Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
'S.g s •S’ 19 (Gabriel Levický karikatúrája) — Olvasta, Kropacsek? Párizsban négyhavi börtönre Ítéltek egy embert, mert eladta a feleségét. — Biztosan selejtes árut szállított! MAKACS EMBER — Felőlem nyugodtan jöhetsz így, akkor sem adok annyi pénz egy selyemrongyért... (Brenner Győző rajza) KIFOGÁS Kovács éjjel későn jön haza, s a felesége ráordít: — Oszkár! Miért jössz ilyen késő este haza? — Negyedóra múlva megmondom. — Es miért nem mondod meg mindjárt? — Várj legalább néhány percet, míg kitalálok valami okosad — Hót ezt sejthettem volna! Mindig az anyja kedvence volt... ÍStrszel) TURISTÁK — Tudjátok, itt a szabadban olyan tisztának érzi magát az ember! (Várnai György karikatúrája) MAI GYEREKEK Két kisgyerek beszélget. — Pistike, az én papám nagyon jó papa. — Nekem mondod? Tavaly még nálunk volt papa. TAVICC Orvosi rendelő. Megszólal az orvos: — Kérem, a maga pulzusa nagyon lassan ver. Mire a páciens: — Nem baj, én ráérek ... SZERENCSE Fekete sugárzó arccal újságolja Fehérnek: — Képzeld, majdnem megjártam tegnap este, de a szerencse mellém szegődött. — Mi történt? — Egy szép fiatal leánykával sétáltam az erdőben, amikor belebotlottam a feleségembe. — Képzelem, volt mit hallanod az asszonytól 1 — Tévedsz, soha az életben hem volt ilyen óriási szerencsém! — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy a feleségem meg egy idegen férfival sétált! Az utóbbi időben valami különös dolog történt a bratislavai nőkkel: epekednek. De most ne tessék olyan be- avatottan mosolyogni, hát persze, hiszen itt a tavasz, mert az egész jelenségnek semmi köze sincs a tavaszhoz. Tanulmányoztam a problémát, és a következőket állapítottam meg: A bratislavai nők a munkahelyükön nem epekednek, csak az otthonukban. De ott nagyon és következetesen. Állnak a tűzhely mellett, ke- vergetik a rántást, miközben könnyes fülekkel figyelik a távolt, és néhány perc múlva szomorúan felsóhajtanak „nem jön“ ... „még mindig nem jön“! És ne tessék azt gondolni, hogy csak a fiatal menyecskék és lányok sóhajtoznak, akik éppen az imént pattantak a tűzről, mert ugyanígy pihegnek a tisztességben és hitvestársi hűségben meg- öszült matrónák is. És olyankor a férjek, vagy a vőlegények, vagy a szerelmes ifjoncok nem számítanak, mert a nők — lányok és aszszonyok, anyák, nagyanyák, dédanyák — csak arra az egyetlenre gondolnak, arra a titokzatosra, arra a hódítóra, akit dobogó szívvel, izgatottan, türelmetlenül várnak, és aki nem jön, mert szereti a nők szívét gyötörni. Különösen drámai a helyzet a hét két utolsó napján, amikor mindenki otthon van. Az asszonyok már az ébredés percétől várják az ismeretlen szívtiprót, és a férjek hi£ba gügyögik, hogy „ugyu- fibugyurl, miért vagy olyan szomorú, adj egy puszit a te Zuárdodnak“, az asszonyok csak elrévülten bámulnak a távolba, és fütyülnek az ő Zuárdjukra, legfeljebb az ő Zuárdjuk haját tépik az idegességtől. És hiába jön délelőtt 11 órakor Ede az Ilonkához, mert annak ellenére, hogy Ilonka már megígérte, hogy ő lesz az Ede gyermekeinek az anyukája, türelmetlenül dobja a kredencre a szép ronda sárga kankalint, amit Ede hódolata jeléül hozott, és csak figyel és sóhajt, hogy „nem jön ... még mindig nem jön“. Komoly szerelmek kerültek veszélybe, szilárdnak látszó több évtizedes házasságokat fenyegetett a válóperes költség, amikor saját összkomfortos eszemmel megmentettem a helyzetet, és megmagyaráztam férfitársaimnak a dolgok mikéntjét. Mert mire gyanakodtunk, kérem szeretettel? Ugyebár arra, hogy az „Angyal“ áttelepült Bratislavába, és azzal a logarléccel kiszámított fizimiskájával minden nőt meghódított. Vagy a Frank Sinatra capiat a bratislavai nők után. Igaz, hogy ez a Frank Sinatra öreg is, csúnya is, viszont rengeteg lóvéja van, és a nők az ilyen lelki érvekre nagyon érzékenyen reagálnak. Aztán kiderítettem, hogy mindez csak rémlátás, a féltékeny férfiak izgatott agyának a koholmánya! Ugyanis a bratislavai nők a motorizált tartálykocsi vezetőjét várják, mert ő szállítja azt a finom, jó ivóvizet, de mert huncut ember, soha nem a hirdetményben feltüntetett időpontban érkezik, hanem amikor akar. Búcsúzom a kedves Olvasóktól, pályát változtatok: elszerződöm motorizált vízhordónak, mert egész életemben az volt a vágyam, hogy epekedjenek utánam a nők. PÉTERFI GYULA RÖVID Egy francia irodai- . mi folyóirat pályázatot hirdetett a legrÖv videbb szerelmeslevélre. Az első díjat egy méregdrága: női bunda számlája nyerte eic amelyre egyetlen szót írtark: ,,,Kifizetem". /i ?im ^ ■ £7,v£>KEPJ£K A 6 8260H& SefiZčTt« MODERN IDŐK (Sajdik László rajza) " - V'*’ ■ V*v \ \ v r ■ 'M. . i r Hl P /JTJSK iffl m i * itrŕ v** •- .55 ■ ■ 'S L,: .A ‘ rŕ'y&ŕS- •ťfi.1-" ‘‘feli HKifej .wjiysuj 18 ry»j 1r=1 BíTüiüK» i'j 11j«t -ritfl* Í7°j «fo-i fff1 * ‘ '"*• oB ni -"w J <a« Ti>7ii i rJiKsSB! Sf-í <fJ5 « i lg«a? BT* y*ŕw“>T - u r?^TÍfH«7iiT«s yjgTB ISMERI Kudlacsek panaszkodik barátjának: — Tegnap délután nagy fáradtan értem haza. Egész nap güriztem, alig álltam a lábamon, s akkor az asszony azt mondja, hogy ő színházba akar menni. Határozottan azt feleltem, hogy ma ebből semmi sem lesz! — És hogy tetszett az előadás? JÓL KEZDI VENDÉGLŐBEN Brahovácz ebédet rendel. Sokáig vár, s amikor végre eléje teszik a megrendelt ételt, elfe- héredik: — Nézze csak, kérem, milyen kicsi ez az adag! — mutatja a pincérnek. Mire az megvonja a vállát: — Majd meglátja, milyen sokáig fog rágódni rajta! HlR Egy jogász albérleti szobát keres. Talál is az egyik házban, ohol mindjárt meg is egyeznek az árban. Mielőtt elmegy, a kö* V. > zepes ev|aratu asz- szony így szól hozzá: Jó, hogy nem felejtettem el! Van egy kikötésem. Ebben a szobában nőszemély nem látogathatja önt! — Miért nem, kérem? ’>•- Azért, mert nekem -van lányom. 1 WBSBSSSSBSBISKM qjiíj SÍP ti c* 'í.;^ *;• ’ [ ' j >'1' tyty v- “uí*- Sí®