Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

Paál József mérnök biológiai órán a mikroszkópról magyaráz a tanulóknak.

A nagyvilágnak egy különálló kis világába, a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába látogattunk el nemrégiben. Rövid terepszemle után máris megállapítottuk, hogy ebben a kis világban sok olyasmi megtalálható, ami a nagyvilágban előfordul. Van itt például botanikus kert, tornaterem, jól megművelt mezőgazdasági parcellák, kultúrház, futballpálya, traktorok, beategyüttes, növénytermesztési kísérleti állomás, korszerű tantermek, modern konyha, nagyon szép diákotthon és még sok-sok minden más, amelyek a nagy munkakedvvel dolgozó tanárok és a tudásra szomjazó fiatalok jó együttes munkáját szolgálják.

Mielőtt azonban az iskola mindennapi

— Tudatában vagy annak, milyen feladat vár majd rád?

Az indulásnál nehéz dolgom lesz, de bízom abban, hogy a kezdeti nehézségeket valamiképp legyőzöm. Tudom, embereket kell majd irányítanom, ami nagy felelősséggel jár, s hozzáértést igényel.

— Szalai József vagyok, Zemnéről (Szímő). Az alapiskola elvégzése után saját elhatározásomból jöttem ebbe az iskolába. Megkedveltem a környezetet, a SZISZ vezetőségének is tagja vagyok — mutatkozik be egy rokonszenves fiatalember.

— Milyen a SZISZ élete az iskolában?

— Őszinte örömmel mondhatom, hogy szervezetünk a komárnói járásban a leglaknak. Hogy vagytok megelégedve az étkeztetéssel?

— Nagyon jól főznek, csak mérsékelt adagokat A lányoknak talán ennyi is elég lenne, de nekünk, fiúknak, akik nem vigyázunk annyira a vonalainkra, ez bizony kevés.

A diákok vallomásainak meghallgatása után az iskola igazgatóhelyettesével, Eszenyi József mérnökkel egy csendesebb kis szobában ültünk le, ahol tovább folytattuk a beszélgetést.

— Iskolánknak 214 tanulója, 18 pedagógusa és 5 nevelője van. Az 1972—73-as tanévben a hagyományos növénytermesztési és állattenyésztési ágazaton kívül egy újabb ágazatot, a gyümölcsészetet is bevezetjük. Erre az ágazatra főleg lányokat veszünk fel. Szeretnénk felhívni azoknak a fiúknak a figyelmét, akik elvégezték a mezőgazdasági iparitanulóiskola első évfolyamát, hogy jelentkezhetnek erre a szakra, és négyéves tanulmányok után érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Mint érdekességet említem, hogy diákjaink a négy év folyamán traktorra és motorkerékpárra is megszerezhetik a vezetési jogosítványt. A jövőben szeretnénk elérni, hogy személygépkocsira is megkaphassák. Amint azt a diákok is elmondták, az iskola életével elégedettek vagyunk. Gyümölcsöző baráti kapcsolatot teremtettünk a keszthelyi mező- gazdasági technikummal. Tanulmányi látogatásokat, eszmecseréket rendezünk a diákok és a tanárok között. Az idén morvaországi és csehországi mezőgazdasági iskolákkal is szeretnénk felvenni a kapcsolatot. Tudjuk, a tapasztalatcsere és az ebből leszűrhető tanulságok megvalósítása a gyakorlatban társadalmunk hasznára válik.

A gyakorlati oktatásnál; vitathatatlan előnyei vannak, szaktantermeinkben szerzett tapasztalataink is erre vallanak. Iskolánk életében mégis egyedül ezen a

DRŰHI1UI5K0II

Látogatás a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában

életébe határozottabb bepillantást tennénk, forgassuk vissza az Idő kerekét, és nézzük csak, mit mond az iskola múltjáról Csernák Lajos tanár, az iskola krónikájának írója.

