Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Terror-ABC Indonéziában 1965. szeptember 30-a óta, a reakciós, véres ka­tonai puccs napja óta, a háromezer indonéziai szi­geten élő 120 millió lakos élete szinte elviselhetetlen. A marxizmus—leninizmus, minden politikai akció és a kommunista párt elleni különféle tilalmak alkal­mat adnak a kormánynak arra, hogy jóformán min­denki ellen fellépjen. Az indonéziai rezsim még a fasiszta viszonyok között is páratlan dolgot talált ki: a foglyokat csoportok szerint — A-tól C-ig osz­tályozzák. Az A-csoportba tartoz­nak Indonézia Kommunista Pártja és más haladó szer­vezetek neves funkcioná­riusai, akiket hivatalosan „szigorított“ feltételek kö­zött, a valóságban ember­telen körülmények köze­pette tartanak börtönben, állandóan kínoznak, és akik már több mint hat éve várnak a bírósági eljárás­ra. A B-csoportba tartozó politikai foglyok tízezrei között elsősorban művé­szek, tudósok és diákok ta­lálhatók. E csoport tagjait Buru-szigetén trópusi mo­csarak és sűrű őserdők kö­zepén létesített koncentrá­ciós táborban tartják fog­va. A legnépesebb a C-cso- port, amelybe százezrek tartoznak, azok, akiket az 1965 óta betiltott pártok és szervezetek iránti rokon- szenvvel gyenúsítanak. A foglyokat családtagjaikkal együtt tartják fogva külön e célra épített táborokban, és az őserdőkben utakat építtetnek velük. Az országból és a világ valamennyi részéből érke­zett tiltakozások Suharto elnököt a C-csoportba tar­tozó politikai foglyok sza­badon bocsátására kénysze­rítették. Az A-, B-, C-fogoly- rendszert azonban ügyes megtévesztő manőverre használták fel. A „szabadon bocsátottak“ nagy része szervezett terror áldozatá­ul esett, vagy pedig a leg­különfélébb ürügyekkel új­ból börtönbe vetették őket. így azután a legtöbb eset­ben a C-csoportba tartozó foglyok a B-csoportba, a B-csoportbeli foglyok pe­dig az A-csoportba kerül­tek. Csak elenyésző ki­sebbség került valóban szabadlábra. A djakartai kormányzat azonban to­vábbra is minden módon a közvélemény megtévesz­tésén mesterkedik. (NBI) Vissza a faluhoz Egyre több ember tölti a szabadságát falun, paraszthá­zaknál. A civilizációba belefá­radt városiak a mérgezett le­vegőjű kőtengerből a termé­szethez menekülnek. Idillikus parasztgazdaságokról, duzzadó tőgyű tehénről és szúrós tstál- lószagról álmodoznak. A területi idegenforgalmi szövetségek, tízezer, nyaralók befogadására kész paraszthá­zat tartanak nyilván. A müncheni egyetem mellett működő Idegenforgalmi Gazda­ságtudományi Intézet tanul­mányt is készített a témáról. Munkatársai megállapították, hogy a városiak jó részének fogalma stncs arról, hogy a falusi gazdaságokban milyen nagy szerepük van a gépek­nek és úgy képzelik, hogy nyaralásuk alatt maguk is nekiállnak és segítenek majd fejni, etetni, vetni, aratni stb. Főleg a sokgyerekes városi családokat vonzza a falu. Sze­retnék, ha gyerekeik közeiről látnák, milyen Is az élet fa­lun. Annál nagyobb a csalódá­suk, amikor kiderül, hogy már nem kézzel fejnek, vagy nem is tartanak tehenet. A müncheni Idegenforgalmi szakértők persze a vonzerő egy másik titkát Is kiderítet­ték: a nyaralás a paraszthá­zaknál viszonylag olcsó. Az érdeklődök nagy része a köze­pes és alacsony jövedelmű családokból tevődik össze. Kü­lön csoportot képeznek az „agyonhajszolt. Ideges mene­dzserek“, akik a falusi csend­től remélnek felüdülést. A tanulmány készítőinek végső következtetése: a falusi nyaralás iránti vágyat az ipari társadalom negatív kísérő je­lenségei táplálják. Az Ipar automatizáltságának további fokozódásával a parasztság egyfajta menedékhely lesz a civilizáció egyre több sérültje számára. (DER SPIEGEL) A Transamazonica vállalkozás Hitler autószirárfákat építe- tett, Brazília katonai kormány­zata pedig a Transamazonica vállalkozással dicsekszik. Ha­talmas propagandagépezettel a rádióban, az újságok hasáb­jain és mindenütt e vállalko­zást dicsőítik, mint Brazília nemzeti nagyságának, úttörő szellemének jelképét. E nagy­szabású vállalkozással a kor­mányzat nem utolsósorban arra törekszik, hogy a nacionaliz­mus szításával elterelje a fi­gyelmet a nyomortanyákról, a munkanélküliségről, az indiá­nok tömeges iegyilkolásáról, a terrorról. A Transamazonica valóban nagyszabású terv. Ha majd elkészül, 5 ezer kilométer bosszúságban szeli át ez az autóút a latin amerikai konti­nenst, az Atlanti-óceántól a Knrdillerák