Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 95. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága áprilisi plenáris ülésén elhangzott felszólalások

Václav Svoboda elvtars:

Pártunk Központi Bizottságának februári ülésén hangsúlyoztuk, hogy a személyi szükségletek további növekedése, és a dolgozók életszínvonalának általános emelése elválaszthatatlanul összefügg a termelés és a termelés hatékonyságának növelésével, az egész népgazdaság tartalékainak kihasználásával. Tehát a kor parancsolja, hogy a legnagyobb mértékben törekedjünk valamennyi erőforrás mozgósítására. Ez mezőgazdaságunkra is érvényes.

A mezőgazdaságban különösen az utóbbi években kedvező eredményeket értünk el, és ez nagymértékben hozzájárult egész népgazdaságunk megszilárdulásához. Az eredmények döntő tényezője az volt, és ma is az, hogy pártunk Központi Bizottsága állandó és rendkívüli figyelmet szentel a mezőgazdaság fejlődésének. Az efsz-ek

VIII. kongresszusát megelőző viták megmutatták és bizonyították, hogy a mezőgazdasági dolgozók a pártnak ezt a törekvését kellőképpen értékelik. A termelésben elért eredmények és a közellátás javulása ellenére is azonban még nagy lehetőségek vannak arra, hogy növeljük az intenzitást és a hatékonyságot. Ezeket a lehetőségeket a mezőgazdasági termelőalapok változásában látjuk, aminek lényege a növénytermesztés és az állattenyésztés koncentrációja és szakosítása, a technika, az emberek, a kapacitások és az alapok jobb kihasználása, mivel ezek a tényezők döntő módon járulnak hozzá a mezőgazdaság fejlődésének feltételezett üteméhez. Alapjában véve ez azt jelenti, hogy kialakulnak az alapok és a feltételek arra, hogy az egyre növekvő élelmiszerszlikség- letet saját mezőgazdasági termelésünkből fedezzük.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, nem szabad megengedni, hogy az eszközt összetévesszék a céllal. Az utóbbi időben ugyanis, amikor különféle tanácskozásokon mező- gazdaságunk fejlődésének új szakaszáról beszélnek, a vezetők egy része nagyon gyakran ezt úgy értelmezi, mint az új elrendezést, és kevésbé látják meg a termelést közvetlenül befolyásoló egyéb tényezőket. A most kezdődő szakasz valóban kialakítja a feltételeket arra, hogy a tudomány és a technika legújabb ismeretei alapján racionálisabban, és haladóbb módon gazdálkodjunk, és széles körűen érvényesítsük a mező- gazdaságban a tudományos-műszaki forradalmat.

'Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy hosszú távú programról van szó, és hogy jelenleg a ma, és a legközelebbi ötéves terv legsürgetőbb kérdéseit kell megoldani. A termelés intenzitásának, a munkatermelékenységnek, a tartalékok mozgósításának, a fegyelem növelésének, a helyi erőforrások kihasználásának, az önköltség csökkentésének, a bevált tapasztalatok gyors gyakorlati bevezetésének, a tapasztalatcserének, valamint az átlagon aluli feljavításának megoldása a ma feladata, a holnap és az egész ötéves terv feladata, olyan feladatok, amelyek állandóan érvényesek. E látszólag részfeladatok megoldása nélkül nem lehet eredményes sem a koncentráció, sem a szakosítás. Nem képzelhetjük, hogy a mezőgazdaság szerkezeti átépítésének folyamata automatikusan megoldja a jelen feladatait.

Vizsgáljuk meg például az úgynevezett gabonaprobléma megoldását. A haladás jelentős. Míg 1960-ban egészen 1965-ig a hektárhozam körülbelül 22 mázsa, és az egész termés 5,5 millió tonna volt, 1971-ben a hektárhozam 33 mázsa, és az egész termés 8,7 millió tonna volt. Azonban a nagyon jó eredmény ellenére is probléma a gabonahiány, különösen a szemes takarmány hiánya.

Mi ennek az oka? Hová lett a termesztett gabona? Azt mondhatjuk, hogy jelentős részét felhasználták a takarmány- keverékek racionális termelésére, azzal a céllal, hogy növeljék a piaci alapok húsellátását.

Azonban úgy vélem, hogy a gabona vetésterületének és hektárhozamának növelésén kívül ki kell alakítani a feltételeket az intenzív takarmánytermesztésre mind a réteken, mind a szántóföldeken, és egyidejűleg korlátozni kell a szemes tatkar- mány mértéktelen felhasználását. Kötelesek vagyunk így cselekedni, már csak azért is, mert a szemes termény jelentős részét kénytelenek vagyunk importálni.

A mezőgazdasági minisztériumok, a kerületi és a járási igazgatóságok kötelesek olyan intézkedéseket hozni, hogy szemes termékekkel a lehető legnagyobb gazdaságossággal ta- karmányozzanak, és szakítsanak azzal a megszokott gyakorlattal, hogy a szarvasmarhák takarmányozása során gabonával pótolják a terimés takarmány hiányát. Az ún. kiasz» szikus betakarítási módszerek mellett, amelyeknél a veszteség eléri az 50 százalékot is, ma már léteznek olyan bevált technológiák, amelyek lehetővé teszik maximális mennyiségű tápanyag megőrzését és biztosítják az állatok magas fokú hasznosságát, a szemes takarmányok mértéktelen és indokolatlan felhasználása nélkül. Emellett ez nem mindenkor igényel költséges berendezéseket, felhasználhatók a jelenlegiek is, mégpedig a költségek növekedése nélkül.

Ezek azonban olyan problémák, amelyeket nem oldhat meg a Központi Bizottság. A kerületi, a járási és a helyi szervektől, valamint a mező- gazdasági vállalatok vezetőitől függ, hogy ellenőrizzék a helyzetet, és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek már ebben az évben biztosítják a jó minőségű terimés takarmány maximális mennyiségének termelését, betakarítását és tartósítását. E feladatok megoldásából ki kell venniük a részüket a pártszerveknek és a pártszervezeteknek is.

Nem akarom leegyszerűsíteni és kiszámítani, hogy egy-egy technológia milyen szemmegtakarítást eredményezhet, de érdemes elgondolkodni afelett, hogy ismerünk olyan technológiát, amely lehetővé teszi, hogy 1 kg gyarapodáshoz 1,70, legfeljebb 2 kg szemet használjunk fel, és emellett az esetek többségében a hasonló gyarapodáshoz a szükséglet általában 3 és több kiló is.

Tovább kell aktivizálni az efsz-ek és az állami gazdaságok pártszervezeteit és a falvakban élő párttagokat. Vajon nem éppen itt mutatkozik lehetőség arra, hogy a kommunisták, a funkcionáriusok és az egyszerű dolgozók is a mező- gazdaság fejlődése sürgető problémáinak megoldásával bizonyítsák állásfoglalásukat?

Tapasztalatból tudjuk, hogy mindenütt, ahol a kitűzött célok megvalósításáról tanácskozunk a néppel, ahol figyelembe vesszük indítványaikat, ott sikert érünk el. Ezért a kommunistáknak a falvakban és a mezőgazdaságban teljes lendülettel kell harcolniuk azokért a feladatokért, amelyeket a mai ülés elfogad, és megvalósításukra meg kell nyerniük a mezőgazdasági dolgozók legszélesebb rétegeit. Mindenekelőtt a párttagoknak kellene megérteniük a jelenlegi termelési feladatok súlyát a mezőgazdaság távlati fejlődésének területén is, és meg kell birkózniuk a termelési folyamatok irányításának és szervezésének igényes követelményeivel.

A falvakban a párt befolyásának nem eléggé kihasznált tartalékai a regisztrált párttagok. Ügy véljük, hogy már jelenleg is célszerű lenne kihasználni a múlt időszak jó tapasztalait, és más szinten felújítani a falvak és az üzemek véd- nökségi kapcsolatait, amelyek a pártpolitika megvalósítása során jelentősen hozzájárulnának a kommunisták és a többi dolgozó egységének megszilárdulásához.

Lényegesen nagyobb igényeket kell támasztanunk a járási

mezőgazdasági igazgatóságok, intézményeik, vállalataik és társadalmi szerveik és szervezeteik, mindenekelőtt a szövetkezeti földművesek szövetsége dolgozóinak pártossága iránt. A járási mezőgazdasági igazgatóság kommunista dolgozója nem járhat a községbe csupán azért, hogy csak a saját szakmai jellegű feladatait biztosítsa. Számára nem lehet közömbös, hogyan dolgoznak a mezőgazda- sági vállalat vezetőségében a ’ kommunisták. A kommunista szakembereknek fontos politikai feladatokat is kell teljesíteniük, és biztosítaniuk kell a politika megvalósítását azokban a községekben is, ahoi a párt- szervezetek gyengék, vagy egyáltalán nem léteznek.

A CSKP járási bizottságának feladata, hogy céltudatosan irányítsa e kommunisták tevékenységét a konkrét feladatok teljesítésére, az egyes helységek helyzete és szükséglete ismereteinek alapján úgy, ahogyan azt a határozati javaslat megfogalmazza.

