Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám, kedd
A dolgozók teljes mértékben támogatják a GSKP programját és politiäjät : (Folytatás az 1. oldalról) ben eunek a mozgalomnak is érdemei vannak. Az 1968—1969-es években és azt megelőzően is társadalmunkban sok minden akado- 2ott, kisiklott. E helyzet okait, valamint az ebből származó következtetéseket és tanulságokat a közismert pártdokumentumukban, valamint a szakszervezeti mozga- lom nyilvánosságra hozott dokumentumaiban rögzítettük. S/ólt erről a Csehszlovák Forradalmi Mozgalom Központi Tanácsának jelentése is, melyet Hoffmann elv- társ terjesztett elő, ezért nein akarok a részletekre kitérni. Az utóbbi években közös erővel felújítottuk a szocialista társadalom marxista—leninista irányításának alapelveit a szocialista társadalom létének és fejlődésének alapjait. Teljes mértékben felújítottuk hazánkban a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmát, megszilárdítottuk a munkásosztály és élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepét. Ezért van ismét szilárd, pótolhatatlan és semmivel sem helyettesíthető helye társadalmunkban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak is. Társadalmi súlya, tekintélye és természetesen a munkája iránt érzett tisztelet szüntelenül nőni fog. Amikor a közelmúlt éveiről beszélünk, vissza kell térnünk a forradalmi munkásmozgalom hagyományaihoz is, ahhoz, miből és milyen feltételek között indult el, mihez kötődik és miben rejlik ina is a munkásosztály és a többi dolgozó eine mozgalmának osztályjellege és forradalmi szerepe. A közelmúltban emlékeztünk meg a csehszlovákiai szakszervezeti mozgalom kezdetének századik évfordulójáról. Ebben az évben ünnepeljük meg a Forradalmi Vörös Szakszervezetek 50. évfordulóját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egész története folyamán együtt haladt a kommunista párttal. Sokáig idézhetnénk az osztályharcokat a München előtti burzsoá köztársaságban, amikor a kommunista párt és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom közösen védelmezte a munkások és a dolgozó ember alapvető jogait és követelményeit, kemény és véres harcot vívott létérdekeiért és közös küzdelmet folytatott a burzsoázia és a burzsoá hatalom felszámolásáért, a dolgozó ember hatalmának győzelméért és végül az új igazságosabb társadalom felépítéséért. Az emberiség modern történelmének jellemzője a munkás- osztály, mindenekelőtt az ipari proletariátus hatalmas előretörése, ennek az osztálynak a megalakulása és olyan méretű növekedése, hogy a társadalom vezető, döntő jelentőségű osztálya lehessen. Jellemzője a politikailag és szakszervezetileg is szervezett munkásosztály és ennek szövetségesei, a többi dolgozók, valamint a munkás- osztály tudományos világnézetének, a marxizmus—leniniz- musnak elterjedése és megszilárdulása. A közelmúltban ismét megjelent a Kommunista Kiáltvány cseh kiadása, amit Marx és Engels első ízben 1848- ban adott ki. Ha az ember ismét átlapozza ezt a vékony kiadványt és tudatosítja, hogy több mint 120 évvel ezelőtt írták, akkor látja, hogy a tudományos szocializmus alapítói abban az időben a társadalmi és termelő erők milyen mélyreható tudományos elemzését végezték el, hogy mennyire igaz az osztály- erő megoszlásának és küzdelmének tétele, hogy milyen világosan fogalmazták meg a világ jövő fejlődésének prognózisát. Marx és Engels több mint 120 évvel ezelőtt azt írta, hogy a proletariátus nem szabadulhat fel a kizsákmányolás és elnyomás alól, amíg nem szabadítja fel egyidejűleg az egész társadalmat. Azóta a fejlődés megmutatta, hogy ez milyen mélyrehatóan igaz, hogy milyen helyesen határozták meg a munkásmozgalom útját és távlatát. Engels a Kommunista Kiáltvány angol kiadásának előszavában az első kiadás után kb. 40 évvel azt irta, hogy amikor Marx szal 1848- ban meghirdették a világnak a jelszót „Világ proletárjai egyesüljetek!