Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-16 / 113. szám, kedd
LÁNGOLÓ TENGER ____________________________(szovjet) A Nagy Honvédő Háború eseményei és egyetemes drámája állandó témája a szovjet filmművészetnek. Az utóbbi években az alkotók többsége azonban nem nagy általánosságokban ábrázolja a háborút, ha- nem egy-egy konkrét háborús eseményt, vagy a harc valamely szakaszát viszi vászonra — korhű, dokumentum igényű filmkrónikaként. Ezekben az alkotásokban a háború mentes minden stilizáJ tságtól, pátosztól, lálványos'ságtól és regényességtől; nem csupa hős, félelem nélküli katona menetel és rohamoz, hanem egyszerű emberek szenvednek és vérez- nek. Az első ilyen erőteljes és valóságos háborús film volt a Felszabadítás, mely még sokáig megmarad emlékezetünkben. Akik látták a Felszabadílás első három részét (a 4. és az 5. részt a DFF nyári szakaszában tűzik műsorra), érdeklődéssel nézik végig a Lángoló tenger című szovjet filmet is, mely feldolgozását és ábrázolásmódját tekintve sokban hasonlít a Felszabadításhoz. Leon Szaakov rendező megtörtént eseményt, Szevasztopol hősies védelmét, az 1941—44-es krími eseményeket mutatja be, amikor a németek a földdel egyen lővé akarták tenni a hős vá rost, csakhogy győzelmet arathassanak. Tervük, mint ismeretes, kudarcot vallott. Az alkotógárda jóvoltából megismerhetjük a város védelméért foly tatott harcot, szemtanúi lehetünk a „névtelenek“ hősiességének, a lakosság és a fiatalság önfeláldozásának; az ő hathatós segítségükkel sikerült megmenteni a stratégiai szempontból igen jelentős várost és 1944. május 9-én győzelmet aratni. A film azonban nemcsak hatalmas történelmi freskó; több ennél, mert az eseményekkel párhuzamosan emberi sorsok és jellemek is kirajzolódnak, olyan egyéneket ismerhetünk meg, akik kapcsolatban voltak az eseményekkel. Az emberi jellemeket és a történelmet a rendezőnek sikerült egységbe fognia. Elképzeléseit híven követte Anatolij Petrickij operatőr, aki különösen a nagyszabású tömegjelenetek fényképe zésével remekelt. Petrickij nevéhez fűződik egyébként Bon- darcsuk Háború és béke jének operatőri munkája is. Grigorij Antonyenko, Nyikolaj Grinyko, Rosztyiszlav Jankovszkij, Olga Osztrounovu játéka összhang ban van a film hangvételével, pedig helyenként igényes feladattal birkóztak meg. Regényt, novellát, elbeszélést a film nyelvére költeni nem éppen könnyű és hálás feladat, hiszen az irodalmi alkotások olvasói a mű ismeretében sa ját elképzeléseik alapján „formálják“ a kedvenc hőst, ki ki a saját fantáziája alapján képzeli el a rokonszenves fősze replőt. Ez a tény azt a veszélyt rejti magában, hogy a mű film re alkalmazásával a nézők esetleg csalódnak az addig imádott hősben, az irodalmi alkotás veszít fényéből és varázsából. A filmművészet azonban csak akkor tölti be igazi funkcióját, ha az alkotók vál lalják ezt az esetleges kockázatot is. A szovjet művészek sohasem idegenkedtek az effajta munkától sem, s időről időre visszatértek az irodalomhoz, hogy témát, anyagot merítsenek a gazdag forrásból. Gyakran feledésbe merült alkotásokat fedeztek fel újra, s a film vásznon elevenítették fel. Ezen művek egyike az Olesz- ja című film is, mely Alek szandr I. Kuprin 1898 ban megjelent novellájának a filmváltozata. A rendező, Borisz Ivcsen- ko megőrizte a novella balladai hangvételét, sikerült a film nyelvén érzékeltetnie az írónak az orosz föld és természet iránti szeretetét is. A vidéki környezetben játszódó szerelmi történet kiváló lehetőséget nyújtott Liudmila Csurszinának a címszerep megformálására, s színészi képességeinek és egyéniségének teljes kibontakoztatására. Csurszina eszköztelen játéka révén emlékezetes marad számunkra, játéka a klasz- szikus orosz irodalom filmbeli egyéniségei közé .emeli őt. —ym Az Oleszja című szovjet film egyik jelenete. KARLOVY VARY-I ELŐZETES Karlovy Varyban július 