Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 85. szám, kedd
HOGYAN TELJESÜLNEK AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAI Ml VAN A TARSOLYBAN? <■> A közelmúltban hagyták jóvá a muszálipar és a műszálalapanyag-termelés fejlesztésének ötéves programját. Eszerint az elűző tervidőszakhoz képest négyszeresére emelkedik a termelés. A nagyarányú fejlesztési programok eredményeként korszerű, ízléses áruval látják el a kereskedelmet. (APN felv.) KÖZGAZDASÁGILAG bizoriyá- ra indokolatlan, de lélektanilag annál könnyebben indokolható szokás, hogy egy ország gazdasági helyzetéről az ember a közellátási és üzlethálózat állapota szerint ítél. Az eddigiekben megpróbáltuk bizonyítani, hogy a kirakati tények és árnyak méricskélése nélkül Is kimutatható a szovjet gaz daság állandó közeledése a bőség bizonyos szocialista ideáljai felé, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó stabilizálódása és fokozatos emelkedése. De ez nem jelenti azt, hogy az utazó, aki Kijevbe, Moszkvába, Leningrádba, vagy Novoszibirszkbe érkezik, kicsit alaposabb szemlélődéssel ne fedezhetne fel lényeges váltó zásokat a fogyasztó ellátását közvetlenül szolgáló szférákban. Köztudott dolog, hogy a ki lencedik szovjet ötéves terv egyik legnagyobbralátóbb előirányzata éppen a lakosság számára nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozik. Országos átlagban a szolgáltatások volu ménét megkétszerezik, ezen belül vidéken a növekedés 280 százalékos lesz. A gombamód ra szaporodó rendszerint kétemeletes szolgáltató házak megjelenése a szovjet városokban és falvakban nem igényel kommentárt. Az egy hónappal ezelőtt felavatott Leningrádi Szvetlana szolgáltatási kombinát nem kevesebb mint ötven különböző megbízást teljesít a korcsolyaélesítéstől a mosásig, a cipő- javítástól a pótmama-küldésig. A kormány maximális rugalmasságot tanúsít a szolgáltatási szférára és a kereskedelemre különösen jellemző munkaerőhiány eltüntetése érdekében. A végleges megoldást a folytatódó gépesítés és automatizálás által felszabadítandó munkáskezek, a kereskedelem gépesítése, illetve a bolti önkiszolgálási rendszer továbbfejlesztése és terjesztése hozza magával. Egy 1971 nyarán született javaslatnak, s az azt követő gyors törvényhozási eljárásnak köszönhető, hogy ősz óta a boltok kirakataiban sok helyen kifüggesztették a „nyugdíjasokat felveszünk“ táblákat. így keletkeztek a nyugdíjas órás- műhelyek, töltötolljavítók, borbélyüzletek. Talán mondani sem kell, nemcsak az állam járt ezzel jól, hanem az Intenzívebb termelőmunkából kiesett idős emberek is szívesen térnek vissza a dolgozó társadalomba — ki-ki erejétől függően napi négy, vagy nyolc órára —, méghozzá úgy, hogy a nyugdíj mellé teljes fizetésüket is magkapják. A SZOVJET KERESLET — és konjunktúrakutató intézet igazgatója, Borisz Gogol a szakértői adatok birtokában nemrégiben kijelentette, hogy az ipar a legtöbb árucikk tekintetében ma már a belföldi piac minden igényét képes kielégíteni. Mindenekelőtt meglepő gyorsan meghozta gyümölcsét az a tavaly országosan beindult mozgalom, hogy tekintettel az iparcikkeket gyártó specializált üzemek viszonylag csekély számára, addig is a meglevő ipari üzemekben kell mellék üzemágként fogyasztási cikke két előállítani a lakosság számára. Két évvel ezelőtt még hiánycikk volt a kilincs, a ruhaakasztó, a golyóstoll, a frottír-törülköző, az Itteni használatban rendkívül elterjedt falvédő tapéta, a mosópor. Ma viszont a szovjet üzletekben gyakorlatilag mindent lehet kapni, amit bármely más fejlett ipari ország kiskereskedelmében. Megszűnt tehát az abszolút áruhiány, ha nem is szűnt meg minden területen a választék- hiány. Az igények ugyanis nem fékeződtek le, s a szabad forgalomban kapható hűtőszekrények, vagy televíziók, rádiókészülékek vagy porszívógépek helyett a kedves vásárló sokszor éppen a nem kaphatót, a kedveltebbet, a márkásabbat keresi. Ebben az értelemben tehát még maradtak hiánycikkek, de könnyen belátható, hogy ez már nem az igazi. ÉS EGYÁLTALÁBAN, szabad-e csodálkozni azon, hogy a világ legnagyobb kiterjedésű, etno- gráfiailag, földrajzilag, nyelvileg legbonyolultabb fogyasztási piaca itt-ott még alaposan megtréfálja a keresletkutató- kat? Észtországban például öt évvel ezelőtt nem lehetett tojást kapni. 1967-ben felépítettek két baromfigyárat, s az egy főre jutó tojástermelés egyszerre 174-ről 211-re ugrott. És akkor teljesen váratlanul kiderült, hogy ennyi tojást ebben a köztársaságban egyszerűen képtelenség értékesíteni, annak ellenére, hogy a központi élelmezéstudományi kutató- intézet szerint a szovjet ember egészséges táplálkozásához évi 280 tojás szükséges, vagyis nem lehetett szó meggondolatlan „túltervezésről". Node azt sem lehet és nem is akarja megszabni az észteknek senki, hogy minden nap, vagy csak másnaponként reggelizzenek lágytojást. „OKA" hűtőszekrény Moszkvában ma is csak előjegyzéssel kapható, s a főváros a maga hétmillió lakosával és napi négymillió átutazójával egyébként is a keresletkutatók rémévé vált. Hiszen Kijevben szabadon árulják ugyanazt a hűtőgépet, Kisinyovban a fővárosban gyakran hiánycikk-listára kerülő SPIDOLA rádiót, úgyhogy Igazat kell adnunk Borisz Gogolnak: a háztartási és tartós fogyasztási cikkek szférájában az áruhiány megszűnt, s az elosztási nehézségek ritkábbak. Idén február elsején a Szovjetunióban 8—24 százalékkal leszállították a televíziós készülékek árát. Az intézkedés hátterében egy a szovjet gazdaságban merőben új jelenség, a kiskereskedelmi választékrobbanás áll. Arról van szó, hogy az utóbbi két évben szinte hetente jelennek meg újtipu- sú táska- és asztali rádiók, tekercses és kazettás magnetofonok, lemezjátszók, sztereokészülékek, fekete-fehér, színes-, mini-, maxi-, hordozható- autóba építhető stb. televíziós készülékek. Természetesen nem véletlen, hogy az első választókrobbanás (a második a háztartási vegyipari cikkek területén kezdődött meg) éppen az amúgyis magasan fejlett elektronikai ipar alapján következett be. A VÁLASZTÉKOS, ízléses öltözködés azonban a szovjet emberek szemében is közvetlenül a jó táplálkozást követi az igények hallgatólagos ranglistáján. Már volt róla szó, hogy milyen fergetes ütemű ipari építkezés folyik. A párt- és a kormány azonban e fejlesztés eredményeinek jelentkezéséig Is a legkülönbözőbb intézkedé sekkel igyekszik áthidalni az átmeneti időszakot. A legfontosabb közülük a ruházati és cipőipari termékek nagymeny- nyiségű behozatala külföldről, aminek következtében a szovjet ruházati boltokban ma gyakorlatilag ugyanazokat a töb- bé-kevésbé divatos holmikat lehet megvásárolni, mint egy átlagos prágai, vagy budapesti konfekcióiizletben. A SÜDDEUTSCHE ZEITUNG című nyugatnémet lap pedig a minap arról panaszkodott, hogy a Szovjetunió nem exportál többé bizonyos szörmefelesle- geket: pézsmát, hermelint, vidrát. Ez igaz, s éppen a nyugatnémet burzsoázia e szócsövének a panasza igazolja a moszkvai Nyegyeljá-t, amely valósággal társadalmi kérdésként kezeli a szörmekivitel csökkenését: „a dolgozók élet színvonalának jelentős emelkedése folytán tetemesen megnövekedett a kereslet — írja a Nyegyelja. — Ami eddig csak az uralkodó osztályok kiváltsága volt, ma már a társadalom minden rétege számára elérhető“. E sorok irója csupán néhány tollvonással kívánt hozzájárulni az 1972. esztendő szovjetországára jellemző kép megrajzolásához, bizonyítandó, hogy az SZKP következetes és nagylendületű életszínvonal politikája a ma emberének szól, hogy a szovjet állam és az ember „társolyában" ma több van, mint tegnap, mint egy év vei ezelőtt. A MÉLYSÉGES SZIMPÁTIA, ha úgy tetszik „drukk“, amely- lyel a szomszédos szocializmust építő országok dolgozói figyelik a Szovjetunió erkölcsi emelkedését és anyagi gyarapodását, a világ első szocialista államának, az újtípusú embernek szól, amely és aki jószerivel egyetlen emberöltő alatt hajtotta végre a maga „gazdasági csodáját", vitte végre a történelem legnagyobb katonai hőstettét minden id<jk leghaladóbb társadalmi eszményének védelmében, s amely biztos léptekkel, jó úton halad előre a maga magasabb- rendű, minden eddiginél teljesebb, gazdagabb és szabadabb életformájának megteremtése felé. BOKOR PÁL Belpolitikai kommentár Szlovákia népesedése Hazánk népsűrűsége jelentősen meghaladja Európa átlagát. Ennek ellenére, főleg az utóbbi esztendőkben számos olyan szociális intézkedést foganatosítottunk, amelynek nyilvánvaló célja a népesség szaporodásának előmozdítása. Nem valamilyen polgári értelmezésű nemzetféltés diktálja ezeket a lépéseket, bár a szocializmusban is — egészen természetesen — minden nép gondol a jüvűjére és azt jó előre tervezi és szabályozza. Nyilvánvaló, hogy az egészséges fejlődés egyik alapvető követelménye az, hogy a természetes szaporodás vagyis a születések és a halálozások száma közti különbség ne csökkenjen, hanem emelkedjék. Ez főleg a mi rendünkre vonatkozik, amely tagadja a maitlitisianizmus elméletét, mivel tudományos érvekkel és a gyakorlattal is bizonyítani tudja, hogy a termelőerők fellendítésével a nagyobb népsűrűséggel járó gondok megoldhatók, a fokozódó igények kielégíthetők. Kormányzatunk intézkedései annál is inkább érthetőek, mivel nálunk több oknál fogva nein fenyeget valamilyen demográfiai robbanás, amely különösen a fejlődő országokban komoly probléma, hanem éppen ellenkezőleg, már hosszabb ideje csökkenő tendenciájú a természetes szaporodás. Ma ez már Szlovákiára is vonatkozik, amelyben még nem is olyan régen ez a mutató elfogadhatóan alakult a cseh országrészekhez mérten. Az 1965—1970-es években például szüntelenül csökkent a különbség a születések és a halálozások között. Ennek következtében változott a lakosság összetétele is. Eléggé óva intő körülmény többek között az, hogy míg 1961-ben Szlovákiában a tizenöt éven aluli gyerekek tették ki a lakosság 33 százalékát, addig 1970-ben már csak 28,9 százalékát. Ezzel szemben a hatvan éven felüliek arányszáma — az említett években — 11,3 százalékról 14,1 százalékra növekedett. A számokból és a mögöttük megbújó tendenciákból nyilvánvaló, hogy ilyen fejlődési irányzat mellett a jövőben megcsappan a munkaképes lakosság hányada. Az életkor szerinti összetétel járásonként változik és eléggé nagy eltérések vannak. így például a Dolný Ku- bin-i járásban a tizenöt éven aluliak teszik ki a lakosság teljes 35,4 százalékát, míg a levicei (Léva) járásban él a legtöbb (18,7 százalék) 59 éven felüli ember. Tavaly — minden bizonnyal a szociális intézkedéseknek köszönhetően is — kissé ja vult a helyzet. Elég megemlítenünk, hogy 84 ezer gyerek született, ami az utóbbi öt év csúcseredménye és abszolút számmal kifejezve 3,5 ezerrel több, mint 1970-ben. Kétségtelenül pozitív tény ez, amelyet meghatványoz az a körülmény, hogy a népesség alakulásában Szlovákia továbbra is tartja előnyét a cseh országrészekkel szemben. Csakhogy ezt a tendenciát meg is kell tartani. S ezzel kapcsolatban nem éppen a legkedvezőbben alakul két rendkívül fontos tényező. Az egyik az, hogy az említett öt- esztendős időszakban növekedett a válások száma, mégpedig teljes 33,3 százalékkal. Ez a negatív jelenség továbbra is inkább a fővárost jellemzi, mint a vidéket. Hiszen Bratislavában három , sőt négyszerte többen válnak, mint Szlovákia más területein. A másik kedvezőtlen jelen ség az, hogy a terhesség művi megszakításának arányszáma is szinte állandóan (eltekintve az 1970-es évtől) nö vekedett. 1965-höz mérten 1970-ben 17,9 százalékkal több volt a vesztés. Itt is Bratislava „vezet“, ahol például 1967-ben a vesztések száma meghaladta a születések számát. Elsősorban tehát ebben a két mulatóban kell minél előbb javulást elérnünk megfelelő szabályozó intézkedésekkel. Az elmúlt egykét esztendő gyakorlata arra mutat, hogy kormányzatunk főleg a pozitív lépésekben látja a megoldás célravezető útját. A pozitív lépések pedig nem jelentenek mást, mint a családi élet anyagi és egyéb feltételeinek szüntelen tökéletesítését, ami a népesség egészséges alakulásának alfája és ómegája. GÄLY IVÁN JÓL GAZDÁMNAK A BARÁTSÁG EFSZ-BEN A presovi járás egyik legjobban gazdálkodó közöse a Šarišské Mi chalany-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz e, amely négy ki sebb szövetkezetből alakult. Az idén 18 milliú korona értékű bruttó termelést akarnak elérni ebben a közös gazdaságban. Az efsz ek VIII. országos kongresszusának tiszteletére több mint egymillió korona értékű felajánlást tettek. Vállalták, hogy terven fel ill 40 ezer liter tejet, 100 mázsa sertést, összesen 400 ezer korona értékű állattenyésztési terméket adnak piacra. A növénytermesztés területén több mint félmillió korona értékű terményt terveznek terven felül. A munka- és életkörülmények megjavítására 190 ezer koronát fordítanak. —k 1972. IV. 11. 4 (Huszár Tibor felvétele)