A mai plenáris ülés határozatát oly módon kell biztosítani és megvalósítani, hogy az lényegében megfeleljen a központi bizottság februári ülésén elfogadott módszernek, és a járási bizottságok, valamint a járási mezőgazdasági igazgatóságok racionalizációs intézkedéseit eredményezze a mezőgazdaság

A Mészáros fivérek, a 23 éves Miklós és a 20 éves László a Ciliz- ská Radvan-i (Csilizradváuy) Efsz példás dolgozói. Egvikiik traktoros, a másik gépjavító, mindketten párttagjelölte^. Megállják a helyüket a földeken, aktívan dolgoznak a SZISZ-szorve- zetben és a testnevelési egyesületben.

Felvétel: B. Palkovič — ČSTK

döntő fontosságú kérdéseiben, és hozzájáruljon a mezőgazdaságban és a mezőgazdasággal kapcsolatban álló vállalatokban is a feladatok következetes megvalósításához. Ha az összes érdekelt szervek és szervezetek egyesítik erőiket, akkor a mai ülés határozatának olyan eredményeket kell hoznia, amilyenekre a központi bizottság és egész pártunk szá^1

Eugen Turzé elvtár

A nyugat-szlovákiai kerület területi kiterjedésével, földrajzi helyzetével, természeti és gazdasági adottságaival Szlovákia és az egész köztársaság jelentős és fontos mezőgazdasági területe. Az országos földterület 1/6-ával rendelkezik, és az országos bruttó és piaci termelés több mint egyötödét, az SZSZK termelésének pedig több mint a felét állítja elő. A kerületben a mezőgazdasági termelés az utóbbi öt évben nagy mennyiségi és minőségi változáson ment át, és különösen a mezőgazda- sági termelés intenzitása nőtt jelentékenyen. 1960-ban őszi búzából 22 mázsa, 1971-ben már 40 mázsa volt a hektárhozam, ami több mint 18 mázsás növekedést jelent. Az elmúlt évben kerületünkben hat járásban értek el több mint 40 mázsás hektárhozamot, 43 efsz pedig több mint 50 mázsa búzát aratott. Rekorderedményeket ért el tavaly a Veiké Dvorany-i Efsz több mint 60 mázsás hektárhozammal. Ezek az eredmények késztetnek bennünket arra, hogy az egész kerületben még nagyobb hektárhozamok elérésére törekedjünk, mivel a szovjet búzafajták biológiai potenciálja és a jó politikai-szervező munka lehetővé teszi, hogy túlszárnyaljuk a kerület átlagos eredményeit. Hasonló kiváló eredményeket értek el mezőgazdasági dolgozóink az árpa, a kukorica, és más termékek hektárhozamának növelésében is.

Azonban az utolsó tíz évben csökkent a szántóföldalapunk. Különféle — jogos, vagy kevésbé jogos — beavatkozás következtében több mint 30 000 hektárral, ami gyakorlatilag egy járás felének felel meg.

Ezért elhatároztuk, hogy harcolni fogunk minden hektár szántóföldért. Az a hatalmas tudományos és műszaki haladás, amit a szocialista társadalom a mezőgazdasági dolgozóknak elérhetővé tett, nálunk már meghozta eredményeit, például azzal, hogy több ezer hektáron végeztük el a talajjavítást, a lecsapolást és valósítottuk mei* az öntözéses gazdálkodást. A nyugat-szlovákiai kerület területén, vagyis közel egymillió hektáron több mint 163 000 hektár elvizesedett terület volt, amelynek 41 százalékát már lecsapoltuk. Az öntözőberendezések kihasználásával az ötödik

ötéves tervidőszak végéig búzából 40 mázsás, árpából 38 mázsás, szemes kukoricából 55 mázsás és cukorrépából több mint 450 mázsás hektárhozamot akarunk elérni. A talajjavítás és az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével azonos fontosságú az, hogy igyekezzünk kihasználni az egész öntöző- rendszert. A Dun. Streda-i (Du- naszerdahely), a galantai (Ga- lánta), a trnavai és más járások öntözővállalatai eredményeinek elemzése az utóbbi két esztendőben megmutatta, hogy ezen a téren nagy tartalékaink vannak

így például a galantai járásban 1963-ban azok a szövetkezetek, ahol ma már öntözőberendezések vannak, gabonából csak az átlagos járási hozamot érték el. A múlt évben búzából már 9 mászával, árpából 5,5 mázsával, kukoricából 9 mázsával és cukorrépából 130 mázsával haladták túl a járási átlagot. Az öntözőberendezésekkel rendelkező szövetkezetekben a bruttó mezőgazdasági termelés 1 hektáron 3000 korona értékkel nagyobb, mint a járási átlag.

A Bratislavai Öntöző Kutató- intézet eredményei szerint az öntözött területeken a következő eredmények érhetők el: cukorrépából 700—800 mázsa, lucernából 160 mázsa, szemes kukoricából 90—100 mázsa, újburgonyából 350 mázsa.

Az öntözéses gazdálkodás gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy átlagos kihasználásuk esetén is szavatolt a gazdasági hatékonyság. Az elemzések és az ellenőrzések bizonyítják, hogy az állam és a vállalatok által ráfordított egy korona költség mellett az öntözéses gazdálkodásban 2,10 korona értékű bruttó mezőgazda- sági terméket produkálnak. Ez csúcshozamok esetén közel 9 korona. A jelenlegi helyzettel szemben tehát a kutatás eredményeként még fokozható a mezőgazdasági termelés. Belátható időn belül elérhetjük, hogy az öntözéses gazdálkodású mezőgazdasági vállalatok egy hektáron 20—25 ezer korona értéket termelnek.

A tervek szerint az ötödik ötéves tervidőszak végéig közel 130 000 hektár mezőgazdasági területen létesítünk öri*"'’£íbe- rendezéseket.

MoJncsr Imre elvfrárs:

A pártunk XIV. kongresszusán jóváhagyott és az ötéves tervben rögzített igényes mezőgazdasági feladatok megvalósítása megköveteli, hogy szüntelenül növeljük a pártmunka aktivitását, különösen a tevékenység

döntő szakaszán: a párt falusi alapszervezeteiben.

A kongresszus óta eltelt időszakot a Velký Krtíš-i járásban is úgy jellemezhetjük, mint olyan szakaszt, amelyben jelentősen nő a párt alapszervezeteinek, bizottságainak mint politikai, társadalmi, gazdasági és irányító szerveknek a munkaaktivitása. Ez megmutatkozik abban, hogy fokozódik az alan- szervezetek befolyása a gazdasági életre, elmélyül a párt belső demokráciájának, a kollektív irányításnak az elve, tökéletesedik a káderpolitika mint a gazdasági termelés egész politikai és szakmai, irányítási rendszere, és a falu társadalmi élete javulásának jelentős tényezője. A mi járásunkban a párt alapszervezetei aktivitásának növeléséhez jelentősen hozzájárul a CSKP járási bizottságának rendkívüli gondoskodása a tagalap minőségének javításáról, valamint arról, hogy a párttagok nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a pártpolitikai munkába, s ezenkívül jelentős tényező volt a pártszervezetek szerkezetében és szervezeti felépítésében megvalósított változás az egyesített efsz-ek- ben.

A járásban a falusi pártszervezetek a XIV. kongresszus óta összesen 71 tagot és tagjelöltet vettek fel, s ezek 73 százaléka szövetkezeti dolgozó és munkás. Az egyesült efsz-ek pártszervei szerkezeti és szervezeti felépítésének változását járásunkban 54 falusi pártszervezet hajtotta végre.

Minden módosítás realizálásánál a járási pártbizottság ügyelt arra, hogy összhangban álljon a párt alapszabályzatával, ne gyengítse a szervezeti egységet, erősítse a párt befolyását és a párt vezető szerepét az alapszervezet hatáskörébe tartozó társadalmi tevékenység minden szakaszán. Minden esetben a község, vagy az egyesített efsz sajátos feltételeiből indultunk ki. Az egymáshoz közel fekvő községekben az efsz- ek egyesítésével, közös helyi nemzeti bizottsággal és kisebb létszámú rendes és regisztrált párttaggal egy-egy pártszervezetet létesítettünk minden község számára, éspedig falusi pártszervezetet ott, ahol a párttagok nem dolgoztak az efsz- ben, és az efsz mellett abban az esetben, ha a párttagok többsége szövetkezeti tag vagy szövetkezeti dolgozó volt.

Azokban a községekben, ahol az efsz-ek egyesültek, de a községek egymástól nagyobb távolságra fekszenek, tekintet nélkül arra, hogy közös-e a helyi nemzeti bizottság, minden községben megalakítottuk az SZLKP részszervezetét. A nagy községekben egyesült efsz-ek- kel, de önálló nemzeti bizottsággal és nagy létszámú rendes és regisztrált párttaggal megmaradtak a párt alapszervezetei a községekben, és az összüzemi pártbizottság vezetésével az efsz-ben minden községben megalakult az alapszervezet. Az SZLKP alapszervezeteinek elnökei a nagy, egyesített efsz-ekben mentesített fizetett elvtársak, akik egyidejűleg a szövetkezet alelnökei, és felelősek a politikai-nevelő és szociális tevékenységért Ezt a módszert érvényesítettük eddig négy nagy egyesített földművesszövetkezetben de egyidejűleg már megtettük ? káderelőkészületeket e módszer bevezetésére három további egységes földművesszövetkezetben is.