Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

iS' "’i'!1 i£sí J88^ >íí i8& 1 JSt^v Vt&

p §p ff#? ffr®F 5 1' ew°e,‘^^®^. *

WíaŕW^^ŕW\ T^ŕV^fifW'lwifWlflň^ijifi^^JÄÍto^^tf^^ňZMK^OrÄjOCKľvôäLSOÍÄioijíWÄi^v^tOtj JÖCsQÖs&a£ joCioť ri«JL 3*300* ^»-fOCiSOOCKj»* rJii A4.W ■£ f Jt]ir' i

AfVVv»nrki Jr rVTonft i ? Tror^iPiOfiir«rt rfH3ÍVTCV> ‘*\ "W jTMctj so í/jpO*^^ X>íf2 ár* OOOtitŠiJÍľŕ-C Ot3Q jCOOÖ . OL»«. 4 *LK. 0 £TOCä^OOOOC^J^sQi j m eä a* iiľj*. >02 JL jrt „-_ ■ J. *CilL

S^SsSxä ö&HäSfijö'SS? í K pqSm 1 öSBö^S» 1 fvl x£\ ^ööoöö^ ^ r?w5?K2; fÄ^oÖCv^‘»

A szocializmust és a kommunizmust építő

** emberek egyik legfontosabb és legnemesebb erkölcsi érzelme a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség. A szocialista hazafiság meghatározott társadalmi és erkölcsi alapelv, amely a szocialista hazával kapcsolatos legáltalánosabb követelményeket foglalja magában. A szocialista hazafiság, mint erkölcsi alapelv, tehát meghatározza az embereknek a szocialista haza építésére és a szocialista hazában élő népek közötti baráti, elvtársi kapcsolatokra vonatkozó tevékenységének általános irányvonalát. Ennek az erkölcsi alapelvnek az alapján jönnek létre azok a konkrét magatartási normák, amelyek szabályozzák az emberek pozitív viszonyát, magatartását a szocialista hazához, az e hazában élő nemzetekhez és nemzetiségekhez, illetve más országok dolgozóihoz.

A szocialista hazafiság erkölcsi alapelvének tudati-pszichikai kifejeződése, megnyilvánulása a szocialista hazaszeretet érzelme. A szocialista hazaszeretet az ember erkölcsi érzelmeinek sajátos formája, és az egyén pszichikus tevékenységének azokat az emocionális összetevőit foglalja magában, amelyek az ember meggyőződésével együtt az ember szubjektív erkölcsi állásfoglalását jellemzik és ösztönző, szabályozó szerepet töltenek be tevékenysége során. A hazaszeretet~ugyanis az ember tudatában a hazával kapcsolatos nézetek, képzetek, eszmék és elméletek formájában, az emberi pszichikumban pedig a hazához fűződő pszichikai érzelmek, hangulatok, élmények, indulatok stb. formájában nyilvánul meg.

Az elmondottakból is következik, hogy a hazafiság, nem pusztán elvont hazafiság, nemcsak érzelmeken nyugszik, hanem mindenkor konkrét eszmei, politikai, társadalmi tartalma van. A hazafiság és a hazaszeretet fogalmát tehát nem lehet társadalmi és osztályszempontokon kívül, elvontan értelmezni, hanem csakis konkréten. Ezért hangsúlyozta mindig V. I. Lenin, hogy a hazafi- ságnak konkrét történelmi tartalma van. A haza- fiságnak ez a konkrét történelmi jellege és osztálytartalma igen élesen megnyilvánul a tőkés társadalomban. A burzsoá ideológusok ugyanis igen gyakran visszaéltek és visszaélnek az emberek hazafias érzelmeivel. Az osztályoktól független, az osztályok és társadalmi rendszerek felett álló hazafiság jelszavának hirdetésével a burzsoázia mindenkori érdekeinek megfelelően kihasználták és kihasználják a népek hazafias érzelmeit. jól emlékezhetünk még arra, hogy az 1968 —69-es válságos években a szocialistaellenes és szovjetellenes erők hazánkban is gálád módon visszaéltek az emberek hazafias érzelmeivel és a becsületes emberek millióit megtévesztve és félrevezetve arról szónokoltak, hogy az augusztusi és az ezt követő napokban és hetekben „a hazaszeretetnek és féltésnek olyan lángoló megnyilvánulása“ jött létre, amelyre csak rendkívüli körülmények között van példa. Ma már hazánk minden becsületes polgára tudja, hogy a jobboldali opportunista és revizionista elemek „hazafias“ jelszavainak konkrét társadalmi és osztálytartalma a szocialistaellenesség és szovjetellenes- ség volt, s ezért az ő „hazafiságuknak“ semmi köze sincs a szocialista hazafisághoz.

A szocialista hazafiság konkrét eszmei, politikai, társadalmi tartalma ugyanis az, hogy olyan hazára vonatkozik, amelyben a szocialista és kommunista társadalmat építjük, amelyben minden hatalom a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, s amely szocialista hazát és dolgozó népét elszakíthatatlan baráti szálak fűzik a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országainak népeihez. Ez viszont azt is jelenti, hogy a szocialista hazafiság nem puszta szólam, hanem mindennapi tett, nem passzív, hanem aktív hazafiság. Szocialista hazaszeretetünk tehát nem üres „hazafias“ szólamok és jelszavak pufogtatása, hanem a szocialista hazához való tudatos alkotó viszonyban, a szocialista haza tudatos felvirágoztatására és az emberi haladás elősegítésére való aktív törekvésben nyilvánul meg. Ezért nagy költőnkkel, Ady Endrével együtt valljuk, hogy nem lehet becsületes és igaz szocialista hazafi az, „aki ellensége a haladásnak, a jobbra törekvésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának ..az ilyen egyén ugyanis nem lehet más, csupán „ ... hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli...“ (Ady: Válogatott

cikkek, 113. old.)

A szocialista hazafiság tehát nem elvont érzelem, nem valamiféle ünnepi hazafiság, hanem a dolgozó nép, a szocialista társadalom érdekében kifejtett mindennapi tettek, aktív cselekedetek ha- zafisága. E hazafiság egyik legfőbb vonása, belső tartalma, a haza érdekeiért való áldozatkészség és az ország, a haza sorsával való törődés. Az áldozatkészség fontos pozitív erkölcsi tulajdonság.

amely magában foglalja az önfeláldozást. A hazáért való önfeláldozókészség viszont olyan cselekedetek végrehajtásában nyilvánul meg, amelyekkel az egyén igen gyakran feláldozza a saját érdekeit, s olykor az életét is a szocialista haza, a közösség érdekeiért. Az önfeláldozásban megnyilvánuló áldozatkészség elsősorban bizonyos rendkívüli körülmények között lép előtérbe, amikor a szocialista haza, a szocialista társadalom és az emberi haladás érdekei megkövetelik az egyéni érdekekről való lemondást. Ilyen körülményeket teremtenek az igazságos honvédő háborúk, a forradalmak, a nemzeti felszabadító mozgalmak, a társadalmi és faji elnyomás elleni harcok stb. A szocialista haza érdekeiért hozott áldozat és önfeláldozás terén nem egyszer példát mutatott a szovjet nép. Lenin például hangsúlyozta, hogy a külföldi katonai intervenció elleni harcban a győzelmet a dolgozók „páratlan hősiessége“ biztosította, akik „hallatlan nélkülözések közepette feláldozták magukat.“ A szovjet nép számára ilyen körülményeket teremtett a második világháború, a fasizmus elleni harc is, amelyben a szocialista hazáért, a népek felszabadításáért való önfeláldozókészség sok-sok példájával találkozhattunk. De ilyen körülményeket teremtett a csehszlovák ellenállási mozgalom és a Szlovák Nemzeti Felkelés is. Ilyen körülmények között születtek a szocializmusért, a népek felszabadításáért folytatott harc hősei, akikre mindenkor tisztelettel gondolunk és emlékezünk.

Természetesen nemcsak az említett időszakban, hanem napjainkban is nem egy alkalommal van szükség a szocialista hazáért, a szocializmus vívmányainak megvédéséért folyatott harcra — önfeláldozókészségre. Különösen az 1968—1969-es években volt szükség hazánkban is arra, hogy sok ezer kommunista és pártonkívüli lemondva az egyéni érdekekről, a népszerűségről és életét is kockáztatva védelmezze a szocializmus vívmányait. Nem kétséges, hogy a szocialista hazaszeretet ragyogó példáit nyújtották azok a párttagok és pár- tonkívüliek, akik ezekben a válságos években elvhű magatartást tanúsítottak, védelmezték a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelveit. Ezzel szemben a haza és a szocializmus ügyének árulói voltak azok, akik kétarcú politikájukkal és magatartásukkal szocialista társadalmunkat a szakadék szélére vitték. Az „emberarcú szocializmusról“, hazáról, hazafiságról és a haza „hűséges“ szolgálatáról szónokoltak, de ugyanakkor a szocializmusellenes ellenforradalmi, szovjetellenes állásfoglalásaikkal és cselekedeteikkel nem a szocialista hazát, hanem imperialista kenyéradóikat szolgálták. Ez is azt igazolja, hogy a hazafiságnak és a hazaszeretetnek mindenkor konkrét társadalmi, politikai és osztálytartalma van. Napjainkban sincs valamiféle általános elvont hazafiság, csakis konkrét hazafiságról lehet szó, s ez nem lehet más csak burzsoá vagy szocialista hazafiság.

A haza érdekeinek szolgálata azonban nemcsak rendkívüli körülmények között nyilvánulhat meg, hanem az egyszerű, dolgos hétköznapokon is. A szocialista társadalom, a szocialista haza általában nem igényel rendkívüli áldozatokat. Ma többnyire nincs szükség szocialista hazafiságunk kifejezéseként az élet feláldozására. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy napjainkban nincs mód a szocialista hazafias érzések kinyilvánítására. Ellenkezőleg, sokkal inkább mint valaha, napjainkban is szükség van a szocialista hazánk felvirágoztatása érdekében kifejtett áldozatkészség és önfeláldozás mindennapi megnyilvánulásaira. E mindennapi „áldozatok“ azonban lényegüket tekintve olyan állampolgári kötelességek és kötelezettségek, amelyek szocialista hazánk minden becsületes polgárára vonatkoznak, és nem állnak ellentétben az egyéni érdekekkel. Napjainkban tehát a hétköznapi, mindennapi tettek hazafiságára van szükség, amelynek tetteinkben és viselkedésünkben, kötelességeink és kötelezettségeink becsületes teljesítésében kell megnyilvánulnia.

Szocialista hazaszeretetünket nem fejezhetjük ki üres frázisokkal és szólamokkal. A szocialista hazafiság egyik legjellemzőbb vonása a forradalmi aktivitás. Napjainkban minden eddiginél nagyobb szükség van e forradalmi aktivitásra, hiszen a XIV. pártkongresszus céltkitűzéseinek valóra vál tása csak úgy lehetséges, ha minden becsületes hazafi a magáénak vallja őket, ha egyetlen dolgozónak sem lesz közömbös, hogyan, milyen mennyiségben, mennyiért és milyen minőségben termelünk. A pártpolitika céltkitűzései ugyanis csak a szocialista emberek aktív és tudatos részvételével valósíthatók meg, s ebben a tudatos aktivitásban fejeződik ki elsősorban hazaszeretetünk. Ezért hangsúlyozta Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresz- szusán elmondott zárszavában: „A kongresszus

emelvényéről és a kongresszus nevében a munkásokhoz, a parasztokhoz, az értelmiségiekhez és a

többi társadalmi réteghez, idősebb és fiatalabb polgárainkhoz, mindazokhoz fordulunk, akik számára nein közömbös hazánk jövője és nemzeteink sorsa, hogy lássanak munkához és támogassák hazánk sokoldalú felvirágoztatására irányuló erőfeszítésünket.“

Napjaink szocialista hazafisága az állampolgári, az állami, a párt és munkafegyelem következetes betartását igényli. A szocialista haza sorsával való törődés, a mindennapos áldozatkészség megnyilvánulása a szocialista tulajdon gyarapításán túl a dolgozó nép tulajdonát képező értékek megbecsülése és védelme is. Mint ismeretes a jobboldali opportunisták és revizionisták hazaárulása többek között abban is megnyilvánult, hogy különböző mesterkedéseikkel végső soron a szocialista tulajdon és a szocialista tervgazdálkodás felszámolására törekedtek. Nyilvánvaló viszont, hogy szocialista tulajdon és szocialista tervgazdálkodás nélkül nics szocializmus, nincsen szocialista haza. Pártunk Központi Bizottsága 1972 februári ülése is a társadalmi élet minden területén a fegyelem és a felelősségérzet megszilárdításában látja egyik legfőbb feltételét annak, hogy sikeresen teljesítsük célkitűzéseinket. A szocialista hazafiság érzelme szorosan összefügg a kötelesség és felelősség érzelmeivel. Jó szocialista hazafi csak az lehet, aki becsületesen és kellő felelősségérzettel teljesíti a társadalom által rábízott kötelezettségeket, feladatokat.

Ilyen mindennapi kötelességei és feladatai pedig minden állampolgárunknak vannak, az általános iskolát látogató fiataloktól az üzemekben, szövetkezetekben, hivatalokban és tudományos intézményekben dolgozó felnőttekig. Különösen fontos feladat az ifjú nemzedék szocialista hazafiság szellemében történő nevelése. Ennek alapvető küldetése, hogy kialakítsuk ifjúságunkban a történelmi és kulturális értékeinkkel, a szocialista társadalom építésében eddig elért eredményekkel és az előttünk álló nagy feladatokkal szembeni aktív és pozitív magatartást. A CSKP XIV. kongresszusának határozata kiemeli, hogy „a párt értékeli az ifjúság természetes lelkesedését minden haladó iránt és ifjúságunkkal kapcsolja össze országunk kommunista jövőjét. Ezért a párt és a társadalom elsődleges érdeke és feladata gondoskodni az ifjúság egészséges fejlődéséről, a tudományos világnézet, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében történő nevelésről.“ Kétségtelen, hogy a szocialista hazaszeretet megnyilvánulása az is, ha a különböző iskolatípusokat látogató fiatalok becsülettel teljesítik tanulmányi kötelezettségeiket és lelkiismeretesen felkészülnek a jövőbeni hivatásuk gyakorlására.“ Tanulóifjúságunknak is teljes mértékben tudatosítania kell, — olvashatjuk a CSKP XIV. kongresszusának határozatában, — hogy felelősséggel tartozik a társadalomnak a szocialista államnak, nemzeteink jövőjének.“

S itt kell megemlíteni azt is, hogy a szocialista ember áldozatkészségének és kötelességtudatának egyik legszebb hazafias megnyilvánulása nemcsak a haza védelme, hanem a szocialista haza védelmére való jó felkészülés. Ez ifjúságunk igen fontos feladata. Mert nem tekinthető hazafias cselekedetnek, — az önfeláldozókészség megnyilvánulásának, — ha egy fiatal szimulálással igyekszik kibújni a tényleges katonai szolgálat alól. Igaz ugyan, hogy pártunk és szocialista államunk — a szocialista tábor többi országaival egyetemben — arra törekszik, hogy hazánk, Európa és a világ népei békében élhessenek és alkothassanak. Az 1968-as év tapasztalatai azonban azt is igazolják, hogy fennáll a kapitalista környezet, nem lehetünk tétlenek, s a lehető legjobb színvonalon kell biztosítanunk a szocialista vívmányok, a szocialista haza védelmét.

A mindennapi tettek hazafisága aktív hazafisá- got jelent azért is, mert szocialista köztársaságunk minden polgárától megkívánja, hogy aktívan részt vegyen az ország ügyei, a gazdasági, politikai és társadalmi élet irányításában. Szocialista demokráciánk nemcsak a párt és tömegszervezeti funkcionáriusok és a népképviseleti szervek képviselői számára teszi lehetővé ezt, hanem hazánk minden polgára számára. Nem nézhetjük közömbösen, hogy mi történik körülöttünk, hiszen a haza sorsa a mi sorsunk is, a haza további felvirágoztatása a mi életünk szebbé, boldogabbá válását jelenti.

S végül, de nem utolsósorban, arra is szükség van, hogy mindennap és minden helyzetben büszkék legyünk hazánk forradalmi múltjára, a szocialista építésben elért eredményeinkre és jövőbeni távlatainkra. Egyszóval, hogy büszkén valljuk: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság polgárai vagyunk.

Dr. ONÚDI JÁNOS