Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám, csütörtök
S Z UL Ö K, N EV t LŐK F Ó R U M A Ä BUKÁS ELLENI HARC A PEDAGÓGUSOK ÉS A SZÜ LÓK beszélgetéseinek gyakori témája a bukás elleni harc. Kutatják és magyarázzák a bukást előidéző okokat, különböző módszereket és eszközöket ja vasolnak a bukás leküzdésére, a tanulók tanulmányi eredményének javítására. A bukás felszámolása nehéz, összetett feladat. Lélektani és pedagógiai ismereteket igényel és arra kényszeríti a pedagógusokat, hogy vizsgálják felül oktatási módszereiket, és állandóan keressék az új, hatékonyabb eljárásokat. A kérdés fontosságát aláhúzza az a tény, hogy a nagy számú bukott tanuló jelentős népgazdasági kárt jelent az országnak. Ezért nem lehet tétlenül szemlélni a tanutók lemorzsolódását. A bukás elleni harc során minden pedagógus elsődleges feladata, hogy feltárja azokat az okokat, amelyek előidézik a tanulók lemaradását. Az ok feltárásba be kell vonni a szülőket, a gyermek- és ifjúsági szervezet vezetőit, s ha szükségesnek látszik, a gyermek barátait és valamennyi tanítóját. AZ OKOK KÖZÜL elsőként a tanuláshoz való viszonyban be álit változások okait kell megemlíteni. Ezek sokfélék lehetnek, s feltárásuk nagy türelmet és körültekintést igényel. A gyermek ugyanis nem tudatosítja kellőképpen, miért történt hanyatlás tanulási teljesítményében. Az okokról tehát vagy nem tud, vagy nem akar nyilatkozni. Szükséges ezért a vizsgálódásokat kiterjeszteni a gyermek otthoni környezetére, baráti körére, vagy az iskolai orvoshoz kell fordulni, hogy tisztázhassuk, a visszaesés nem-e valamilyen lappangó be tegség, vagy idegi megterhelés következménye. A tényfeltárás elengedhetetlen követelménye, hogy a tanító a gyermekről összegyűjtött információit elemezze és azokat a saját megfigyeléseivel összehasonlítsa. Az így kialakított kép alapján meg kell állapítania azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel a hanyatlást meg akarja akadályozni. A tanulási eredmény hanyatlásának okait sokszor a gyermek családi környezetében kell keresni. A biztonság, nyugalom és szeretet után vágyódó gyermek életrendjét, személyiségét érinti, ha a szülők valamilyen oknál fogva nem elégítik ki a gyermek természetes igényeit. Rendezetlen családi kapcsolatok, rossz példa, ci- vakodások, rendszertelenség a gyermek napirendjében, következetlenség a nevelésben, a környezet érzelmi sivársága — mind oka lehet a gyermek tanulási teljesítményében beálló kedvezőtlen változásoknak. A szülők részéről tehát a bukás elleni harc legfontosabb feladata az, hogy gyermekük számára optimális feltételeket biztosítsanak a tanuláshoz. A kedvező feltételek megteremtése azonban nemcsak anyagi áldozatokat kíván. Sokkal többről van sző; talán legfontosabb a megfelelő családi légkör kialakítása. A gyermeknek mindig biztonságban kell magát éreznie, szüleiben és közvetlen hozzátartozóiban példát kell látnia. A család tagjai tekintsék a gyermek tevékenységét komoly munkának; ne gúnyolják, ha nehézségeiről beszél, s ne becsméreljék, ha sikereiről számol be. így fokozhatják önbizalmát, növelhetik munkakedvét, segíthetnek neki problémái megoldásában. Egyre gyakrabban lehet hallani a szülőktől, hogy gyermeküknek nem tudnak segítséget nyújtani tanulmányi feladatai megoldásában. Sokan az eredményes tanulás helyes módszereit sem ismerik. Véleményük szerint a tanulmányi előmenetel romlása legtöbbször nem is azért lép fel, mert a szülők nem tudnak gyermeküknek konkrét segítséget nyújtani. Az alsóbb osztályokba járó gyermekeknél ez a segítség még eredményes lehet, de a felsőbb évfolyamok tanulóival a konkrét segítség- nyújtásnál jelentősebb a hatékony ösztönzési formák alkalmazása, amelyekkel a tanulásban megmutatkozó hanyatlás megállítható. A legtöbb szülő jól ismeri gyermekét, és tudja azt is, milyen hatásokra a legérzékenyebb (önérvényesülés, becsvágy, dicséret, jutalom, barátok vonzó példája stb.). A motiválás terén segítséget kérhetnek a pedagógustól is, aki megfelelő tanácsokkal láthatja el őket. A pedagógusok és a pszichológusok számtalanszor rámutattak, hogy minden ember, még a legszerényebb is igényli a sikerélményt. Ez a megállapítás a tanulókra is vonatkozik. A megfelelően adagolt dicséret, elismerés, buzdító szó még a leglustábbnak tartott gyermeknél sem marad hatás nélkül. A korszerű pedagógia rendkívül fontosnak tartja a sikerélményt. Ezért a szülőknek és a pedagógusoknak arra kell törekedniük, hogy a tanulásban gyenge teljesítményt felmutató gyermekeknél még a jelentéktelennek tűnő pozitív eredményt is vegyék észre és elismerésükkel nyugtázzák, hogy a gyermekben megszilárduljon az önbecsülés és kialakuljon a tanuláshoz való jó viszony. Nem tarthatjuk helyes eljárásnak, ha az egyébként is gyenge képességű tanulót minduntalan szemrehányásokkal illetik szülei a rossz tanulmányi előmenetel miatt. Az ilyen tanuló súlyosan megbűnhődik már az iskolában, amikor az egész osztály előtt közük vele a rossz jegyet. A szemrehányások, a hibák állandó emlegetése helyett megértéssel és nagy türelemmel kell közeledni hozzá. Csak így érhetjük el, hogy a sorozatos kudarc után ismét megtalálja önmagát, egyensúlyba kerüljön és megnyugodjon. A BUKÁS ELLENI HARCOT azonban nem lehet leszűkíteni a családi nevelési eljárások megváltoztatására és a tanulás feltételeinek megteremtésére. Gyakran előfordul, hogy egyes gyermekek a kedvező hatások és szinte eszményi tanulási feltételek ellenére sem érnek el eredményeket, ezért visszamaradnak. Ilyen esetben az okokat a túlméretezett tananyagban, a gyermek gyenge egészségi állapotában, vagy fejlődésében történt rendellenességben, társas kapcsolatainak helytelen alakulásában és a tanítók helytelen oktatómunkájában kereshetjük. A nagyarányú bukást, s az azzal járó lemorzsolódást előidézheti egy-egy pedagógus oktatómunkája is. Ha a pedagógus a tömeges oktatás adta lehetőségeket nem használja ki annak érdekében, hogy egyénileg foglalkozzék az arra rászoruló gyermekekkel, köny- nyen bukás elé állíthatja az egyébként teljesen egészséges, de szerényebb képességű gyermekeket. A fokozott tanulási tempót például nem minden gyermek tudja felvenni. A gyengébb tanuló hamar elveszíti önbizalmát, egyre jobban megrémül a rengeteg tananyagtól, és azzal a megfontolással, hogy úgysem képes a többiekkel együtt haladni, kedvét veszti és nem tanul. Gyakran előforduló eset az is, amikor a gyengébb tanuló azért sikertelen a tanulásban, mert nincs kiala kult tanulási módszere. Egyedül nem képes megtalálni, más pedig nem segít neki. Néha a túl igényes oktatási módszerek idézik elő a tanulók eredményeinek romlását. Ilyenkor a tanulók nem képesek felfogni az ismeretek megszerzésének módját, nem tudnak behatolni a megismerés logikájába, nem látják az összefüggéseket a tanult dolgok és jelenségek, valamint az alkalmazott módszerek és eljárások között. E fogyatékosságok kiküszöböléséhez elengedheted lenili szükséges, hogy minden pedagógus