Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-17 / 90. szám, hétfő

Július Hanus elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) fejlődésének valamennyi prob­lémáját a marxista—leninista nemzetiségi politika szellemé­ben oldják meg. Pártszerveink 1969 áprilisá­ban az akkori fejlődés alapos elemzése alapján — társadal­munk konszolidálása, a CSKP vezető szerepének megszilárdí­tása és a szocialista állam egységes kulturális politikájá­nak érvényesítése érdekében — minőségileg politikai fordulatot indítottak el a pártban és az egész társadalomban levő hely­zet fejlődése terén. Fokozatosan kialakultak az alapvető felté­telek ahhoz, hogy a politikai és az ideológiai gyakorlatban kö­vetkezetesen megszűnjön a nem marxista, revizionista és szovjetellenes irányzatok, vala­mint a nacionalista nézetek ter­jesztése, és létrejöttek a felté­telek a szocialista kulturális­népnevelői tevékenység felújí­tásához és kibontakoztatásához is. A pártszervek konszolidációs intézkedéseinek érvényesítése eredményeként alapvető válto­zások következtek be az egész társadalom fejlődésében, vala­mint az egész kulturális élet eszmei területén és struktúrá­jában is. A CSKP konszolidációs határozataival összhangban a művészeti és kulturális szövet­ségek, közöttük a CSEMADOK Is az SZSZK Művelődésügyi Mi­nisztériumának hatáskörébe, és annak közvetlen irányítása alá kerültek, hogy következetesen biztosítva legyenek és érvé­nyesüljenek az egységes mar­xista—leninista kulturális poli­tika és hazánk kulturális élete egységes Irányításának elvei. Ezen elvek következetes ér­vényesítése, a pártszervek in­tézkedései eredményeként az Önök szövetségének egész kul­turális nevelő tevékenysége a szocialista népnevelés elválaszt­hatatlan alkotórészévé, a ma­gyar nemzetiségű dolgozókról való állami kulturális gondos­kodás szilárd láncszemévé vá­lik. Ez az új helyzet biztosítja, hogy a CSEMADOK szerveinek és szervezeteinek egész tevé­kenysége mindig összhangban lesz a párt és a szocialista ál­lam kulturális politikájával. An­nak érdekében, hogy szövet­ségük munkájának hatékonysá­ga szüntelenül növekedjék, a kulturális nevelőmunka eszmei­politikai alapelvei kell, hogy a marxizmus—leninizmus elveiből, szocialista életünk valamennyi problémájának osztály- és párt­szempontból való megközelíté­séből induljon ki, és összhang­ban legyen a CSKP nemzetiségi politikájával. S ami a legfonto­sabb, a kulturális szövetség szer­veinek és szervezeteinek egész tevékenységében fel kell újíta­ni, és következetesen érvényesí­teni kell a párt vezető szere­pét, és a csehszlovák szocia­lista állam szerveinek irányító funkcióját. Tisztelt Elvtársak! A párt vezető szerepének és az állami szervek irányító funk­ciójának érvényesítésével, vala­mint a párt- és az állami szer­vek egyes intézkedéseivel ösz- szefüggésben is, például azzal, hogy a CSEMADOK és a töb­bi szervezet a Nemzeti Front hatásköréből az SZSZK Művelő­désügyi Minisztériumának ha­táskörébe került, még mindig helytelen nézetek merülnek fel, amelyek társadalmunk defor­mált fejlődési időszakában gyö­kereznek. Habár hivatalosan mindenki elismeri a párt ve­zető szerepét, mégis hallani olyan kérdéseket is, miért kell érvényesíteni a párt vezető sze­repét a kultúrában, a művészet­ben, vagy pedig a kulturális in­tézmények és a kulturális szö­vetségek munkájában. Ugyan­így az állam, és az állami szer­vek irányító funkciójával ösz- szefüggésben is előfordulnak helytelen, nem marxista néze­tek. Mindenekelőtt világosan és egyértelműen meg keli monda­nunk: a párt egész társadal­munk vezető ereje, és amikor társadalmunk vezető erejének feladatairól beszélünk, nem ke­rülhetjük meg a kultúra, az is­kolaügy, az irodalom, a