Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Sikeresen zárult a Komplex Program első éve

MSÄGI SZÍNVONALÁNAK

p ^ ^ ^

gyobb eredménye. A kiegyenlítődés tendenciája kiilü- nősen világosan mutatkozik meg az ipari fejlődés ütemében. A kevésbé fejlett országok ipari termelésének növekedési üteme lényegesen gyorsabbnak bizonyult, mint a fejlettebbeké. Ezt mutatja a KGST-tagországok ipari termelésének indexe, amely 1950—1989 között a mellékelt grafikon szerint alakult.

Ma tehát jóval kisebbek a színvonalbeli különbségek a KGST-tagországok között, mint a szocialista gazdálkodás és az újtípusú együttműködés kialakulása kezdetén. Ma a meglevő színvonalbeli különbségek — Mongóliát kivéve — nem olyan nagyok, hogy akadályoznak, vagy fékezniök kellene az országok gazdasági együttműködését. Olyan országok között, amelyek esetében rendkívül nagy a színvonal-különbség, aligha valósítható meg eredményes együttműködés abban az értelemben, ahogyan az a KGST-tagországok között kialakult, azok aligha jelenthetnek egymás számára egyenrangú partnert az együttműködésben. A KGST- tagországok gazdasági fejlettségi színvonalában az utóbbi két évtizedben végbement közeledés egyik előfeltétele is volt annak, hogy az 1970-es években a szocialista gazdasági integrációt napirendre tűzzék. Legalábbis kétséges, hogy ennek napirendre tűzése reális lehetett e volna például húsz évvel ezelőtt, amikor a szintkülönbségek a jelenleginél jóval nagyobbak voltak.

A kevésbé fejlett országok gazdaságpolitikájának középpontjában a gyors iparosítás áll, és ennek útja mindenekelőtt az ipar extenzív fejlesztése, új kapacitások, üzemek és iparágak létrehozása. Ez a tendencia azonban óhatatlanul értékesítési nehézségekbe ütközik a fejlettebb országok piacain. Különösen szembetűnő ez az új termék megjelenésének első időszakában, amikor — a dolog természeténél fogva — azok minősége, megbízhatósága gyakran nem éri még el a nagyobb tradícióval rendelkező, iparilag fejlettebb országok termékeinek színvonalát.

A kérdés nem is az, hogy helyes vagy helytelen, hogy az iparilag kevésbé fejlett országok gazdasági felemelkedésük, népgazdaságuk sokoldalú fejlődése érdekében a szocialista iparosítást állítják gazdaságpolitikájuk középpontjába, és gyors ütemben fejlesztik a feldolgozó- ipart, mert ez gazdasági felemelkedésük egyetlen lehetséges útja. A helyesen feltett kérdés az, hogy a kevésbé fejlett országok iparosítása, új üzemek és iparágak kiépítése egy szélesebb, átfogóbb nemzetközi együttműködés keretébe beilleszkedve, vagy attól függetlenül megy-e végbe? A KGST-tagországok közösségének gyorsabb ütemű fejlesztése csak úgy valósítható meg, ha a kevésbé*fejlett országok iparosítása olyan koncepcióba, olyan nemzetközileg összehangolt gazdaságpolitika kereteibe illeszkedik bele, amely valóban az optimumra, tehát az egész közösség leghatékonyabb fejlődésére irányul.

A leghatékonyabb fejlődés követelmény-rendszerébe tartozik, hogy az együttműködés nem csak az alacsonyabb színvonalon álló, hanem a gazdaságilag fejlettebb országok számára is optimális lehetőséget nyújtson a gyors gazdasági fejlődéshez, termelőerőik, termelési kapacitásaik kihasználásához. Ez a fejlettebb és a kevésbé fejlett országoknak egyaránt érdeke.

A kölcsönös érdekek érvényesülése az egyetlen reális kiindulópont az együttműködés minden kérdésében, ideértve a kiegyenlítődés tendenciájának érvényesülését is. Ezért a kiegyenlítődés tendenciájának oly módon kell megvalósulnia, hogy az előnyökkel járjon a magasabb színvonalon álló szocialista országok számára Is. Ezek az országok éppúgy érdekeltek gazdaságuk optimális fejlesztésében, mint a kevésbé fejlett országok.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egész szocialista világrendszer, és ezen belül a KGSTben tömörült országok egész közösségének alapvető célja gazdaságunknak a tőkés rendszernél gyorsabb ütemű fejlesztése, térnyerés gazdaságilag is a szocializmus és Imperializmus világméretű harcában. Ennek pedig az előfeltétele, hogy az integrációban résztvevő valamennyi ország a lehető leggyorsabban fejlessze gazdaságát, törekedjék a termelés hatékonyságának, műszaki színvonalának maximális emelésére.