“ — csak igen kevés hang válaszolt. És negyven év után — mutat rá Engels — milyen fejlődést ért el a marxista munkásmozgalom Európában és a világon. A Kommunista Kiáltvány kiadásának időpontjában a világon kb. 10 millió volt az ipari proletariátus száma. Ma több mint fél- milliárd. Magában Csehszlovákiában a dolgozóknak kb. 60 százaléka a munkásosztály tagja. F.z « legnagyobb társadalmi erő. Ha Engels megélhette volna ezeket a napokat, láthatta volna a tudományos szocializmus alapítói által megfogalmazott forradafini eszméknek még sokkal nagyobb sikereit. Mert nemcsak arról van szú, hogy a munkásosztály, mint a leghaladóbb társadalmi osztály számbelileg nőtt. hanem céljainak megvalósításáról is. 1917-ben, mint köztudomású, az orosz proletariátus Marx és Engels lángelméi folytatójának, a forradalmi mozgalom nagy stratégiájának és ť ktikusának — V. I. Leninnek a vezetésével első ízben valósította meg a Kommunista Kiáltványban rögzített célokat — a burzsoázia megdöntését és a proletariátus politikai hatalmának kivívását. így kezdődött a modern társadalom elkerülhetetlen fejlődésének megvalósulása — a szocializmusba való átmenet. A Szovjetunió példáját követte számos más ország is. A dolgozó nép nálunk is megdöntötte a burzsoáziát, átvette a hatalmat és megkezdte saját szocialista rendszerének építését. Ma létezik a világon a szocializmus nagy tábora, amely megva lósítja Marx, Engels, és Lenin nagy eszméit. Létezik a világon a hatalmas kommunista és munkásmozgalom és a nagy szakszervezeti mozgalom. Ezek az erők érvényesítik és védelmezik a munkás- osztály és a dolgozók érdekeit, a világ szocialista részében pedig gyakorlatilag is megvalósítják. Azért említem ezt a történelmi visszaemlékezést, mert különösen a fiatal nemzedékbe be kell oltanunk a szakszervezeti mozgalom politikai, forradalmi értelmét és céljait. Nem szabad a napi problémák terhe alatt szem elől tévesztenünk a kommunista és a forradalmi munkásmozgalom múltját és jövő távlatait. A Kommunista Kiáltvány kiadásától eltelt több mint 12ü év után —, amely kiáltványon itt-ott mosolyogtak, és amelyet irreálisnak tartottak —, elmondhatjuk, hogy a munkásmozgalom a szocialista és kommunista eszme győzelmet aratott a világon. Azok, akik 1968-ban politikai fordulatra törekedtek nálunk, és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat kispolgári elképzeléseik szerint akarták átalakítani, hogy ellentétbe kerüljön a tudományos szocializmussal, a kommunista mozgalom és internacionalista kötelezettségeinkkel, azok elszámították magukat. Nem számoltak azzal, hogy dolgozóink millióiban gyökeret vertek a forradalmi hagyományok. Ezekre építettünk 1969. áprilisa után. Ezeknek köszönhető, hogy megnyertük a munkások, a parasztok, a dolgozó nép millióit mai politikánknak, a kommunista párt, a Nemzeti Front mai politikájának és Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk mai politikájának is. A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának a dolgozók és valamennyi elnyomott nemzetközi szolidaritásának a burzsoázia elleni harcban — a Kommunista Kiáltványban első ízben kifejtett nagy eszméknek — kezdetben, ahogyan Engels mondotta, csekély volt a visszhangja. Ma és a jövőben ez a társadalmi fejlődés egyre hatalmasabb, egyre döntőbb ereje. Pártunk, munkásosztályunk és szakszervezeti mozgalmunk is büszkén hirdeti a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának, a dolgozók szolidaritásának eme nagy eszméit, büszkén hirdeti a proletár internacionalizmus, a szocialista internacionalizmus eszméit. Engedjék meg tehát, hogy ilyen értelemben köszöntsem és szívélyesen üdvözöljem körünkben a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok és a világ többi országai szakszervezeti képviselőit, akik —ilyen nagy számban jelentek meg e kongresszuson. Megköszönöm, hogy részvételükkel is kifejezik a csehszlovák nép iránt érzett