Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
Újítási javaslat (G. Levický karikatúrája) Szovjet karcolatok Vladimír Poljakov: Apró történet Városunk központjában az elmúlt napon érdekes jelenet tanúja voltam. Egy sietős léptű fiatal férfi véletlenül rálépett egy idős polgár lábára. Megállt és így szólt hozzá: — Elnézést kérek, polgártárs. Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okozok, de tudja, nagyon sietek, s ezért voltam ilyen figyelmetlen. Mégegy- szer bocsánatot kérek. Ezután a fiatalember továbbment, s észrevette, hogy az előtte lépdelő férfi zsebéből kiesett a pénztárca. A fiatalember lehajolt és udvarias szavak kíséretében visszaadta a tárcát tulajdonosának. Leültem az egyik padra, amikor előttem ismét egy udvarias jelenet játszódott le. Mellettem fiatal szerelmespár üldögélt. Amikor észrev°t- ték, hogy két idős néni szeretne leülni, szó nélkül felálltak és átadták a helyüket. — Aranyosak vagytok, kicsikéim mondta az egyik idős néni, s megkérdezte a fiataloktól: — Kérem szépen, mi a Nefelejcs utcát keressük. Nem tudnának véletlenül útba igazítani? A fiatalok készségesen válaszoltak: — Dehogynem, innen elég nehéz megtalálni, ezért az lesz a legjobb, ha elkísérjük önöket. Jöjjenek velünk, kedves nénik. A fiatalok kézen fogták a néniket és elindulták. Szép jelenet volt ez is. Megható- dottan csuktam be a szemem, s újra felidéztem magamban az imént látott apró történeteket, amikor valami a váltamat rázta: — Hé, guruljon arrébb, hapsikám, mert esetleg mi adjuk meg a kezdő sebességet! — Miért menjek el innét? — kérdeztem meglepődve. — Mondja, maga nem lát azzal a két bigyóval, amit szemnek csúfol? Hát nem veszi észre, aranyos kis ürge, hogy filmet forgatunk és zavar bennünket a maga jelenléte? Alekszej Sargorodszkij: Gyermekjátékok Az elmúlt hónapban a játékgyárunk nem teljesítette az előirányzott tervet. Nem gyártottunk elég babát, egérkét és nyuszikát. Medve sem volt annyi, mint az elmúlt hónapokban. Mondanom sem kell, nem kaptunk prémiumot, sőt az újságban megjelent egy cikk, melynek szerzője többek között ezt írta: „A játékgyár alkalmazottai szégyellhetik magukat!1'. Ez nagyon elkeserített bennünket, úgyhogy a következő hónapban még rosszabbul dolgoztunk, a terv felét sem teljesítettük. Megint lőttek a prémiumnak, s az újságban újfent bíráltak bennünket: „A játékgyár vezetőinek munkája faijaikét sem ér!“ Nagyon szomorúak voltunk. Ekkor azonban kaptunk egy levelet, amelyben ezt írták: „Kedves igazgató bácsi! Nagyon köszönjük, hogy már nem gyártják a 10 —38-as típusú nyuszikat, mert azok nagyon rondák voltak. Sokszor puszilja az igazgató bácsit Grisa és Zse- nya.“ A levél ■— mi tagadás — megörvendeztetett bennünket. Persze, prémiumot a következő hónapban sem kaptunk. Leveleket viszont igen. „Kedves bácsik és néniki Klassz dolog, hogy az üzletben végre elfogytak azok a csúnya egerek. Most már nem félünk tőlük, éjjelenként sem álmodunk velük, nyugodtan tudunk aludni. Nagyon köszönjük, hogy nem gyártanak medvéket sem. Petya és társai.“ Ilyen és ehhez hasonló leveleket kaptunk garmadával. Hát ez fura dolog — mondtuk. Amidkor a kutya sem beszélt rólunk, akkor dőlt a zsebünkbe a pénz. Most meg mindenfelől dicsérnek bennünket a vásárlók, viszont prémiumot nem kapunk. Észrevételünket elmondtuk a felettes hatóságainknak is. — Aha, na végre megmutatjátok magatokat, Jómadarak! — mondták és jól összeszidtak bennünket, mert nem teljesítettük a tervet. Észrevételünk hallatára még inkább dühbe gurultak, s újra lehorátak bennünket. Őket csak a tervteljesítés érdekli, mondták. Erre mi is dühösek lettünk, s a