Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

K ‘étségtelen, hogy életrevaló gondolat volt létre­hozni a labdarúgó Európa-bajnokságot. Elvégre föld­részünk mindig jelentős szerepet játszott ebben a legnépszerűbb sportágban, s a legutóbbi világbaj­nokságon is a győztes Brazília mögött Olaszország fiai szerezték meg az ezüstérmeket, az NSZK legény­sége pedig a bronzérmeket. Már az EB csoportjainak sorsolásakor tudtuk, hogy mindenütt nagy lesz a küzdelem az első helyért, hiszen csak ez a rang biztosíthatta a továbbjutást a negyeddöntőbe. így is lett. Nagyjából a papírforma érvényesült, hiszen Anglia, Belgium, Jugoszlávia, Ma­gyarország, az NSZK, Olaszország, Románia és a Szovjetunió válogatottja alkotta a díszes nyolcas me­zőnyt. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nagyon helyes volt a selejtező-csoportok lebonyolításának rendsze­re, hiszen a pontegyenlőség során a gólarány dön­tött, s ez az egyedüli logikus megoldás, így van ez az országos bajnokságok során is. A negyeddöntő párosítása fokozta az izgalmakat. Mindenki arról beszélt, hogy az Anglia—NSZK pár­harc tulajdonképpen idő előtti döntő, és a sors e két csapat valamelyikéhez mostoha. A szakértők a hagyomány alapján azt várták, hogy a szovjet csapat, amely az elmúlt évek során mindig sikeres volt a jugoszláv együttessel szemben, ezúttal is biztosan veszi a délszláv akadályt. Az olaszok továbbjutására sokan mérget mertek volna venni, hiszen a VB ezüstérmesének, valamint az Európa-bajnoki cím védőjének nagy volt a híre- rangja. A magyar—román párharcnál általában sokan bíz­tak Niculescu együttesében, amely a VB-n is vára­kozáson felül szerepelt, és az EB selejtezői során, meg jelentős, — bár barátságos jellegű — válogatott mérkőzéseken is figyelemre méltó eredményeket ért el. Még a leghűségesebb szurkolók is féltették a magyar csapatot, mert déli szomszédaink labdarú­gása enyhén' szólva is gyatrán kezdte az 1972-es esztendőt. A negyeddöntők bizonyítványa Nagyon jó-benyomást tett a szovjet válogatott, amely Belgrádban ésszerű, taktikus játékkal gól nél­küli döntetlent ért el és odahaza, Moszkvában a má­sodik félidőben fölényét fokról-fokra váltotta gólok­ra, semmilyen esélyt sem adott a technikás, de eléggé lelkesedés nélkül játszó jugoszlávoknak. A szovjet együttes, amelyet beteg főedzője, Alekszander Po- nomarjov helyett Nyikolaj Guljajev vezetett, így kom­mentálta a történteket: „A jugoszlávok elleni győ­zelemben közrejátszott, hogy Boskov csapata nem tu­dott mit kezdeni a mi gyors játékunk ellen. Ugyanak­kor az ő nehézkes támadásaik ma már nem vezethet­nek eredményre a nemzetközi mezőnyben. Az elő­döntőben nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, ellen­felünk nem követ el olyan súlyos taktikai hibát, mint a jugoszláv csapat. Annyit meg kell jegyeznem, hogy a románok -ellen nekünk mindig nehezebb volt a dolgunk, mint a magyarokkal szemben.“ ... A főedző tehát beteg volt, ugyanúgy védelmének Az EB'dftntó előjátéka? Mint már említettük, a szakértők szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a labdarúgó Euró- pa-bajnokság döntőjét a Szovjetunió és az NSZK vá­logatottja játssza majd Brüsszelben. Ez a két együttes azonban már az elképzelt dön­tő előtt, május 26-án megmérkőzött egymással, ame­lyet a TV is közvetített. Bálint (6-os számmal) szereli Bénát, Páncsics nézi a jelenetet. Ez még a Dózsa—Ferencváros rangadón ké­szült. Azóta együtt vívtak nagy csatákat, és nagy részük van abban, hogy a magyar válogatott is az Európa-bajnokság elődöntőjének részvevője. Páncsics képünkön is, az