Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám, szerda
A NDK REZBEMENYEZESENER EREDMÉNYI Nem lesz elég a papiros — mondta mosolyogva Mária Bac- ková elvtársnő, a Szlovákiai Nők Szövetsége nitrai Járási bizottságának titkárnője, amikor aíelől érdeklődtünk, hogy mit valósítottak meg a járásban a „Szóljon hozzá“ keretében, és mi az, amit az össz-szlovákiai versenyben realizálni akarnak. És valóban, amikor a tanács ülésére előkészített anyagokból elkezdte felsorolni a megvalósított feladatokat, szinte kitü- zesedett a ceruzám ... Nitrán a „Szóljon hozzá“ akciói a Szlovákiai Nők Szövetsége kezdettől fogva az egyik igen fontos politikai feladatnak tartotta és céltudatosan kezdte szervezni. A járásban ankétet rendeztek, hogy a dolgozó nők elmondhassák, mi az, ami nehézséget okoz, milyen javulást várnak a szolgáltatásoktól és mit javasolnak. így gyűjtöttek össze több mint 600 észrevételt és indítványt. Az ankét eredményét feldolgozták, és az akcióban érdekeltté tették mindazokat, akik segítséget nyújtottak, és attól kezdve a járás területén a jó és megvalósítható lokális feladatok, valamint a verseny központi bizottsága által kijelölt feladatok realizálására törekednek. — Akkor hát jegyezzék fel, hogy mit tettünk az akció keretében az elmúlt évben a járás lakosainak, de különösen a dolgozó nők érdekében. A kereskedelem, a szolgáltatások, a gyermekgondozó-berendezések felettes szervei, a pártszervek és a jnb dolgozóinak a segítségével valóban jelentős eredményeket értünk el. Itt van például a jednota. Topolčiankyn és Mojmírovcén áruházat, a községekben pedig öt új üzletet létesített. Tizenhét községben korszerűsítette a meglevő üzlethelyiségeket. Hogy ez tervezett akció volt? Amit a „Szóljon hozzá“ versenymozgalom nélkül is el kellett végezni...? Lehetséges, csakhogy van sok olyan új, aminek nem kellene éppen lennie, ilyen például, hogy a járás tíz községében házhoz szállítják a tejet. Mi ezen a meglepő? Talán a falusi asz- szonyok nem dolgoznak?! Báb, Dolné Krškany, Nitrian- ske Hrnčiarovce községben egyenként 108 férőhelyes kifőzdét létesítettek. Örömünkre szolgál, hogy itt étkeznek azok a gyermekek is, akik az iskolákban — az étkezde hiánya miatt — nem juthatnak meleg ételhez. És ha már a gyermekekről van szó, szeretném megjegyezni, hogy lobi) falusi iskolában bevezették a tfcjórai árusítását. A fednotát még tovább dicsérhetném, de mások is megérdemlik a dicséretet. Például az éttermek. Nagyon szép félkészáru-eladóhelyet rendeztek be Nitrán, eleget téve állandó sürgetésünknek. Igaz, hogy nitrai méretekben ez kevés, de mégis valami. Mi asszonyok nagyon elégedettek vagyunk ezSZÓLJON HOZZÁ zel a szolgáltatással, és már pontosan tudjuk, hogy mikor kapható kitűnő túróspalacsinta, ízletes pirog, vagy más finom falat. A Pleta-üzemben, a mezőgazdasági főiskolán, a cukorgyárban, a mezőgazdasági gépjavítóban, a jnb-n és másutt az Éttermek n. v. tízóraira bevezette a falatozókban a tej és a sajt árusítását. A Zelenina n. v. zacskózott tisztított zöldséget szállít az önkiszolgáló élelmiszerüzletekbe. Zlaté Moravcén, Nitrán és Vráblen is házhoz szállítják a tejet és a péksüteményt. Tavaly jelentősen javultak a szolgáltatások is. Például a Ko voplast a járás területén 58 begyűjtőt létesített a községekben és ezekből szállítják javításra az elektromos háztartási gépeket. A Tekos cipőjavítóműhelyt nyitott Veľké Zálužié- ban és 15 községben létesített cipő-, harisnya- és táskabegy üj- lőt. Ilyen begyűjtőrészlegek működnek a gyógyintézetekben, a nyugdíjasok otthonában és a főiskolai internátusbán is. Sok mindent lehetne még említeni. Nagyon örülünk a viszonylag szép eredményeknek. De ez papíron kissé szürke felsorolás lenne. Talán még csak annyit, hogy az új lakótelepeken a vállalatok további félkészáru elárusító üzleteket akarnak létesíteni. De