alapos elemzésnek vesse alá oktatási eljárásait, hasonlítsa azokat össze a tanulók tudás- szintjével, életkori sajátosságaival és az adott körűimé nyekkel. JELENTŐSEBB anyagi áldozatok nélkül is felvehető a bukás elleni harc. Nélkülözhetetlen azonban a megértő, nagy körültekintéssel megszervezett céltudatos és következetes pedagógiai munka. KULACS DEZSŐ KROMOSZÓMÁK A LÉZERSUGÁRZÁSBAN Néhány év óta világszerte a tudományos kutatás érdeklődésének középpontjába került az optikai kvantumgenerátorok, a lézerek által kibocsátott rendkívül intenzív fénysugárzás élettani hatásának vizsgálata. E kutatások révén már megállapították, hogy a lézersugárzás megzavarja az életfontosságú anyagok felépülésének, szintézisének folyamatait az élő sejtekben. E felismerés alapján a Szovjet Tudományos Akadémia genetikai intézetében legújabban olyan kísérletsorozatot végeztek, amely arra keresett választ: vajon hatással van-e a lézersugárzás a genetikai, öröklési folyamatokra? A kísérletekre Nyikolaj Dubinyin, a világhírű szovjet tudós laboratóriumában került sor. Élő emberi sejteket lombikba helyeztek, majd hélium-neon gázlézer folyamatos sugárzásának tették ki a szövettenyészetet. A lézersugárzás esetleges genetikai hatásának megállapítására mikroszkóppal figyelték a sejtmagban levő kromoszómákat. A kromoszómák kutatására egyébként már régen nagy erőket összpontosít a tudomány. Megfigyelték például, hogy röntgen- vagy ibolyántúli sugárzás hatására a kromoszóma szétszakadhat, néha a szétszakadt részek egyesülhetnek, s ezzel újra helyreállhat az eredeti szerkezet. Ha azonban ugyanabban a sejtben egyszerre több kromoszóma szakad szét, ezek a (különböző kromoszómarészecskék is egyesülhetnek egymással, s ezzel visszafordíthatatlanul megváltozik a sejtek tulajdonsága. Dubinyin akadémikus kísérletei kimutatták, hogy a lézersugárzás is változásokat indít el a kromoszómák környezetében. A kísérletek során egyébként nagyon érdekes részleteket figyeltek meg. Kiderült például, hogy ezek a változások csak bizonyos sugárdózisig jelentkeznek, azután már hiába növelik a besugárzást, nem figyelhető meg változás a kromoszómák környezetében. Erre a tudományos dilemmára egyelőre még nem találtak magyarázatot. Érdekes, ilyen elváltozásokat a kromoszómák környezetében időnként olyan sejtekben is megfigyelhetlek, amelyeket nem ért sugárzás, sőt, semmilyen más külső hatás, feltehető tehát, hogy a sejt valamilyen anyagcserezavarára vezethetők vissza. Ebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a lézersugárzás nem magukat a kromoszómákat károsítja a sejtekben, hanem valamilyen módon idéz elő zavarokat a sejt kromoszóma állományában. A sejt anyagcserezavarál viszont már kis lézersugáradag is kiváltja, s aztán már hiába növelik a lézersugárzást, ez már nem idéz elő újabb zavart. Ezek a kísérletek első, máris meghökkentő eredményei. A szovjet kutatók még csak a kez> detén tartanak ennek a hatalmas munkának. Még nagyon sok teendő, vizsgálat van hátra, de már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a lézersugárzás hatásának kutatása fényt vethet az öröklődési tulajdonságok megváltozásának mechanizmusára is, vagyis a modern biológia egyik legfontosabb problémájára. VÁNDORLÓ HALAK A folyók, patakok medre nemcsak élettere és tartózkodási helye, hanem ,,országút ja“ is i halaknak, amelyeken ösztöneiktől vezérelve ha talmas utat tesznek meg. Az egyes halfajták vándorlásával már régóta foglalkoznak ugyan a kutatók, de indító okai még ma sincsenek teljesen felderítve. A halak vándorlási ösztönére ható tényezők száma ugyanis olyan nagy és annyira bonyolult, hogy megfejtésük még sok és kitartó megfigyelési követel. A kutatások során tisztázni kell, hogy a különféle halak mikor, merre, milyen vízállások és vízáramlások esetén, mely folyószakaszokon és főleg, milyen tényezőktől ösztönözve kelnek vándorútra. A halvándorlások felderítésére egyre több hal jelölést végeznek. Ez ad megbízható képet valamely halfaj tartózkodási helyéről, vándorlási útjáról és sebességéről, a vándorlás időpontjáról stb. Evégből az egyes halfajták ezreit jelölik meg alumínium vagy műanyag plakettel, esetleg tetoválással. A vizsgálatok során mérik a víz áramlási sebességét, hőmérsékletét, a szél sebességéi, és irányát, megfigyelik továbbá a víz zavarosságát, feljegyzik a hal biológiai adatait: az ivartermék érettségi fokát, a belek teltségét stb. A legkülönbözőbb helyekről érkező jelentésekből szerkesztik meg később a halak vonulási térképét, ami nagy segítséget jelent a halászat számára. Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy vannak tipikus kóborló, félig vándorló és helyhű halak. Az első csoportba tartozik a lazac és az angolna, ezek ívás idején kelnek vándorútra. A lazac és az angolna óriási utakat tesz meg a fajfenntartás végett. Előbbi a tengerből a folyamokba megy ívni, ivadékai pedig ellenkező irányba, a tenger felé vándorolnak. Az angolna viszont fiatalon kerül a folyókba, ott marad 7—10 éves koráig, azután a tenger felé veszi útját és ivása is már a tengerben történik. A második kategóriába tartozik a hering, a márna, a pisztráng stb. Ezek jobbára a folyókban és a patakokban tartózkodnak, csak szaporodás, esetleg táplálék-keresés céljából vonulnak ki az árterületekre és mellékágakra, ősszel pedig visszatérnek a folyókba. Végül vannak helyhű halak, ezek hosszabb utat nem igen tesznek meg, hanem általában a folyókban, a tavakban, az ártéri vízmedencékben élnek. Ilyen a harcsa, a csuka, a sügér, a süllő, a dévér-keszeg, a compó, a ponty stb. Jugoszláviában is már régen figyelik a halak vándorlását a Dunán, a Tiszán és a Száván. A megjelölt halakat itt sohasem a kifogás helyén, hanem néha 100 km-rel odébb helyezik ki a folyóba. így állapítják meg, hogy a vándorlási ösztön állandó-e, és a fogási hely — abban az időszakban —, állandó tartózkodási helye-e a halnak, vagy éppen átvonulóban volt csak ott, így állapították meg, hogy például a kecsege több száz kilométer utat is meg tesz és nemcsak édes vizekben tanyázik, hanem levándorol a tengerbe is. A halászat fejlődésével, továbbá a nagy fehérjetartalmú halhús termelésének rohamos növekedésével egyre időszerűbbek ezek az adatok, annál is inkább, mivel a vízgazdálkodási munkák keretében már a mederrendezések során is erősen beavatkozunk egy-egy vízfolyás életébe. A szabályozás után nagymértékben meg- változnak az átépített folyószakasz környezet- tényezői, de a legnagyobb ökológiai (az ökológia a biológiának egyik ága, amely az élő szervezetek és a környezet kölcsönös viszonyával foglalkozik) változást a folyami duzzasztőművek okozzák. Ezek az egyes folyószakaszokban tanyázó halakat — duzzasztás idején — teljesen elszigetelnék egymástól, ha nem biztosítanánk bizonyos halfajták számára, különösen ívás idején, a felfelé vándorlást. De szükség van az ilyen berendezésekre azért is, hogy a halak időszakos vándorlási ösztöne is kielégülhessen. A folyók halállományának eloszlása így egyenletes marad, nem lesznek fajtabéli és mennyiségi eltolódások. A biológiai viszonyok figyelmen kívül hagyása sok esetben vezetett a vizek halászati szempontból való tönkretételéhez. A vándorló halak számára ezért a nagy folyókon hallépcsőket, hallifteket létesítenek. 