(GAZDASAGA

Az 1971-es év az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagállamok gazdasági integrációjának fejlesztését célzó Komplex Program realizálásának első éve volt. A Bukarestben elfogadott program a KGST-országok kommunista és munkáspártjai gazdaságpolitikájának stratégiai célkitűzéseit tartalmazza, és következetesen a marxizmus -leninizmus tanítására épül. Teljes mértékben érvényesül benne a tervszerű, részarányos fejlődés törvénye, valamint a szocialista gazdaságszervezés és igazgatás lenini tanítása.

A KGST-országok a szocialista integráció megvalósításához szilárd alapokkal rendelkeznek. A tagállamok olyan gazdasági komplexumot alkotnak, amely nemcsak gazdasági potenciáljával, de dinamikájával is képes megoldani a tudomány és technika fejlesztésével kapcsolatos időszerű problémákat.

A tagállamok gazdaságának sikeres fejlődése a tavalyi tervfeladatok eredményes teljesítésében is megmutatkozott. Az egyes népgazdasági ágazatokban nem csökkent a fejlődés gyors tempója, sőt, néhány esetben tovább gyorsult. Folytatódott a gazdasági struktúra korsze-rűsítése, növekedett a munkabiztonság, javult a népgazdaság hatékonysága. A kapitalista államokénál gyorsabb fejlődés következtében tovább növekedett a KGST-országok gazdasági potenciáljának világgazdasági részaránya. Előrehaladást értünk el az egyes tagállamok gazdasági kiegyenlítődése terén is.

1971-ben a KGST-országok mindegyikében jelentős beruházások készültek el, melyekben megindulhatott a termelés. A jelentősebb beruházások közül megemlíthetjük Csehszlovákiában a počeradyi és a mélníki hőerőművet, Bulgáriában a pleveni petrokémiai kombinátot, Magyarországon az újabb vasútvonalak elektri- fikálását, az NDK-ban a tierbachi hőerőművet, Lengyel- országban az új 805 megawattos turbóaggregátokat és a ioryniai feketeszénbányát, Romániában a 978 megawattos aggregátokat, a Szovjetunióban létesült 400 új ipari objektumot és a krasznojarszki 6000 MW teljesítményű hőerőművet.

A KGST-országok ipari termelése 1971-ben a megelőző évihez viszonyítva 7,8 százalékkal emelkedett, tehát körülbelül azonos ütemben, mint az 1966—1970-es- évek átlaga volt. Az ipari termelés évi növekedése Csehszlovákiában 6,9 százalékos, Bulgáriában 9,5 százalékos, Magyarországon 5 százalékos, Mongóliában

8,5 százalékos, az NDK-ban 6 százalékos, Lengyelországban 8 százalékos, Romániában 11,5 százalékos, a Szovjetunióban 7,8 százalékos volt. Az ipari termelés növelésében a KGST-országok magasan felülmúlták a kapitalista államokat. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamaiban az ipari termelés évi növekedése 1971- ben csak 2,6 százalékos volt, a fejlett kapitalista államokban mindössze 1 százalékos, az Amerikai Egyesült Államokban pedig csökkent az ipari termelés szintje.

A KGST-országok 1971-ben tovább javították az ipari termelés szerkezetét, főleg a vegyipari és a gépipari ágazatok fejlesztésével. Csehszlovákiában az átlagosnál gyorsabb mértékben növekedett a vegyipari termelés (10,5 százalék), az ércbányászat és a kohászat (9,4 százalék), a gépipar és a fémfeldolgozó ipar (8,7 százalék), az üveg-, a porcelán- és a kerámiai ipar (8,7 százalék), és az építőanyaggyártás (7,7 százalék). Bulgáriában az átlagosnál gyorsabban növekedett a petrokémiai ipar (29,2 százalék), a gépipar (15,7 százalék) és a vegyipar (11,4 százalék), Magyarországon a vegyipar (10,9 százalék), az energetika (7 százalék) és a gépipar (7 százalék), Lengyelországban a színes-fém- kohászat (20 százalék), az elektrotechnikai ipar (12 százalék) a konfekciós ipar (11 százalék), a vegyipar (9 százalék) és az energetika (9 százalék), az NDK- ban az elektrotechnikai ipar (8,4 százalék), az ércbányászat és a kohászat (7 százalék) és az általános gépipar (6,7 százalék), Romániában a gépipar (15,8 százalék), a vegyipar (15,2 százalék), a könnyűipar (13,7 százalék) és az energetika (12,2 százalék), Mongóliában a vegyipar (31,5 százalék), a konfekciós ipar (26,5 százalék), az élelmiszeripar (16,7 százalék) és az energetika (11,9 százalék), a Szovjetunióban átlagon felüli ütemben növekedett a vegyipar (11 százalék) és a gépipar (11 százalék).

A KGST-tagországok 1971-ben tovább fejlesztették a nemzetközi árucsere-forgalmat, melynek értéke az 1970. évi 55 milliárd rubelről 1971-ben 60 milliárd rubelre emelkedett, ami 9 százalékos növekedésnek felel meg. Az egymás közötti árucsere-forgalom értéke 33,4 milliárd rubelről 36 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 7,8 százalékos mértékben. Csehszlovákia külkereskedelmi forgalma 9 százalékkal, Bulgáriáé 12 százalékkal, Mongóliáé 19 százalékkal, Magyarországé 14 százalékkal, az NDK külkereskedelmi forgalma 6 százalékkal, Lengyelországé 11 százalékkal, Romániáé 9 százalékkal, a Szovjetunióé pedig 6 százalékkal növekedett.

A szocialista gazdasági integráció Komplex Programja is meghozta első gyümölcseit. Ide tartozik például a konténeres szállításokról és tetíhnikai feltételeiről kötött szerződés, az egyes megmunkáló gépek közös tervezésére előkészített szerződés, 13 egyezmény a tudományos és technikai kutatás néhány alapvető problémájának közös megoldására, ezek között a faipari nyersanyagok komplex felhasználására kötött szerződés, melynek koordinációs központja a Bratislavai Faipari Kutatóintézetben lesz. Jelentékeny előrehaladás mutatkozik a feldolgozóipar területén, főleg a gépiparban, ahol már aláírtak néhány fontos egyezményt a termelés szakosítására és az együttműködésre. Megemlíthetjük továbbá az olefin-vegyipar fejlesztésére kötött egyezményt Csehszlovákia és az NDK között.

Az integrációs intézkedések lényegesebb mértékű kibontakoztatására azonban csak az idén kerül sor. A csehszlovák gazdasági szervek és szervezetek figyelme elsősorban az egyes szakágazatok közösen kidolgozott prognózisának befejezésére fog irányulni, amely fő vonalakban meghatározza a KGST-tagországok tudományának, technikájának és gazdaságának feltételezett fejlődését 1985-ig, illetve 1990-ig. Kétségtelen, hogy az együttműködésnek ez az új formája döntő mértékben hozzájárul a soron következő fejlődés pontosabb fel- mérséhez, a hosszú időre szóló tervek és a következő ötéves terv célkitűzéseinek összefüggő koordinációjához. Csehszlovákia részvétele a prognosztikai együttműködésben és a gazdaságpolitikai konzultációkban lehetővé teszi a csehszlovák gazdasági komplexum helyének racionális meghatározását a KGST »ardasági potenciáljában.

Nem kevésbé fontos az egyes alapvető nyersanyagok és anyagok kitermelésére tervezett közös akciók előkészítése, főleg a Szovjetunió területén, ami a tagállamok jobb nyersanyag- és anyagellátását van hivatva biztosítani. Konkrétan egy nagyobb kohászati kombinát, egy sárgafoszfor-termelő üzem, egy azbesztüzem, egy rézgyár és egy nikkelgyár felépítéséről van szó. Csehszlovákia szintén érdekelt e jelentős feladatok élőké szítésében.

A KGST minden tagállama számára tonlos lesz a feldolgozóipar szakosítása és a kölcsönös együttműködés megszervezése a termelésben. Ez lesz a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésének legfontosabb területe. Magától értetődik, hogy a szakosításnak és a kooperációnak a gépiparban van a legnagyobb jelentősége. A Komplex Program szerint a gépipar 12 kiválasztott ágazatában dolgozzák ki az együttműködési javaslatokat. A kiválasztott ágazatok és a javaslatok terjedelme bőséges teret biztosít a csehszlovák gépipar döntő ágazatai számára a nemzetközi munkamegosztásba való aktív bekapcsolódáshoz. Az egyes javaslatok előkészítése folyamán arra törekszünk, hogy az együttműködési rendszer legyen komplex jellegű, vagyis foglalja magába a termelési ciklus összes fázisát, a tudományos kutatás területét, a műszaki tervezést, a termelést és a termékek értékesítését. NZO

2. A Čierna nád Tísou i (Agesernö) átrakódé állomás területér több száz Kilométer hosszúságú sínpár szeli át. Az előtérben a Szovjetunióból vasérdet Szállító vagonok a Kelet-szlovákiai Vasmű felé tartanak. Hazánk szárazföldi kikötőjében állandó a csúcs-