Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-17 / 90. szám, hétfő

Helikopterrel az autóversenyzők biztonságáért A z egyes sportágakról ké­szült statisztikai adatok világosan megmutatják, melyik sport milyen és mennyi veszélyt rejteget a versenyzőkre nézve. Az elmúlt évben is több végze­tes, halálos kimenetelű baleset­ről kaptunk jelentést a világ minden tájáról. Természetesen előfordulhatnak súlyos sérülé­sek akkor is, ha a versenyeket a legkörültekintőbb biztonsági intézkedések előzték meg. Meg- bökkenünk például, ha arról ér­tesülünk, hogy egy vivóverse- nyen vagy edzésen az egyik versenyző fegyverének hegye letörött, és ellenfelét keresz­tülszúrta, aki aztán sérüléseibe belehalt. Kevésbé lepődünk meg, ha a lovas leesik lováról és sú­lyos sérülést szenved. Vagy ha síverseny közben valaki lábát töri, és így tovább. Sót, az utób­bi években valahogy már meg­szoktuk, hogy a profi ökölvívás, a motorkerékpár- és autóver­seny gyakran követel halálos áldozatokat. Különösen az utóbbi sportág­ban fordult elő az elmúlt évek során több végzetes baleset. A szakemberek ezekkel részlete­sen foglalkoznak, s annak el­lenére, hogy egy-egy autóverse­nyen mindenki saját felelőssé­gére vesz részt, és jól tudjuk, nem „babra megy a játék", mégis szeretnék elejét venni, vagy esetleg kellő beavatkozás­sal megakadályozni a szeren­csétlenséget. Mind gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy kát vagy több autó összeütközését a versenyzők kisebb-nagyobb sé­rüléssel „meg úszhatná k“, ha idejében ki tudnák őket kocsi­jukból szabadítani. Mivel azon­ban nemegyszer előfordul, hogy az üzemanyagtartály felrobbant és az autó lángba borul, a men­tőszolgálat tagjai nem tudják a versenyzőt a lángok közül ki­menteni. Nemrég az Österreichring G. m. b. H. — mely tudvalevőleg világbajnoki autóversenyeket rendez — kezdeményezésére Olaszországban amerikai kato­nai helikopter közreműködésé­vel sikeres kísérletet tettek a lángbaborult autó okozta tűz megfékezésére. Érdekes, hogy a tűzoltást nem a helikopter sze­mélyzete végezte, hanem csu­pán az égő benzin lángját igye­kezett a rotorszél segítségével elterelni. Így az égő autó egy irányból megközelíthetővé vált, ami által a tűzoltó- és mentő- szolgálat munkája könnyebb, egyszerűbb és főleg eredménye­sebb volt. A hadsereg szakemberei biz­tosították a próbaakció szer­vezőit, hogy bármely helikop­ter mindezt tökéletesen elvé­gezheti, és a manőverezés tech­nikáját a pilóta könnyen elsajá­títhatja. Horst May, osztrák menedzser kiszámította: egy he­likopter bevetése — mely 105 percen át keringene az osztrák nagydíj körpályája felett — kö­rülbelül 25 ezer schilling költ­séggel járna. Kérdés, elegen­dő-e egy helikopter az esetle­ges tűz leküzdésére —, mert a Nürnbergringen például feltét­lenül több helikopterre volna szükség. A legégetőbb és leg­aktuálisabb probléma, ki fedezi a biztonsági akció költségeit? Lehet, hogy a Grand Prix-kór- házhoz hasonlóan, ezt is nem zetközi hozzájárulással valósít ják meg? Bárhogy is alakul az autóver­senyek során gyakran képződő tűz leküzdésének módszere, egy biztos: e sportág hívei örömmel értesültek a kezdeményezésről és a „főpróba“ sikeres lefolyá­sáról, hiszen ezzel a jövőben va­lószínűleg elérhető lesz, hogy néhány autóversenyzőt meg mentsenek a biztos tűzhaláltól. Az említett biztonsági intéz­kedés problémája természetesen még megoldásra vár, hiszen az erre hivatottak most csak az első lépéseket tették meg. Re­méljük, rövidesen találnak „me­cénást" a biztonsági intézke­dés finanszírozására, s így az idei világbajnoki és egyéb nagy­szabású autóversenyeken a pá­lya fölött keringő helikopterek nem jelentenek majd szokatlan látványt. Lehet, és bízunk ben ne, hogy a jövőben kevesebb autóversenyző halálos kimene­telű balesetéről kell majd hírt közölnünk. /k/ HŰSÉGESEN EGV ELEIEN ÁT Én mintaishola nprarije Pavlis, ukrajnai város iskolá­jának napirendje hajnalban kezdődik. Ez minden tanuló számára szabály. Egyébként ami a napirendet illeti, Szu- homlinszkijnek ez a vélemé­nye: — Nem nagy baj, ha né hányszor előfordul, hogy a gyermekek tanulás helyen fut­balloznak. Fiatul korban min­den pótolható, a korlátoltság kivételével. Ha valamilyen versenyről, vagy mérkőzésről van szó, nyu­godtan elengedi növendékeit, s nem fél attól, hogy azok el­maradnak a tanulásban. Ezen kívül a növendékek számára kötelező a mindennapi torna­gyakorlat a friss levegőn, bár milyen időben, szigorúan meg­határozott és a testnevelési órákon feladott gyakorlatok el­végzésével. A következő test- nevelési órán ellenőrzik, hogy elvégzik e a növendékek a rá jak bízott feladatokat. Szuhom- linszkij ezeket u reggeli torna­gyakorlatokat az önnevelés ki­tűnő eszközének tekinti, amely megmutatja, van e elég ereje az illető növendéknek ahhoz, hogy legyőzze álmosságát és lustaságát, valamint a gyakor­lat elvégzésével kapcsolatos esetleges nehézségeket. A reg­geli tornagyakorlatokon kívül van még valami, arríi kötelező minden egyes tunuló számára: a kiadós icalóriadús reggeli, fel­tétlenül melegen. A szervezet edzése tehát a reggeli tornagyakorlatokkal kezdődik és az iskolai foglal­kozásokkal folytatódik. „Zöld osztályok“ — így hívják azo­kat a lugasokat, ahol ősszel és tavasszal az alsóbb osztályosok óráit tartjak. A gyermekek ko­rú tavasztól kezdve mezítláb szaladgálnak. Valamennyi szü­netet a szabad levegőn töltik el, a lugast körülvevő kertben vagy játéktereken. És micsoda szünetek ezek! Gondoljunk csak a moszkvai iskolák szünetek alatt bezárt ajtuira. Hányféle okol hullhat az ember a fővá­rosban: Az egészségügyi nor­mák megszegése a gyakori ki- és bejárással, tűzrendészen elő­írások betartása stb. Ezek az érvek teljesen ellentmondáso­sak ugyan, de mégis nagyon tartják magukat. Hiszen nem­csak a moszkvai, hanem más nagyvárosok gyermekei is több­nyire nélkülözik azt a lehető­séget, hogy friss levegőn tanuU hassanak, vagy ami még fon-, tosabb, friss levegőn tölthessék a szünetet. De van még egy „t aláírná-- nya“ Suhomlinszkijnek: Az er­dőben szervezett tanítás. Ez a módszer erősen emlékeztet Rousseau tanaira. így például hétfőn kora reggel az 5—6 km re fekvő erdőbe mennek ki az első osztályosok, kedden a második osztályosok és így to­vább. Sétálnak, futkosnak, ug­rálnak, figyelik a természetet, számolják a fákon levő madár- fészkeket, beszélgetnek, cso­dálkoznak. Milyen nagyszerű tartalom­mal telnek meg a gyermekek ilyen nupjai. Ez a módszer az egészséget is rendkívüli mér­tékben szolgálja, hiszen ezek­ben az esetekben a naponként megtett kilométerek száma eb éri a húszat. A régi Oroszom szágban voltak már ilyen sza:• bad levegőn megszervezett elő- adások, amelyeket nagyon pon­tosan és lényegbevágóan egész­ség napoknak neveztek. Sajnos megszüntették ezt a nagyon egészséges kezdeményezést. A köztársasági művelődésügyi mi­nisztériumokban ugyanis ész- szerűtlennek minősítették az oktatási időnek ezt a pazar­lását. Szuhomlinszkij azonban meg van győződve arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló eltérés az oktatási tervtől, százszoro­sán kifizetődik. Egészségeseb­bek lesznek a gyermekek, lé­nyegesen jobb lesz érzelmi hangulatuk. Igaz, hogy a régi egészségnapok valamiben lé­nyegesen különböztek a pavlisl erdőben rendezett óráktól. Ré­gen ugyanis teljesen a testne­velésnek szentelték az egész­ség napot. Szuhomlinszkij vi­szont — hűen a párhuzamos­ság elvéhez, amelyet még Ma­karenko fogalmazott meg — azt tartja, hogy semmit sem le­het elérni erőszakkal. Éppen ezért ezek az erdei napok sem kizárólag az erő és az egész­ség egyszerű fejlesztését szol­gálják, hanem összehangolják azokat a gyermekek beszéd- készségének és általános