20 a és augusztus 1-e között rendezik meg a hagyományos nemzetközi filmfesztivált. „A né pék közti nemes kapcsolata kért, a nemzetek tartós barát' ságáért“ jelszó jegyében sorra kerülő szemlén 4ö benevezett ország filmjeit láthatjuk. A szervező bizottság az idén is szeretné folytatni a már régóta bevált hagyományt, hogy különösen az új művészi és a legérdekesebb dokumentum-já tékfilmeknek szentelje a legnagyobb figyelmet. A zsűri elnöke ismét Brousil professzor lesz; a végleges műsor azonban még nem állt össze. A nemzetközi filmszemlén a bratislavai filmstúdiót az Elég jó férfiak című szlovák film fogja képviselni. A barrandovi stúdió .. és köszöntőm a fecskéket“ 'című filmet mutatja be. Karlovy Vary örvendetes esemény előtt áll: 1974 ben elkészül a városban az új filmpalota, amely kényelmes otthont nyújt majd a későbbi fesztiváloknak. Az építkezést, amely már jelenleg is előrehaladott stádiumban van, ebben az esztendőben a filmfesztivál összes vendégének szeretnék megmutatni. A palota neve Thermal lesz, ömlékeztetve Karlovy Vary gyógyfürdő jellegére. Q Az 1303 ha n Nobel-díjjal kitüntetett Henryk Sienkiewicz történelmi regényei közül most a tizenhetedik században játszódó Vízözönt filmesítik meg a lengyelek. A svéd—lengyel háború adja a hátterét a lengyel nemes ifjú és a litván leány szerelmi regényének. A film főszereplője: Daniel 01brychski. HOLOGRAM KÖZÖNSÉGES FÉNNYEL Képzeljünk el egy lucat fényképezőgépet félkörben egy ablak körül. Kint fák, házak, távoli dombok. Egyszerre exponálunk, és kapunk egy tucat kepet a külvilágról, amelyek mindegyike különbözik a többitől. Az egyik képen a ház eltakarja a dombot, a másikon a fa a ház elé került. Valamennyi kép végül is annak a fénynyalábnak a felhasználásával készült, amely a megvilágítás pillanatában az ablakkeret négyszögén áthaladt. Ez az egyetlen hullámfront tehát tartalmazza mindazt az információt, amit a tucatnyi kép visszaad, de amelyet teljességében tulajdonképpen csak végtelen sok felvételen lehetne rögzíteni. Mi a kép? Egy sereg információ, amelynek hordozója a fénysugár, s amelyet a felvevő lekódol. A fénysugár tehát végtelenszer több információt tartalmaz, mint amennyi egy fénykép megszerkesztéséhez szükséges. A közönséges fénykép csak egy parányi töredéket örökít meg ebből az információ-tömegből. Optikai felvevő készülékeink 1964-ig valamennyien ez elv alapján működtek. FORRADALOM A FÉNYRÖGZÍTÉSBEN A fényképezőgép a fényerősségre érzékeny, amely a hullám amplitúdójának a négyzetével arányos. Érzékelése független tehát a hullám fázisától, amely pedig lényeges tulajdonsága az elektromágneses hullámnak. így természetesen a megörökítés hagyományos módja számára elvész mindaz az információ, amelyet a hullám fázisa hordoz. A holográfia a hullámfront fázisviszonyait is megragadja, s ezt az interferencia segítségével teszi. És ami fontos, az interferencia ké*p végül is fényerősség értékekre fordítja át a fázisviszonyokat. Tehát egy közönséges, a fényerősségekre reagáló vevő az interferencia kép segítségével a fázisviszonyokat is rögzíteni tudja. A „hagyományos“ holográfia — a hagyomány mintegy hét esztendőre nyúlik vissza — félig áteresztő tükörrel két nyalábra bont egy lézersugarat: az egyik minden optika közbenjötte nélkül, közvetlen a fényérzékeny lemezre esik, a másik a tárgyat világítja meg. A tárgyról visszaverődő szórt fény egy része ismét a lemezre jut, és ott interferenciába lép az azonos frekvenciájú, de fázisban tőle eltérő referenciasugárral, létrehozva az interferencia kéipet. Ez a kép most már mindazt az információt tartalmazza, amelyet a tárgyról visszavert fény hullámfrontja a megvilágítás pillanatában hordozott. A belőle rekonstruált fénynyalábban fejünket elmozdítva tehát más szög alatt látjuk a tárgyat, és az imént eltakart részek előtűnnek, mint a valóságos szemléletben. Egyetlen lemezen