Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-22 / 95. szám, szombat
HÉT KOPORSÓ A mikor tavaly november 28 án az uruguayi elnökválasztásokból Juan Maria Bordaberry miniszter, a Blanco, azaz Nemzeti Párt jelöltje került ki győztesen, senki sem jósolt könnyű hivatalt a fiatal és ambiciózus politikusnak. A haladó emberek az 1971 februárjában a kommunistákból, a szocialistákból, a baloldali keresztény demokratákból és más haladó és demokratikus politikát követelő pártokból létrejött Széles Front (Frente Amplio) győzelmében reménykedtek. A front jelöltje, Liber Seregni nyugalmazott tábornok válóban a szavazatok 20 százalékát nyerte el, s csak a sajátos, a burzsoáziának kedvező s bizonyos történelmi hagyományokra épülő uruguayi választási rendszer akadályozta meg, hogy a Széles Front jelöltje foglalja el az elnöki széket. Ennek ellenére a montevi- deói „őrségváltása nem jelentette a burzsoázia uralmának megszilárdítását, kétes értékű győzelemnek bizonyult, mert az események hátterét és a jövő távlatait tekintve a nagy társadalmi harcnak csupán egy fázisa. 1972. IV. 22. ® Üj szerepben Juan Maria Bordaberry március 1-én foglalta el hivatalát. Már tavaly, közvetlenül megválasztása után viharos kezdetet jósoltak neki. Bordaberry kezdetben mérsékelt jobboldali politikusnak látszott, ám megválasztása után — nyilván szövetségest keresve — együttműködést kínált fel a szélsőjobboldalnak. Politikai pályafutásának talán a legnagyobb hibáját követte el. Az antikommunizmus talaján keresett szövetségeseket, ez pedig kétélű fegyvernek bizonyul, mert a szélsőjobboldal nem egészen a maga emberének tekinti Bordaberryt. Bordaberry latifundista család sarja. A gazdag családnak 60 ezer hektárnyi földbirtoka van. Az egykori jogász rendkívüli időben került az elnöki székbe: nem idillikus örökséget vett át elődjétől, Pacheco Arecótól; nem egyszerűen a két hagyományos Párt a Colorado és a Blanco (Nemzeti) hagyományos hatalmi cseréjével került az elnöki székbe, hanem kiéleződött társadalmi—politikai helyzetben, amikor a már említett Széles Front formájában egy harmadik, s nem is lebecsülendő erő jelentkezett a küzdőtéren. Bordaberry a jobboldal szövetségének keresésével egyúttal éreztette, hogy az „új seprű jól seper“ jegyében kívánja kezdeni kormányzását. Ez pedig elsősorban a demokratikus és haladó erők pozícióinak elseprésé- re irányult. A választások ugyanis igazolták, hogy a Széles Fronttal mindenképpen számolni kell. Ezért akar tőle most megszabadulni a kormányzását veszélyeztetve látó burzsoázia. ^ Forradalmi harc és anarchia Amikor az uruguayi burzsoázia és a kormányzat baloldalról és a baloldal elleni harcáról beszél, szándékosan összekeveri a fogalmakat. Uruguayban az utóbbi években mind gyakrabban hallatnak magukról a tupa- maróknak nevezett városi gerillák. Noha sok esetben szándékuk tiszta, módszereik, politikai szemléletük eléggé vitatható, s egyes esetekben politikai kalandorkodásba megy át. A tupama- rók csak a fegyveres harcot ismerik el a társadalmi változások kivívásának módszeréül, politikai koncepciójuk nincs, forradalmi elveiket általában kispolgári anarchia hatja át. Olyan módszereik, mint például az emberrablások stb., bírálhatók, de el kell ismerni, hogy az utóbbi években voltak ügyesen megszervezett akcióik, súlyos károkat okoztak az oligarchia érdekeinek s az ezeket védő szolda- teszkának. Bordaberry most hadat üzent a tupamaróknak, de kettős győzelmet akar elérni. A tupama- rók elleni akció elindításával ugyanis az egész baloldali ellenzéket fel akarja számolni. Logikus, hogy a legálisan működő Széles Front pártjainak és egyéb szervezeteinek nagyobb veszteségeket okoz, mint a szigorúan konspiráló tupamaróknak. A nép haragja Az utóbbi időben megmozdultak az uruguayi társadalom széles tömegei. Mozgalmuk a „drá gaság ellen, a függetlenségért“ jelszó jegyében bontakozódott ki. Tüntetésekhez, sztrájkokhoz vezetett. Újból akcióba léptek a tupamarók: nyílt utcán végeztek a titkosszolgálat főnökével és súlyosan megsebesítették Lara belügyminiszter-helyettest. A