lábáig. Jelenleg hatalmas katonai hernyótal­pas jármüvek irtják az őser­dőt, s őket követik az útépítő csapatok. A katonák feladatai közé tartozik az is, hogy azo­kon a területeken, ahol az út épül, a lakosságot megtanít­sák írni és olvasni, valamint a földművelés alapelveire, vagy a legegyszerűbb kézmű­vességre. Ugyanakkor azonban az itt lakó indián törzsek egy részét erőszakkal kitelepítik, vagy elűzik, pedig a törvény értel­mében a föld a törzsek tulaj­dona. A katonaság nyomában a hazai és amerikai ipari kon­szernek képviselői járnak az Amaznnas medencéjében levő óriási vasérc-, kőolaj- és bauzitlelőhelyek után kutatva. Az erdők irtásához és a mocsaras vidék kiszárításához szükséges munkaerőket a Bra­zília északkeleti részén élő hatalmas munkanélküli töme­gekből toborozzák, akik az éhhaláltól félve a rabszolga­sághoz hasonló feltételeket is elfogadják. Brazília szomszédai gyana­kodva tekintenek e költséges útépítkezési tervre. Nem sok értelmét látják, hisz ez az óriási ország r.ugeteg megol­datlan problémával küzd. Ok­kal mutatnak rá, hogy az útépítés elsősorban stratégiai célokat szolgál, és nem járul hozzá az amúgy is feszült latin-amerikai légkör enyhülé­séhez. (NBI) Autósztráda a brazíliai őserdőn át: a Transamazonica MINDENR0L Irtják az őserdőt Rio de Janeiró-í nyomornegyed A (TUSSILAGO FARFARA L.) A fészkesvirágzatúak (Con- positae) családjába tartozó évelő növény. Szárai már a UDOMÁNY ; TECHNIKA Hordozható naperőmű A moszkvai energetikai kutatóintézetben különös „napraforgó“-berendezés mintapéldánya készült el. Sugárgyűjtő parabola-tük- rei napkeltétől napnyugtá­ig folyamatosan követik a Nap látszólagos égi moz­gását Automatikus hajtó­hó alatt is fejlődnek. Még a levelek megjelenése előtt virágzik. Hengeres gyökér­törzse kisujjnyi vastag. A vi­rágszálak 10—30 cm hosz- szúak, pikkelylevelesek. A fészek 2 cm átmérőjű. A vi­rágok élénksárgák, a csé­szét fehér bóbitaszőrök ké­pezik. Hosszú nyelű levelei tőből erednek. A virágokat félig nyitot­tan, kocsányrész nélkül, a leveleket pedig jól kifejlett ép állapotban kell gyűjteni. Vékony rétegben, legfeljebb 35 fokos hőmérsékleten kell végezni a szárítást. Zárt do­bozokban lazán tároljuk. Ná­lunk ez idő tájt fontos al­kotórésze az ASTMATIN (kö­högés elleni gyógy^er) és a SPECIES PECTORALES PLANTA teakeveréknek, amit a légzőszervi gyulladások gyógyításánál használnak. A drogok használata sem mér­gezést, sem káros mellékha­tást nem okoz. Dr. NAGY GfiZA műve a földrajzi szélesség­nek megfelelően billenti és forgatja a tükrök tenge­lyét. A reflektorok gyújtó­pontjában parányi elektro­nikus félvezető egységek vannak elhelyezve, amelyek villamosenergiává alakít­ják a koncentrált hőt. Az újfajta minierőművet a me­zőgazdaság szolgálatába fogják állítani. Aramával vízszivattyút működtetve, aránylag nagy területek ön­tözése valósítható meg. —ük— BORGAZDASÁG Fekstetörés Fejtés után egyes borfaj­táknál gyakran azt tapasz­talhatjuk, hogy a borban kékesfekete színű, tinta­szerű csapadék képződik, amely bizonyos idő múlva leülepedik. A bornak ezt a hibáját fefretetörésnek ne­vezzük, ami úgy keletke­zik, hogy a borban levő ferrovas a levegő oxi­génjének hatására ferri- vassá változik, és ez a cserzőanyaggal együtt fer- ritannátot alkot. Ez, ha a borban kevés, vagy külön­böző okok miatt csökken a savtartalom, azonnal ki­csapódik. A feketetörés megszün­tethető, ha a borban levő felesleges vasat kémiai úton leválasztjuk. Erre leg­jobban a sárgavérlúgsós derítési módszer alkalmas, amelynek az a lényege, hogy a pontosan adagolt sárgavérlúgsóvai a vasat berlinikék vegyület alakjá­ban választjuk le. Az így kiváló csapadék ülepedését cserzőanyag-zselatinnal se­gítjük elő. Utána megszűr­jük a bort. Nagy cserző­anyag-tartalom esetén a kékderítést zselatinos de­rítéssel, vagy pedig aktív szénnel történő kezeléssel is egybe lehet kötni. Ha a fék etető rés alma- savesökkenésnek, borkő- sav-, illetve glicerinerje­désnek a következménye, akkor a bort íi&sasítás előtt hektoliterenként 10— 1.5 gramm káliumpiroszul- fittal kénezzük, és ugyan­ilyen mértékben kénezett savanyú borral kell házasí­tani. Ilyenformán ugyanis megakadályozhatjuk a ká­ros mikroorganizmusok to­vábbi tevékenységét. A lágy bort mindjárt az erjedés után erősebben kell kénezni az almasavcsökke- nés miatt keletkező feke­tetörés ellen. —bn— MINDENKINEK

Next

/
Thumbnails
Contents