— 1896 nyarán kezdték ©1 az Iskola építését, aminek alapítója dr. Darányi Ignác volt. Az alsófokú földművesiskolát (így nevezték] 1900. június 30-án ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének. Tíz év múltán az iskola jellege megváltozott, mezőgazdasági tanítóképző-intézet lett belőle, s 1914-ben az első világháború kitörésekor beszüntette működését. A világháború után kétéves mezőgazdasági szakiskola jött létre szlovák és magyar osztályokkal. 1938-ban Dél- Szlovákia Magyarországhoz való csatolásakor az iskola jellege ismét megváltozott: kétéves téli mezőgazdasági iskola lett belőle. 1943-ban ez is megszűnt, mert középfokú gazdasági tanintézetet és mezőgazdasági szaktanácsadó állomást létesítettek a helyén. A második világháború alatt ezt is beszüntették. A háború befejezése után, 1947—48-ban „gazdinská školát“ létesítettek, aminek az volt a rendeltetése, hogy a gazdáknak jó feleségeket neveljen, akik kiválóan értenek a sütéshez, főzéshez. Ekkor a tanítás még szlovák nyelven folyt, mindaddig, míg 1951-ben létre nem jött a kétéves magyar tannyelvű földművesiskola, amely később mezőgazdasági mesteriskolává alakult át. 1959-től napjainkig mint mezőgazdasági műszaki középiskola működik, s növénytermesztési és állattenyésztési szakembereket nevel.

Az iskola tantermeinek megtekintése közben egy csinos diáklány mellett állok meg

— Fí. ri Irén II. B osztályos tanuló vagyok, a kolárovói alapiskolából jöttem

— mondja.

— Saját elhatározásodból választottad ezt az iskolát?

— Igen. Szüleim is mezőgazdasági dolgozók, így nekem is alkalmam volt megismerni és megszeretni a mezőgazdaságot.

— Mi a terved az iskola elvégzése után?

— Szeretnék visszamenni szülőfalumba, és segédzootechnikusként dolgozni.

Horváth Leonid Komárnóból jött.

— Vajon te is saját elhatározásodból?

— Én városból származom, de mivel nagyapám elnök volt egy szövetkezetben, így sokszor ellátogattam hozzá és alkalmam volt megszeretni a kenyértermő földet.

— Mik a terveid az Iskola elvégzése után?

— A katonai szolgálat letöltése után zootechnikusként szeretnék elhelyezkedni valamelyik szövetkezetben.

jobbak közé tartozik. Nagy súlyt helyezünk az ideológiai nevelésre és a kultúr- munkára is. Színházba, filmvetítésekre és nagyobb rendezvényekre iskolánk autóbuszával szoktunk járni. Nem hagyjuk porosodni a szűkebb világunkban levő kultúrházat sem. Ott gyakorol népi tánccsoportunk, ott bonyolítjuk le a kulturális rendezvényeinket Is. Iskolánknak van egy nagyon jó beategyüttese, így ha kedvünk szottyan, bármikor táncmulatságot is rendezhetünk. A SZISZ keretén belül működik a Lenin Klub Is, amelynek tagjai szoros baráti kapcsolatot tartanak a szovjet katonákkal. Hol ők jönnek kultúrműsorral szórakoztatni minket, hol mi megyünk hozzájuk.

— A tanulmányi eredmények javításának érdekében mit tesz a SZISZ?

— A tanulmányi eredmények jók. Állandó tanulmányi versenyt hirdettünk, amelyet minden hónap végén értékelünk, és a legjobb tanulmányi eredményt elérő diákokat jutalomban részesítjük.

— A jó iskolai munka mellett szórakozásra is jut idő?

— Szabad Időt kapunk szerdán délután, ekkor bemehetünk a városba, csütörtökön délután pedig kielégíthetjük kedvteléseinket a szakkörökben. Az ötnapos tanítási hét mellett lényegében két szabad délutánunk van.

— Többen közületek a diákotthonban

téren adódnak komolyabb problémák, ugyanis kevés szemléltető eszközünk van — mondotta az igazgatóhelyettes.

— Az egyik tanteremben idősebb férfiakat láttam. Azok szintén itt tanulnak?