kormány szervei ezért nyilván bosszút esküdtek: a közelmúltban — nyilván árulás folytán — rajtaütöttek a városi gerillák vezetőjének rejtekhelyén és végeztek Raul Sendic-kel, a tupamarók egyik főparancsnokával és bajtársával. Ezt követően általános „tisztogatás“ indult a „felforgatok“ ellen. A tupamaróknak éppen illegalitásuk miatt nem okozhattak nagy veszteségeket a kormányszervek, ám annál brutáli- sabb volt a rendőri önkény az igazi baloldali és demokratikus szervezetekkel szemben, önkényességüket azzal tetőzték be, hogy amikor razziát tartottak az Uruguayi Kommunista Párt székházában, hét kommunista munkást ott helyszínen agyonlőttek. A rendőri önkény azt érte el, hogy országszerte és külföldről is rokonszenvükről és szolidaritásukról biztosítják a pártot a haladó erők és személyiségek. Megmozdult a munkásosztály. Sztrájk sztrájkot követett, s az elnök 30 napra ismét elrendelte a rendkívüli állapotot. Viharban A uruguayi események tehát drámai fordulathoz értek. Bordaberry valóságos társadalmi viharban kezdte el kormányzását, melyet nem kecsegtetnek rózsás távlatok. A „latin-amerikai Svájcnak“ nevezett Uruguay jelzőjét meghazudtolva úszik az államadósságban, amit természetesen a dolgozó tömegek sínylenek meg. Megoldatlan a földkérdés: az uruguayi „nagy családok“ 4 százaléka a megművelhető földek 60 százalékát bitorolja, s nagy társadalmi baj a jelentős arányú írástudatlanság. Ez a forradalmi eszmék terjedésének is az akadálya. A dolgozó tömegek forradalmi harcának vezetésére egyedül a kommunista párt hivatott, amely Uruguay sajátos viszonyainak megfelelően a Széles Front révén, a haladó és demokratikus erők egységének megteremtésével, a politikai rendszer adta legális lehetőségeket megragadva harcol az oligarchia ellen, demokratikus társadalmi és gazdasági változásokért. Erre buzdítják az uruguayi kommunistákat a latin-amerikai testvérpártok is, amelyek a hét kommunista elvtárs mártírhalálával kapcsolatban teljes szolidaritást vállaltak uruguayi fegyvertársaikkal. Várható, hogy ezen a síkon fog kibontakozni a további társadalmi küzdelem Uruguayban és bizonyos polarizálódás következik be a rendszer ellen küzdő erők soraiban, mert a tupamarók egyéni terrorja, amelytől különben a latin-amerikai kommunista pártok elhatárolják magukat, csak bajt okozhatna a haladásért, a társadalmi igazságért küzdő baloldali erőknek, mivel ürügyet szolgáltatna az oligarchia kormányának további antidemokratikus, antikommu- nista terrorakciókra. L. L. YOUNG ÉS DUKE A HOLDON Houston — Péntek hajnalban közép-európai idő szerint 3,23 órakor hatórás késéssel a Descartes holdkráter térségében leereszkedett az Orion nevű holdkomp, fedélzetén John Young és Charles Duke űrhajóssal. „Tökéletes pontossággal landoltunk a Descartes fennsíkon“ — üzente Young Apollo-parancs- nok a Földnek, miután a hold- komp tizenkétperces út után a kijelölt körzet közvetlen közelében Holdat ért. „Mennyi szikla! Nem kell messzire kimenni, ha köveket akarunk gyűjteni" — közölte Duke, a holdkomp második utasa. Az Orion-holdkomp két űrhajósa a szerencsés Holdra érés után többórás pihenőre tért. A szerencsés Holdra-térést a feszültség órái előzték meg. A tervezett leszállás megkezdése előtt érkezett a parancs Young és Duke űrhajósnak, hogy a leszállást el kell halasztani. A késedelem oka az volt, hogy Ken Mattingly, az anyahajó pilótája a hajtómű műszaki hibája miatt űrhajóját nem tudta újabb Hold körüli pályára vezényelni. Többórás tanácskozás és vizsgálódás után kitűnt, hogy a hiba nem olyan súlyos, mint először gondolták. Az anyahajó pilótája engedélyt kapott, hogy begyújtsa a rakétát. Ezúttal a művelet sikerült. A Casper rátérhetett új Hold körüli pályájára és az Orion is megkezdte leereszkedését a Hold felszínére. Miként Rocco Petrone, a NASA igazgatója közölte, az űrhajósok az eredetileg tervezett három helyett, valószínűleg csak két sétát tesznek a Holdon. Az igazgató véleménye szerint ez nem fogja csorbítani a küldetés tudományos értékét. Geológusok az Orion leszállási helyét rendkívül fontosnak