Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 86. szám, szerda

néhány sorban BREZSNYEV ÉS HONEOKER MEGBESZÉLÉSEI Moszkva — Erich Honecker, a Német Szocialista Egysögpárt Központi Bizottságának első titkára április 4-től 10-ig az SZKP Központi Bizottságának meghívására nem hivatalos, ba­ráti látogatást tett a Szovjet­unióban. A látogatás idején szí­vélyes, elvtársi megbeszélésekre került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Erich Honecker között. Brezsnyev és Honecker, meg­vitatva az időszerű nemzetközi problémákat, foglalkozott az európai helyzet kérdéseivel. Rámutattak, hogy a reakciós imperialista körök ellenakciói ellenére is tovább fejlődnek az enyhülés irányába ható tenden­ciák. Azok a lépések, amelye­ket a Szovjetunió, az NDK és más szocialista országok tesz­nek a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testü­lete prágai ülésszakán megje­lölt irányvonalnak megfelelően, jelentős mértékben hozzájárul­nak az európai biztonság és együttműködés konstruktív meg­vitatását elősegítő légkör kia­lakításához. A szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugatné­met szerződés küszöbönálló ratifikálásának és a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény ezt követő érvény- belépésének, az NDK és az NSZK tranzitegyezményének, valamint az NDK kormánya és >a nyugat-berlini szenátus kö­zött a megkötött egyezménynek elő kell segítenie a sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttmű­ködést s a kapcsolatok normali­zálását a szocialista országok és az NSZK között, újabb ösz­tönzést kell adnia az európai béke megszilárdításának. Az SZKP Politikai Bizottsága hétfőn ebédet adott Erich Ho­necker tiszteletére. Az ebéden Brezsnyev és Honecker mondott pohárköszöntőt. Ugyancsak hétfőn Erich Ho­necker hazautazott a Szov­jetunióból. A vendéget Leonyid Brezsnyev, Konsztantyin Katu- sev, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára búcsúztatta a re­pülőtéren. Heath miniszterelnök és Waldheim ENSZ főtitkár (Telefoto — CSTK) Waldheim A BRIT MINISZTERELNÖKKEL TÁRGYALT A párizsi kormány megkezdte a népszavazási kampányt Párizs — Az április 23-án tartandó népszavazás kampá­nya keretében Pompidou köz- társasági elnök e hét második felében Lotarlngiába látogat. Franciaországnak ez az egykor virágzó nehézipari körzete a legutóbbi években súlyos vál­ságba került. Egymás után zár­ták be a vasérctelepeket és a szénbányákat, a bányászok lét­száma a legutóbbi tíz év alatt felére csökkent. Újabban a vi­déki szénipari és kohóüzemek­ben folyik nagyarányú elbocsá­tás. Mindez erősen hat a köny- nyűiparra és a kereskedelemre is. A helyi hatóságok azzal vá­dolják a kormányt, hogy több­szöri drámai felhívás ellenére semmilyen intézkedést nem tesz Lotaringia iparának meg­mentésére, és beváltatlanok maradtak a munkanélkülivé lett bányászok és kohászok elhelye­zésére tett ígéretek is. Ez az elégedetlenség az oka, hogy a kormánypárt több szilárdnak vélt pozíciója rovására a polgá­ri ellenzék is megerősödött. Nancy városában például Ser­van—Schreiber, a radikális párt vezetője tavaly egy képviselő- pótválasztáson meglepetésre nagy fölénnyel kibuklatta a gaulle-ista jelöltet. 1972. IV. 12. Kommentárunk R ejtélyes körülmények kö­zött történt Zanzibárban a forradalmi tanács elnöke. Karúmé sejk ellen elkövetett pénteki merénylet. Előbb kijá­rási tilalomról, bizonyos biz­tonsági rendszabályokról ér­keztek hírek, majd Julius Nye- rere, az Egyesült Tanzániai Köztársaság elnöke a rádióban bejelentette, hogy első elnök helyettese, a Zanzibári Forra­dalmi Tanács elnöke merény­let áldozata lett. Azóta már azt is tudjuk, hogy a merénylők négyen voltak — három né­ger és egy arab — s mind a négyükkel végeztek, illetve az utolsó öngyilkosságot követett el. A merénylet megítélését il­letően azonban megoszlanak a hivatalos vélemények: míg Zan­zibárban Karúmé kormányának és politikájának megdöntésére irányuló szervezkedésről be­szélnek, Tanganyikában a leg­felső hivatalos szervek vélemé­nye az, hogy Karúmé egyéni terrornak esett áldozatul. Mi a tényállás, képtelenek vagyunk eldönteni, s nem is minket illet meg. A szövetségi állam viszonyainak megvilágí­tásával kapcsolatban azonban arra a következtetésre jutha­tunk, hogy a merénylők nyil­ván rokonszenveztek az impe­rialista nagyhatalmakkal, talán London beleegyezésével csele­kedtek, noha közelebbi céljaik ismeretlenek. A 360 ezer lakosú, 2643 négy­zetkilométer területű Zanzibár, 1963-ban nyerte el államiogi függetlenségét. Ezt megelőzően különféle hódítók, arab rabszol­gakereskedők, portugálok, majd a brit gyarmattartók földje Bár a radikális párt úgy dön­tött, hogy a küszöbönálló nép­szavazáson támogatja a kor­mányt, Pompidou mégis szeret­né felhasználni a szavazási kampányt, hogy visszaszerezze pártja befolyását. A szakszerve­zetek azonban úgy döntöttek, hogy együttes akcióikkal tilta­koznak a kormány politikája ellen. Kedden és szerdán a vas- és fémgyárakban, valamint az építőiparban, pénteken a tex- tilgyárakbau 24 órás sztrájkot tartottak, illetve tartanak. Egy­idejűleg Lotaringia összes váro­saiban tüntető felvonulásokat és tiltakozó gyűléseket rendez­nek. London — Dr. Kurt Wald­heim tJNSZ-főtitkár Heath brit miniszterelnökkel főleg a rho- desiai helyzetről és inás afrikai problémákról tárgyalt. Wald­heim ezt hétfőn este egy lon­doni sajtókonferencián jelen­tette I«;. Elutasította azonban a közelebbi részleteket. Az ENSZ-főtitkár kétnapos hivatalos látogatása során ta­lálkozott még Douglas Home külügyminiszterrel is. A főtitkár az újságíróikkal folytatott beszélgetésén kifejez­te meggyőződését, hogy rövid időn belül ellátogathat a Szov­jetunióba és a Kínai Népköztár­saságba. Ami a közel keleti helyzetet illeti, dr. Waldheim annak a reményének adott ki­fejezést, hogy Gumiár Jarring felújít ha t ja misszi ója t. Jenkins lemondott Újabb bombái obbanás Észak-lrországban London — Roy Jenkins, a Munkáspárt helyettes vezetőjé­nek hétfői lemondása és az „ár­nyékkabinet“ két tagjának re- zignációja valószínűleg erősíti a balszárnyat, és a Közös Piac­ba való belépést elutasító mun­káspárti politikusok csoportját. Erre a következtetésre jutott tegnap a brit kommentátorok többsége. A munkáspárti körökből szár­mazó legutóbbi jelentések sze­ENSZ-megfigyeíok Guineában New York — New Yorkban hétfőn nyilvánosságra hozták, hogy egy háromtagú ENSZ meg­figyelőcsoport titokban egyhe­tes látogatást tett portugál Gui­nea felszabadított területein és szombaton érkezett vissza a Guineái Köztársaságba. Az ecuadori, svéd és tuniszi diplomata hétfőn közzétett nyi­latkozatában elmondotta, hogy útjuk nagy részét éjszaka és gyalog tették meg katonai egyenruhában. A csoport útja során megis­merkedett a felszabadító moz­galom által irányított újjáépítés eredményeivel, s mint a doku­mentum hangsúlyozza, a meg­figyelőkre nagy hatást gyako­rolt a gyarmati sorban élő gui- neai nép erőfeszítése országa teljes felszabadítására. rint azonban nem kizárt, hogy a következő 24 órában még to­vábbi politikusok is benyújtják lemondásukat, akik szolidaritást vállalnak Roy Jenkinsszel. Londonderry — A keddre vir­radó éjjel bomba robbant Lon­donderry katolikus negyedében egy tekecsarnokban. A robbanás megölte a helyszínen tartózko­dó brit katonai járőrt. volt. A függetlenné válás egy­ben lehetőséget adott az afri­kai többségnek, hogy lerázza az arab kisebbség uralmát. Ez az 1964 januári forradalommal meg is történt; az arab nacio­nalista pártokat betiltották, a hatalom birtokosa a néger la­kosság érdekeit képviselő Afro­Á zanzibári merénylet Sirazi Párt lett Abeid Amani Karúmé sejk vezetésével. Meg kell jegyeznünk, hogy a sziget lakosságának 76 száza­léka a bantu törzsekhez tarto­zó néger, 17 százaléka arab, hat százaléka indiai származá­sú, stb. Az Atro Sirazi Párt lé­nyegében a négerek és a per- zsiai származású, időközben bi­zonyára beolvadt népek pártja (származásukra utal a sirazi elnevezés). Zanzibár és Pemba, a „szeg­fűszeg-ország“ életében a kö­vetkező határkő mindjárt 1964 áprilisa volt, amikor kimond­ták Tanganyika és Zanzibár egyesülését az Egyesült Tanzá­niai Köztársaságban. Ez azért fontos körülmény, mert Tanzánia Nyerere elnök vezetésével nagyon pozitív, ha ladó, antikolonialista politikát folytat, amelyet a néhány év­vel ezelőtt elfogadott „arushai nyilatkozat“ is lefektetett. Álta­lában Nkrumah ghanai elnök után Nyererét tartják a pozitív értelmezésű pánafrikai gondo­lat képviselőjének, az afrikai egység fő szorgalmazójának. A két országrész a haladás útjára lépett, de a helyzet más­ként fejlődött Tanganyikában és másként Zanzibárban. Tan­zánia szárazföldi részét a meg­fontolt, bár lassú reformok, a gyarmaturalom következmé­nyeinek fokozatos kiküszöbölé­se jellemzi, bár bizonyos kínai befolyás is tapasztalható, ezzel szemben Zanzibár elszigetelő­dött a külvilágtól. A szegfűszeg szigete nem tudott oly hirtelen szakítani a hagyományokkal. Karúmé sejk kormányzási mód­szerét kissé katonásnak jelle­mezték — a szigeten választá­sokat sem tartottak, a sejk rendeletekkel kormányzott, az igazságszolgáltatást pedig szinte törzsi hagyományok sze­rint kvalifikálatlan bírák gya­korolták. Zanzibárban a forradalom után kisajátították az ültetvé­nyeket (a sziget a világ szeg­fűszegtermelésének 80 százalé­kát adja), és földreformot haj­tottak végre. Az utóbbi időben Karúmé kormánya a magánké reskedelem jelszámolására tö­rekedett. Ez azonban nagy ne­hézségekkel járt, mert be kel­lett vezetni az élelmiszer iegy- rendszert, ami nyilván nem volt népszerű intézkedés Zanzibár elszigeteltségével kapcsolatban még megiegyzen- dő, hogy Karúmé szigorúan büntette a szegfűszeg kicsem­pészését és egyéb gazdasági ki­hágásokat. A külföldi segítség­től is elzárkózott — néhány kínai tanácsadó és NDK beli szakemberek tartózkodtak a szigeten. Katonás keménysége ellené­re elég népszerű volt a sejk, mert az őslakosság érdekeit képviselte. Éppen ezért halálával kap­csolatban több feltevés vár bi­zonyításra. Dar es Salaam sze­rint egyéni bosszúról van szó, amit talán az is alátámaszthat, hogy a négy merénylő közül hárman négerek voltak. Nyil­ván a drákói intézkedések ál­tal érintett kisburzsoázia sorai­ból kerültek ki. (Karúmé ellen már 1968-ban is volt mozgoló­dás, de utólag „taktikai gya­korlatként“ magyarázták a ka­tonai rendszabályokat.) Ugyan­akkor nagyon valószínűnek lát­szik az a feltevés, hogy a Zan­zibári Szövetség nevű külföldi emigráns szervezet emberei tet­ték a! láb alól a sejket, s messzebbmenő céljaik voltak, mert a szervezet bizonyos lon­doni körök áldásával az egész tanzániai rendszer felszámolá sára törekszik. Dar es Salaam és Zanzibar eltérő megítélése viszont más feltevésekre is tá­pot adhat, ám hangsúlyoznunk kell, hogy csakis merő felte­vésről van szó. A folyamatban levő rendőr- ségi vizsgálat nyilván tisztázni fogja a tények isme­retlen részleteit. Azt azonban már most joggal feltételezhet­jük, hogy Tanzánia az impe­rialista Nvugat érdeklődésének előterébe került, s a neokolo- nialisták nyilván Kelet-Afriká- ban keresnek most rést, hogv ezen keresztül aláássák az af­rikai felszabadító mozgalmakat. L. L. BERLINBEN tegnap megkez­dődött az európai szocialista országok művelődésügyi minisz­tereinek értekezlete. Az érte­kezlet napirendjén az érintett országok közötti kulturális együttműködés kérdése szere­pel. Hazánkat dr. Miloslav Brft- žek és Miroslav Válek minisz­terek képviselik. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára tegnap fo­gadta a Moszkvában tartózkodó Heinz Khün észak-rajna-veszt- fái iái miniszterelnököt, a Szö­vetségi Tanács elnökét. A bará­ti légkörű beszélgetésen a két ország közötti időszerű kérdé­seket tárgyalták meg. FÖLDKÖRÜLI PÁLYÁRA bo­csátották tegnap a Szovjetunió­ban a Kozmosz—485 számú mű­holdat, a kozmikus térség ku­tatása céljából. A műszerek normálisan működnek. A SZOVJET KÜLÜGYMINISZ­TÉRIUM tiltakozott Nagy-Bri­tannia moszkvai nagyköveténél a brit hatóságok provokációs akciói miatt, melyeket külföl­dön dolgozó szovjet állampol­gárok ellen követnek el. HELSINKIBEN folytatódnak a SALT-tárgyalások. A szovjet és az amerikai küldöttség a teg napi nap folyamán tartotta meg 118. munkaülését. SZOVJET—MAROKKÓI megál­lapodás értelmében április má­sodik felében szovjet hajóegy­ség érkezik hivatalos baráti lá­togatásra Casablanca kikötőjé­be. GÜNTER MITTAG, az NSZEP Központi Bizottsága politikai bizottságának tagja fogadta a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének küldöttségét, amely Jo- szip Dezelinnek, a JKSZ Elnök­sége tagjának vezetésével egy­hetes tanulmányi úton járt az NDK-ban. FUKUDA japán külügyminisz­ter közölte a sajtó képviselői­vel: Henry Kissingernek, Nixon elnök külpolitikai tanácsadójá­nak látogatását valószínűleg el­halasztják. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG­BAN tett látogatását követően Hongkongba érkezett az ame­rikai Fekete Párducok csoport­ja. AZ AMERIKAI szenátus jóvá­hagyta Vernon A. Walters tá­bornok kinevezését a CIA al­igazgatói posztjára. Walters lesz Helms igazgató elsőszámú segítőtársa, akinek feladata a hírszerzés és a kémelhárítás napi gyakorlatának irányítása. OLOF PALME svéd miniszter- elnök Bonnba érkezett, hogy részt vegyen az IG Metall, a legnagyobb nyugatnémet szak- szervezet által szervezett nem­zetközi konferencián. A látoga­tás magánjellegű, a svéd kor­mányfő azonban találkozik Brandt kancellárral is. BHUTTO pakisztáni köztársa­sági elnök válaszolt arra a le­vélre, amelyet néhány nappal ezelőtt kapott Indira Gandhi, indiai miniszterelnök-asszony­tól — közölte a pakisztáni kül­ügyminisztérium szóvivője. BELGRÁDBAN megkezdődött a csehszlovák—jugoszláv keres­kedelmi vegyes bizottság ülés­szaka. NAGY-BRITANNIA állítólag Poseidon-típusú rakétákat szán­dékozik vásárolni az Egyesült Államoktól. MINTOFF, Málta miniszterel­nöke Pekingből La Valettába ve­zető útját megszakítva villám­látogatásra az iráni fővárosba érkezett. AZ UGANDAI kormány közöl­te, hogy az országból kiutasí­tott 700 izraeli diplomata, szak­értő, tanácsadó a kenyai fővá­rosban, Nairobiban gyülekezik és onnan készül „újabb össze­esküvésekre“ Idi Amin rendsze­re ellen. / Szerződéstervezet a Holdról Genf — A Szovjetunió az ENSZ-nek a világűr békés fel- használásával foglalkozó jogi albizottságban nemzetközi szer­ződéstervezetet terjesztett elő a Hold békés felhasználásáról. A tervezet tiltja atomfegyver és más tömegpusztító fegyver elhelyezését a Holdon és egy­úttal betilt minden olyan tevé­kenységet, amely a Holdnak háborús célokra való felhasz­nálására irányul.

Next

/
Thumbnails
Contents