nem akarom tovább sorolni, inkább néhány szót szeretnék még szólni az ez évi tervekről. Az egyesült szolgáltatások bevezetik a függönyvasalást, a Tekos tovább bővíti a begyűjtőhálózatot, a tisztítókban a kitisztított szvettere- ket igelitzacskóba csomagolják stb. Bízunk benne, hogy az ígéreteket megvalósítják, hiszen szemmel látható, hogy a járásban már sok fogyatékosságot felszámoltak. A „Szóljon hozzá“ versenymozgalom azonban nemcsak a nőket és szövetségünk járási bizottságát érdekli. Az egész akciót rendkívüli megértéssel támogatja a jnb, és állandó figyelemmel kíséri az SZLKP járási bizottsága és az SZNF járási bizottsága is. Backová elv- társnő beszélgetésünk végén kijelentette: Járásunkban igen sok a női funkcionárius. Tehát arra is gondoltunk, hogyha egy nő jól akarja teljesíteni funkcióját, akkor szükség van a megfelelő feltételekre. A jó feltételek pedig annyit jelentenek, hogy ne kelljen egyik üzletből a másikba szaladgálnia, hogy ne kelljen sorban állással töltenie idejét, ha gyorsan elkészítheti a vacsorát és ha a megerőltető munkát elvégzi helyette a szolgáltató vállalat. Ezért tartjuk az akciót fontos politikai feladatnak. MARGITA PL1ŠTILOVÁ Könözsi felvétele Epíií a iérás lepapM üzeme Az 1908-ban alakult Veľký Krtíš-i (Nagykürtös) járás teljesen mezőgazdasági jellegű, a Dolina Bányán kívül alig volt jelentősebb ipari üzeme. Ennélfogva igen nagy volt a munkaerő-kivándorlás a járásból. A probléma megoldása céljából igyekeztek az illetékes szervek kapcsolatba lépni különböző üzemekkel, vállalatokkal, s meggyőzni okét arról, hogy fióküzemet létesítsenek a járás területén. A felhívásra 17 vállalat reagált és kereste tel a járást, de otthonra csak a LIAZ (Liberecké Automobilové Závody) talált. Az ideiglenes irodaépületben kerestem fel Mikulás Síma mérnököt, a LIAZ 08 üzem igazgatóját, hogy az üzem építéséről, jövőjéről megtudjak egyet s mást. — Mérnök elvtárs, milyen stádiumban van az üzem tervezése, s mikorra várható az építkezés megkezdése? — A tervezési munkák igen jól haladnak, viszont az építkezést csak 1973 ban kezdi meg a Stavoindustria. Először a fő üzemrészleget építik fel, s az első szakasz befejezése után folyamatosan épülnek majd az üzem további részlegei. A hatalmas komplexum mintegy 10 hektár területet foglal majd el, 115 millió korona beruházást igényel, és az üzembehelyezés után mintegy kétezer munkást foglalkoztat. — Hogyan biztosítják a munkaerőt? — Annak ellenére, hogy az üzem teljes ütemben csak később kezdi meg a termelést, máris toborozzák a dolgozókat. A járás kilencéves alapiskoláinak tanulói között keressük azokat, akik vonzalmat éreznek a gépgyártás iránt. Természetesen nálunk is lesznek ipari tanulók, ők a Modrý Kameň-i (Kékkő) iskolában tanulnak majd és a 8 millió koronás beruházással most épülő termelő- központban gyakorolják be a szakmát. Sok felnőtt dolgozó is érdeklődik üzemünk iránt, s úgy gondolom: nem lesz munkaerőhiányunk. Már csak azért sem, mert üzemünkben a szorgalmas dolgozóknak, jó szakembereknek igen jó kereseti és érvényesülési lehetőség kínálkozik. Nem beszélve arról, hogy az arra érdemeseknek lakást is biztosítunk. — Jelenleg milyen munkálatok folynak? — A tervezési munkálatokon kívül már termeléssel is foglalkozunk. Ez év januárjában ünnepélyes keretek között indítottuk meg egy munkacsarnokban a termelést, ahol motoralkatrészeket gyártunk. Erre azért volt szükség, hogy a végzett tanulóink már üzemünkben hasznosíthassák tudásukat. Ezek Szocialista munkabrígádot alakítottak, mely a „Csehszlovák— szovjet barátság munkabrigád- ja“ címet viseli. — Minden kezdet nehéz, vannak e problémáik? — Annak ellenére, hogy iparban szegény vidéken kell nagy dolgot megvalósítanunk, komolyabb problémáink nincsenek. Ez főleg annak köszönhető, hogy a politikai és közigazgatási szervek a legmesszebbmenőén segítenek bennünket, és annak, hogy dolgozóink, technikusaink nagy része fiatal, öntudatos, szorgalmas és jól végzi munkáját. Persze, erre szükség is van, hiszen önálló vállalat vagyunk, magunknak kell irányítanunk az építkezést, felkészítenünk a dolgozókat, biztosítanunk a termelést. — Ha már a termelésnél tartunk, mit gyárt majd az üzem? — Már említettem, hogy az üzem két szakaszban épül. Az első szakaszban a Skoda tehergépkocsik generáljavítását végezzük. A második szakaszban megkezdjük a gépgyártást. Teherautók részére gyártunk alkatrészeket, melyeket kisebb- nagyobb egységekké szerelünk össze. — Bizonyára gyakran megvitatják a jabloneci LIAZ-zal az üzem építésével kapcsolatos problémákat? — Igen, szoros kapcsolatban vagyunk velük. Különösen a LIAZ vezérigazgatója, Korecký elvtárs nyújt nagy segítséget munkánkhoz. Segítségét szívesen fogadjuk, hiszen azt szerelnénk, ha a munkálatok jól haladnának, s a termelést a terv szerint előirányzott időben megkezdhetnénk. — Bízom ebben és abban is, hogy az üzem létrehozása nemcsak a Veľký Krlíš-1 járás fejlődését segíti elő, nem csupán munkalehetőséget és jó kereseti forrást biztosít az itt élő dolgo^ zóknak, de öregbíti majd a csehszlovák gépgyártás jó hírnevét, és elősegíti a cseh és a szlovák kapcsolatok erősödését is. Mi is így gondoljuk, s remél« jük a most még csak tervrajzokon látható impozáns üzem — mely úttörő szerepet vállalt —- más üzemek figyelmét is magá* ra vonja, amelyek követik a LIAZ példáját. BOJTÖS JÁNOS Meghiúsult remények A 38. hadsereg támadása szep- 1 ember 8-án, az 1. gárdahadseregé a következő napon kezdődött. Jóllehet az eső, a rossz látási viszonyok és a rossz utak megtették a magukét, a szovjet csapatok sikerrel törtek előre és kíméletlen csapást mértek az ellenségre a keleti Kárpátok fő vonulatának előhegyeiben. De az ellenség is okosan, határozottan cselekedett. Sikerült felfedeznie előkészületeinket, várta az aktív hadműveleteket és már a támadás első napjaiban végrehajtotta erőinek átcsoportosítását a fő csapások irányába, s ráadásul nagymennyiségű tüzérségi fegyverrel és páncélossal erősítette meg csapatait, amelyek aztán tűzzel árasztották el a szovjet hadsereg felvonulási útjait. Mi Moszkvában már a támadás első perceitől nyugtalanul vártuk a Kárpátokból érkező híreket. A helyzet nem volt világos. Hol vannak és mit csinálnak a szlovák hadosztályok? Ha igaza van a moszkvai csehszlovák katonai missziónak, akkor mindkét hadosztály harcban áll. Csakhogy nemsokára értesüléseket kaptunk arról, hogy mindkét szlovák hadosztályt lefegyverezték. Ez Malar tábornoknak, a szlovák hadtest parancsnokának árulása miatt következett be, aki elárulva a kárpáti szorosok elfoglalásával kapcsolatos terveket a németekhez szökött. A parancsnokaik által elhagyott egységek ellenállás nélkül letették a fegyvert. Csak néhánynak sikeA Kárpátokon át Szlovákiáért »■> RÉSZLETEK SZERGEJ STYEMENKO HADSEREGTÄBORNOK EMLÉKIRATAIBÓL rült közülük áttérni a partizánharcra. A németeket tehát hátulról regurális erők többé nem nyugtalanították, s ennek következtében ahogy közeledtünk a hegy szorosokhoz, ellenállásuk nőttön nőtt, két támadó hadseregünk pedig mind lassabban haladt előre. így omlottak össze azok a remények, amelyeket a londoni csehszlovák kormány táplált a szlovák hadsereggel kapcsolatban. Lovasság a tiizfolyosóban Az 1. ukrán front és a 28. hadsereg parancsnoka kísérletet tett arra, hogy a 25. páncéloshadtest és az 1. gárda-lovas- hadtest bevetésével kierőszakolja a döntést. De sem a tankok, sem pedig a lovasság nem tudott a gyalogság elébe kerülni a hegyekben. A gyalogsággal együtt haladlak hosszú oszlopban egyetlen úton a manőverezésre képtelenül, széthúzódva, ki voltak téve az ellenség heves ol- daltüzének. Azokban a bonyolult helyzetekben egyetlen parancsnoknak sem sikerült felgyorsítani a támadást. A szeptember 10-én és 11-én vívott kemény harcok végül mégiscsak felcsillantottak némi reményt: ezekben a napokban csapataink nemcsak az ellenséges védelem első vonalát törték át, hanem részben a másodikat is átszakították. Az áttörést egy mindössze 1,5—2 kilométeres szakaszon hajtották végre, de az 1. ukrán front és a 38. hadsereg parancsnoksága meg akarta ragadni az alkalmat, hogy ne kelljen lépésről-lépésre lemorzsolni az ellenséges védelmi állásokat. Hatalmas elszántság kellett akkor egy ilyen döntéshez. A frontok és a hadsereg parancsnokai fel akarták használni az egyetlen esélyt, hogy áttörhessenek a felkelő szlovákok megsegítésére. A lovasságnak szinte tűzfolyosón kellett ehhez áttörnie, az idő rövidsége, a tüzérségi átcsoportosítás megoldhatatlansága miatt igen csekély tüzérségi támogatással. A folyosó két oldalán elhelyezkedő német csapatok ugyanis hatékonyan folytathatták volna a har cot. Arra sem lehetett számítani, hogy légierőnk elhallgattatja az ellenséges tűzállásokat. Repülőnk ugyanis nem sok volt, s az ellenség jól megbújt a terepakadályok mögött. Ehhez járult még az üzemanyaghiány. Más választásunk mégsem volt. Akkor, mint a nehéz pillanatokban mindig, a kommunisták álltak az első sorokba. A front és a hadsereg politikai biztosai — Krujnyukov, Jepisev, Satyilov tábornokok éjjel-nappal a csapatuk között tartózkodtak, szerveztek, segítették, lelkesítették a katonákat. Ezekben a forró napokban írta egyik jelentésében Leonyid Brezsnyev vezérőrnagy, a Kárpátokban támadó 18. hadsereg politikai biztosa: „A kárpáti hadművelet komoly próbatétel volt a hadsereg egész személyi állománya számára — a katonától a tábornokig. A próbáié telt sikerrel állták“. Csehszlovák harcostórsoinkról Engedjenek meg még egy kitérőt a fegyvertársakká vált csehszlovák katonákról. 1944. október ö án reggel 6 órakor a Svoboda tábornok vezette csehszlovák hadtest és a Smigo tábornok vezette 67. lövészhadtest ostrommal bevette a Dukla szorost. Itt lépett először a csehszlovák katona hazájának földjére és itt kezdte meg a felszabadítást. És Duklánál született meg a mai Csehszlovákia politikai életének egyik fontos elve: „A Szovjetunióval mindörökre!“ ... Manapság is előfordul, hogy szolgálati ügyekben a prágai várban találkozom háborús időkbeli hű harcostársunkkal, Ludvík Svoboda elvtárssal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. És az emlékezet minden alkalommal visszarepít azokhoz az időkhöz, amikor a harctereken ez a barátság megszületett éi. kivirágzott, amikor a Szovjetunió területén megalakult az első csehszlovák katonai alakulat, egy lövész zászlóalj, amelynek parancsnokai Ludvik Svoboda alezredes, Jaroslav Prochazka törzskapi- (ány és más csehszlovák hazafiak voltak. A legfelsőbb főparancsnok tudomásom szerint kivételesen nagy politikai jelentőséget tulajdonított ennek a zászlóaljnak. A főhadiszálláson megtartott értekezleteken több alkalommal is beszélt erről. Hajlott arra, hogy a csehszlovák zászlóaljat ne vessék be tapasztalt és jól felfegyverzett német csapatok ellen, feltételezve, hogy ez súlyos veszteségekkel járna számára. A kérdés akkor dőlt el, amikor egy alkalommal beszélgetésre került sor a legfelsőbb parancsnok és Ludvik Svoboda zászlóaljparancsnok között. /. V. Sztálin nyíltan kifejtette álláspontját és összes aggodalmait az alezredesnek. Nem kevésbé őszinte és szívből jövő volt a zászlóaljparancsnok válasza. Svoboda alezredes azt válaszolta, hogy a német fasiszta területrablók hazájának legfőbb ellenségei, ezért ő és harcostársai úgy vélik, hogy a legkomolyabban harcba kell szállniuk a megszállók ellen. Ebben kötelezettséget látnak hazájuk iránt. Ennek a beszélgetésnek az eredményeként a csehszlovák alakulat hamarosan útnak indult a front felé... (Folytatjuk). 1972. V. 17.