szolidaritásukat, köszönetét mondok azért a segítségért is, melyet a mögöttünk álló bonyolult években nyújtottak és biztosítom őket támogatásukról, szolidaritásukról és a marxizmus—leninizmus eszméihez való hűségükről. Elvtársak! Teljesen egyetértek a múlt és a jelen értékelésével és a jelentésben meghatározott feladatokkal, ahogyan Hoffmann elvtárs előterjesztette. Mély meggyőződésünk, hogy ezen az úton haladva Forradalmi Szakszevezeti Mozgalmunk az eddiginél sokkal többet lehet a munkásosztály és a dolgozók érdekében, szocialista társadalmunk fejlődése és a nemzetközi munkás- mozgalom megszilárdítása érdekében is. Ezen a kongresszuson is elkészítjük a közelmúlt éveiben szerzett jó és rossz tapasztalatok mérlegét. A CSKP Központi Bizottsága 1969 áprilisa után megmutatta a válságból, a káoszból és sok ember számára a sötétségből kivezető utat, a szocialista elvek felújításához és a rendezett élethez vezető utat. Akkor a munkás- osztályhoz, a parasztsághoz és minden dolgozóhoz azzal a kéréssel fordultunk, segítsenek leküzdeni a veszélyes válsághelyzetet, amelybe népünk került. A dolgozók megértésével és támogatásával találkoztunk. Ezért lehetett eredményes a kommunista párt küzdelme, a szakszervezetekben és más szakaszukon dolgozó becsületes emberek küzdelme, amelynek eredményeként rövid időn belül kialakultak dolgozó népünk normális életének és munkájának a feltételei, a Nemzeti Front normális tevékenységének és a szakszervezeti munka normális menetének a feltételei is. Köszönetét kell mondani mindenkinek, aki azokban a bonyolult években megértette és támogatta a kommunista párt új vezetőségét és hozzájárult a válság megoldásához. A kongresszusuk elé terjesztett jelentés helyesen jellemezte a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerepét a szocialista államban. Engedjék meg, hogy ehhez a kérdéshez mégegyszer visszatérjek a Kommunista Kiáltványból vett idézettel. Marx és Engels akkor azt mondták, hogy a proletariátus arra használja fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokozatosan megfossza minden tőkétől, valamennyi termelőeszközt az állam kezében összpontosítson, vagyis az uralkodó osztályban szervezett proletariátus kezében és a lehető leggyorsabban gyarapítsa a termelőerők tömegét. Ezek a gondolatok állandóan érvényesek, szüntelenül élnek és ma is meghatározzák nemcsak kommunista pártunk, hanem a szakszervezetek politikai céljait is. Munkásosztályunk és dolgozó népünk a nemzeti felszabadító küzdelemben, a hazai és az idegen burzsoázia ellen folytatott osztályharcokban küzdött ezekért a célokért, és ezt a küzdelmet 1948 februárjában aratott győzelmével tetőzte be. Vereséget mért a saját burzsoáziára és megalapította a néphatalmat. Ügy gondolom, hogy az FSZM feladatairól és tevékenységéről szóló jelenlés joggal mutat rá a februári győzelem közelgő 25. évfordulójára és arra is, hogy a csehszlovák nép történelmének eme jelentős dátumára összpontosítsuk a politikai és szervező munkát, a inunkakczdemé- nyezést. Ma, a néphatalom győzelme után az a feladat, hogy fejlesszük a termelőerőket, sokoldalúan fejlesszük társadalmunkat. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak ebben jelentős szerepe van. Egész politikai rendszerünk néphatalmunk szilárd része. Szervezetével és választott szerveivel a legalacsonyabbaktól a legmagasabbikig részt vesz az egész társadalom kérdéseit érintő döntésekben. Tudják, hogy a közelmúltban megtartott választásokon közvetlenül a termelésben dolgozók milyen nagy százaléka került fontos funkciókba a nemzeti bizottságok valamennyi fokán és törvényhozó testületeinkben is. A népgazdaság területén a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom lehetősége és kötelessége, hogy megszervezze a dolgozó emberek millióinak részvételét a gazdaságirányításban, a feladatokról való közös határozathozatalban és a határozatok megvalósításának módjában. Ez