Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 92. szám, szerda
mellett élésért folytatott harc jelszavai ugyanakkor fontos politikai tömegmeggyőző szerepet is betöltenek, segítenek a béke híveinek egyesítésében és a háború követőinek elszigetelésében. A békeharc, amelyet a szocialista államok a felszabadult országok többségétől és a tőkés országokon belüli békeszerető erőktől támogatva nemzetközi téren vívnak, az imperializmus ellen vívott világméretű harc legfőbb szerves része. A tények ellenére azonban nagy hiba volna, ha lebecsülnénk a háborús veszélyt. Amíg fennáll az imperializmus, addig a háború veszélye is tartani fog. Csak a néptömegeknek az imperializmus ellen, az imperialista politika ellen vívott kitartó és elszánt harca biztosíthatja a békés egymás mellett élés politikája elveinek teljes megvalósulását. A kommunistáknak arra kell törekedniük, hogy az emberek ne csak megértsék az imperializmus politikájának veszélyét, hanem fokozzák is küzdelmüket és akadályozzák meg az imperializmus agresszív szándékait. A világháború elhárításának fennálló lehetősége nem magától válik valósággá. A kapitalizmus általános válságának elmélyülése, ellentéteinek kiéleződése fokozza az imperializmus kalandor szellemét, fokozza veszélyét mind a népekre, mind a béke és a társadalmi haladás ügyére nézve Ezért fokozni kell a népek elővigyázatosságát és biztosítani kell az összes békeszerető erők akcióinak lehető legszoro sabb egybehangolását. A kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozása kiemelte: ,,A szocialista orszá gok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító moz galom, valamennyi békeszerető állam, társadalmi szervezet tömegmozgalom egyesült erőfeszítésével elejét lehet venni a világháborúnak.“ A kommunista mozgalom olyan nemzetközt moľgalomként lépett a nemzeti-' ?' életbe, amelvnek vég«»1» <*i|a a kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntése és a szocialista és kommunista társadalom felépítése. Ugyanakkor internacionalista feladatait mindenkor egybekötötte az egyes kommunista pártok nemzeti feladataival. A kommunistáknak sohasem volt közömbös a haza. A haza felvirágzását a nemzeti és társadalmi elnyomást okozó régi társadalom megszűntetésének általános folyamatával összefüggésben látták és látják. Ezért számunkra a proletár internacionalizmus a nemzeti és nemzetközi, az általános és a sajátos jelleg egységét jelenti. • * « Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára a Szovjet Rádió és Televízió tudósítójával folytatott beszélgetésében megemlítette, hogy „a válságos évek után mi is Csehszlovákiában magasra, emeltük a proletár internacionalizmusnak, a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom és az antiimperialista front egysége támogatásának eszméjét. A kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásán teljes mértékben egyetértettünk a következtetésekkel, aláírtuk a tanácskozás dokumentumait és pártunk gyakorlati tevékenységében ennek következtetéseit tartjuk szem előtt. Mély meggyőződésünk, hogy a szocialista tábor országainak egysége, elsősorban a Szovjetunióhoz mint a világ első szocialista államához, a legnagyobb, döntő jelentőségű szocialista államhoz való viszony az egész szocialista tábor sikereinek záloga. Ezt bizonyítják a múlt évek tapasztalatai is. A szocializmus jövőjére gondolva mindnyájan a tudatában vagyunk annak, hogv ez az egyedül helyes út. Ezért mindenképpen arra is törekszünk, hogy a szocialista tábor országainak egysége még szilárdabb, sokoldalúbb legyen, s hogy a szocialista országok lépéseiket kölcsönösen egybehangolják“. >1
