Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 98. szám, szerda

NÖVEKVŐ ERDEKLÖDES, NOUEKVŰ AKTIVITAS Kiszélesítik a szemléltető agitációt # Elősegítik a gazdasági feladatok teljesítését A Dunajskú Streda i járás­ban márciusban fejeződtek be a CSSZBSZ évzáró köz­gyűlései. Az alapszervezetek küldöttei ezután a szövetséq járási konferenciáján vettek részt, meinen elemezték az elmúlt évben végzett teve kenységüket, és kitűzték ez évi tennivalóikat. A CSSZBSZ munkájáról, az évzáró gyű­lések lefolyásáról, azok ta­pasztalatairól, valamint a járási konferencia határoza­tairól beszélgettünk Sáqhy Lajos elvtárssal, a szövetséq járási titkárával. — Járásunkban 1971-ben tel­jes mértékben sikerült felújíta­ni a CSSZBSZ valódi küldeté­sét. Ismeretes, hogy nálunk a válságos években a szovjetel­lenes elemeknek nem sikerült a szövetséget szétbomlaszta- niuk, azonban a szocialista­ellenes propaganda itt is jelen­tős károkat okozott. Tavaly nyolc alapszervezettel és 280 taggal bővült szövetségünk, je­lenleg a járásban 96 alapszer­vezet működik 5500 taggal. Az érdeklődés növekedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tervünket ezen a szakaszon is túlszárnyaltuk. Sok helyen, ahol eddig csak egy községi alap- szervezet működött, az üzemek és az efsz-ek mellett új alap- szervezetek jöttek létre. Ma már a járás valamennyi községében és üzemében működnek szerve­zeteink. Az évzáró gyűléseket a járási pártbizottság és a jnb hathatós támogatásával jól elő­készítettük. A részvétel jó volt, a lagok aktivitása itt domboro­dott ki a legteljesebben. Külö­nösen jól sikerültek a gyűlések ott, ahol kultúrműsorral kap­csolták őket egybe, mint pl. Čilizská Radvaňon (Csilizrad- ványonj, ahol egyébként a já­rás egyik legjobb alapszerveze­te működik. Elvhű magatartá­sukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1968-ban, amikor a községben sorra bomlottak fel a tömegszervezetek, éppen a CSSZBSZ állta ki az idők és az igazi barátság próbáját. De ide sorolhatjuk a Trhové Mý- to-i (Vásárút), a dunaszerda­helyi juhocukor mellett működő szervezetet is, melyek évzáróin szovjet delegáció is részt vett. A CSSZBSZ egyik legalapve­tőbb küldetése a két nép kö­zelebbi megismerése, az ered­mények, a tapasztalatok kölcsö­nös kicserélése, a Szovjetunió békepolitikájának népszerűsíté­se, a csehszlovák—szovjet ba­rátsági szerződés célkitűzései­nek következetes megvalósítá­sa, az eszmei-politikai nevelő- munka színvonalának emelése. — Már évek óta sokrétű ba­ráti kapcsolatokat tartunk fenn a balasovi körzettel. Rendsze­resek a cserelátogatások, a ta­pasztalatcserék. Járásunkban tavaly több szovjet állami és népi együttes vendégszerepeit. Valamennyi fellépés telt ház előtt nagy sikert aratott. Kör­zeti békeünnepségeket rendez­tünk, melyeken a Szovjetunió békepolitikáját, s ennek gyakor­lati eredményeit méltattuk, ki­emeltük a csehszlovák—szov­jet barátsági szerződés fontos­ságát. Megélénkült az iskolai levelezés. Járásunkban jelenleg több ezerre becsüljük a leve­lezők számát. Szovjet diákkül­döttséget fogadtunk, mely a somorjai gimnázium meghívá­sára érkezett hozzánk. Már ha­gyományosan minden évben megrendezzük a Puskin-emlék- versenyt, mellyel az orosz nyelv tanítása színvonalának emelésé­hez és népszerűsítéséhez kívá­nunk hozzájárulni. Az elmúlt év­ben jelentősen megnőtt az ér­deklődés a szovjet sajtótermé­kek iránt, hiszen járásunk a tervezétt 5100 példány helyett közel 8000 példányszámot igé­nyel. Szervezetünk aktívan kíván­ja elősegíteni a CSKP politiká­jának, a XIV. pártkongresszus célkitűzéseinek gyakorlati meg­valósítását. Az évzáró gyűlése­ken járásszerte többször hang­zott el az elvtársak részéről olyan kérés, hogy a szocialista munkaverseny keretében enge­délyezzük a csehszlovák—szov­jet barátság munkabrigádja név felvételét. Örömmel vettük ezt tudomásul. Reméljük, hamaro­san terebélyesedni fog ez a mozgalom, melynek népgazda­MAGUNKNAK ÉPÍTÜNK A Levicei (Léva) Városi Nemzeti Bizottság felhívással fordult a város lakosságához, az üzemek dolgozóihoz, a tanu­lóifjúsághoz, a tömegszerveze­tek tagjaihoz, hogy hazánk felszabadulásának huszonhe- tedik évfordulója tiszteleté­re tegyenek kötelezettségválla­lásokat. A felhívás nagy vissz­hangra talált és eddig 6368 egyén és 69 kollektíva össze­sen több mint háromszáz ezer brigádóra ledolgozására köte­lezte magát. A vállalás pénzbeli értéke megközelíti a négymillió koronát. fúlius Sokol elvtárs, a váro­si nemzeti bizottság titkára ez­zel kapcsolatban elmondotta, hogy ebben az évben csak­nem ötször annyi egyén tett kötelezettségvállalást, mint ta­valy, és ugyancsak tizenkettő­vel több a kötelezettséget vál­lalt kollektívák száma is. Majd hozzátette, hogy tavaly például a kötelezettségvállalások kere­tében a város különböző részein parkokat létesítettek, fákat ül­tettek ki és megjavították a közutakat. Az emberek látják, hogy ők élvezik majd munká­juk gyümölcsét, és ezzel ma­gyarázható, hogy ez idén sok­kal többen kívánják kivenni ré­szüket a kötelezettségvállalások keretén belül végzendő mun­kákból. Sokol elvtárstól azt is meg­tudtuk, hogy tavaly az iskolák tanulói is bekapcsolódtak a vá- rosszépítési akcióba. Tizenhá­rom iskola hétezer brigádosa több mint kilencvenkét ezer munkaórát dolgozott le. Ezt követően a titkár elvtárs elmondotta, hogy az ebben az évben a felajánlott munkaórá­kat a Margita—Ilona elnevezé­sű üdülőhelyen egy új medence építésénél, gyermekjátszóterek létesítésével járó munkálatok­nál, teniszpályák rendbehozásá­nál, műjégpálya építésénél, to­vábbá parkosításnál, az új la­kótelepek környékének szépí­tésénél lesz alkalmuk ledolgoz­ni az embereknek. Mindezek a létesítmények őket, a kötelezettségvállaláso­kat tett egyéneket is, és azok gyermekeit szolgálják majd, te­hát önmaguknak építenek. KISZELA ERZSÉBET ságunk további fellendítése szempontjából nagy jelentősé­get tulajdonítunk. Mezőgazdasá­gi járás lévén, aktívan hozzá­járulunk a nagyhozamú szovjet gabonafajták behozatalához. Előadásokat és szemináriumo­kat rendezünk, melyekre szov­jet szakembereket hívunk meg, akik beszámolnak a termelés­ben elért sikereikről, tapasz­talataikról. A termelés vala­mennyi szakaszán aktív hozzá­állással akarjuk elősegíteni a terv teljesítését, ezzel köszönt­jük szövetségünk közelgő orszá­gos kongresszusát. A járási kon­ferencia a barátság elmélyíté­sét, a két nép örök barátságá­nak ápolását és továbbfejleszté­sét tűzte ki fő célul. Ennek je­gyében újabb kölcsönös látoga­tásokat, a szakemberek tapasz­talatcseréjét, a két nép kultú­rájának jobb megismerése ér­dekében vendégegyüttesek fel­lépését tervezik. Annak érdeké­ben, hogy közelebb hozzák egy­máshoz a két népet, a szemlél-, tető agitáció kiszélesítését ter­vezik. Minden alapszervezet egy propagációs faliújságot szer­keszt, mely a szovjet nép gaz­dasági eredményeit, kultúráját, az SZKP békepolitikáját ismer­teti. A CSSZBSZ járási vezetősége mellett szaktagozatokat létesí­tettek, hogy hatékonyabban tudják végezni munkájukat. Megalakult pl. a politikai, a mezőgazdasági, a kulturális és a művészeti tagozat. SVINGER ISTVÁN Alexander Prandl felv. Belpolitikai k o m m é n tá r KERESKEDELMÜNK AZ ÖTÉVES TERVBEN Kétségtelenül olyan téma ez, amely — elsősorban fogyasz­tói minőségben — mindenkit érint, és ilyformán érdekel is. Kit ne foglalkoztatna ngyanis a gondolat, hogy ma és a kö­vetkező években mit vehet magának, családiának becsü­letes munkával megkeresett pénzén. A téma egyben olyan szé­les körű, hogy számtalan érte­kezést, elemzést írhatnánk ró­la. Választott műfajunk kere­tében erre természetesen nem nyílik alkalmunk, s csak arra szorítkozhatunk, hogy néhány meggyőző és többé-kevésbé találomra vett példával, adat­tal érzékeltessük: mit is vár­hatunk 1975-ig, az ötéves terv végéig. A családok döntő többsége jövedelmének jelentős, sok­szor nagyobbik hányadát az élelmiszer vásárlására fordít­ja. így van ez annak ellenére, hogy elképzeléseink, terveink számolnak a közszükségleti árucikkek fogyasztásának nö­vekvő hányadával, sőt ez a fejlett ipari társadalomra jel­lemző tendencia fokozatosan gyakorlattá válik. Ami az élelmiszer fogyasztását illeti, színvonalunk vetekszik a leg­fejlettebb tőkés országokéval. Élelmiszeriparunk és kereske­delmünk számára ebből az a következtetés származik, hogy a következő években változ­tatni kell az élelmiszer vá­lasztékán, mégpedig az ész­szerűbb táplálkozás követel­ményeinek megfelelően. Az egészség szempontjából meg­felelő kalóriahatárt már elér­tük, sőt — s ez nem előnyös — túlszárnyaltuk. Szemmel le­mérhető ez azon, hogy mind több ember testsúlya több a kelleténél. A változtatás fel­tétele, hogy terített asztalunk változatosabb, gyümölcsben, zöldségben, értékes fehérjék­ben és könnyebb, nemesebb zsiradékokban gazdagabb le­gyen. Fontos körülmény pél­dául az, hogy a tervek szerint Szlovákiában évente 10—11 ezer tonnával több hús kerül a piacra, s így 1975-ben — az ötéves terv indulásához mérten — kilenc kilogrammal lesz nagyobb a húsfogyasztás. Általában az élelmiszer-árusí­tás 26,6 százalékkal lesz na­gyobb. Az ipari árucikkek tekinte­tében még szembetűnőbbek a fejlődés arányai. Kiskereske­delmi forgalmuk majdnem a felével szárnyalja túl az in­dulási szintet. Ennek kereté­ben lényegesen több tartós használati tárgyat — hűtő­szekrényt, mosógépet, rádió- és televíziós készüléket stb. — értékesítünk. A gépkocsira pályázók kilátásai is jóval ke­csegtetőbbek: a tervidőszak végén Szlovákiában minden negyedik családnak lesz már autója. A családi házak, ví- kendházak és garázsok építői is kevesebb gonddal küszköd­nek majd az anyag beszerzé­sénél, hiszen például 880 ezer tonnára, vagyis majdnem a kétszeresére ugrik a cement, 668 millió darabról 950 millió darabra a tégla szállítása a kereskedelmi hálózat szükség­leteinek kielégítésére. Kereskedelmünk természe­tesen nem feledkezik meg az importról sem. A behozatalt azonban úgy szabályozzuk, hogy a rendelkezésre álló de­vizát főleg a feltétlenül szük­séges, a választékot gazdagító élelmiszerfajták, továbbá olyan ipari árucikkek beszer­zésére fordítsuk, amelyekben a hazai ipar nem tudja fedez­ni a keresletet. Ez vonatkozik például a gyerekruhákra, egyes textilgyártmányokra és a lábbelire. Kilátásaink tehát biztatóak, bár nem vitás, hogy a tör­vényszerűen növekvő igények következtében még 1975-ben is lesznek megoldatlan kérdé­sek, gyenge pontok. Viszont azon, hogy minél kevesebb le­gyen a hiánycikk és a nehe­zen kielégíthető óhaj — mi magunk is segíthetünk. Most már nem fogyasztói, hanem termelői minőségben. A haté­konyság fokozása, a munka­termelékenység növelése, a selejt csökkentése, a munka­idő és az állóalapok jobb kí- kasználása, a nagyobb munka- és technológiai fegyelem s a minőségi szint emelése — rö­viden és velősen ez az útja- módja annak, hogy üzleteink kirakataiban és pultjain több szépet és jót találjunk, hogy életünk felhőtlenebb legyen. GÁLY IVÁN URNA A CSOMAGTÉRBEN „Föl-fül dobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.“ ADY ENDRE Négy évvel ezelőtt indultak neki a nagyvilágnak, akkor, amikor vihar sepert végig a lelkeken és a kishitűek nem tudtak bízni a jövőben ... A férfi maradni akart, mert itt született, itt ért emberré, itt gyönyörködött barokk fényű hajnalok és gótikusán lila alko­nyok szépségében, itt ért meg virágbontó tavaszokat és csók- forró nyarakat... itt a vén vá­rosban, ahol a vár tetszelegve nézi szellőktől fodrozott kép­mását a folyam víztükrében. Az asszony menni, futni akart, hívták a távoli ismeret­len fények, kába igézetek és ostoba frázisok. Mielőtt elindultak, a férfi még bejárta az ismert utcákat, meg­állt egy-egy vén kapu előtt, megsímogatott egy néma karia­tidát és az édesapjára gondolt, a nagyapjára, az előtte élt nem­zedékek sokaságára, akiknek ő volt a folytatása és akiket itt ringat a hazai föld a Márton- temetőben. A nitrai közös szövetke­zeti vállalat Trnovec nad Váhom-i tTornóc) keltető központjában február óta új keltetőqépekben teljes ütem­ben folyik a pujkák kelte­tése. A kis pujkafiókákat azonnal elszállítják a köz­társaság efsz-eibe és állami gazdaságaiba. Felvételünkön Vilnáriková Éva, és MarÖe- ková Pavlína és a kis puj- kák. (P. Matis felvétele) A vonaton is a városra gon­dolt, és amikor a határon fel- emelkedett a sorompó, könnyek peregtek végig az arcán. Soha többé . .. soha többé . .. soha többé — zakatolták a kerekek. Soha többé nem lesz hazája, so­ha többé nem mondhatja, hogy „itthon vagyok — ez az én hazám“. Idegen lesz az idege­nek között, soha többé nem lát­hatja a Dunán ringó uszályokat, a Róland-kút felett fogócskázó galambokat... soha többé ... soha többé... soha többé... Aztán megérkezett abba az idegen városba, ahol nem nyúlt felé baráti kéz, ahol nem látott ismerős arcot, ahol úgy érezte magát, mint a vihartól elsodort búzaszem a kietlen, hideg kő­rengetegben. Élt, mozgott — mint egy gép. Először elvesztette a mosolyt, aztán a nyugodt, pihentető ál­mot, a gyermekkorból vissza­csengő régi dallamokat, amiket még az édesanyja dalolt, és ha lehunyta a szemét — a várost látta maga előtt, a régi utcákat, az ismert tereket, a kávéházi asztalt, ahol olyan jó volt va­sárnap délután beszélgetni a barátaival, a piacot, ahol olyan sokszor evett cigánypecsenyét és itta meg a modori lankákon termett szőlő napfénytől zama­tos levét __ Cs ak akkor volt boldog, ami­kor levelet írt a régi barát­nak ... ,,Menj ki a ligetbe, nézd meg, vannak-e már rügyek a fá­kon ... írd meg, hogy tataroz­ták-e már azt a házat a Nyer­gesutcában . .. Jártok-e még két deci borra a ferencesek­hez? Mindenről írj... kér­lek ... Jöttek a levelek, mentek a válaszok és a város messzire szakadt fia remegő kézzel si­mogatta meg a borítékot, mert „onnan“ jött, a városból, abból az egyetlen hazából, amit ő el­veszített. Élt, dolgozott — mint egy gép. Mert nem volt megállás, nem lehetett „lazítani“, munka közben egy-egy illatos feketével serkenteni az idegeket, huncut vicceket mesélni a kollégák­nak ... dolgozni kellett, gépie­sen, szüntelenül, pihenés nélkül, úgy kellett dolgozni, ahogyan a katona harcol a fronton, két­ségbeesetten, mintha az életé­ért küzdene. Aztán egy álmatlan éjsza­kán a szíve riadót jelzett. Mert a halál nem kopog a szív pit­varán, hanem a fájdalom tőrét vágja a lüktető, remegő ember­szívbe ... készülj... az időd le­járt! Tudta, hogy az út végére ért és már csak annyit kívánt, hogy hamvait vigyék vissza a város­ba, ahonnan azon a nyári napon elindult az idegen világba. A repülőgép fémtestén szik­rázva ragyogott a napfény. A gép tengereken, országokon át repült távoli célja felé. Az uta­sok újságot olvastak, beszélget­tek, üdítő italokat kértek. A cso­magtérben, a szállodák címkéi­vel díszített bőröndök között, egy fémdoboz sötétjében pihent az urna. Az urnában egy ma­rék hamu. A hamu valamikor — ember volt, ember, aki elfutott a hazájából és akit — megölt a honvágy. A temető urnaligelében fűz­fák kócos lombjai simogatják lágyan és vadméhek zümmög­nek mesét a maréknyi hamunak a városról, amelynek földje pu­hán ringatja örökre visszatért fiát. PÉTERFI GYULA mini t 1972. IV. 28. 4

Next

/
Thumbnails
Contents