EB küzdelmei során is kiemelkedik a mezőnyből... oszlopos tagja, Albert Sesztyernyev is, de védencei, illetve társai, akik között feltűnően sok volt az iz­mos, fiatal tehetség, nagyon egészséges játékkal mu­tatkoztak be. Tdi tagadás benne, a szovjet labdarúgó-válogatot­tól vezetői és szurkolói döntőbe jutást várnak, s a közvélemény szerinti döntő a Szovjetunió—NSZK pár­harc lehet... Az NSZK legénysége ugyancsak-remek teljesít­ményt hajtott végre. Angliát a Wembley stadionban legyőzni, méghozzá ilyen határozott arányban csak keveseknek adatott meg, s az mindig világszenzá­ciónak számított. Schön, a nyugatnémet szövetségi kapitány is fiatalított, nem vette igénybe olyan ki­válóságok szolgálatait, mint Schnellinger és Vogts, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Igaz, Schön esetében is bebizonyosodott, hogy sen- kisem iehet' próféta a saját hazájában. A visszavá­gón, jelentős előnye birtokában Beckenbauer és tár­sai csak az eredmény tartására törekedtek, s mivel a nagy szurkolósereg gólt hiába várt, kifütyülte ked­venceit. Sir Alf Ramseyt sok bírálat illeti az utóbbi időben. Az angol közvélemény nehezen viseli el, hogy az 1966-os világbajnok babérait a nyugatnémetek meg­tépázták Mexikóban meg Londonban is. Arra figyel­meztetik Ramseyt, hogy túl sokáig hagyta együtt az időközben javarészt megöregedett gárdát, elmulasz­totta a felfrissítést, s itt az eredmény. Angol szakér­tők, — lehet, hogy csupa mentegetődzésből, — a nyugatnémet válogatottat verhetetlennek tartják. Er­re az állításra már Belgiumban rácáfolhatnak előbb a belgák, később a szovjet vagy a magyar váloga­tott. — Annyit mi is hozzátehetünk, hogy a Népsta­dionban látott és a tv képernvőjén Londonból meg­jelent kópén szerepelt nyugatnémet együttes félelme­tes játékerejű. Belgiumban nagy az öröm, amelybe azonban üröm is vegyül. A belga csapat mutatós gólokkal győzte le az olasz együttest, amely csak ajándék 11- essel tette elviselhetőbbé veresége arányát. így Bel­gium nyerte az EB elődöntőinek és döntője rendezé­sének a jogát. Ez kétségtelen előny. Az EB előző há­zigazdája, Olaszország ezt az előnyt aranyérmekre váltotta, ugyanúgy tett Spanyolország is, csak az első házigazda, a francia nem tudott élni ilyen mér­tékben jogaival és lehetőségeivel. A belgák mindenesetre nagyon fájlalják, hogy leg­jobb játékosuk, az alacsonytermetű középpályás van Moer a Bertinivel történt összecsapásnál lábtörést szenvedett, s így nem lehet ott a júniusi küzdő felek között, de van Himst és társai még így is bizakod­nak. Az olasz válogatottat csakúgy, mint 19Ö6-ban, ami- kqir sikertelen szereplés után tért haza Angliából a VB-ről, szurkolói gyümölcshulladékkal dobálták meg és kifütyülték. A szurkolók vérmesebbjei Valcareggi, a szövetségi kapitány lemondását követelik. A mes­ter nem okolja játékosait, de belátja, hogy idejeko­rán nem frissített vért az azzuri csapatban. Bukarestben egymást érték a magabiztos jóslatok a két román—magyar erőpróba várható eredményei­vel kapcsolatban. Niculescu jóelőre felkészítette fiait minden várható fordulatra. Sokszor levetítette a ma­gyar válogatott egynéhány mérkőzésének filmjét, úgyhogy meggyőződése szerint a román válogatott labdarúgók alaposan ismerhették a magyar ellen­fél minden labdarúgójának erényeit-hibáit. Nicules- cut látszott igazolni a budapesti találkozó, amelynek második félidejében ismét kísértett a hiányos magyar erőnlét, amely az első félidei helyzetkihagyásokkal Illovszkyék számára úgyszólván semmilyen esélyt sem adott a bukaresti visszavágóra. Bukarestben egy félidőre feltámadt a magyar válogatott, s közel állt ahhoz, hogy „kiüsse ellen­felét“, de Kocsis kihagyott 11-ese drámát csinált a mérkőzésből, s a folytatás, akárcsak az emlékezetes prágai VB selejtező 3:l-es vezetése, majd döntetlen­je után nem sok jót ígért. Belgrádban fordult a koc­ka. A változatosság kedvéért a magyar csapat bírta erővel, idegekkel és akarattal jobban a második fél­időt, és Illovszky higgadtsága döntött, aki mesteri módon találta el, kiket kell szerepeltetnie, és nem cserélt az utolsó pillanatban sem. A három román— magyar párviadal során a magyar csapat öt alkalom­mal vezetett, s ötödik gólja egyben végső győzelmét, továbbjutását biztosította. Lehet, hogy a románok esetleges vezető gólja az ő továbbjutásukat jelent­hette volna ... A négy párharc közül tehát éppen a magyar—ro­mán hozta a legtöbb izgalmat, s csak ennek a két csapatnak kellett három mérkőzés ahhoz, hogy meg­állapíthassák, melyikük érdemes a továbbjutásra. A szovjet és a nyugatnémet válogatott szinte azo­nos időben biztosította négy közé jutását, valamivel később derült ki, hogy a belgák is érdemesek a leg­jobb négy európai csapat mezőnyében való szerep­lésre. A magyar csapat sorrendben negyedikként ju­tott tovább, de nem szándékszik megelégedni ezzel a ténnyel, nem akarja azt, hogy a végső sorrendben csak negyedik legyen. Ha Illovszky megtalálja az újabb nagy feladatok előtt is csapata legmegfelelőbb összetételének receptjét, Páncsics és társai csak kel­lemes meglepetéssel szolgálhatnak a Belgiumban ösz- szegyűlő európai labdarúgó-vezérkarnak és a tv né­zőknek. Amikor ezek a sorok íródtak, még egy hét vá­lasztott el bennünket a nagy eseménytől, amely ba­rátságos erőpróba volt ugyan, de nem nevezhettük tét nélküli mérkőzésnek. Ez a két kiváló csapat ugyanis Münchenuen az olimpiai stadion pályaavatóját tartotta. Azét a gyep- szönyegét, amelyen augusztus végén és szeptember elején az olimpiai labdarúgó-torna nagy eseményeit is lebonyolítják. Helmut Schön, a nyugatnémet szövetségi kapitány már régebben kijelentette, hogy bajosan találhattak volna méltóbb ellenfelet a nyugatnémet csapat szá­mára a szovjet együttesnél. Ezt — a mérkőzés eredményét még nem ismerve —, állításképpen mi is előlegezhetjük. A müncheni nyugatnémet—szovjet labdarúgó szu­per erőpróba, még akkor is érdekes, izgalmas és színvonalas volt és marad is, ha Brüsszelben a belga és a magyar csapat közreműködésével esetleg a dön­tő részvevőit más néven nevezne is majd a közön­ség... És Münchenben, az olimpiai labdarúgótorna dön­tőjében is lehet még Szovjetunió—Magyarország erő­próba, s ha úgy tetszik kettejük EB elődöntője szin­tén előjáték lehet... ZALA JÓZSEF Banyisevszkij (jobbról), aki hosszabb szünet után visszatért a szovjet labdarúgó-válogatottba, ismét gól­erős, vérbeli csatárnak bizonyult. Még olyan kiváló védővel szemben is sikerrel állta a küzdelmet, mint amilyen minden kétséget kizáróan a jugoszláv Holzer (balról). ivnmapi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkeszti bizottság. Főszerkesztő: Lőrinc* Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorki) utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek' 506-39, távíró 09308. Pravda Kiadóvál. lalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislqva üzeme. Bratislava, Štúrovo 4 Hirdetőiroda Bratislava Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — 0stredná expcdicia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestia 48/VII. £ :j : v ;i __:j:j £ • •: :• •§ & vXvXvXýXvľvľ * IvXvXvX .. .-IvX;X;XwX'>X’X*>XvX'-XvXv\vX

Next

/
Thumbnails
Contents