Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 92. szám, szerda

méretekben és annak átalakulása önálló és aktívan ható erővé. A gyarmatbirodalmak felbomlása, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése újabb lökést adott a forradalmi világfolyamatnak és hozzájárult az egész imperialista rendszer válságának további elmélyüléséhez. Az élet azonban azt bizonyítja, hogy bár a nemzeti felszabadító mozgalom súlyos csapásokat mér az imperializmusra, a forradalmi világfolyamat többi erőinek, elsősorban a szocialista világrendszernek támogatása nélkül nem képes megsemmisíteni a kolonializ- must és a neokolonializmust szülő társadalmi-gazdasági rendszert. A felszabadult országoknak a gyarmati rendszer örökségeként hátramaradt gazdasági és kulturális örökség leküzdésében nyújtott sokoldalú segítség a szocialista világrendszer fontos internacionalista feladatai közé tartozik. Lenin még az Októberi Forradalom előtt kijelentette: „Mi arra fogunk törekedni, hogy ebeknek az elmaradott és nálunknál elnyomottabb népeknek... »önzetlen kulturális segítséget« nyújtsunk, vagyis segítségükre legyünk a géphasználatra, a munka megkönnyítésére, a demokráciára és a szocializmusra való áttérésben.“ (Lenin Művei, 23. kötet, 63. oldal, Szikra kiadás Budapest, 1951.)

A szocialista országok kommunista pártjai internacionalista kötelességüknek tartják, hogy segítsenek a nemzeti függetlenségükért és annak megszilárdításáért küzdő nemzeteknek, a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért küzdő összes népeknek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország részéről a nemzeti felszabadító mozgalom erőivel megnyilvánuló szolidaritás példájaként említhetjük az arab népeknek az Egyesült Államok és a további nyugati államok imperialistái által támogatott izraeli agresszió elleni harcukban nyújtott segítséget. Mint Bagdas elvtárs, a Szíriai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára megállapította a Szovjetunió segítsége minden területre; politikai, gazdasági és katonai területre kiterjed. Ennek folytán a munkások és parasztok milliói, a néptömegek és egyre szélesebb haladó nemzeti körök a hazafiasság kritériumának tartják a Szovjetunióval való barátságot és elítélnek mindent, ami árt az arab—szovjet barátságnak.“ (A kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozása.)

A Szovjetunió, és további szocialista országok nagyszabású anyagi segítséget nyújtanak az indokínai népeknek az amerikai agresszió elleni küzdelmükben.

További fejlődést ért el az utóbbi években a szocialista országok gazdasági együttműködése a gyarmati uralom alól felszabadult országokkal. Főként a Szovjetunió nyújt nagy és sokoldalú segítséget a fejlődő országoknak. E segítség és együttműködés formái különfélék.

Ebben a folyamatban fokozódó jelentősége van a fiatal nemzeti államok forradalmi demokratikus pártjai és szervezetei és a kommunista pártok kapcsolatai fejlődésének. A kommunista pártok fegyvertársaikat látják ezekben a pártokban az imperializmus ellen és a társadalmi haladásért vívott harcban. A szocialista államok segítségükkel hozzájárultak a fiatal független államok megszilárdulásához és megnyitották előttük a nem kapitalista fejlődési út távlatait. A felszabadult és küzdő népek eszményeik és vágyaik gyakorlati megtestesülését látják a szocialista országokban. A szocialista világ- rendszernek a nemzeti felszabadító mozgalomra gyakorolt politikai befolyása abban nyilvánul meg, hogy a szocialista államok aktívan küzdenek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok jogaiért és érdekeiért. A szocialista államok külpolitikája megbénítja az imperialisták akcióit és hozzájárul a nemzeti felszabadító mozgalom pozícióinak erősítéséhez, segíti a felszabadult országokat, hogy kijussanak a politikai elszigeteltségből. A szocialista országok aktívan támogatják a gyarmati rendszer maradványainak felszámolására irányuló intézkedéseket. A felszabadult országok népei számára óriási jelentőségű a Szovjetunió és további szocialista országok katonapolitikai segítsége is. Ezen országok mindkét csoportjának érdeke a közös harc az imperialista agresszorok ellen, a békéért.

A szocialista világrendszer gazdasági befolyása abban nyilvánul meg, hogy a fiatal államok és népeik össze tudják hasonlítani és megválaszthatják a társadalom gazdasági élete

megszervezésének formált. A szocialista országok gazdasági sikerei összezsugorítják az imperialista erők befolyási övezetét, aláássák a gyarmati rendszer gazdasági alapjait. Ezenkívül a szocialista országok iparosításhoz szükséges berendezéseket adnak el ezeknek az országoknak hagyományos kiviteli árucikkeikért, előnyös, kölcsönöket és hiteleket nyújtanak nekik. Fontos, hogy ezzel felszámolják az imperialista államok kölcsön- és hitelnyújtási monopóliumát a berendezések fejlesztésében és a műszaki tapasztalatok átadásában, s hogy a nyugati országok kénytelenek mellőzni a zsarolás durva és kendőzetlen formáit. A szocialista országok így közvetve segítik a fiatal nemzeti államokat. Nagyon jelentős az a tudományos-műszaki segítség is, amelyet a szocialista országok nyújtanak ezeknek az államoknak. »

A szocialista világrendszer és a nemzetközi kapcsolatok fejlődése

A szocialista világrendszer a világ fő területein kívül a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét Is befolyásolja. Ez a befolyás a nemzetközi diplomácia és a külpolitikai tevékenység széles övezetét annyira áthatja, hogy megváltoztatja hagyományos alapelveiket és normáikat; egyeseket megszüntet, másoknak új tartalmat ad. Mélyebb szemlélettel a szocializmus forradalmi ráhatásának két, egymással szorosan összefüggő elemét figyelhetjük meg:

1. A szocializmus konkrét politikájának hatása, amely közvetlenül és közvetítve nyilvánul meg. A szocialista világrend- szer például támogatást és segítséget nyújthat a nemzeti felszabadító mozgalomnak azzal, hogy politikájával befolyásolja az imperializmus ellen küzdő adott országot, vagy ellenségét, az imperializmust. Különféle módon hat az imperializmusra, például azzal, hogy feltartóztathatja, vagy ilyen vagy olyan úton lényegesen korlátozhatja az ellenforradalom exportját. Ez a nemzeti felszabadító mozgalom közvetett támogatása. A fejlődő országoknak nyújtott közvetlen, főként anyagi segítség közvetítve hat az imperializmusra és a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére. Az anyagi segítség végeredménye ezért túlszárnyalja közvetlen „névleges“ jelentőségét.

2. Rendkívül nagy hatása van annak a puszta ténynek, hogy társadalmi világrendszerként létrejött és fennáll a szocializmus, amely fő antiimperialista erőként szemben áll az imperializmus rendszerével, éspedig függetlenül attól, milyen konkrét politikát folytatnak vele szemben a szocialista államok. A szocializmus nemzetközi kapcsolatokra és a nemzetközi helyzetre gyakorolt befolyásának ez a formája egészében a kapitalista világrendszer anyagi gyengülésében nyilvánul meg a legkonkrétabban. Országok nagy csoportja válik le róla, amelyek a szocialista útra tértek és ezzel magukra összpontosították az ellenséges erőket. Tehát a szocialista rendszernek mint a legnagyobb politikai és gazdasági antiimperialista erőnek a puszta fennállása és funkciója aláássa az imperializmus stabilitását, gyengíti az imperializmust, korlátozza befolyási övezetét és megrendíti leggyengébb kapcsolatrendszereit. Ez nemcsak az imperialista és a gyarmati, illetve a volt gyarmati államok kölcsönös kapcsolataiban, hanem az imperialista rendszeren belüli államközi kapcsolatokban és a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében megnyilvánul. A szocialista rendszer megalakulásával mélyreható, minőségi változás történik a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Attól kezdve korunk fő társadalmi ellentéte, azaz a proletariátus és a burzsoázia ellentéte véglegesen áttevődik a nemzetközi küzdőtérre és államközi ellentét, a két társadalmi világrendszer, a szocialista és a kapitalista konfrontációjának formáját ölti.

A szocialista világrendszer fennállása és politikája a tőkés rendszerrel konfrontálva forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világrendszerre jellemző társadalmi viszonyok összességére, mert bizonyos módon deformálja és megváltoztatja a tőkés országok társadalmon belüli és nemzetközi kapcsolatait. A szocialista világrendszer kialakulása és megszilárdulása bő,13