— Igen. Iskolánkon úgynevezett post- graduális tanítás is folyik. Ennek nagy jelentősége van a magyarlakta vidékeken mezőgazdasági funkcióban l»vő emberek számára. Ezek az idősebb emberek sok tapasztalattal rendelkeznek, elvégezték a mezőgazdasági középiskolát is, de mivel szlovák tudásuk hiányos, így a főiskolát már nem végezhették el. Mezőgazdaságunk viszont pár év alatt nagyon sokat fejlődött, s hogy a modern technika vívmányait, a kémiát ezek az emberek is alkalmazni tudják a mezőgazdaságban, szükségessé vált, hogy ilyen módon lehetőséget adjunk tudásuk fejlesztésére. Vannak olyan tanulóink is, akik évekkel ezelőtt éppen ebben az Iskolában szerezték meg az érettségit.

Már alkonyodott, amikor búcsút vettem az iskolától. Az országúton még megálltam, ahonnan visszanéztem erre a kedves világra. Gondolatomban ismét végigperegtek a történelmi események. Rájöttem, ha sokszor változott is a „jelleg“, ha az 1965-ös árvíz megpróbálta elmosni az emlékeket a történelem néma szemtanúitól, a falvak dacosan ellenálltak, és az iskola mindig újjászületett, s így örökifjú maradt.

SZÁSZAK GYÖRGY

Az árvíz után épült korszerű diákotthonban jól érzik magukat a fiatalok.

(Tőthpál Gyula felvételei)

KÖNYVa

VILÁGBAN- _ _______

□ AZ UNESCO legfrissebb adatai szerint jelenleg Európa, Észak-Ameri- ka és a Szovjetunió adja a világ könyvtermelésének 75 százalékát. A megjelentetett címek 45 százaléka Európában lát napvilágot, ahol a világ lakosságának mindössze 13 százaléka él. A címek 20 százaléka jut Ázsiára, amely a világ lakosságának 56 százalékát képviseli, 2—2 százalék pedig Dél-Amerikára és Afrikára.

□ AZ UNESCO legutóbb kiadott, 1969-re vonatkozó Statisztikai Évkönyve szerint 1955-ben szerte a világon 285 000 cím jelent meg, 1969-ben pedig 496 000. A legnagyobb könyvkiadással rendelkező országok között az első helyen áll a Szovjetunió 74 611 címmel, majd az Egyesült Államok (62 083), az NSZK (33 454), Anglia (32 321), Japán (31009), Francia- ország (21958), Spanyol- ország (20 031), India (13 733), Hollandia (11 ezer 204), Lengyelország (9413) következik. Az egymillió lakosra jutó könyvek száma Afrikában 24, Ázsiában 50, Dél-Ame- rikában 64, Észak-Ameri- kában 226, Óceániában 265, a Szovjetunióban 313, Európában 489.

□ 1969-BEN 65 országban 38 172 mű jelent meg fordításban. A lefordított művek számát tekintve a Szovjetunió vezet (3853), utána az NSZK (3538), Spanyolország (2737), Olaszország (2483), Japán (2165), az Egyesült Államok (2059) és Fran ciaország (1989) következik, majd Svájc, Hollandia, Csehszlovákia. A lefordított szerzők között az első helyen áll Lenin, majd a Biblia, Verne

Gyula, Simenon és Shakespeare következnek. Az elmúlt évekhez viszonyítva kevesebbet fordították a klasszikusok közül

Dosztojevszkij, Balzac, Dickens, Mark Twain és Victor Hugo műveit. Ellenben Pearl Buck, Hemingway, Steinbeck, Sartre, Graham Greene, Moravia műveiből az előző éveknél több fordítás jelent meg.

A Könyv Nemzetközi Éve keretében Párizsban sorra kerülő megbeszéléseken ezeknek az adatoknak a fényében vizsgálják meg a világ könyvkiadásának, a könyvterjesztésnek, az írók és a közönség kapcsolatának legfontosabb kérdéseit. Javasolták, hogy a tanács- Kozásokon foglalkozzanak a könyv alapokmányának a kidolgozásával is.

□ A SZOVJETSZKAJA RASSZIJA kiadónál nemrég megjelent Beszélgetések a múlttal című kötetben az orosz és a szovjet irodalomra vonatkozó kiadatlan szövegek láttak napvilágot. A kötetben többek között megtalálható Dosztojevszkij néhány levele, Konsztantyin Pausztovszkij 1919-ben Gorkijról írott cikke, Majakovszkijnak egy 1927- ben a költészetről rendezett vitán elhangzott felszólalása, Fagyejev és Jevgenyij Schwartz írásai.