Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-15 / 112. szám, hétfő
AZ ÖTÉVES TERV NYOMÁBAN Műszálgyár Mogiljovban 1972 V. 15. A Szovjetunióban nemrég hagyták jóvá a műszálipar és a műszálalapanyag-termelés fejlesztésének ötéves programját. Új műszálgyárak épülnek, a megfelelő üzeme- két korszerűsítik. Ennek eredményeképpen a műszálgyártás az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva négyszeresére emelkedik, és 1975-ben eléri az 1065 000 tonnát. Belorusszijában is épül egy ilyen vegyipari üzem. Erről a gyárról számolunk be az alábbiakban. Mogiljov határában, ahol nemlégen csak bozótos pusztaság volt, felépült Európa egyik legnagyobb műszálgyára. Az üzem lavszennak nevezett műszálat gyárt, amelyet azután Minszkibe, Moszkvába, Ivanovóba, Or- sába, Narofominszkbe, Kalínyin- fea, Barnaulba, Leningrádba szállítanak, mintegy hetven vál- Üalat megrendelésére. Gyapjúval, gyapottal, lennel Keverve a lavszan gyűrhetetlen- wé, tartóssá, puhává teszi a szövetet. Nem árt neki a nedvesség, nem megy össze. Ilyen anyagból készítik az alkalmi ruhákat. Lavszannal kevert anyagból varrt öltönyöket, kosz- fümöket, kabátokat, ruhákat nemcsak a minszki kiállításon íehet látni, hanem a Szovjetunió sok más városának üzleteiben is. A gyár évi teljesítménye körülbelül 50 OOO tonna lavszan. Az ötéves tervidőszak végén, Vagyis 1975-ben csaknem 130 «zer tonna lavszant gyártanak majd itt, amiből szöveteket, nagyon tartós autóabroncs-vász- nat, mű-vérereket, halászhálót, íiajókötelet, szállítószalagot, különösen finom szűrőket és Sok minden mást készítenek. A gyárat nem véletlenül építették éppen Mogiljovban. A város a Dnyeper partján fekszik, tehát van víz elég, a közelben előállítanak paraxilont és metil- al koholt, a lavszan nyersanyagait, s az éghajlat is megfelelő. Mogiljovban szerszámgépeket, lifteket, tehergépkocsikat, vontatókat, talajgyalukat, kotrógépeket gyártanak — ez a város már teljesen felnőtt ahhoz, hogy keblébe fogadjon egy olyan óriási vegyipari üzemet, mint amilyennek a lavszangyá- rat tervezik. A döntésnél azt is figyelembe vették, hogy Mogiljovban már van egy műszálgyár, régi, tapasztalt műszaki gárdával, amelynek egyik-má- Sik tagja alkalmas arra, hogy az új üzem egy-egy részlegét Vezesse. A terveket 18 szovjet intézet készítette, és közreműködött néhány angol cég is. Ezek az angol cégek szállították a gyár gépeit és berendezéseit, részt vettek azok szerelésében és üzembe helyezésében. A gyár olyan gyors ütemben épült, hogy az csodálatba ejtette az angolokat. ,,Ez a gyár minden szempontból kolosszális“ — írta a londoni Sunday Times. — Ennek érzékeltetéséhez azonban száraz számok nem elégségesek, számításba kell venni mind az oroszok, mind az angolok lelkesedését is ... És figyelemba Magas feszültségű vezetékek, sok száz kilométer hosszú csővezetékek a föld alatt és felett, pormentesített helyiségek, ahol az automataberendezések do’gnz nak, jelzőkészülékek és vezér- loasztalok a diszpécserszobákban, ahonnan a szakemberek figyelemmel kísérik és irányítják a vegyi szintézis folyamatait, végtelen hosszú gépsorok — ennyi minden szükséges alavszan készítéséhez. kell venni azt az erőfeszítést is, amelyet az oroszok arra fordítottak, hogy betartsák a határidőket, bár egyidejűleg mintegy 200 vegyipari üzemet építenek.