művé­szet, a tudomány, a zeneművé­szet szakaszát, vagy pedig a társadalmi tevékenység egyéb szakaszait. Az új világ, a^ új társadalom felépítésének, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének kérdéseit és prob­lémáit ugyanis nemcsak az anyagi alap szempontjából vizs­gáljuk és elemezzük, hanem a társadalmi élet felépítménye és egyes szférái különféle sza­kaszainak széles körű összefüg­géseiben is. Ebből következik, hogy a párt erejét mindenütt éreznünk kell, és a párt veze­tő szerepét érvényesíteni kell a társadalmi élet valamennyi szakaszán, tehát a kultúrában és a tömegszervezetek munkájá­ban is. Mivel pedig a szocialis­ta állam szervei biztosítják a kultúra területén az egységes kulturális politikát, az ő fela­datuk valamennyi ilyen tevé­kenységgel foglalkozó szövetség kulturális népnevelő munkája fejlődésének az iráriyítása is. Ez közvetlenül érinti a szocia­lista állam és szerveinek a fe­ladatát. Itt világosan és egyér­telműen meg kell mondani: a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értel­miség államának nemcsak joga, hanem kötelessége is az egész szocialista társadalom érdeké­ben felelősséget viselni a kul­turális élet egész területéért: az irodalomért, a művészetért, a zeneművészetért és a különbö­ző szervezetek és intézmények tevékenységéért. És ezért nem­csak arra van joga, hogy véle­ményt nyilvánítson e problé­mákról, hanem arra is. hogy közvetlenül irányítsa és sza­bályozza a kultúra egyes terü­leteinek fejlődését, szocialista hazánk szükségleteinek szem­pontjából. Szükséges elidőzni ezeknél a kérdéseknél, mert egyes szer­vezetekben, szervekben és in­tézményekben a jobboldali op­portunista erők ártalmas tevé­kenysége következtében még mindig fennmaradtak olyan helytelen nézetek, mintha a kulturális szervezetek és intéz­mények a választott szervek vagy egyes vezetők valamilyen felsőbbrendű szféráját alkot­nák. amelybe nincs joga be­avatkozni sem a pártnak, sem az államnak. Világosan és egyértelműen meg kell mondanunk: egyetlen szervezet, intézmény sem lehet csupán a választott szervek, sem pedig egyes vezető képvi­selők felségbirodaíma, mert mindenütt érezni kell a társa­dalom vezető erejét, a párt- és a szocialista állam vezető sze­repét. Mindenkit, akit a párt és a szocialista állam valamelyik szervezet, intézmény bizonyos szerveibe küld dolgozni, azért küldi oda, hogy ott biztosítsa a marxista—leninista politika megvalósítását. Mindenkit, akit megválasztanak a szervekbe, a párt egyetértésével választják meg, s ha nem állja meg a he­lyét, ha nem teljesíti követke­zetesen küldetését, akkor a helyére olyan elvtársakat kell küldeni, vagy megválasztani, akik fenntartás nélkül, becsüle­tesen és megalkuvás nélkül, magas színvonalon teljesítik küldetésüket, azokat a felada­tokat, amelyekkel a párt bíz­ta meg őket. Tisztelt Elvtársak! A CSEMADOK szervei és szer­vezetei kulturális-nevelési tevé­kenységének eszmei-politikai elvei egyértelműen és nyíltan a proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság, nemze­teink és nemzetiségeink testvé­ri egységének megszilárdítása, valamint a szocialista tábor, fő­leg a Szovjetunió nemzetei irán­ti szeretet elveire épülnek. Mi nagyon jól tudjuk, mit jelentett és mit jelent ma az uralkodó osztályok nacionalizmusa, sovi­nizmusa, és nemzetiségi uszítá­suk politikája. Tudjuk, e bur­zsoá ideológia fő és végső cél­ja az volt, hogy lehetővé tegye a cseh, a szlovák és a magyar nemzetiségű kizsákmányoló ka­pitalisták számára a különböző nemzetiségű dolgozó nép még nagyobb mértékű elnyomatását és kizsákmányolását. E politika feltételei, a nacionalizmus és a sovinizmus éltető talaja örökre eltűnt életünkből, szocialista hazánkban már nincs