1ÍT ÓMAT A KENYÉRGYÁR A sok uj Kenyérgyár felépítése — mind a gyorsabban fejlődő városokban, mind pedig vidéken, ahol ma már nem elégednek meg a kisipari módon sütött kenyérrel — szükségessé tette az építési költségek, valamint az üzemeltetési költségek csökkentését. Ennek a kérdésnek a megoldása nem utolsósorban a kenyérgyári épületek méreteinek csökkenlésétől függ, ami a lisztszállítás új eszközei, a pneumatikus rendszerek, a csomagolás nélküli szállítás és tárolás, és különösen a folyamatos tésztakészítés és a feldolgozás bevezetésével vált lehetővé. Ez nemcsak az épület méreteinek csökkentését teszi lehetővé, hanem lehetőséget ad jelentős munkaerő-megtakarításra is a kenyérgyár termelésének egyidejű növekedésével. Az utóbbi időben a Szovjetunióban sok új gépet fejlesztettek ki, amely lehetőséget nyújt a kenyérgyártás összes folyamatának teljes automatizálására, a liszt szállításától a kész termék sütéséig. A korszerű szovjet kenyérgyár technológiai folyamatában különleges helyet foglal el a HTR típusú tésztaelőkészítő aggregát, és a HTL típusú tésztavágó gép. amelyek a tésztakelesztő kon- vejorral, az automata adagolóval és a kenyérsütő konvejorral együtt lényegében egy teljes automata kenyérgyárat alkotnak. A HTR típusú tésztaelőkészítő aggregát alkalmazásával kiküszöbölhető például a szakaszosan működő tésztakeverő gép, amelyhez igen sok dagasztódézsa tartozik valamint a dézsák emeléséhez és átforgatásához szükséges gépek, továbbá a különféle adagológépek stb. A folyamatos tésztatovábbítás elvének köszönhető, hogy a HTR aggregát dagasztó egységének geo1 metriai mérete mindössze 0,2 köbméter egy tonna termékre számítva, a régi szakaszos tészta- elökészítő-módszer esetében szükséges 0,3 köbméter helyett. . A HTR aggregát majdnem teljes egészében rozsdamentes acélból készül, ami biztosítja az aggregát hosszú élettartamát és a kenyér ízének jó minőségét. Az aggregát teljesítménye napi 20 tonnáig terjed, súlya mindössze 3615 kg. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az aggregát működéséhez csupán 9,7 kW elektromos energia szükséges, és hogy kiszolgálása alig igényel munkaerőt, mivel a felügyelettel megbízott dolgozó egyszerre könnyen kiszolgálhat több aggre gátot is, akkor egyértelműen látszik a HTR aggregát alkalmazásának gazdaságossága. Ugyanez teljes mértékben vonatkozik a HTL típusú tésztavágóvonalra is, amely a tészta szélvágását és a kész termék formálását végzi. A HTL-vonal több gépből áll, amelyek egy egységbe vannak összeépítve. A berendezés lehetővé teszi a nehéz testi munkák gépesítését, a termékek minőségének és külső megjelenésének javítását, valamint jelentősen javítja a kenyérgyár higiéniáját. A vonal egységeinek konstrukciója olyan, hogy a pékáruk bő választéka állítható elő 200 gramm tói 1 kilogrammig. A kenyérgyárban tehát ugyanazzal a berendezéssel különböző kenyérfajták készíthetők, a piaci igényeknek megfelelően. Nagy sebességű üzemben a vonalon naponta 15 tonna tészta Is könnyen feldolgozható mindössze 3 3 kW energiafogyasztással. Kis sólya következtében különleges alapozás nélkül, egyszerű épületkonstrukciók esetében is felállít ható. (dj) 1972 V. 11.