nem szokványfeladat. A szocialista társadalomban a tömegek nagyarányú részvétele az irányításban és az együttes határozathozatal elvi kérdés, a szocialista demokrácia szilárd része, s éppen ebben különbözik a burzsoá társadalmi rendtől, amelyben az uralkodók maroknyi csoportja bitorolta a politikai és gazdasági hatalmat. Ebben van a néphatalom értelme is, az, hogy a munkások, parasztok és a dolgozó nép legszélesebb rétegei résztvehesse- nek saját ügyeik megoldásában, irányításában és az ezekkel kapcsolatos döntésekben. Ezen a téren vannak a Forradalmi Szakszervezett Mozgalomnak a legnagyobb lehetőségei és a legnagyobb feladatai is, — de azt mondhatom —, hogy nagy a felelőssége és felelősségtudata is. Az uralkodó osztály képviselőjének, a jó gazdálkodónak a felelőssége, a felelősség a máért és a jövőért is. Néha arról vitatkoznak, nem kell-e ilyen vagy olyan irányban bővíteni a szakszervezetek jogkörét. Azonban úgy vélem, a fő probléma az, hogy meg kell tanulni kihasználni azokat a végtelen lehetőségeket, amelyekkel a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom már ma rendelkezik, és el kell érni, hogy ebben az értelemben minden szakszervezeti szerv jól dolgozzon. Ebben az államban gyakorlatilag nincs olyan kérdés, amelyhez a szakszervezeti szervek a munkahelyeken vagy a központokban ne szólhatnának hozzá. Kezdve a gazdasági és műszaki kérdésektől, a népjóléten át a nép helyzetének, jogainak egészségügyi, oktatásügyi, test- nevelési és egyéb kérdésein át valamennyi kérdéshez minden szakaszon fokozottabb mértékben kellene hozzászólni a dolgozóknak. El kell érni, hogy a szakszervezeti szervek ilyen irányban is jó hatást gyakoroljanak. És ez a mindnyájunk előtt álló nagy feladat. A Vili. szakszervezeti kongresszust abban az időszakban tartjuk, amikor realizáljuk a kommunista párt XIV. kongresz- szusának programját, és e kongresszus határozata széles körű támogatásra talál. Éppen ezért konkretizáljuk a XIV. kongresz- szus programjából a szakszervezetekre háruló feladatokat. A XIV. kongresszus meghatározta a párt és a csehszlovák állam bel- és külpolitikai irányvonalát, meghatározta népgazdaságunk fejlesztési programját — az iparét és az építőiparét, a mezőgazdaságét és a többi ágazatét, valamint az életszínvonal emelésének programját is, amit a szocialista ember nevelésével egyenrangú feladatként jelölt ki. Tudják, hogy ez a program, ezek a döntések a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség döntő többsége és a Nemzeti Front valamennyi része tömeges támogatásával találkoztak. Végül is a múlt évi választások bebizonyították, milyen széleskörűen támogatja népünk ezt a programot. Ezért beszélhetünk ma joggal össznépi programról. Több mint egy év telt el a párt XIV. kongresszusa óta. Az aránylag rövid idő ellenére is helyes, ha mérleget készítünk arról, hogyan sikerült ezt a programot megvalósítani. A programok ugyanis összeállíthatók reálisan és irreálisan, jól és rosszul, helyességüket végül Gyászszertartás a ruzynei repülőtéren [ČSTK) — Tegnap a ruzynei repülőtéren gyászszertartással búcsúztatták Ján Mlčicát, a SLOVA1R elrabolt repülőgépének tragikusan elhunyt kapitányát. A rövid búcsúztató után — melyen részt vettek a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium, a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság és a SLOVAIR képviselői — a Miöica kapitány holttestét szállító L—140- es repülőgép elindult a Žilina melleti Hričovba. Stefan Sutka szövetségi közlekedésügyi miniszter részvéttávlratot intézett a SLOVAIR Légiforgalmi Társaság tragikusan elhunyt kapitánya, Ján Miuica családjához. A táviratban nagyra értékeli azt a becsületességet és példás hősiességet, amely örökre beíródott a csehszlovák polgári repülés történetébe. is mindenkor a gyakorlati eredmények igazolják. Ha elgondolkodunk az elmúlt 13 hónap felett, meg kell állapítani, hogy a XIV. kongresszus programját lényegében sikeresen realizálják mind a politika területén, mind a népgazdaság fejlesztése, a nép életszínvonalának emelése, a dolgozók nevelése, valamint a nemzetközi kérdések területén is. Néhány kérdéssel szeretnék bővebben foglalkozni. A politika terén a kongresz- szus hazánkat, mint konszolidált szocialista államot jellemezte. Ez az állapot az utóbbi évben tovább szilárdult és elmélyült. Ma már a nagyon rosszindulatú nyugati emberek, akik minden kákán csomót keresnek, sem tagadhatják, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valóban konszolidált állam. Teljes mértékben felújultak a szocialista állam tevékenységének alapelvei, működik a Nemzeti Front politikai rendszere, amelyben minden állampolgárnak — kommunisták, más pártok tagjai és pártonkívüliek — lehetősége nyílik arra, hogy politikailag és társadalmilag érvényesülhessen, kifejthesse és érvényesíthesse nézeteit. Államunkban megszilárdult a szocialista demokrácia rendszere. Minden állami és társadalmi szerv demokratikus törvényeinkkel összhangban a nép választása útján felújult. Megszilárdult dolgozó népünk erkölcsipolitikai egysége. (Husák elvtárs beszédének befejező részét lapzártáig nem kaptuk meg a Csehszlovák Sajtóirodától. A beszéd második részét holnapi számunkban közöljUk.) KÖZÉLET — JÚLIUS HANUS, az SZSZK miniszterelnök-helyettese, az SZSZK nemzetiségi ügyekkel foglalkozó kormánytanácsának elnöke fognd- ta a nemzetközi részvétellel megrendezett tudományos szimpózium küldöttségét. A szimpózium a Csehszlovákiában élő nemzetiségek kultúrájának kutatásáról tárgyalt. A találkozón jelen voltak a külföldi résztvevők, akiket elkísért Juraj Zvara, a CSKP KB Politikai Főiskolája bratislavai fakultásának dékánhelyettese és Pavol Paska, a művelődésügyi és küzvéle^- ménykutató intézet igazgatója. — SZÓFIÁBA UTAZOTT a CSKP KB küldöttsége élén Uldrich Švest- kával, a CSKP KB titkárával. A küldöttség részt vesz G. Dimitrov- nak, a nemzetközi kommunista mozgalom jelentős személyiségének életét és munkásságát méltató nemzetközi értekezleten, amelyet születésének 90. évfordulója alkalmából rendeznek meg. — GERHARD TAUTENHAHNNAL, az NSZEP KB iparügyi és kohászati osztályának vezetőjével Prágába érkezett a Német Szocialista Egységpárt öttagú pártmunkásküldöttsége. A küldöttséget fogadta Karéi Skála, a CSKP KB osztályvezetője. — A dr. IVAN VACSKOV, a Bolgár Népköztársaság főügyésze vezette bolgár ügyészküldöttség az SZSZK-beli látogatásának második napját Bratislavában töltötte. A küldöttséget a délelőtti órákban fogadta Viliam Šalgovič, az SZLKP KERB elnöke, a Szlovák—Bolgár Baráti Társaság előkészítő bizottságának elnöke. Jelen volt Atanasz Nikolov, a BNK bratislavai főkonzulja is. MAGYAR KATONAI KÜLDÖTTSÉG PRÁGÁBAN (ČSTK) — A CSKP KB Elnöksége, a csehszlovák kormány és a nemzetvédelmi miniszter meghívására tegnap hatnapos látogatásra Prágába érkezett a magyar néphadsereg küldöttsége Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere vezetésével. A magyar néphadsereg küldöttségének tagjai: Szűcs László vezérőrnagy Kovács Pál vezérőrnagy és Stock János vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettesei, Papp Dezső ezredes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának helyettes osztályvezetője, Tárcsái Tibor vezérőrnagy, az MSZMP hadseregbizot tságának első titkára és a magyar néphadsereg más kimagasló képvi^ selői. A ruzynei repülőtéren a becses magyar vendégeket František Hamouz, a szövetségi kormány alelnöke, Martin Dzúr hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter és a csehszlovák néphadsereg parancsnokságának további képviselői, ján Pješčak vezérőrnagy, a szövetségi belügyminiszter helyettese üdvözölte. Jelen volt Vince József, az MNK prágai nagykövete is. A repülőtéri üdvözlésnél megjelentek a Varsói Szerződés tagállamainak csehszlovákiai katonai és légi attaséi is. 1972. VI. 13.