a hologramok egész sora rögzíthető. Ennek megértéséhez gondoljunk arra, hogy az interferencia térben jött létre, és a fény- érzékeny réteg sem két dimenzióban, hanem mélységében is rögzíti azt. Az emulzióban tehát finom rétegeződés jön létre az interferencia hatására, a párhuzamos rétegek fekvését az egymással találkozó fénynyalábok szöge határozza meg. így nem feltétlenül merőlegesek a lemez síkjára. Az előhívott lemez úgy működik, mint egy irányszűrő; csak azt a fényt töri meg, amely ugyanolyan szög alatt esik rá, mint a referenciasugár a felvétel készítésekor. Más irányban a fény egyszerűen áthalad a lemezen, és nem keletkezik kép. Ebből azonnal érthetővé válik, hogy miért lehet egyazon lemezen több hologra mot rögzíteni, változtatva a beeső fénynyaláb irányát. Leith és Upatniek, akik Gábor Dénes 1948-ban közzétett elvi leírása alapján 1964-ben a holográfiát gyakorlatilag is megvalósították, úgy készítették első holografikus filmjeiket, hogy az egymást követő felvételeket más-más szög alatt ugyanarra a lemezre vették fel, s azután ugyanolyan szögelfordulásokkal szemlélték a képet. SZÍNES HOLOGRAM Ez a lehetőség vezetett tovább abba az irányba, hogy ugyanarra a lemezre egyidejűleg három hologramot vegyenek fel, mégpedig piros, kék és zöld színben, majd a reprodukció során is egyszerre szemléljék a három képet. Ezek szuperpozíciója azután létrehozza a teljes színes képet. A gyakorlatban azonban ez az eljárás csekély sikerrel járt, és a célt végül egészen más úton érték el. Lippmann 1908-ban Nobel-díjat kapott egy eljárásért, amely sohasem ment át a gyakorlatba. Vastag és rendkívül finom szemcséjű emulzióval ellátott lemez mögé tükröt helyezve megvilágította azt. A beeső és a visszavert fény interferenciájából álló hullámok keletkeznek, a lemez a kilengések helyén megfeketedik, a csomópontokon változatlan marad. A néhány tucat mikron, vagyis 30—40 hullámhossznyi vastag zselatinrétegben párhuzamos, egymástól fél hullámhossznyi ra levő feketedés-rétegek rendszere keletkezik, erőteljesebben, ahol sok fény érte a lemezt, halványabban azokon a területeken, ahol gyenge volt a megvilágítás. Az ilyen lemez interferenciaszűrőként működik; ha fehér fénnyel világítjuk meg, azt a színt látjuk, amely a rétegek távolságának megfelel. Nos, ez a rendszer nemcsak a hullámhosszat és a fény intenzitását képes rögzíteni, hanem a fázisviszonyokat is. A fáziseltolódások deformálják az egyébként sík rétegeket, és az eltorzult síkokkal reprodukált fény híven visszaadja az eredeti fázisviszonyokat. És ezzel már meg is kaptuk a kulcsot ahhoz, hogy a hologramot közönséges fénnyel készítsük el. Lippmann hagyományos lemezeihez képest csupán annyi a változás, hogy a lemez mögé helyezett tükröt hátulról a lemezre érkező lézersugár helyettesíti, a rétegeződés ennek a koherens rezgésnek és a tárgyról érkező szórt fénynek az interferenciájából adódik. Kényes probléma az emulzió stabilitása. A legkisebb zsugorodás már érzékelhetően eltolja a fényt a nagyobb frekvenciák irányába. A kezelés során a lemezben, illetve az emulzióban keletkező feszültségek torzulásokat okoznak, és rontják a kép minőségét. Az előbb közönséges fényről beszéltünk, de nem fehér fényről, tehát még mindig csak a monokromatikus hologramnál tartunk, bár a Lipp- mann-eljárás eredeti célja a színek rögzítése volt. Elvileg nem volna akadálya annak sem, hogy ismét három referencialézerrel dolgozzunk, amelyek a beeső fehér fényből a három alapszínnek megfelelő interferencia rétegrendszert állítják elő. Gyakorlati megoldása azonban még a jövő feladata é'ppen úgy, mint a kivetíthető hologramé, a hologram mozié, vagy a tv-holo- gráfiáé. OLAJKERESÉS TENGERALATTJÁRÓVAL Nem egész öt éve annak, hogy a Prudhoe-öböl- ben, Alaszka északi partján olajat találtak, és azóta tudják, hogy ott rendkívül gazdag olajme- zők vannak, amelyek az