tartják a Hold történetének kutatása szempontjából. Young és Duke a Déscartes- kráter térségében az első kiszállás után felállítja az Alsep nevű kutatóállomást. Ezzel négyre növekszik a Hold felszínén levő kutatóállomások száma. Az atomtelepekkel működő állomások éveken át sugároznak adatokat a hold rezgésekről, a mágneses térről, a holdtérség sugárzási viszonyairól és 'az égitest „hőháztartásáról“. A két űrhajós egy ibolyántúli szpektroszkópot is magával vitt. Ennek az lesz a rendeltetése, hogy felvételeket készítsen a Föld légkörének felső rétegeiről, a csillagközi gázfelhőkről és a Tejút-rendszerről. Csillagászok nagy érdeklődéssel várják ezeket a képeket, mivel a Földön készített hasonló rendeltetésű felvételek minőségét erősen lerontja a Föld vastag légköre. SZOVJET ÉS BRIT KOMMUNISTÁK TALÁLKOZÓJA London — Április 9-től 20-ig Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának meghívására Angliába tartózkodott az SZKP küldöttsége I. V. Kapítonovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A küldöttség Anglia tartózkodási idején országszerte számos kerületi, városi, üzemi pártszervezetet látogatott meg, találkozott a párt aktivistáival, megbeszéléseket folytatott szak- szervezeti vezetőkkel, munkáspárti személyiségekkel, ipari vállalatokat látogatott meg. Londonban a küldöttség megbeszéléseket folytatott NagyBritannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának tagjaival. A megbeszéléseken részt vevő brit pártküldöttséget John Gollan főtitkár vezette. A megbeszélések során tájékoztatták egymást az SZKP, illetve Nagy- Britannia Kommunista Pártja tevékenységéről, kicserélték nézeteiket a nemzetközi helyzetről, a kommunista és munkás- világmozgalom időszerű kérdéseiről. A két küldöttség különös figyelmet szentelt az indokínai helyzetnek. Támogatásukról biztosították azt az igazságos harcot, amelyet az arab népek vívnak az izraeli agresszió következményeinek, a Biztonsági Tanács határozatának teljesítése alapján való felszámolásáért. A két küldöttség hangsúlyozta, hogy mielőbb meg kell tartani az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. A két párt képviselői kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az SZKP küldöttségének látogatása és az ennek során létrejött megbeszélések elősegítették a két párt kapcsolatainak megszilárdulását. Állást foglaltak pártjaik testvéri kapcsolatainak és együttműködésének további megerősítése, a Szovjetunió és Nagy-Britannia népei barátságának fejlesztése mellett. A szovjet pártküldöttség az SZKP Központi Bizottsága nevében meghívta a Szovjetunióba Nagy-Britannia Kommunista Pártja küldöttségét. Kínai felszólalás az UNCTAD-értekezleten Santiago — Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája santiagói ülésszakának általános vitájában csütörtökön felzólalt Csou Hua-min, a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, az ülésszakon részt vevő kínai küldöttség vezetője. Közölte, hogy országa szolidáris Ázsia, Afrika, Latin- Amerika fejlődő országaival, s hozzátette, hogy Kína — noha önerejéből már nagy erőfeszítéseket tett — maga is fejlődő ország, a „harmadik világ“ része. „A harmadik világ" gazdasá- qi elmaradottságáért az imperialista elm/omást és kizsákmányolást terheli a felelősség, — folytatta a miniszter. Az imperialisták ellenőrzésük alá vonják a fejlődő országokat, agresszióik áldozataivá teszik őket, ráteszik kezüket ezeknek az országoknak a természeti kincseire, kizsákmányolják gazdaságukat. „Politikai függetlenség nincsen gazdasági függetlenség nélkül“ — fejtette ki a továbbiakban. Az ismert kínai terminológiát használva hangoztatta, hogy a „gazdag országok“ által „a szegényeknek“ nyújtott gazdasági segítség csakis a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján történhet. Sajátos — s egyben szokásos — vonása volt ennek a kínai megnyilatkozásnak is, hogy az amerikai imperializmusra vonatkozó fejtegetéseket „a másik szuperhatalom“ az „egy vagy két szuperhatalom“ szovjetellenes kitételei tarkították. Kína képviselője ezen a nemzetközi fórumon is «»gy