helye a nacionalista uszítás politikájá­nak. Aki megkísérelné feleleve­níteni a nemzetiségi uszítás nem kívánatos hagyományait, aki megkísérli hazánk nemze­tei és nemzetiségei jogainak megcsorbítását, legyen az cseh, szlovák, magyar, lengyel, uk­rán vagy német, — a párt el­len, társadalmunk ellen, a szo­cializmus és a kommunizmus ellen vét, és ezért e társadalom és vezető ereje, a CSKP érde­kei veszedelmes ellenségének kell tartani. Életünk minden szakaszán határozottan fel kell vennünk a küzdelmet az ilyen káros irányzatokkal szemben. Váljunk határozott ellenségeivé a nemzetiségi uszítás, a nacio­nalista és soviniszta propagan­da valamennyi formájának. Szí­vósan, becsületesen és követke­zetesen nemzeteink és nemze­tiségeink fejlesztéséért dolgo­zunk: nagyra becsüljük és biz­tosítjuk a nemzetiségeknek minden irányú fejlődésükre va­ló jogát. A nemzetek és nemze­tiségek kéz a kézben közösen akarják építeni csehszlovák ha­zánkat, közösen haladni a kom­munizmushoz. Ezért nem en­gedhetjük meg szocialista ha­zánkban a soviniszta és nacio­nalista uszítás semmilyen for­májának felújítását. Az ilyen nagyon veszélyes burzsoá ide­ológia mindennemű megnyilvá­nulását a szocializmus és a kommunizmus elleni ellenséges tevékenységnek tartjuk. Tisztelt Elvtársak! A CSEMADOK szervei és szer­vezetei csak ilyen elvek alap­ján dolgozhatnak sikeresen. Szövetségük csakis a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek kö­vetkezetes érvényesítése alap­ján, a CSKP vezetésével teljesít­heti küldetését, biztosíthatja a CSEMADOK szervei és szerveze­tei előtt álló feladatokat. Szövetségük feladatai nem csekélyek. Szerveik és szerve­zeteik a kulturális népnevelő munka valamennyi formájával segíteni hivatott a párt- és az állami szerveket, és a többi szervezettel, főleg a Szocialis­ta Akadémiával, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, a Matica slovenskával, a SZISZ- szel, a Szlovákiai Nőszövetség­gel szoros együttműködésben megvalósítani hivatott a párt és az állam kulturális politikáját a magyar nemzetiségű polgárok körében. E feladatok biztosításánál kü­lön figyelmet kell szentelni a magyar dolgozók állampolgári nevelésének, a felnőttek és az ifjúság iskolán kívüli művelő­dési rendszerének, a művészeti érdektevékenység fejlesztésé­nek, és a saját nemzetiségi kul­túra fejlesztésének. A CSEMA­DOK szerveinek és szervezetei­nek egész kulturális nevelő te­vékenységében természetesen ki kell emelkednie a CSKP po­litikája támogatásának és nép­szerűsítésének, a gazdasági pro­pagandának. és a magyar nem­zetiségű dolgozók mozgósításá­nak a népgazdaság fejlesztése tervfeladatainak teljesítésére. A CSEMADOK szervei és szer­vezetei több mint 20 éves ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy szövetségük a párt- és az álla­mi szervek irányításával, és a többi szervezetekkel együttmű­ködve teljesíteni képes ezeket az igényes feladatokat. Kultu­rális nevelő munkájuk pozitív eredményei egyben meggyőző bizonyítékot adnak arról, hogy szocialista államunkban meg­vannak a kedvező feltételek ah­hoz, hogy a magyar nemzeti­ségű polgárok a szocialista ha­zafiság és a csehszlovák álla­miság mélyreható érzelmei alap­ján saját szülőföldjükön, szo­cialista hazánkban otthon érez­zék magukat, a CSSZSZK teljes jogú polgáraiként, hogy szá­mukra kialakuljanak az önre­alizálás legjobb feltételei, szo­cialista hazánkban való teljes mérvű érvényesülésének felté­telei. Jelenünk a tudományos-mű­szaki forradalom következmé­nyeiben rohamosan átalakítja kulturális életünk anyagi alap­ját, sokoldalú, modern kulturá­lis életet követel. A modern termelés, az urbanizáció, a jobb lakásfeltételek, az egyre több szabad idő szinte kényszerít bennünket