Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

19 'ic — Tessék, kérem, ez az üze­münk specialitása! (Karuzela—Lengyelország) Zseniális ötletek ritkán születnek. Be­vallom, hogy ilyen nekem is csak egyet­len egyszer jutott az eszembe. Éppen a cirkuszba mentem, amikor... De erről majd később. Akrobata vagyok, légtornász, háló nél­kül dolgozom. Már tizenöt éve. Mindig abban reménykedtem, hogy sikerül ki­találnom valami újat, valami szenzációt. Sajnos, eddig nem sikerült. Már jelad tam a reményt, amikor a próbára menet hirtelen belémvágott... Rohantam az igazgatóhoz. — Ragyogó ötletem van — közöltem vele. — Halljuk — mondta ő, minden külö­nösebb lelkesedés nélkül. — Csodálatos szám lesz, világszám! Képzelje el: dolgozom fenn a trapézon, reflektorok özönében. A közönség izga­tottan figyel. Már vége felé közeledik a számom, s ekkor hirtelen... — kis szünetet tartottam — leesem a trapéz­ról és lezuhanok. A reflektorok kialsza nak. — Lezuhan? — kérdezte ijedten az igazgató. — Igen. Lezuhanok. A nézők között pánik tör ki, mindenki rémülten feláll a helyéről. Ekkor berohan a porondra egy orvos és még ketten hordággyal. Az or­vos fölém hajol, majd felemelkedik, és lemondóan széttárja a karját. Óvatosan rátesznek a hordágyra, visznek a kijá­rat felé. S ekkor beszalad egy bohóc. Lábamnál fogva leránt a hordágyról. A közönség ereiben megfagy a vér: egyik lábam leválik a testemről. Ebben a pillanatban újra kigyulladnak a ref­lektorok a kupola alatt, a nézők fel­pillantanak és meglátnak a trapézon épen, sértetlenül. Kiderül, hogy egy bábu zuhant a cirkusz porondjára. Tapsvihar s én meghajolok,... Nos? Hogy tetszik? —- Zseniális! — mondta az igazgató és zsebkendőjével letörölte homlokáról a verítéket. — Zseniális! Máris kezdje el a próbál! De van egy kikötésem: zuhanjon le maga! — Hogyhogy én? — kérdeztem ré miilten. — És ki fog odafenn a trapézon meghajolni? — A bábu! — felelt az igazgató. Oroszból fordított«: Pető Miklós SZÖVEG NÉLKÜL A napokban jóleső érzés­sel nézegettem egy „mező- gazdasági termékfeleslege­ket“ árusító üzlet kirakatát, mert nagyon szeretem a fa­lut és a falusi dolgozókat, a falusi ételekről nem is be­szélve. Kérem tisztelettel, ezekben a különleges üzle­tekben olyan árucikkeket — főleg finom falatokat árul­nak —, amiket a falusi dol­gozók az állami terven felül juttatnak nekünk városiak­nak. Sikerekben gazdag mező- gazdaságunk termékfelesle­gei között láttam egy kis do­bozt (ára 9 korona). Öt ró­zsaszínű rudacska van ben­ne, és a dobozon feltüntet­ték az izgalmas különleges­ség nevét is: Filetti di agoni acciugati all’ olio. Az isten szerelmére, könyörgöm drá­ga falusi néptársaim, tessék velem közölni, hogy melyik egységes földművesszövet­kezetben vagy állami gazda­ságban termelik a filetti dl agoni acciugati all’ olio-t?l És azt is tessék nekem el­NÉZET Pistike rémesen rossz gye­rek, és ha az apja nincs ott­hon, felfordítja az egész házat. A mama egyszer rákiabál: — Azt szeretném, ha az apád egyszer itthon lenne, és látná, milyen komisz vagy, amikor nincs itthon! MÁS EMBER Kovács megrögzött alkoholis­ta volt. Orvosa a Legszigorúb­ban eltiltotta az alkohol mér­hetetlen élvezetétől, és hogy könnyebben le tudjon szoknia pálinkázásról, egyelőre napi egy kupica pálinkát engedélye­zett neki. Annál nagyobb volt tehát a csodálkozása, amikor egy napon az utcán találkozik a tökéletesen beszeszelt Ko­váccsal. — Maga könnyelmű ember! — szólt rá haragosan — hát nem megmondtam, hogy napi egy kupicával többet nem sza­bad innia? Miért ivott már megint többet? — Azért, doktor úr, mert ha egy kupica pálinkát megiszom, rögtön egészen más embernek érzem magam. És mi közöm van nekem ahhoz, hogy egy másik ember mit csinál? SZÖVEG NÉLKÜL '• (G. Levický karikatúrája) (Földes Vilmos rajza»} VENDÉGEK Karlove Varyban két csallóközi em­ber találkozik. Az egyik panaszkodni kezd: — Barátom, ez rettenetes! — Mi rettene­tes? — Reggel, amint (elkel az ember, issza azt a keserű- vizet, tízóraira me­gint keserűvíz, délben megint, es­te megint. — Mondd, mióta csinálod ezt? — Holnap kez­dem el. HÁZMESTER EZERMESTER (Trunkó László rajza) XlttA, MM*?» • Šwm, pofcp, őrei, . % Cítju>€7J , AurpNi **• fiat, DOPPING (Pikker — Szovjetunió) NÖ1 DOLGOK A telefonfülkében egy hölgy a telefonkönyvben lapoz. So­kan türelmetlenkednek már a fülke előtt, végre egy férfi megsokallja a várakozást, be­nyit és így szól a hölgyhöz: — Ügy látszik, asszonyom, hogy nem ismeri ki magát a telefonkönyvben. Segíthetek? — 0, köszönöm — hangzik a felelet —, nem telefonálni akarok, hanem holnap van a kisfiam névadója, és neki kere­sek egy szép keresztnevet... árulni, hogy ez mi a nyava­lya, mert én nem tudom. Aztán ugyancsak hazai termékfelesleg a „Cseresz­nye pálinka, 40 fokos, 0,5 li­ter, kiskereskedelmi ára 46.— korona, gyártja a Bu­dapesti Likőripari Vállalat Ferencvárosi Likőrgyára Ezt értem, ez világos. Hazai mezőgazdaságunk kibérelte a Ferencvárosi Likőrgyárat, és ott állítja elő ezt a „ter­mékfelesleget". A további hazai mezőgaz­dasági termékfelesleg üveg­ben van, és az a neve, hogy „Triple sec Cubay". Ára üvegenként 70 korona. Ez is nagyon érdekes termék, de erről sem tudom, hogy me­lyik mezőgazdasági üze­münkben termelik. A legszebb, legértékesebb termékfeleslegünk is üveg­ben van. Az üveg hasában arany pecsét van, nyakán egy aranyozott N betű sok­ágú koronával, és úgy a bö- gye tájékán a következő szöveg olvasható: „Camus Napoleon Cognac. La grahde Afairgue. „Igen finom mező- gazdasági termékfelesleg le­het, mert a kb. félliteres üveget 330.— (háromszáz­harminc) korona kiskereske­delmi áron vesztegetik. Igaz, hogy az üveget egy szép do­bozba teszik, és a dobozra valami gyönyörűséges csata­jelenetet pingáltak. Látható rajta a kis dagadt Napóleon, amint ott áll a marengói csa­tatéren és ordít: előre fiaim, én harcolok az utolsó csepp véretekig! Csak azt csodálom, hogy eddig a sajtó még soha nem tájékoztatta az olvasókat afelől, hogy milyen volt a termés a csallóközi áldott rónákon a Triple sec Cubay- ból vagy a Camus Napoleon Cognacból. Igazán nagyon örültem annak, hogy ilyen sokféle mezőgazdasági termékfeles­leg között turkálhatnak a kedves fogyasztók, csak ép­pen ... izé ... Azt tetszik kérdezni, hogy már megint mi a kínom? Az, kérem szeretettel, hogy például az egyik egységes földművesszövetkezetünk­ben negyven vagon alma van a raktárban. De abból egy szemet sem láttam a termék- feleslegek között. PÉTERFl GYULA TANÁCS Egy hölgy megkér­di az orvostól: — Igaz az, dok­tor úr, hogy az uborka levéltől el­múlik a szeplő? — Igaz, de csak egy esetben. — Ha? — Ha a szeplő az uborkán volt... PÉLDÁZAT A tanító a szere- tetrőfl beszél a ta­nulóknak. Meg akarja értetni ve­lük, hogy a szere­tet minden pénznél több. — Mondd csak, Pistike, ezek sze­rint mi az, ami százezer koronánál is többet ér? Pistike habozás nélkül rávágja: — Százötvenezer korona... r :••• f.Lfcp«yHf»»*«fiiifmčiaľi 1 ■ »i < _ .jjv y .Tű 'YÍ'.'•*! r - > • * <cžf3ljiL*r

Next

/
Thumbnails
Contents