“ Kezdetben kísérleti üzemeltetést folytattak, amely a szintézis folyamatainak kidolgozására, a szakemberek felkészítésére és a különböző gépsorok kezelőinek betanítására szolgált. A műszaki középkádereket Mogiljovban két szakmunkásképző intézetben és egy vegyipari technikumban képezték ki. Most, amikor a fő üzemrészekben már megkezdték a munkát, amikor már gyártják az elemiszál kötegeket, a műszaki cikkekhez a selymet és a műszálat, a kísérleti üzemrészlegben újabb tudományos kutatások, kísérletezések folynak. Ez pedig újabb intézményeket hívott életre: Mogiljovban a Belorusz Tudományos Akadémia Fizikai és Műszaki- Fizikai Intézete több laboratóriumot létesített. Rövidesen megnyitja kapuit egy technológiai főiskola is. Mogiljov nagy vegyipari központ lesz, ugyanakkor azonban textilipari központ is. Nem messze a lavszangyártól, ahol jó ideig folyik még az építkezés, megkezdték egy selyem- szövőgyár építését is, amely 48 millió méter anyagot fog évente gyártani. Mogiljov utcáinak több mint felét végigjártuk a városi szovjet elnökhelyettesével, Alek- szandr Szergejcsikkel. ö itt nőt fel és emlékszik a város háború előtti csendes életére. Emlékszik a romokra, amelyeket Hitler hordái hagytak maguk után, és az újjáépítés nehéz időszakára. Érthető, hogy büszkén mutogatta az újjászületett várost, az új épületeket, amelyek közül nem egy van kapcsolatban a Mogiljov külvárosát, Lupolovót teljesen átalakító la vszangy árral. Az üzemet — hogy a várost megóvják a szennyeződéstől — öt kilométer széles sáv választja el a várostól: gidres-gödrös mezők, bokrokkal benőtt vízmosások, kis ligetek. Ezt a területet széles autósztráda szeli át, amelyen trolibusz is közlekedik. A gyárat új, nagyteljesítményű erőmű látja el villamos- energiával. Ugyanez az erőmű adja a lakótelepeknek a meleg vizet is. A Dnyeperen még egy hidat építettek, ami nemcsak megrövidíti az utat a város központjától a lavszangyárlg és a város határában felépült lakónegyedekig, hanem tehermentesítik a másik hidat is. Azért, hogy az üzemek szennyvize ne piszkítsa a Dnyepert, hatalmas víztisztító berendezést építettek. A kiszűrt szerves anyagot a mezőgazdaságban trágyaként hasznosítják. A festői szépségű pecserszki parkerdőben üdülőövezetet alakítottak ki, amely a holtágakon létesített strandjával, csónakházaival rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. öt évvel ezelőtt még semmi sem volt itt. Szöveg és fotó: N. BOBROV (Szovjetunió l ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI D eesöngettünk a prágai VI- narská utcai sarokház ötödik emeletén. Egy apró, karcsú asszonyka nyitott ajtót. Kora első látásra nehezen állapítható meq. Tekintete kutató volt, szeme eleven, beszéde élénk, mozdulatai határozottak, ruházata szolid. Mindenütt tisztaság, rend uralkodott, a szobában sok volt a virág, a növény. A rend és a pontosság nem csupán példás háziasszonyra, hanem egyben katonára vallott. Anna Benešová, akit a bajtársak egymás között csak Antőkának, vagy Ankának szólítottak, nyu galmazott hadnagy, a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest egykori katonája. A közelmúltban tartotta 62. születésnapját, és az elmúlt évek, mint egy egy filmkocka elevenednek fel. Emlékezetében gyermekéveihez tér vissza, amelyeket szülőfalujában, Konech- lumíban és a fiöín vidéki Ostro- mierben, az Érchcgység lábainál töltött. Tizennyolc éves korában Prágába ment munkát keresni, ahol az egyszerű emberek, a szolgálók és a mosónők keserves életét élte. Abban az időben már sötét felleqek tornyosultak Európa felett. Amikor Anna Benešová rejtekhelyei keresett a hazájukból menekülő, a nácizmus elől rejtőzködő német kommunisták számára, még nem tudta, hogy maga is rövidesen szökni kényszerül. A fasisztaellenes egyletekben való részvétele isjnert volt az egész környéken. A protektorátus akkor egyre szűkebbé, egyre szorítób- bá vált. 19H9 áprilisában politikai emigrációba vonult. Hosszú és megpróbáltatásokkal teli volt a szeretett Prágából való vándorlása Lengyelországon keresztül a Szovjetunióba. Anna cseppet sem habozott, amikor Buzulukban megalakult az önálló csehszlovák katonai egység. Odasiet a kis uráli városkába, hogy önkéntesnek jelentkezzen. — Buzulukban részt vettem a katonai kiképzésben, a férfiakhoz hasonlóan — mondja mosolyogva. — Ez nem volt könnyű. Ám kitartottam. Az a tudat fűtött bennünket, hoqy rövid idő múlva a Vörös HadBuzuluki „kislány1* sereg oldalán részt vehetünk a harcokban, és legalább ennyivel hozzájárulhatunk a fasiszta seregek leveréséhez s kivehetjük részünket leigázott hazánk felszabadításából. — Azután feleleveníti a harcokat, megemlékezik bajtársairól, egy-egy élményről. — Amikor búcsút vettünk Buzuluktól, istentelen hideg volt. Egyszerre csak parancsot „kaptunk: „Puskával tisztelegj!“ és abban a percben rázendítettek a csehszlovák államhimnuszra. Mindnyájan mozdulatlanul álltunk, akárcsak a Károly hídon a szobrok. A nagy fagynak köszönhettük, hogy nem lehetett észrevenni arcunkon a meghatódás könnyeit, mert ezek odafagytak . .. Az emlékek egyszerre megrohanják. Egyik a másik után egy hosszú út képeslapjaiként elevenednek fel. — A harmincharmadik születésnapomat a szo- kolovi ütközet közben ünnepeltem meq — ha ezt így nevezhetem — egy aknavető szakasz egészségügyi nővéreként. Ez nagyon érdekes, különleges érzés volt számomra. A háborúból az ember nem hoz magával szuvenírt, emléktárgyakat, hanem sérüléseket, idült betegségeket, hegeket a testen és leiken egyaránt, fájJán Nálepka százados szovjet területre érve felvette a kapcsolatul a partizánokkal, majd 1943 májusában a katonák egy csoportjával átállt a partizánokhoz, ahol az egyik osztag parancsnoka lett. Ovrucs felszabadításánál esett el. Felvételünkön Ján Nálepka százados Szalunnv tábornok, a híres partizánparancsnok társasú gában. dal más emlékeket elesett bajtársakról, barátnőkről. De mégis. Az asztalon néhány megszürkült fénykép fekszik, a széleik már kissé megtörtek. Ezek a fényképek Aniéka Benešová- val együtt, egyenruhájának zsebében eqy tárcába rejtve, Buzuluktól egészen a hazájába vándoroltak. A fényképről fiatalos arcok mosolyognak ránk. Az egyik hátlapján ott áll az ajándékozás szövege: „Örök emlékül AnWkának, régi bajtársunknak.“ Anna Benešová kezébe veszi a fényképet, amelyen négy szovjet katona áll. — Kijev felé tar toltunk akkor. Én egy mozdo nyon távírószolgálatot végeztem. A mozdonyvezető egyszer csak megkérdezte tőlem: „Anna foszifovna, maga nem fél?4' Ugyanis Moszkva alól szállítottunk lőszert. Akkor kaptam em lékbe ezt a fényképet. Minden baj nélkül megérkeztünk. És még valamit kaptam emlékbe ... Vörös bársonyra tűzve, három sor harci kitüntetést hozott be megmutatni. A háziasszony egyszerre csak elhallgatott. Kezébe vett egy kicsi barna jegyzetfüzetet, amit bartánőjétől, egy távirásztól ka pott. A füzetben énekek, dalok voltak feljegyezve. Ezeket u legnehezebb percekben énekel ték. A további kötetben a férjétől érkezett, megsárgult leveleket tartogatja. Amikor át nyújtja, könnycsepp gördül végig az arcán. Csak a háború után tudta meg, hogy férje Mélník közelében, röviddel a felszabadulás előtt esett el. Megtalálta a sirt és a családot is, ahol férje, Oskar Beneš had nagy, a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadsereg tagja, elrejtőzött. Egy sötétbarna levél tárca maradt utána. Abban volt egy halványsárga zsebkendő, eqy meqsárqult papirosra írt levél, melynek utolsó szavait idézzük: „Isten veled, és ha már többé nem találkozunk, maradjon meq ez a kis emlék, amely tiszta, mint a zsebkendő, és eqyszerűbb, mint eqy képeslap . . ľ Az emlékek közepette vissza térünk a mindennapi életbe. Hazatérése után két évvel jelentkeztek a szenvedések. Anna Benešová néhány műtéten ment keresztül és ennek következtében nem folytathatta katonai szolqálatát. Amikor az orvosok már úqy-ahoqy meggy ógyítot- ták, újra munkába lépett. Felvásárló volt, majd portás. Ma már nyugdíjas, ám néha a ka tonai parancsnokságon még kisegít, éjszakai szolgálatos, ami kor valaki megbetegszik, vagy szabadságok idején. Örül, hogy még szükség van rá. A baráti beszélgetés és visszaemlékezés végén így szól: „Az életben mindig az volt az elvem, hogy ott segítsek, ahol arra szükség van.” OTA DUFÉK Két évtized távlatából A hazafias mozgalmak közé — melyeknek formai különösen az utóbbi időben szerteágazóak és sokoldalúak — tartozik a katonai újítók mozgalma is, amely ez idén ünnepli 20. évfordulóját. Ha az eddig nyert ismereteket összefoglaljuk, arra a következtetésre jutunk, bogy a hadseregben az újító- és a feltalálómuzgalom a műszaki alkotót*ívék,r>nv««ég ■ «Mentős területe. Az újítás és a faltatálas fonta; gazdasági tényező is, hiszen 195? óta 133 240 újítási javaslatot, IKi!2 találmányt nyújtottak he és 720 857 389 korona évi megtakarítást értek el. A mozgalom jelentős szerepet játszik a fiatalok gondolkodásának kialakításában, a csehszlovák néphadsereg és a szocialista társadalom építése iránti clkütcle Kéltségükben. A hadseregre költött eszközök hatékonyabbá tételével segíti megvalósítani a párt politikáját, és a racionalizációs folyamat része, amely a tudomány és a technika fejlődésének egyik fontos irányzata. A tematikai feladatok területén jó eredményeket értek el. Az 1984—1970-es időszakban kihirdetett ÍR 282 tematikai feladat közül 8229 et megoldottak és 5092-t be is vezettek. ló eredményeket értek el tavaly is. A csehszlovák néphadseregben az újító- és a feltalálómozgalom tovább erősödön és fokozódott. Ezt döntő mértékben befolyásolták az év jelentős eseményei, mint például a CSKP megalapítása 50. évfordulójának és XIV. kongres* szusának tiszteletére indított kő telezettségvállalási mozgalom. Az elmúlt évben összesen 4787 újítási javaslatot és 10 találmányt nyújtottak be. 3587 újítási javaslatot és .10 találmányt elfogadtak és be is vezettek. Az elfogadóit és bevezetett újítási javaslatuk és találmányok segítségével több mint 70 millió korona megtakarítást terveznek. A nyugati katonai körzetben tavaly összesen 1375 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből 1077-et bevezettek. A megtakarítás több mint 9 millió koronát tesz ki. Az 1971-ben elért megtakarítás a keleti katonai körzetben is több mint 3 millió koronát tesz ki. A hadseregen belül a legnagyobb megtakarításokat a tankés a gépkocsiegységek érték el. A kihirdetett 243 tematikai feladatból 184-et megoldottak és 140 újítási javaslatot bevezettek. Ezenkívül polgári és más alakulatok 40 tematikai feladatot oldottak meg. Az igényesebb feladatokat az újítókollektívák oldották meg. Az eiért eredményeket a lehetőségek, de mindenekelőtt Hlaváč elvtárs szervező és irányító munkája befolyásolta. (í végzi a szakoktatást, az újítókkal tanácskozik, és ő maga is újító és feltaláló. Kiváló eredményeket érnek el a katonai üzemek is. Például a katonai javítóüzemek az újítómozgalom segítségével tavaly csaknem 17 millió koronát takarítottak meg. A Nový jičín-i üzem ebből 11 millió koronával vette ki részét. Amint látni, a hadsereg nagy figyelmet szentel az újítóknak és feltalálóknak. A szervezett újító- és feltaláló- mozgalom 20. évfordulójának évében ősszel megszervezik a feltalálók és az újítók hadseregen belüli konferenciáját. Célja, hogy meghatározzák a csehszlovák néphadsereg feltaláló- és újítómozgalma további fejlődésének alapvető irányát a CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP Központi Bizottsága februári ülésének a gazdasági kérdésekkel foglalkozó határozataival összhangban. Iné) .A.