Arab-félsziget „olajtengereivel“ képesek versenyezni. Az időközben világhírűvé vált alaszkai olajmezők a Brooks medencében találhatók, kb. 300 millió évvel ezelőtt keletkezett üledékkőzetekben és kőgörgeteggel feltöltött tengermélyedésben. Ugyanennek a geológiai kornak azonos kőzet- formáit már egy idő óta ismerik a kanadai szigetek északi partján, tehát kelet felé az Isachsen szigeten, a Sverdrup-szigeteken, és az Ellesmere jégföldön. E szigetek között és a tengernek a Prudhoe-öböl és az Isachsen-sziget közötti részén valószínűleg hasonlóan „olajgyanús“ képződmények fekszenek a tengerfenék alatt. Ez a széles, sekélyvízű sáv mindössze néhány száz méter mély, ilyen mélységekben pedig a hagyományos „offshore“ fúrás minden további nélkül lehetséges. .Mielőtt azonban a fúrásokat el lehelne kezdeni, feliil kell vizsgálni a partok előtti zóna geológiai szerkezetét. Erre geofizikai módszereket alkalmaznak, főleg a szeizmikus eljárást. A vizsgálatokat hajóról lehelne elvégezni, azonban a sarkvidéki víz vastag jégtakarója miatt a munka csak néhány nyári hét folyamán volna lehetséges. Ezeket a nehézségeket az amerikai Marine Resources Consultans cég tengeralattjárók segítségével akarja legyőzni. Ebből a célból a vállalat három svéd tengeralattjárót vásárolt, amelyeket Malmöben, a Kokkum hajógyárban a szeizmikus expedíció céljára átépítettek. A tengeralattjárók azonban a szeizmikus mérési munkákat nem hajthatják végre a hagyományos robbantási módszerekkel, mert a létrehozott tengerrengések veszélyesen erősek lennének. Az utóbbi években azonban olyan eljárást fejlesztettek ki, amely víz alatti durranógáz-robbantásokkal veszélytelenebb tengerrengéseket idéz elő. A svéd haditengerészet a három tengeralattjárót — amelyek mindegyike 65 m hosszú és kb. 1000 tonna vízkiszorítási! — csak azzal a feltétellel adta el, ha teljes mértékben lefegyvérzik őket. Ezért a torpédócsöveket és az aknarakó berendezéseket kiszerelték belőlük. Ezzel szemben a hajókat számos tudományos berendezéssel és műszerrel látták el. A tájolás céljára a többi között bolygónavigációt is alkalmaznak. Víz a!at* ti távolbalátó berendezésekkel figyelik a tengerfenéket, a hajók vontató kötélen hidrofonokat húznak maguk után. A szeizmikus munkákat a hidrofon-felvételek segítségével hajtják végre, s a durranógáz-Tobbanások visszhangjáról készített felvételeket a tengeralattjáró fedélzetén le^ vő kis számítógéppel értékelik. A vállalkozás sikere szempontjából döntő természetesen a jég alatti hajózás rendszere és a tengeralattjárók biztonsága. Miután a tengeralattjárók Diesel-elektromos hajtásúak, a merülési időt és az utat a villamos telepek kapacitása korlátozza. A tengeralattjáróknak tehál fel kell emelkedni, hogy a víz fölötti Diesel-utazás során a telepeket ismét feltöltsék. Bár tenger- alatti útjukat légzőcső segítségével is végezhetik, ez azonban az eljegesedett vízen gyakorlatilag csak a nyári időszakban lehetséges. Hogy a felmerülést lehetővé tegyék, a szilárd, egymás fölé rakódott jégen számos támaszpontot rendeznek be, amelyek a felderítő hajók tornyának szabad vízfelületet tartanak készenlétben. Ezenkívül a hajókat teljes hosszukban és a tornyot is acélsínekkel látták el, hogy a torony, illetve a hajó 30 cm-ig terjedő jégréteget át tudjon törni. Végül a légcsöveket forróvizes fúróval szerelik fel, amellyel végszükségben alulról fel lehet olvasztani a jeget. A tengeralattjárók bevetése egy további probléma megoldásához is hozzájárulhat: miután a „Manhattan“ jégtörő tankhajó téli útja az Északnyugati Átjárón keresztül nem hozta meg a várt sikert — a feltorlódott jég még a 150 ezer tonnás óriás számára is túl vastagnak bizonyult és csak nyáron tette az áthaladást lehetővé — az olajcégek a kitermelt olajat atomtengeralattjárókkal akarják az USA finomítóiba szállítani. (d j} 1972. V. 16. 6 0 J FILMEK OLESZJA (szovjet)