következő hónapban 121 százalékra teljesítettük a tervet. Legalább félmillió nyulat és még ennél is több egeret gyártottunk. Az újságban feltűnő helyen közölték, hogy a játékgyárban milyen jó a vezetés és milyen szorgalmasak a dolgozók. El kell még mondanom, hogy ebben a hónapban egyetlen levelet sem kaptunk. De ez csekélység, a lényeg az. hogy ismét szép prémium ütötte a markunkat. Fordította: —y—f jötanacs Az orvos azt mondja az alkoholistának: — Ne igyék. Minden pohár bor egy szög a koporsójába. — Na és, mit árt az nekem, ha a koporsó úgy fog kinézni, mint egy sündisznó? KÖZMONDÁS A kisdiákok a közmondásokról tanulnak. A tanító megszólítja Pistikét: • — Fiacskám, mondj egy példát arra a közmondásra, hogy nem mind arany, ami fénylik. Mire Pistike: — A tanító bácsi nadrágjai VÁLASZ A kőművesek házat renoválnak. A harmadik emeletről az egyik munkás lecsúszott az állványról. Amikor földet ért, nagy csődület támadt körülötte. — Mi történt? — kérdezték az emberek a kőművestől. Mire az fájdalmas arccal feleli: — Tőlem ne kérdezzék, én csak inost értem ide! FAVICC A kávéházban megkérdi az egyik férfi a pincértől: — Mondja, kérem, hányadika van ma? A pincér az újságra mulat: — Ott van kérem az a lap, nézze meg! — Sajnos abból nem tudom megállapítani. — Miért? — Mert az tegnapi újság! — Kijöhetsz, Béla, csak a postás volt! (Csemi László rajza) A barátja csodálkozva kérdi: — Miért dobtad el az orvosságot? — Nézd, én elmentem az orvoshoz, mert az orvosoknak is élniük kell. Kiváltottam az orvosságot, mert a patikusoknak is élniük kell. Aztán eldobtam az orvosságot, mert nekem is élnem kell. TUDJA Az ügyvéd levelet diktál: „Mélyen tisztelt Uram!“ — kezdi, amikor így szól a titkárnőjéhez: — Ne írja, mert nem szólítom tisztelt- nek a világ legnagyobb csirkefogóját. Az ügyvéd gondolkodik egy kicsit, majd megszólal: — írja azt, hogy „Kedves' kolléga!11. (Krokogyilj KÜLÖNBSÉG Brahovácz és Kropacsek ta- . lálkozik hosszú idő után. Bra- \ hovácz csodálkozva mondja: — Hát ezt meg hogy csinálod, barátom? Éppen olyan karcsú vagy, mint öt évvel ezelőtt, amikor utoljára láttalak. — Tudod, az úgy van, hogy én késő este járok haza, a feleségem már alszik, benézek a hűtőszekrénybe, látom, nincs ott számomra semmi érdekes, hát lefekszem és vacsora nélkül alszom el. — Érdekes — mondja a kövér Brahovácz —, csaknem én Is így teszek naponta. Én szintén későn járok haza, az én feleségem is már rendszerint alszik. Csak én először lefekszem, és amikor látom, hogy nincs ott számomra semmi érdekes, felkelek és benézek a hűtőszekrénybe... PANASZ Egy fiatalember szomorú képpel meséli barátainak, hogy megkért egy leányt és kosarat kapott. — Ugyan, ugyan — mondja az egyik barátja —, nem kell azért kétségbeesned. A női „nem“ gyakran „igent“ jelent. — Az lehet — feleli a fiú csakhogy ez a leány nekem nem azt mondta, hogy „nem", hanem azt, hogy „hülye fráter". LOGIKA Cicvarek élmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, és gyógyszert ír fel neki. Cicvarek kiváltja az orvosságot, de azután eldobja. Sí CO *§ 1 Cö 8 S 3 3 ro a & r* to -» 3 ď Q fÖv gä«: S 2 fii c 3 § » sr • ' *• o * sr N * fi § =; o ® fi* 3 g 3 s* Ü. ID O a 3 Jfi Ha már nincs semmilyen vétemé- nyünk, akkor legalább azok ellen harcolunk, akiknek van. Annak, akitől sokan félnek, sokaktól El tud valaki képzelni egy olyan nőt, aki ezeregy éjszakán keresztül hagyta szerelmét mesélni? * . * * A rossz írókból néha jó kritikusok válnak, s ez nem csoda: a savanyú borból is kitűnő ecet lesz. Szöveg nélkül PÁNIK wnw—« . — .-v — Hát ez borzaszto! Ma megint nem folyik a víz, megint nenv tudunk semmit