tudá­sának a fejlesztésével, a termé­szet megismerésével, végső so­ron pedig fokozzák a gyerme­keknek a tanítás, a tudomány iránti érdeklődését. A ITT RIGA fölénye a BEK-ben NEMCSAK SZEMJONOVA ... Lettország fővárosában ligá­ban kétségtelenül a kosárlabda a legnépszerűbb sportág. Mit sem változtat a tényen, hogy a város férfícsapata nem ját­szik vezető szerepet a szovjet bajnokságban. A nők viszont Európában is fölényesen ural­ják a mezőnyt. Már jó néhány esztendeje, hogy a Daugava klub, melyét a városi közlekedési vállalat |TTT) patronál, sportiskolát alapított. Itt nőtt fel a 12-sze- res BEK-győztes minden tagja, élükön a legkiválóbbal, a fe­lejthetetlen Szmildzina-Budov- szkával. A hatvanas évek elején Altbergs edző átadta a váltóbo­tot Karnitis szakvezetőnek. A csapat — generációs problémák ellenére is — megtartotta el­sőségét hazai és nemzetközi vi­szonylatban. Sokan azt mondják manap­ság, hogy könnyű a TTT Riga együttesének, hiszen színeiben szerepel a 210 centiméter ma­gas Szemjonova, akit szinte le­hetetlen tartani a kosár alatt. Azonban nem szabad elfelejte­nünk, hogy az együttes minden egyes tagja hallatlan erőnlét­tel rendelkezik, szinte egyfor­ma erős iramban képesek vé­gigjátszani a találkozót. S a ri­gai lányok dobó-biztonsága is csodálatos. (Láthattuk ezt a prágai visszavágón is.) A TTT Daugava Riga jelen pillanatban Európa és a világ legjobb női klubcsapata, s nem tűnik túl­zásnak a szakemberek azon megállapítása, miszerint sok nemzeti válogatott sem boldo­gulna a rigai lányokkal. A nemrégi BEK-ellenfele, a Sparta Praha az egyetlen kül­földi csapat, amely Európa Ku­pa-mérkőzésen győzni tudott Ri­gában, mégpedig 1964-ben, ami­kor 43:39 arányban bizonyult jobbnak a csehszlovák bajnok­csapat. Az első mérkőzésen azonban ötpontos vereséget szenvedett, így a „fehér Rigá­ban“ maradt a kupa. Az elmúlt napokban isméi a két említett csapat találkozott a BEK-döntőben. Mindkét mér­kőzést fölényesen nyerték a lett kosárlabdázónők, de az el­ső összecsapás megmutatta, hogy az agresszív, sokmozgásos játék nem nagyon ízlik Szemjo- nováéknak. Rigában az ilyen felfogásban kosarazó Sparta vezetett is a félidőben, de ké­sőbb nem volt képes ellenállni a nagyszerű fizikai állóképes­séggel rendelkező hazaiaknak. Prágában egy percig sem volt vitás a találkozó kimenetele. Érdekes a rigaiak szereplése a BEK-ben: 12-szer voltak a döntőben és minden alkalom­mal elnyerték a kupát, s mind­össze háromszor szenvedtek ve­reséget az oda-vissza alapon lejátszott döntőben. Hazai pá­lyán azonban mindig olyan arányban győztek, hogy övék lett az elsőség. A 14 alkalommal kiírt női ko­sárlabda BEK-döntő tabellája (az első oszlopban levő számok a döntőben való részvételt je­lenti, a másodikban a mérkő­zések száma, a harmadikban a győzelem, a negyedikben vere­ségek, az ötödikben a gólarány, a hatodikban a pontszám van feltüntetve): 1. TTT Riga 12 24 21 3 1430:1100 45 2. Slávia Szófia 4 8 3 5 431:488 11 3. Sparta 4 8 1 7 286:346 8 4. SÍ. Orbis 3 6 2 4 315:395 8 5. D. Moszkva 1 2 1 1 84:97 3 6. US Clermont 1 2 0 2 115:134 2 7. SZKA Leningrad 1 2 0 2 81:103 2 8. Krakkó 1 2 0 2 87:120 2 9. Halle 1 2 0 2 102:114 2 (Ipolyság) lejátszott mérkőzés^ hez kellemetlen emlék fűzi: az egyik összecsapásnál eltörött a lába. Nemcsak játékosa, hanem szervezője, vezetője is volt a csapatnak. Volt probléma bő­ven, ezt kollektíván igyekeztek megoldani. Lovaskocsin, keréké páron jártak a mérkőzésekre, nagyrészt saját felszerelésben játszottak, de a mezük már egységes volt. 1938-ban Modrý Kameňba (Kékkő) került, ott is bekap^ csolódott a sportéletbe. A fel- szabadulás után nyomban meg^ indították a sportot. 1948-ban a Modrý Kameň-i járási sportba zottság elnökévé választották, s ebben a minőségben tevékeny-* kedett egészen addig, míg a já­rás be nem olvadt a lučeneci (Losonc) járásba. A járási sportbizottságnak, valamint a játékvezetői testületnek ott is tagja lett. A kerületi sportba zottságnak 12 évig volt a tag-> ja. 1948 óta tevékenykedett mint játékvezető. Három ízben kerü-. leti szinten is bíráskodott, s partjelzőként divíziós mérkőzé­seken is szerepelt. Életében a vasárnap sportnap volt. Amíg játszott — aktívan nyolc évig — a mérkőzések kö­tötték a pályához, később a já-- tékvezetői síp. Hétköznap sok-, sok éven át az íróasztal méh lett fáradozott azon, hogy a testnevelés minél magasabb színvonalra jusson, minél töb­ben sportoljanak. Lelkiismere-- tes munkájáért eddig 5 díszok-- levelet, 3 kitüntetést és most; aranyérmet kapott. Annak ellenére, hogy mái' nyugdíjas, még mindig dolgo-. zik, és a sporttól sem búcsú*, zott el. Társadalmi munkával, jótanáccsal, lelkesítéssel most is segít. Példát mutat a kitar­tásra, lelkesedésre, s arra: ho^ gyan kell szeretni a sportot egy életen át! B. J, mények elérésére is kéjjesek, csak problémájuk, gondjuk is akad bőven. A legnagyobb problémák közé az edzések tartoznak, mert a játékosok zö­me a falun kívül dolgozik, így nagyon kevés idő jut az edzés­re. A legnagyobb gondjuk az anyagi támogatás. Ezen a téren azonban némi javulás mutatko­zott az utóbbi időben, mert a hnb és az efsz hathatós támo­gatást nyújtott. Szólni kell még a sportegyesület vezetőségének kiváló munkájáról, Molnár Fe­renc elnökről, Molnár Lajos tit­kárról és Erdősi Károly edzőről. Az ő fáradhatatlan és gyümöl­csöző munkájuk nagyban előse­gítette a sportélet fellendítését a faluban. Jó szervező- és irá­nyító munkájukkal bebizonyí­tották, hogy kicsi faluban is le­het sportélet. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a sportegyesület nagyon szép tervet tűzött maga elé. Ugyanis egy nagy lelátó építé­sét tűzte ki célul, öltözőkkel, hideg-meleg vízzel és fedett le­látóval. Mi is kívánjuk, hogy terveik mielőbb valóra válja­nak, és a sportban további na­gyon jó eredményeket érjenek el. Sz. B. A csehszlovák labdarúgás 70. évfordulója alkalmából Ján Si­niek sok évtizedes, sportvona- lon végzett aktív munkájáért arany emlékérmet kapott. Ez a mondat önmagában nem so­kat árul el, nézzük, ml is tör­tént egy életen keresztül, hi­szen Simek bácsi már nem fia­tal, csak a szíve dobog még ma is úgy a sportért, mint 40— 50 évvel ezelőtt. Olyan lelkese­déssel eleveníti fel az emléke­Ján Síinek átveszi az arany­érmei két, szinie kételkedem abban, hogy már 66 éves. Tatabányán született 1906 ban, ott végezte el a középis­kolát, ott ismerkedett meg a labdarúgással. Tizennyolc éves korában Csehszlovákiába jött, Prágában elvégezte a felsőipari iskolát, majd Lučenecre (Lo­sonc) került, ahol a Slávia „B“ csapatában játszott. Ezután Vinicán (Ipolynyék) tevékeny­kedett nyolc évig, mint útmes- ter. Ebben a községben akkor már tíz éve játszottak futballt, így ismét nyílott alkalom spor­tolásra. A labdarúgó-csapatban majd minden mérkőzésen szere­pelt mint játékos. Egy Sahyval Dicséretet érdemeinek Nálunk is kétségtelenül a legnépszerűbb sportágak egyi­ke a labdarúgás. így van ez Vozokany (Vezekény) faluban is. Kicsi falu, mindössze 1380 lakosával a Fekete Víz partján terül el. Ebben a kicsi faluban is igaz hívei vannak a labdarú­gásnak. Jelenleg a TJ Družstev­ník Vozokany sportegyesületnek 130 aktív tagja van. És dicsé­retükre váljék, hogy ebben az évben már összesen 1500 órát dolgoztak le társadalmi mun­kában a labdarúgó-pálya rend- behozásánál. És ismerve a lel­kes fiatalok futball iránti sze- retetét, remélhető, hogy még szebbé varázsolják majd a pá­lyát. De szólni kell az elért ered­ményekről is. Tavaly a járási verseny III. osztályában az elő­kelő 3. helyen végeztek. A sportszerűségi versenyben szin­tén a harmadikok lettek. Úgy hisszük, hogy ezek a fiatal sportolók még nagyobb ered-

Next

/
Thumbnails
Contents