kalap alá vette az USA-t és a Szovjetuniót. Csou Hua-min politikai kérdésekről szólva kijelentette még, hogy országa „minden lehetséges segítséget“ megad a harcoló vietnami népnek. Sajnálkozását fejezte ki amiatt a lehetetlen helyzet miatt, hogy az NDK-t megakadályozták az UNCTAD ülésszakán való részvételben. Az AÁSZ elítéli a beavatkozást Washington — Az Amerikai Államok Szervezetének Washingtonban ülésező közgyűlése csütörtökön határozatokat fogadott el. Ezek egyike felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan ragaszkodjanak a be nem avatkozás elvéhez, és elítéli a belügyekbe történő beavatkozás minden formáját. Az AP szerint a határozat elfogadása előtt Chile és Ecuador képviselői éles szavakkal bélyegezték meg az Egyesült Államokat. Rámutattak: Washington gazdasági nyomást gyakorol a latin-amerikai államokra, hogy ily módon politikai előnyökre tegyen szert. Egy másik határozatban a tagállamok annak a szándékuknak adnak hangot, hogy a megfelelő szintre csökkentik katonai kiadásaikat. Iráni támadás az iraki határon Bagdad—Bejrut — Csütörtökön ismét iráni támadás érte Irak területét, — jelentette a bagdadi rádió. Egy katonai szóvivő szerint a délkelet-iraki Vaszit térségébe behatoló iráni alakulatok tűz alá vettek egy határőrsöt, de az iraki határőrök fegyverei csakhamar visszafordulásra kényszerítették őket. Nincs hír arról, volt-e az incidensnek sebesültje vagy halálos áldozata. Az év eleje óta ez volt a harmadik iraki—iráni összecsapás a két ország határán. A legsúlyosabb összeütközés időpontja április 13—14-e, színhelye Khannakin térsége volt. A támadók és a védők 19 órás ütközetet vívtak a tüzérség és a páncélos alakulatok bevonásával. Lemondtak rangjukról Rongoon — Egy csütörtökön kiadott hivatalos közlemény szerint a burmai kabinet katonai rendfokozattal rendelkező tagjainak többsége lemondott katonai rangjáról, hogy — egy évtized óta először — ismét polgári kormányt hozhassanak létre Burmában. A változások a most kidolgozás alatt álló új alkotmányt kihirdetését vannak hivatva előkészíteni. Az alkotmány-tervezetet a Burmai Szocialista Program Pártja készíti elő. A katonai rangjukról lemondottak között van Ne Win tábornok is, aki a polgári kormány miniszterelnöke lesz, de megtartja elnöki funkcióját a forradalmi tanácsban és a Burmai Szocialista Program Pártjában is. Ne Wintet ezentúl U Ne Winnek hívják majd. A szolidaritás jegyében Nimes — A legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés, a CGT (Általános Munkásszövetség) kongresszusán a küldöttek hangsúlyozzák, hogy a CGT fenntartja és fejleszti testvéri kapcsolatait más országok demokratikus szakszervezeteivel, erősíti a nemzetközi szolidaritást a világ dolgozóival. René Duhavel, a CGT titkára leszögezte, hogy a szövetség jelentőséget tulajdonít a harcoló Vietnammal való szolidaritásnak. A kongresszus küldöttei egyhangúlag jóváhagyták a CGT országos vezetőségének beszámolóját, amelyet Georges Seguy főtitkár terjesztett elő. ANDREJ BARČÁK a csehszlovák külkereskedelmi miniszter hivatalos látogatásra Buenos Airesbe érkezett. NIXON elnök tanácsadói társaságában a Campi David-i elnöki nyaralóba utazott. New York-i hírügynökségek jelentése szerint az elnök az Egyesült Államok egész kül- és belpolitikáját érintő döntéseket készül hozni, ezek tartalma azonban még nem alakult ki. EDWARD SHORTOT, a Munkáspárt mérsékelt szárnyának képviselőjét választották meg Wilson pártvezér helyettesévé Roy Jankins helyett. A JUGOSZLÁV KOMMUNISTÁK SZÖVETSÉGÉNEK a múlt évi adatok szerint 1 025 476 tagja van — jelentették be Belg- rádban. CSOU EN-LAJ kínai miniszter- elnök fogadta Mansfield és Scott amerikai szenátorokat, akik hivatalos látogatáson vannak a Kínai Népköztársaságban. PRÁGÁBAN parafálták a csehszlovák—angol hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt. MIRKO TEPAVAC jugoszláv külügyminiszter befejezte hivatalos látogatását Kairóban. MADRIDBAN hat építőipari munkást tartóztattak le, válaszként az építőipari munkások általános sztrájkflehívására. Hétvégi hírmagyarázatunk