arra, hogy elgondol­kozzunk munkánk néhány for­májáról, a kulturális szerveze­tek kulturális, népnevelési te­vékenységéről, hogy munkánk tartalmát, módszereit és for­máit a lehető leggyorsabban módosítjuk jelenünk szükségle­teihez és követelményeihez. El­lenkező esetben lemaradunk társadalmunk anyagi alapjának fejlődése mögött, a kulturális népnevelőmunkában a fejlett szocialista társadalom építésé­nek „uszályhordozói“ leszünk. Sajnos, az ilyen fejlődés jelei már mutatkoznak. Például még mindig nem tudunk kiutat ta­lálni az elvarázsolt körből, mi­szerint néhány szervezet és kulturális intézmény, tehát a CSEMADOK tevékenységében is túlsúlyban vannak a szórakoz­tató jellegű akciók, rendezvé­nyek, amelyek nélkülözik a ne­velési és a művelődési irányza­tokat. Nem mindig használják ki célszerűen azokat az eszkö­zöket, amelyeket államunk és dolgozóink a kultúra fejleszté­sére fordítanak. Népünknek és dolgozóinknak a becsületesen elvégzett munka után természe­tesen joguk van a szórakozás­ra, szükségük van a kikapcso­lódásra, a táncra és a szóra­koztató rendezvényekre egy­aránt: ezeket az akciókat azon­ban nein tarthatjuk megfelelő kulturális nevelő tevékenység­nek: főleg akkor nem, ha a szervezők megfeledkeznek a kulturális-nevelési küldetésről, nem törődnek a színvonallal és nem veszik figyelembe a dolgo­zók növekvő szükségleteit. Vé­gül is a szórakozás a nevelés egyik formája, ha azt célsze­rűen, megfontoltan és haszno­san teszik. , Hasonló a helyzet néhány községünkben az előadási tevé­kenység terén. Eddigi munkán­kat ezen a téren is meg kell változtatni, magasabb színvo­nalra helyezni. Mert nincs nagy hatása az olyan politikai, gaz­dasági, műszaki és egyéb elő­adásnak, amely egyenlő han­gon, egyenlő színvonalon szól az orvosokhoz, a munkásokhoz, a technikusokhoz, az ifjúság­hoz, a gyermekekhez. Az ilyen hamis demokratizmusnak az a következménye, hogy az elő­adásból senkinek semmi hasz­na sincs, mert ami az egyik számára magas, az másiknak alacsony színvonalat jelent, unalmas. Vegyük például a könyvbará­tok megbeszéléseit, az irodal­mi rendezvényeket, az írókkal, a költőkkel tartott beszélgeté­seket. Ilyen esetben sem az a legfontosabb, hogy a polgárok egy élő írót, költőt lássanak, mivel még életükben nem vol­tak tanúi egy ilyen „rendkívül örömteljes eseménynek“, ha­nem az, hogy az író, vagy a költő mit mond, amikor élmé­nyeiről beszél, hogy az érthető és nevelő hatású legyen: hogy mozgósítson, tevékeny munká­ra serkentsen és jellemző esz­közeivel, saját művészetének formájával segítsen az ember önrealizálásában, hogy az ilyen találkozó részvevőinek tudatá­ban megerősítse a jelenben ve­tett biztonság és a jövőbe ve­tett hit érzését. A könyvvel va­ló munka szakaszán igen fontos a fenti elvek érvényesítése. A könyv a szellemi értékek szfé­rájába tartozik, amelyek bizo­nyos mértékben eleve megszab­ják egy nemzet, vagy nemzeti­ség kultúrájának nagyságát. Emellett természetesen ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy a nemzetek és a nemzetiségek kultúráját nem csupán az anya­gi értékek mennyiségével mér­jük, hanem főleg a kulturált és művelt emberek szerint. Ezért nemcsak az fontos és irányadó, hogy az egyik vagy másik ál­lamban hány könyvet adnak ki, hanem főleg az, hogy a kiadott könyveket hány ember olvas­sa rendszeresen. A könyv nél­kül az emberek százezrei a kul­túra legalacsonyabb fokán ma­radnak, és róluk sohasem tud­juk meg, mit rejtettek maguk­ban, milyen tehetséggel, képes­ségekkel rendelkeztek. A könyv a kultúrszomj kielégíté­sének legfontosabb és legérté­kesebb eszköze, bővíti a tudás és felismerés látókörét. És meg­nyitja előttünk az emberi ész, a szellem óriási térségét. Ezen a téren is sok a tennivaló, a behoznivaló,. A kulturális népnevelő tévé; kenység további szakaszainak jelentése is egyértelműen meg­győz bennünket arról, hogy ma már nem dolgozhatunk a ré­gi formákkal, módszerekkel. Ezért szövetségük tevékenysé­gében is fordulat következzék be az elvégzett munka jobb, el­kötelezettebb és magasabb szín­vonala felé. Nem lehet közömbös, hogy nemzedékünk a tudás, a kultú­ra és az etikai normák milyen összességét hagyja majd a ma­gyar dolgozók elkövetkező nem­zedékére, amelynek már magas színvonalon és öntudatosan kell dolgoznia fejlett szocialista tár* sadalmunk építési problémái­nak megoldásán. Nem mindegy, hogy népünk, amely évezreden át a szlovák néppel együtt élt, küzdött, harcolt és dolgozott, vele együtt vérrel áztatta ezt a földet, mit kap szülőföldjé­től a szenvedéséért, az ezeréves közös harcokért, a tevékeny munkáért —, hogy szerveik és szervezeteik a magyar dolgozók számára milyen kultúrát bizto­sítanak. Szövetségüknek ezért meg kell tennie mindent a kul* turális népnevelő tevékenység növelése érdekében, amely majd egyre nagyobb hatást gyakorol az új ember nevelésére, amely a munkára, a művelődésre én a tudományra épül. Tisztelt Elvtársak! Az állami szervek részéről ml lehetőségeinkhez mérten min. dent megteszünk a CSEMADOK kulturális népnevelő tevékeny* sége fejlesztése legjobb feltéte* lei biztosításának érdekében, és a nemzetiségi kultúra min­den irányú fejlesztéséért. Ku- tatni fogjuk a magyar dolgo­zók kulturális életének egyes szféráit, a hivatásos csoportok, a rádió és a televízió tevékeny­ségét, a magyar nemzetiségű polgárok között kifejtett kultu­rális népnevelő munka egész rendszerét, a többi kulturális intézményekben való részvételt a magyar nemzetiség kultúrá­jának fejlesztésénél, és meg­teszünk minden intézkedést an­nak érdekében, hogy a magyar dolgozók kulturális fejlődése nagyobb ütemben haladjon elő­re. Ugyanakkor elvárjuk Önök­től, a szövetség szerveinek és szervezeteinek tagjaitól, hogy a jövőben a párt- és az állami szervek határozatainak szelle­mében még következetesebben, racionálisabban és tervszerűb­ben fognak dolgozni saját nem­zetiségi kultúrájuk fejlesztésé­ért, nemzeteink és nemzetisége, ink testvéri és erkölcsi-politi­kai egysége megszilárdításáért és elmélyítéséért. Remélem, hogy hozzájárulá­sukkal a CSEMADOK kulturá­lis nevelő tevékenysége a szo­cialista állami népnevelés egy­re szilárdabb láncszemét képe­zi majd, és a magyar dolgozók kulturális élete határozottabban közeledik majd nemzeteink és nemzetiségeink kultúrájához, mert csakis a kulturális érté­kek kölcsönös cseréje biztosít­hatja majd a kultúrák egyete­mes mozgását és fejlődését, a nemzetek és a nemzetiségek jobb megértését, egymáshoz va­ló közeledését. Hiszem, hogy hozzájárulásuk­kal a CSSZSZK magyar dolgozói egyre szívósabban, elkötelezet­tebben, nagyobb igyekezettel és önfeláldozással vesznek majd részt az egész állam forradalmi átváltozására irányuló munká­ban, hazánk gazdasági erejének és védelmi képességének meg­szilárdításában, nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egysé­gének megerősítésében: mert csak a hazafias-Internacionális egység lehet szocialista hazánk további felvirágoztatásának a biztosítéka. Közös felelősséggel tartozunk szocialista társadalmunk jövő­jéért, közös hazánk nemzetei­nek és nemzetiségeinek jövő­jéért. Ezért tegyünk meg min­dent annak érdekében, hogy a CSKP vezetésével egyre határo­zottabban közeledjünk a nem­zetközi proletariátus legjobb fiai nagy eszméinek, a marxiz­mus—leninizmus eszméinek, a szocializmus és a kommunizmus végső győzelmének megvalósí­tásához az egész világon. 1972. IV. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents