Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám, péntek

Vágy és önfegyelem Válogatás Richard Wiesner nemzeti művész életművéből Kint a Moldva folyó tavaszi­téli hullámai felett elkésett si­rályok szórakoztatják akrobati­kus mutatványaikkal a májusl- asan didergő prágaiakat és itt, alig száz méternyire a folyó partjától, a gazdag hagyomá. nyokkal rendelkező MÄNES tár. lalteremben tovább tart a nem zeti művészek sorakozója. Ezál­tal — J. Gruss és W. Nowak után — Richard Wiesner gyűjte iné nyes kiállítását nézheti meg a művészetkedvelő prágai kö­zönség. lát'a iratkozik be, hogy» mint de­koratőr, esetleg mint textilmi ir­ta-tervező biztosíthassa megél­hetését a leggyorsabban. A rendkívüli tehetség azonban ezr- úttal is győzedelmeskedett. A fiatal festő-adept us rövidesen átkerül az Akadémiára, ahol /. Obrovský, majd V. Nechleba ta­nítványa lesz. Tanulmányait 1929-ben, a Sumperki textilesek sztrájkja című monumentális vásznával fejezi be sikeresen és két évre Párizsba utazik, ösz­töndíjjal. De itt talán adjuk át A kiállítás kataiógUáánaK előszavában Václav. Formáné':, művészettörténész helyesen jel­zi, hogy R. Wiesner életműve a modern cseh festészetben kii lönleges helyet foglal el, hogy a művész nem tartozik az úgy­nevezett elátkozott festők kö­zé, s hogy alkotását egyetlen egy programirányzatba sem sorolhatjuk be. Ezekkel a meg állapításokkal egyet is érthe tünk, ám a továbbiakban, ha őszinték és igazságosak akarunk lenni mindenkivel szemben, az előszó megállapításainak gyak­ran ellent kell mondanunk. A kiállított vásznak vallomá­sa alapján ugyanis le kell szö­geznünk, hogy R. Wiesner festé­szetét elsősorban a vágy és az önfegyelem jellemzi. Mégpedig a kezdettől fogva. Mert a sum- perki proletár család tehetsé­ges kisfiának minden vágya az volt, hogy festőművész legyen. A kemény valóság azonban ön fegyelemre intette, s így a prá­gai Képzőművészeti Akadémia helyett az Iparművészeti Isko a szót a kepeknek, azok beszél­jenek alkotójukról. Az 1924-ből származó ,,Csala- di portré“ megható tiszteletadás az élet megpróbáltatásaitól megviselt proletár szülőknek. Ez a kép ugyan még akadémikusén naturalista, de ennek ellenére sok gyöngédség és melegség van benne, kompozíciója pedig kimondottan érdekes. További festménye, a Bánat című szén­rajza már Párizs, helyesebben mondva a Párizsban élő cseh szürrealista festő, Josef Síma hatását mutatja, míg két vász­na, a „Görög szobrász“ és a „Csendélet szőlővel“, a Piras- sohoz és a kubisták alkotómód­szereihez való közeledéséről ta­núskodik (akárcsak a Család című képe is). És itt is egy bel­ső ellentmondásnak lehetünk a tanúi. Richard Wiesnert a vá­gyai kétségtelenül a kubisták­hoz és a szürrealistákhoz von­zották. A prágai Akadémia ha­gyományai azonban erősen él­nek benne, akárcsak a gyerek­kor kemény realitásai, és ezért A televízió számos nézője Igen kedveli és igényli a külön­féle vetélkedőket. Televíziónk műsora nem is szűkölködik ilyen jellegű adásokban. A Csehszlovák Televízió jelenleg is több vetélkedőt közvetít so­rozatműsor formájában. Igen ér­dekes és tanulságos a „Párbaj az emlékezettel“ (Souboj s pa métí) című, a prágai stúdióból közvetített műsor, melynek ke­retében minden második ked­den két-két versenyző vetélke­dik. Kezdőbetűt választanak és a választott betűvel kezdődő fo­galmakat, személyeket kell meg határozniuk, mégpedig közve­tett formában. A prágai színhá­zak öt jeles művészét hívják meg esetenként a stúdióba, és a két versenyző közülük kéri fel valamelyiket a kérdések meg­válaszolására. A versenyző az tán már csak helyesli vagy el­utasítja a kapott választ, és eszerint kapja a pontokat. A műsorban olyan közismert szí neszek is szerepelnek, mint /• Š tér cl, Ľ. Hermanová, Z. Hadr- bolcová és mások. Páros vetélkedő az ugyancsak keddi napokon jelentkező „Ve tély társat keresek“ (Hľadám sápéra) című műsor is, melynek keretében a két versenyzőnek 1—1 témakörben (operamuzsi­ka, építőművészet stb.) való jó felkészültségét kell bizonyíta nia. Ez a műsor ugyancsak nem csupán szórakoztat, hanem ta­nít is. A bratislavai stúdió ked­velt vetélkedőműsora „A leg­jobb vicc nyer“ (Vtipnejší vy­hráva) című műsor. A nézők ál­tal beküldött és egyéb vicceket, adomákat mondják el a nézők­nek a műsor meghívott művé­szei, színészek, énekesek, elő­adóművészek. A műsor állandó vendége a népszerű komikus, František Dibarbora érdemes művész. A nézők állal beküldött viccek közül a legmagasabb pontszámot elért vicc pénzju­talmat nyer. Utolsó fordulója előtt áll „A hármas jegyében“ (V znamení trojky I című vetélkedőműsor, amely némileg a Magyar Tele­vízió „Ki mit tud?“ műsoraira emlékeztet. A/, egyes szlovákiai járások népművelési otthonai között folyik a vetélkedés az előadóművészet különféle ága­zataiban (ének, tánc, színjét szás, szavalás és prózamondás, bábjátszás, varietéprogram stb.). Ürömmel fedeztük fel a műsor adásai során az öntevékeny mű­vészi munka magyar műve­lőit is. Szép sikerrel szerepelt a Nové Zámky-i (Érsekújvár) művelődési otthon által bene­vezett táncegyüttes, amely ügyes koreográfiával Brahms két magyar táncára adott elő egy kompozíciót. Legutóbb pe­dig a komárnói (Komárom) já­rás képviseletében a martos! menyecskekórus lúpatt fel „A hármas jegyében“ című vetél­kedőben. Kellemes meglepetést jelentett számunkra, hogy e ve­télkedő műsor legutóbbi fordu­lójában a zsűri tagjai közt he­lyet foglalt Viczay Pál is a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának képviseletében. Talán nem elhamarkodott a megálla­pításunk, hogy lassan, de biz­tosan érnek a feltételek a Cseh­szlovák Televízió rendszeres magyar adásainak bevezetésé­hez is. SÁGI TÓTH TIBOR fegyelmezetten a lírai realiamus biztonságos pozícióira vonul vissza. És amikor Prágába hazatér, jóllehet a Mánes művészegye­sületnek lesz a tagja, ahol a festők és a szobrászok nagy ré­sze merész experimentumok­kal kísérletezik, festőnk, noha a színalkalmazást és a kompo­zíciót a marseillei A. Monticel- litől és az impresszionista E. Manettöl tanulta, festészetét a cseh hagyományok, igaz, meg reformált alapjaira építi fel, s művészetében az első helyet a portré festészet foglalja el. A negyvenes évekig a legtöbb­ször felesége arcképeivel és közvetlen családtagjainak port­réival” találkozhatunk, melyeken a mély lélektani meglátások mellett az érzelmi teljességet is fellelhetjük. Azután a női fejek és alakok végtelen sora követ­kezik, majd az, ami R. Wies­ner életművében a legsajáto­sabb és legtipikusabb: az esti, illetve éjszakai képeiből kisu­gárzó, vágyaktól vemhes, izzó, fülledt és robbanás előtti at­moszféra, ahol csupán a női alakok fegyelmezettsége, néha szinte embertelen önuralma akadályozza meg' idejében az explőzist. Ezt érezhetjük ma is, ha megállunk a Nokturno (1945), az Ej (1971), a Nyári éjszak (1970), a Holdas éj (1970) című és még sok más vászna előtt. Két vagy három sikerült csendéleten kívül néhány kitű­nő férfi portré — így Ur. F. Langer, író és O. Mrkvička, festő arcképe ékesíti a kiállí­tást. No meg egy egészen ki­váló tájkép, az Elba menti táj című festmény, amely viszont azt bizonyítja, hogy R. Wies- nerben a cseh táj nagy bárdja veszett el. Csak sajnálni lehet, hogy ez a szerény művész, aki most, hetvenkétéves korában lép gyűj­teményes kiállításával harmad- ízbeti a nagyközönség elé és aki vérbeli, hogy úgy mondjuk festői festő, önfegyelmezettsé­gével gyakran béklyóba verte vágyait, s talán szárnyaló kép­zeletét is, mégpedig a modern cseh festészet nagy kárára. BARSI IMRE A CSEMBALÖMÜVÉSZET MA! SZEMMEL A Szlovák Filharmónia bérleti estjének közönsége hosszan tartó, meleg tapssal köszöntöt­te az államdíjjal kitüntetett Szlovák Kamarazenekart. Érdé kés jelenség, hogy a meghitt, családias jellegű „kamarázás“ ma, a technika korszakában mondhatni újabb virágkorát éli. Warchal éknak valóban orosz­lánrészük van abban, hogy a bratislavai hangversenypubli kum széles rétegei is egyre jobban „rákapnak“ a kamara­zene finom ízeire. Az est illusztris vendége, Zuzana Ružičková, Buch E-dur csembulóversenyét adta elő. A mai kalapács-zongora elődje, a csembaló modern játéktechni­kával kezelve jelentős hangzási átalakuláson megy át, már ré­gen nem csak kuriózumként állítják a pódiumra, hogy fi­nom vagy finomkodó cirpelé- sével néhány percre felidézze letűnt korok soha vissza nem térő hangulatát. A prágai mű­vésznő oly tökéletesen elsajá­tította a csembalójáték titkait, hogy már az első taktusok után meggyőzi a hallgatót a régi hangszer életképességéről. Mintha felfedezte volna a csem­baló rejlett hangzáslehetősé­geit, előadásában kiderül, hogy ezen a hangszeren is lehetséges az éneklő dallamvezetés, és persze szűkebb keretek között a csembaló dinamikai skálája is sok árnyalatra képes, ha a művész okosan bánik a rendel­kezésére álló hangvolumennel. Ružičková Bach csembalóverse­nyét minden ízben stílusosan, de amellett belső feszültségtől fűtött előadásban szólaltatta meg. Talán ebben rejlik csem- halórnű vészeiének legnagyobb erénye: azonosul a bachi szel­lemmel, és mégis korszerű. Bo­nyolult művészi kettőség, egyi­ke a legnehezebb előadói fel­adatoknak. A Szlovák Kamarazenekar ez­úttal is jól fogalmazott műsorral örvendeztette meg hálás hall­gatóságát. Scarlatti Concerto grosso, F dúr, Kurel Kohout Simfonia in f., Stamic Mann- heimi szimfónia, B-dár, Händel Concerto grosso, G-dúr... egy­más követték a szebbnél szebb műsorszámok. Warchalék a virtuozitást szerencsésen kap­csolják össze a szabad, oldott muzsikálás örömével. Fegyel­mezettek, modorosság vagy mesterkéltség leghalványabb je­le nélkül, a partitúrát a vérbeli muzsikusok természetességével értelmezik, ami persze minde­nekelőtt kiváló művészi vezető­jük, Bohdan Warchál é'rdeme. Hangversenyük nagy siker jegyében zajlott le. HAVAS MÁRTA A CSEMADOK košicei óvá- rosi helyi szervezete ren­dezésében tartották meg a Thá­lia-klubban Tomasikné, Szmut- ko Viktória festőművésznő Gyermekviláq című tárlatát. Tomasikné, Szinutko Viktó­ria munkái olyan világról ad­nak hírt, amelyre — közelségé­nél fogva — csak nagyritkán figyelünk fel. A gyermekvilág ilyen szintű meg fogalmazása Gyermekvilág nemcsak országos viszonylat­ban, de érzésem szerint tágabb értelemben is eléggé ritka je­lenség, s ezért tartom e kiállí­tást kulturális életünk nagy ho­zadékinak. S ha erről beszélünk, akkor a kiállítás szervezőinek bátor A piros napernyő (J. Weiser felvétele) felfedező kedvéről is meg kell emlékeznünk, akik lehetővé tet­ték ennek a tárlatnak a meg­valósítását. Mindezen túl ez a tárlat is­mételten felvetette a szlovákiai magyar képzőművészek kiállítá­si lehetőségének kérdését. Az utolsó huszonegynéhány évben felnőtt egy nagyon tehetséges magyar ké pzőmű vésznemzed ék hazánkban, amelynek alkotásai, témában, kifejezési formáiban állja a versenyt a legkényesebb igényekkel szemben is. Jobban oda kellene figyelnünk ezekre az alkotókra, s alkotásaikra. S ennek az odafigyelésnek első­sorban egy állandó kiállítási fó­rum megteremtésében kellene realizálódni, amely által képző­művészeink munkája szervesen beépülhetne kulturális életünk egészébe. Azt hiszem, a CSEMADOK KB-a, a Szlovák írószövetség magyar szekciója, s a Szlovák Képzőművészek Szövetsége kö­zös összefogásával ezt a fóru­mot létre lehetne hozni. (G.l □ Először a Novij Mir című folyóirat, aztán a Molodaja Gvargyija nevű kiadó jelenteti meg oroszul Heinrich BölI Gruppenbild mit Dame című új regényét. □ A moszkvai Művész Szín­ház bemutatta M. Roscsin új színművét, amelynek Valentyin és Valentyina a címe. Két diák­hőse van a darabnak, s az el­ső szerelemről szól. Valentyi- nát a Hamlet-film Ophéliája- ként világsikert aratott Anasz- taszija Vertyinszkaja játssza: partnere J. Kingyinov. □ A LEGJOBB lengyel film­művészeket kitüntető Cybulski- díjal — Daniel Olbrychski, Ma­rian Opania és Olgierd Luka- szewicz után — most Maja Ko- morowska kapta meg. □ ELKÉSZÜLT az első doku­mentumfilm Angela Davisról. Rendezője: Yolande de Luart. 1972. V. 12. R. Wiesner: A kertben /1946/ VETÉLKEDŐK A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ MŰSORÁBAN Rudolf Pribiš akadémiai szobrász munkáit Bratislava és Moszkva után a Nitrai Kerületi Galériában is kiállították. A kiállítás hat hétig tart nyitva. A felvételen a myjavai múzeumból való Elnyo­matás című relief kompozíció látható. (Matis Pavel felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents