Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám, szombat

ló munkával bizonyítanak A bratislavai Cérnagyár or­szágos jelentőségű exportáló üzem. Az üzemi pártszervezet közelmúltban tartott évzáró gyűlésén az ideológiai és szer­vezeti kérdéseken kívül megvi­tatták a gazdasági, üzemvezeté­si problémákat is. A tavalyi termelési tervet a gyár túlteljesítette. Határidőre teljesítették az exporttervet is mind a kapitalista, mind a szo­cialista országokba. A pártszer­vezet minden igyekezete arra irányul, hogy a gyár az Idén is sikeresen teljesítse feladatait. Ezt csak úgy tudják biztosíta­ni, ha hatékony intézkedéseket hoznak a munkáshiány meg­szüntetésére. Az évzáró gyűlé­sen is sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A helyzet megoldá­sát az üzem korszerűsítése te­szi lehetővé. A korszerűsítést már megkezdték, folyamatosan új gépekkel szerelik fel az üze­met, de ez a feladat hosszabb időt igényel. A felújítás befeje­zése után kevesebb munkaerő­re lesz szükség, de a munká­sokkal szemben fokozott igé­nyeket támasztanak moi>d. Nö­velniük kell szakképzettségü­ket, pontos, fegyelmezett mun­kát kell végezniük. A- beszámo­ló leszögezte, hogy a yövőben csak az üzem szaktanintézeté- ből kerülhetnek dolgozók a gé­pek mellé. A közelmúltban kezdték meg egy nagy iskola építését, itt képezik majd az új szakembereket A korszerű gé­pek korszerű vezetést és az ed­digieknél Jobban félkészeit munkásokat Ig6ny«ihek. Az üzemi pártszervezet 4, tö- megüz*!rv8íi!tekt!»l együtt nagy gondot fordít a fiatalok neve­lésére. Ez ne*« könnyű feladat, mert a munkások túlnyomó többsége fiatal. Nagy súlyt he­lyeznek a pártonkivüliek ideo­lógiai nevelésére is. Többek kö­zött ennek eredménye, hogy a fiatalok nagy számban kapcso­lódnak be a szocialista brigád­mozgalomba. A legjobb ered­ményeket a fonódában dolgozó szocialista munkabrigád éri el. Az egyéni és közös munkavál­lalásokban közel 1500-an vesz­nek részt, többségben fiatalok. Sikeresen folyik a pártokta­tás is. A tanulócsoportok veze­tői jól felkészülnek az előadá­sokra, a viták érdekesek, lekö tik a hallgatókat. Az üzem dolgozói kitüntetés­nek, érdemeik elismerésének tekintik, hogy a Szovjetunit csehszlovákiai nagykövete és a CSKP Központi Bizottságának több tagja is ellátogatott közé­jük. Büszkék arra is, hogy Lúd vík Svoboda köztársasági elnök legutóbbi bratislavai látogatása során szintén megtekintette a gyárukat. A cérnagyárnak gazdag mun­kásmozgalmi múltja van. Dolgo­zói e hagyományokra támasz­kodva jó munkájukkal járulnak hozzá a párt célkitűzéseinek megvalósításához. BAGOTA ISTVÁN A Zerge-hegyen felépült televí­zió-torony, amely a szlovák fő­város legmagasabb építkezése, a Bratislavai Magasépítkezési Vállalat dolgozóinak jóvoltából megnyerő külalakot Hit az alu­mínium falak beépítésével. Felvétel: Š. Petráš — ŰSTK A regisztrált tagok aktivizálása A kommunisták tanácskozá­sain mindig számos oíyan ész­revétellel, tapasztalattal talál­kozunk, amelyek általánosan érvényesek és tanulságosak. Az idei évzáró taggyűléseken Is sok olyan tapasztalatot gyűjthet- tünk, amelyeket felhasználha­tunk. Megtudhattuk, hogyan ér­hetők el kimagasló eredmények a pártoktutás színvonalának minőségi javítása, a taglétszám bővítése és szabályozása, a párt­fegyelem növelése, a párt veze­tő szerepének biztosítása terén s általában a pártmunkában. Mindezzel természetesen nem foglalkozhatunk egyszerrf. Cél­szerűbbnek tartjuk, ha egyetlen kérdésre térünk ki részletesen: a regisztrált tagok aktivizálá­sának kérdésére. E kérdés időszerűsége alig­ha kétséges, amit — azonkívül, hogy az évzárókon sok szó esett róla — az is bizonyít, hogy a KB határozata értelmében min­den kommunistának jelentkez­nie kellett lakhelye alapszerve­zetében regisztrálás végett. Ez­zel a falusi és az utcai párt­szervezetek áttekintést kaptak a kommunisták számáról. Ugyanakkor a párttagok közül a lakóhelyen senki sem hall­gathatja el, hogy kommunista. A múltban ugyanis ilyen esetek is előfordultak, s egyesek más­ként beszéltek a munkahelyü­kön — ahol mint párttagokat ismerték őket — s másképp a lakóhelyükön, ahol senki sem tudta róluk, hogy tagjai a pártnak. Mivel a pártalapszer- vezetek nem tudtak róluk, párt- munkával sem bízták meg őket. Pedig számos helyen — főleg a kislétszámú falusi pártszer­vezetekben — a pártmunka a regisztrált tagok bevonása nél­kül szinte el sem képzelhető. A regisztrált tagok aktivitására persze ott is szükség van, ahol elég tagja van az alapszervezet­nek. Az idei évzár^ taggyűlések beszámolói és vitái rámutat­tak, hogy a regisztrálás hozzá­járult a párt üzemi szerveze­teiben tömörült kommunisták­nak a lakóhelyükön való akti­vizálásához. Ám azt is megálla­pították az évzáró tanácskozá­sok, hogy a regisztrálás egyma­gában nem elegendő, szüksé­ges, hogy a falusi és utcai párt- szervezetek a regisztrált ta­gokat konkrét feladatokkal bíz­zák meg. Ezen a téren nagyon szép eredményeket értek el pl. a galántai, a Dunajské Streda-i (Dunaszerdahely) és a komár­Kenyér helyett dióstorta... Dióstortát Is sülök, csokolá­dékrémmel. Mindent amit sze rét, hiszen 33. születésnapját ünnepeljük. Miközben tiszti tóm a diót, gondolataim, em lékeim időben, térben a távol­ba, a messzeségbe szállnak. Akkor — huszonhét évvel ezelőtt is húsvétra készülőd­tek. Akkor is rügyeztek már a fák, virágba borult a barack­ja, de az nagyon szomorú volt sok embernek, nekem is. Látom magam két kicsi gyermekemmel és sok mene­külő társammal a meredek hegyoldalon, a Kozí Chrbát kopasz gerincén, fáradtan, fá­sultan kapaszkodva. Vánszorogva, egymást támo­gatva lépegettek az öregek Tovább! További Irány a Pra­šivá. Előttünk egy nyolcvan főnyi partizánosztag, mögötte rengeteg menekülő. A partizd nők gyorsabban haladnak. A kapcsolatot egy ideig fenn- túrijuk egymással, de csak karmozdulat okkal. Éhesek, szomjasak voltunk, hiszen már három napja nem ittunk vizet, mert kerülnünk kellett a veszélyes helyeket. lent a völgyben forrásra ta láltunk, és harsány üdvrival gással rohantuk meg. Sajnos, ez lett a vesztünk. A közel ben tartózkodó németek meg­hallották és tüzet nyitottak. A menekülők szétfutottak, a fia­talabbak jelszaladtak az erdő sűrűjébe. A puskalövések egyre erő­sebben csattogtak, a golyók a fejünk fölött süvítettek. Le­roskadtunk a földre, és liheg­ve, félve kúsztunk tovább, az ösvényt keresve, amelyen a partizánok mentek. A fiam ti­zenhárom, kislányom még csak ötéves volt. Csak kúsztunk to­vább, feljebb és feljebb. Ekkor Vera halkan megkérdezte: — Ugye, anyukám, itt kö­zel vagyunk már az éghez? — Igen, kislányom, nagyon, nagyon közel... Amikor már jó messzire vol­tunk a völgytől, u keresett ös­vényt is megtaláltuk, kiegye­nesedtünk. Visszanéztem a for­rás felé. Az úton sebesültek és halottak feküdtek. Egy cso­port menekülő a farakások mellett állt feltartott kezek­kel a német puskák előtt A partizánok már messze voltak tőlünk, az összeköttetés meg­szakadt. Hosszú és szomorú annak a története, mi mindent éltünk át a nehéz téli hónapok alatt. Sokat éheztünk. Habot, később szarvashúst ettünk, néha-néha krumplihoz is jutottunk a né­metek által felégetett Buko- vecről. A kenyérből — ha ke­rült is ritkán — csak egész apró darabka jutott. így érkezett el húsoét, Vera hatodik születésnapja. Megkér­deztem, mit szeretne? — Anyukám ... egy egész karéj kenyeretI Reszketett, vérzett a szivem, de kívánságát akkor nem tud­tam teljesíteni. Most... dióstortát is sütök majd az ebédhez, csokoládé­krémmel. —fr— JÖN AZ ARANYKOR! Ma reggel találkoztam Ille­tékes Adalberttel, aki gúnyo­san kacagott és akkorát csa­pott a váltamra, hogy háprrgni kezdtem a megrázkódtatástól. . — Hahó a puskám — üvöl­tött Illetékes Adalbert és olyan arcot vágott, mint egy idült Lucifer — mától kezdve elteheti a tollát nnflalinba és felcsaphat városi ebkertész­nek, azaz sintérnek, mert má tói kezdve maga nem mace- rálhatfa a közvéleményt, nem piszkálódhal a hibák meg a hiányosságok miatt.. .1 , — Na ne — válaszoltam mű­velten, mert szombaton min dig művelt vagyok. — Dede — felelt Illetékes Adalbert, mert ö is egy művélt ember. —■ Vegye tudomásul, hogy mától kezdve nincsenek hibák, hiányosságok.' Végük van! Befejeződtek, mint egy ultiparti hajnali háromkor! Mától kezdve, ha a vevő be­megy az üzletbe és kér vala­mit, ami nincs, akkor az üzleti dolgozó nem küldi őt sehová, hanem hellyel kínálja és ami­kor a vevő kényelmesen elhe­lyezkedett, lengén öltözött táncos lányok libbennek be a helyiségbe ás izgalmas ko­reográfiái mutatványokkal szórakoztatják a kedves vevőt, aki ezt követően elégedetlen távozik és nem a szentek lábát rángatja, hanem a saját nyak­kendőjét. Vagy ha a kedves ügyfél bemegy a Főközpontba, ahová két évvel ezelőtt adta be a kérvényét, aminek elin tézését azóta hetvenötször sür gette, de hiába sürgette, mert a kérvényéből az előadó kis­fia másfél évvel ezelőtt pa­pírhajót csinált, akkor az elő­adó türelmesen meghallgatja az ügyfél sirámait, megvere geti a pofiját, játékosan ba rackot nyom a buksijára és Htldig csiklandozza, amig az ügyfél édesdeden kacarászni kezd és teljesen megfeledke zik arról, hogy ő valaha, va­lamiért kérvényt nyújtott be. lön az aranykor, apuskám, ne keni elhiheti! Még azt is eláru lom magának, hogy mindazok, akik a mai napig időnként izé ... elcsórtak némi aprósá­got a munkahelyükről, néhány apróságot... mert előfordult ugyebár, kétezer téglát, egy­két lépegető exkavátort, meg más ilyen közszükségleti cik két, azok mától kezdve foguk hoz verik a garast és megta karított pénzükből megvásárol­ják az eddig elszajrézott gyártmányokat és belopják a gyár raktárába! Hát ilyen lesz az aranykor apuskám, ezért mondom, hogy mától kezdve nincs macera és már alig vá­rom, hogy láthassam magát, amint kilógó nyelvvel lohol a kóbor ebek után ...! Illetékes Adalbert dali lép­tekkel távozott, én pedig arra gondoltam, hogy április else­jén minden lehetséges! PÉTERFI GYULA nói (Komárom) járásban, amit a regisztrált tagoknak az év­záró taggyűléseken való nagy­arányú részvétele is bizonyít. A regisztrált tagok meghívása a falusi vagy utcai szervezet taggyűléseire rendkívül fontos Ennek ellenére akadt olyan fa­lusi pártszervezet is — például a koliftany-i (Kolonj — nyit­rai járás —, ahol nem hívták meg a regisztrált tagokat az év­záró tanácskozásra. Az ilyen mu­lasztás annál súlyosabb, mivel a regisztrált tagoknak ismer­niük kell a falusi pártszerve­zet előtt álló feladatokat, hogy kivehessék részüket azok tel­jesítéséből. Ennek érdekében az alapszervezeteknek konkrét feladalokkal kell megbizniok az egyes regisztrált tagokat. Ezen a téren kiváló eredményeket ért el a dulovcel (Újgyalla) fa­lusi pártszervezet, amely főleg a választások előkészítése so­rán bízta meg konkrét felada­tokkal a regisztrált tagokat. A pártfeladatokkal való megbí­zást természetesen a regisztrált tagok esetében is a feladatok teljesítése ellenőrzésének kell követnie. Ahol erről nem feled­keznek meg, ott számolhatnak a regisztrált tagok aktivitásá­val. Nem véletlen, hogy ezt a felismerést megerősítették az idei évzáró taggyűlések is. FÜLÖP IMRE KULTÚRPOLITIKAI TÖREKVÉSEINK Ez alkalommal dr. Miroslav Hrüiek cseh művelődésügyi mi- nisztei! cikkéről számolunk be, amely a Tribúna 12. számában jelent meg. A miniszter az utóbbi évek kulturális fejlődésének felvázo­lása után megállapítja, hogy a kultúr« területét érintette a legmélyebben a társadalmi vál­ság. A kultúra területén a leg­fontosabb feladat a párt veze­tő szerepének felújítása volt. Állandó feladat azonban a párt- irányítás tekintélyének minden­napi megszilárdítása. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy éppen a kul­túrpolitikában hatnak zavaró jelenségek, amelyekre időben kell felfigyelni, hogy rie gátol­hassák a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítését. Nyilvánvaló, hogy a politikai­lag legyőzött, de nézeteit to­vábbra is megtartó jobboldal el­leni harc az ideológia terűidé­re csap át. Ez azt jelenti, hogy e küzdelemnek meg kell talál­ni a legmegfelelőbb formáját. Ügy tűnik, hogyha időben nem reagálunk ezekre a káros jelen­ségekre, akkor azokat nem min­den felelős vezető és tisztségvi­selő tudatosítja kellőképpen. Ezek langyos, elnéző magatartá­sukkal, túladagolt türelmükkel é's az ellenséges nézetek terje­dése iránti liberalizmusukkal veszélyeztetik a párt vezető sze­repét. Sokan közülük azt hi­szik, hogy akkor lesznek nép­szerűek a művészek közt, ha szemet hunynak az eszmei té­velygések fölött és a művésze­ket kritikátlanul védelmezik. Távlati szempontból 'azonban nemcsak a pártol, hanem magu­kat a művészeket is megkárosít­ják, mivel lassítják a hibák és tévedések felismerésének folya­matát. A jobboldal, politikai hadál­lásainak felszámolása után, új formákat keres a lakosság gon­dolkodásának befolyásolására. Egyes eszmeileg kifogásolható könyvek kiadása, a színházak és más kulturális rendezvények műsorával való visszaélések a bizonyítékai ennek. Igaz, az ilyen esetek száma nem nagy, de a jobboldal még fel sem ocsúdott politikai vereségéből, s máris vizsgálja, mit tehetne elvesztett befolyása visszaszer­zése érdekében. Mindez valóban csupán a kü­lönböző nyomások v;igy provo­kációs kísérletek eredménye? Nem tanúskodik ez egyben a vezető dolgozók és tisztségvise­lők opportunizmusáról, gyenge­ségéről, határozatlanságáról és fegyelmezetlenségéről? — teszi fel u kérdést a CSSZSZK műve­lődésügyi minisztere, majd meg­állapítja: Nyilvánvaló, hogy a politikai konszolidáció eredmé­nyei, azaz a vezetők többségé­nek leváltása, még mindig nem nyilvánultak meg az ideológiá­ban. Nem lepődhetünk meg azon, ha a jobboldal az elvszeríí esz­mei álláspontot a kultúrpoliti­kában „kemény kurzusnak“ fog­ja nevezni. De hiszen az ő né­zetük összeegyeztethetetlenek a szocialista nézetekkel, tehát mi mást várhatnánk tőlük? Az elv­szerűséget ugyanis úgy feltün­tetni, mind a kultúrpolitikai Irányvonal változását, nemcsak hogy tévedés, hanem egyben kí­sérlet is a politikai megtévesz­tésre és a párt eddigi politiká­jának kétségbevonására. Az ideológiai küzdelemben az ellenséges nézetek leverése mel­lett az ingadozók, egy helyen topogók megnyeréséről is sző van. De ezt csupán elvszerű po­litikával érhetjük el. Az elvsze­rűség azonban nem jelent szek­tás magatartást az értelmiség­gel szemben. Éppúgy, mint az ingadozók és a megtévesztettek megnyerésére irányuló törekvés sem cserélhető jel a megalku­vással és a hibás nézetek libe- ralista megtűrésével. Cikke további részében Mi­roslav Brúžek a párt tekintélyé­nek megerősítésével foglalko­zik, s hangsúlyozza, hogy ez a feladat a kultúra területén dol­gozó kommunisták fő feladata. Megállapítja, hogy a párt veze­tő szerepének elismerése a kul­túrpolitikában a kultúra irányí­tásáért felelős, a kultúra terü­letén döntéseket hozó kommu­nisták tekintélyétől függ. Ezek­nek a kommunistáknak tudniuk kell vezetni, irányítani, de nem úgy, hogy egymást győzik meg, hanem úgy, hogy bebizonyítják: képesek mások meggyőzésére is. Ehhez feltétlenül szükséges a kulturális dolgozók és művé­szek nézeteinek, elképzelései­nek, érzéseinek és hangulatának ismerete. De nem azzal a cél­lal, hogy ezekhez alkalmazkod­janak. Az ideológiai munka, a meg­nyerés és meggyőzés, hatni a többi alkotóművész tudatára — ez jelenti a kultúra terén az alapvető feltételt a párt vezető szerepének megszilárdításában. Ez bonyolult, összetett folya­mat, de a kommunisták nem hagyhatnak ki egyetlen alkal­mat sem, másképpen, ha akar­ják, ha nem, maguk nyitják meg az utat ahhoz, hogy az al­kotó értelmiség az ellenséges nézetek befolyása alá kerüljön. —sm— 1972. IV. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents