Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-04 / 79. szám, kedd

MIT TÜKRÖZNEK A SZAMOK? A szovjet labdarúgás jövője A szovjet labdarúgó-váloga­tott tavaly kiharcolta csoport­jában a továbbjutást, s követ­kező ellenfele az Európa-baj­nokság negyeddöntőjében Ju­goszlávia lesz. A Futbol—Ho­kej című hetilap főszerkesztője, Lev Filatov figyelemre méltó írásban foglalkozik a szovjet labdarúgás problémáival. Labdarúgó-válogatottunk, bár mindössze húszéves, gazdag tör­ténettel és eseménydús múlttal büszkélkedhet, szinte vala­mennyi fejlett futballélettel rendelkező ország nemzeti ti­zenegyével összemérte tudását. Volt idő, amikor a balsikert ta­pasztalatlanságával magyaráz­tuk, s engedtünk az igények­ből. Ma már megméretett a szov­jet válogatott és erősnek talál­tatott, tekintélye van a sport­világban, az ellenfelek tarta­nak tőle. Röviden: tudását csak szigorú mércével szabad mérni. Az 1971-es idény nem rontott „szolgálati jegyzékén“. A leg­fontosabb hat mérkőzés az Eu­rópa-bajnokság keretében ke­rült lejátszásra: Spanyolország (2:1 és 0:0), Észak-írország (1:0 és 1:1), Ciprus (3:1 és 6:1). Figyelmet érdemel ezenkívül a komoly játékerőt képviselő skót válogatott elleni l:0-ás győze­lem. Aztán itt van a két 0:0 ará­nyú döntetlen a mexikóiak el­len. Tehát egyetlen vereséget sem szenvedtünk. És ami a legfon­tosabb, bejutottunk az EB ne­gyeddöntőjébe. Mindez örven­detes számunkra. Csak hát a számok nem tükrözik mindig híven a valóságot, tényeket, sőt... Sőt, előfordul, hogy el­lentmondanak az első pillanat­ban valósnak tűnő képnek. Szóval: nem szenvedett vere­séget válogatottunk, sikerrel vette az Európa-bajnokság buk­tatóit, mégis az utóbbi tíz év­ben talán sohasem okozott olyan csalódást, mint a tavalyi, a matematikai szempontból pe­dig kedvezőnek mondható idényben. Ugorjunk néhány pillanatra a múltba; válogatottunk világ­bajnokokat fektetett kétvállra, legyőzte az NSZK, Olaszország, Uruguay legénységéi, méltó el­lenfele volt az angoloknak, nem ijedt meg a labdazsonglőr bra­ziloktól. Előfordult, hogy vere­séggel távoztak a pályáról, mégis: nem esett csorba tekin­télyünkön. Hiszen nagy iramú, változatos, szoros küzdelemben maradtunk alul... Aztán váratlan fordulatnak lehettünk szemtanúi. Megmon­dom őszintén, alighanem éppen a mexikói VB-n, az uruguayiak ellen játszottuk egyik legdics­telenebb mérkőzésünket. Nem a vereség fáj, a sportban az ilyesmi gyakran előfordul. Az volt kiábrándító, hogy a szov­jet válogatott nem hasonlított önmagára. Félt attól az ellen­féltől, amely nagyon tartott a szovjet fiúktól. Emlékszem, az Azték-stadion eredményjelző tábláján olvastuk a számokat, a többi mérkőzés végeredmé­nyeit: 3:1, 4:1, 3:2 — mi pedig 0:0-ra álltunk ... Valahogy — nem találok hirtelenében kife­jezést — megalázó volt az a két nulla. De hagyjuk a számokat... Ami a napfényes oldalt illeti: csupán a spanyolok elleni moszkvai mérkőzés második félideje adott okot ürömre. Csa­patunk viharosan támadott, rá- kényszérítette akaratát az el­lenfélre. A többi EB-mérközésen egyedül a védelem tett ki ma­gáért, amit egyébként az adott és a kapott gólok aránya is bi­zonyít. Mexikóra Gavril Kacsaliu ké­szítette fel a csapatot. Az előző években is ő irányította a válo­gatott munkáját, amikor pedig nem játszott kritikán alul a csa­társor. Aztán Kacsalint felvál­totta Valentyin Nyikolajev, aki maga is jó csatár volt a közel­múltban és vérében van a tá­madó stílus. És ezt a stílust, felfogást követeli szüntelenül a sajtó. De hát akkor miért ra­gadt meg csak a levegőben a jelszó? A tavalyi kupamérkőzéseken (BEK, KEK, UEFA) tizenkét ta­lálkozót játszottak klubcsapata­ink, a CSZKA, Szpartak Moszk­va és Dinamó Moszkva. Közü­lük csak a Dinamónak sikerült bejutnia a legjobb nyolc közé, majd az elődöntőbe. Van persze nekünk egy kije­vi Dinamónk. 19Ö6 és 1968 kö­zött sorrendben három bajnok­ságot nyertek az ukránok, ta­valy ismét a szovjet futball él­lovasai lettek. Erős, jó minősé­gű, egységes gárda ez. De ott van a dolog bökkenője, hogy középpályásai és csatárai egy­két kivételtől eltekintve, nem váltják be a hozzájuk fűzött re­ményeket. Én úgy vélem, hogy ez a klub mindenekelőtt egysé­ges játékfelfogása és összeszo­kottsága Tévén tündököl a ha­zai pályán. Sajátos taktikájuk meg külön többlet. Amikor a kijeviek kikerülnek hazai kör­nyezetből, már nem tudják tu­dásuk legjavát nyújtani. Talán csak egyedül a kapus, Rudakov váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Vannak esetek, amikor egy- egy csillagra épül a válogatott. Elsősorban Euséblóra, Pelére, B. Charltonra, Kopára, Albertre, G. kövessék példájukat Kajaion a labdarúgás is szol­gálja a lányok szórakozási le­hetőségeit. Nagy lelkesedéssel szervezték a járásban újdon­ságszámba menő sportágat és munkájuk végül meghozta gyü­mölcsét. Igaz ugyan, hogy a labdarúgás elsősorban férfiszó­rakozás, de a lányokat is vonz­za nálunk az egészséges spor­tolás. Jól rajtoltak. Az eddig leját­szott kilenc mérkőzésből ötöt megnyertek, két tornán pedig a második helyen végeztek. Járásunkban a tavalyi évet nevezhetnénk a női labdarúgás alakuló évének, mivel erre az időre esik az első női egyesü­let megalakítása. Természet­szerűen felmerül a kérdés: használ-e ez a sportág a női szervezetnek, nem jelent-e meg­terhelést vagy nem hátrányos-e az egészségre? A kajali tapasz­talatok ennek ellenkezőjét bi­zonyítják: frissebbé teszi az emberi szervezetet, leküzdi a lanyhaságot, szórakoztat. A kajali lányok továbbra is szeretnének futballozni, de eh­hez ellenfélre van szükség. Szí­vesen vennék, ha a környező ľalvakban is követnék példáju­kat s akkor az idén a galántai járásban egy minibajnokságot lehetne megrendezni. Ehhez azonban 6—10 női együttesre lenne szükség. Bízunk benne — mondják a kajali lányok —, hogy példán­kat követik másutt is és elkép­zelésünk rövidesen valóra vá­lik. fgaäl) 1972 ÍV. 4. Müllerre gondolok. Nekünk nincs ilyen kivételes képessé­gű játékosunk, sikert csak az alaposan átgondolt, csiszolt tak­tikai együttműködés hozhat. Csak így tudunk játékunknak támadó jelleget adni. Az a kö­téltánc, amelyet egy gólelőny birtokában végigjártunk a spa­nyolok és az észak-írek elleni mérkőzésen, rózsaszínű távlat­tal nem kecsegtet. Most lassan már ismét megindult a labdarú­gás gépezete. Reméljük, idén a számok sokkal kedvezőbb, va­lósabb képet festenek majd vá­logatottunk szerepléséről. Új ember állt a kormánykerékhez, Alekszej Ponomarjovnak hívják az új szövetségi kapitányt. Sze­retnénk remélni, liogy több si­ker kíséri munkáját, mint bár­melyik elődjéét... Schranz, az eddigi versenyek legsikeresebbje és Prüll, a nui Világ Kupa tavalyi és idei győztese. KIEGYENLÍTŐDTEK AZ ERŐVISZONYOK Véget ért az idei — hóban nagyon szegény síidény. Elké­szültek a ranglisták, a szakem­berek értékelik az elmúlt tél eredményeit. A legelégedet­tebbek, a legboldogabbak a svájciak, és nem ok xiélkül, hi­szen még sosem szerepeltek ilyen jól, mint az elmúlt évad­ban. Az olimpiai sikereken kí­vül az alpesi Világ Kupában is értékes győzelmeket arattak, előkelő helyezéseket értek el. A férfiaknál Russi háromszor, Bruggmann kétszer, Mattle egy­szer végzett az első helyen. Minden túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy erősen kiegyenlí­tődtek az erőviszonyok az alpesi sísportban és elsősorban a fér­fiaknál véget ért az eddigi oszt­rák-francia hegemónia. A sváj­ciaknak, az olaszoknak és rész­ben a nyugatnémeteknek sike­rült ez elmúlt évek során meg­felelő alapokra helyezni az al­pesi sísportot és olyan fiatal, tehetséges versenyzőket nevel­ni, akij< már az idén is feltet­ték a leckét a franciáknak, osztrákoknak. Ügy tűnik; a két év múlva St. Moritzban meg­rendezésre kerülő világbajnok­ságon ők játsszák majd a fő­szerepet. Az elmúlt évek eseményei arról tanúskodnak, hogy majd­nem minden sportág, így az alpesi sísport is, hatalmas fej­lődésen ment keresztül. Köz­ben azonban — érthetően — több probléma vetődött fel, vár megoldásra. Mint Ismeretes, az alpesi síversenyeket három számban: lesiklás, műlesiklás, óriásműlesiklás rendezik. Mivel az egyes szőmok a mezőnyök kiegyensúlyozottságára való te­kintettel mind nagyobb felké­szültséget követelnek, előtérbe kerül a szakosítás kérdése. Azok az idők már elmúltnak tekinthetők, amikor egy-egy versenyző mind a három szám­ban nyert világversenyt, mint például Toni Sailer, vagy Jean- Claude Killy. A szakemberek véleménye szerint szinte el sem képzel­hető, hogy a jövőben sikerül bárkinek is olyan élversenyzőt nevelni, aki e három számban egyaránt jó eredményt tudna felmutatni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az elmúlt idény versenyein csupán négy világ- klasszis sízőnek sikerült a le­siklásban, műlesiklásban és óriásműlesiklásban az első tíz helyezett között végezni. így természetesen indokoltan kerül előtérbe a szakosítás kérdése, márcsak azért is, mert az utób­bi időben nagyon szaporodtak a versenyek. A számtalan verseny, a túl­zsúfolt versenyműsor a követ­kező és minél előbb megoldás­ra váró probléma. Sokan a Nemzetközi Sí Szövetség funk­cionáriusainak a szemére ve­tik, hogy nem eléggé követke­zetesek. Túl jó család a FIS, a legégetőbb és legkényesebb problémákat is nagy adag jó­akarattal kezel, ami még nem lenne a legnagyobb hiba, vé­get kellene azonban vetni az eddigi rossz szokásnak, hogy mindenkinek a kedvébe járja­nak. Felvetődött az a kérdés is, vajon szükséges és célsze­rű-e azokban az években, ami­kor olimpiára vagy világbaj­nokságra kerül sor, igényes Világ Kupa versenysorozatot rendezni. Nem kis gondot jelent majd a FIS-nek a versenyek kiírása, illetve, hogy kit bízzanak meg a jövőben a Világ Kupa lebonyo- lításával. Eddig a legtöbb ver­senyt Franciaország, Ausztria, Svájc és részben Olaszország rendezte. Egy idő óta Amerika is jócskán kiveszi ebből a ré­szét, de jelentkeztek a skandi­návok, valamint a kelet-európai országok, sőt Japán is. Napvi­lágot látott olyan javaslat, hogy emeljék a mércét a Világ Kupában való részvételnél és rendezzenek több Európa Ku­pa-versenyt. Ez az új verseny- sorozat az elmúlt idényben si­kerrel rajtolt, de még koránt­sem használták ki teljesen a le­hetőségeket. Aki végignézett már műle­sikló vagy lesiklóversenyt — akárcsak a tv képernyőjén —, meggyőződhetett róla, hogy mi­lyen sokoldalúan képzettek az alpesi versenyzők, és egy-egy futamban a győzelem vagy a helyezések kérdése néha szá­zad másodperceken múlik. Elég egy rossz mozdulat, egy kevés- bé élesen vett kanyar, hogy végeredménybeii néhány heiy- lyel lejjebb csússzon a ver­senyző. Ezért is tulajdonítanak mind nagyobb fontosságot a szakosításnak. Ha végignézzük a tavalyi versenyek eredményeit, azt lát­juk, hogy akadtak olyan sízők, akik csupán kétszer vagy há­romszor végeztek az első tíz között — tehát értek el helye­zést —, de közben arattak egy. egy meglepő győzelmet is, mint például a svájci Mattle, a nor­vég Haker, az olasz Anzl. Vi­szont ennek ellenkezőjét ta­pasztalhattuk az osztrák Mess- nernél, aki ötvenszer végzett az első tíz között, de csupén egyszer sikerült győznie. Kil­ly nél viszont ez az arány pozi­tív: 27 helyezés — 18 győze­lem. Az olasz Thöni, az 1971 ős 72-es Világ Kupa győztese, 39 helyezéssel és 9 győzelem­mel csak a 9. helyet foglalja el. A még aránylag rövid múltra visszatekintő Világ Kupában .1 férfiaknál eddig 132 futamot bonyolítottak le. Az első he­lyen Schranz (osztrák) szere­pel 59 helyezéssel, 12 győze­lemmel, 2. Messner (osztrák | 50 — 1, 3. Duvillard (francia) 48 — 5, 4. Bruggmann (svájci) 44 — 5, 5. Pénz (francia) 41 — 5, 6. Russel (francia) 39 — 13. A nőknél a következő a helyzet (129 futam): 1. Steu­rer (francia) 71 — 4, 2. Mir (francia) 68 — 9, 3. Famose (francia) 51 — 2, 4. Pröll (osztrák) 49 — 16, 5. Gabi (osztrák) 48 — 7, 6. Mitter- maier (nyugatnémet) 47 — 2. (k) Készülődnek A kajali női futballcsapat Szabó Ferenc edzővel. (Gaál felvétele) Helmulh Haliért, a Juventus labdarúgóját a Wolverhampton elleni UEFA kupamérkőzés után az együttes csehszlovák edzőjének, Vycpáleknek javas­latára bizonytalan időre eltil­tották. . Malier a vesztes mér­kőzés után eltűnt a csapat szál­láshelyéről. Az egyik bárban találtak rá, s javában pezsgő­zött két olasz ismerőse társa­ságában. A tlmačei (Tolmács) labda- rúgó-csapata a területi bajnok­ságban szerepel s valljuk be őszintén — ami a tavalyi ered­ményeket illeti —, nem valami fényesen. Épp azért kíváncsiak voltunk arra, milyen esélyek­kel Indulnak a tavaszi idény­ben s vajon bízhatunk-e ben­ne, hogy nem lesznek kényte­lenek búcsút venni ettől az osz­tálytól. Mehely elvtárs, a csa­pat edzője elmondotta, hogy a tavaszi bajnokságra való fel­készülést január 6-án kezdték és elsősorban az állóképesség növelésére fordítotték a hang­súlyt. Különböző erősítő gya korlatokat végeztek. Felkészü­lésükben sokat segített a Nová Bafia-i tartózkodás, ahol edző táborozásukon naponta kétszer tartottak edzést. Felkészülésük második részét február 2-án kezdték, ekkor főleg a gyorsa­ságot növelő gyakorlatokat vé­geztek, de nem feledkeztek 'meg a technikáról és taktiká­ról sem. A januári átigazolási idő­szakban négyen megváltak a csapattól. Kis és Nttrianský az SK Rybníkbe, Mateíčka a Ra­pid Bratislavába, Bátovsltý pe­dig a Slovan Levicébe ment. De a mieink sem tétlenkedtek. Az új idényben a következő já­tékosok erősítik soraikat: Gu- bov (Partizánské), Chlebo (Rybník), Čierný (Ružombe­rok), Bechlovič (Tek. Lužany) és Hegedűs (Obid). Így az együttes 21 tagú kerete a kö­vetkező: Baranee, Szebellai, Cierný, Budai, Gubov, Šipeký, J. Kubica, L. Kubica, Kvanka, Slušný, Hegedűs, Gálik, Chle­bo, Máfiaj, Buchlovifi, Sebő, Gerno, GodiiS. Tavaly elsősorban a csatár­sor nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Ezért felké­szülésük folyamán ezzel a problémőval tüzetesen foglal­koztak. Mindenegyes edzésen gyakorolták a kapuralövést. Az edző reméli, hogy az ú] embe­rek színt hoznak a csatársor játékába. Mint ahogy az eleién említettük, a csapat táblázat­ban elfoglalt helye nem valami kecsegtető. Az edző és a játé­kosok azonban remélik, hogy a kiesést sikerül elkerülniük. A kemény felkészüléstől sokat várnak és bíznak abban, hogy ez meghozza a kívánt ered­ményt. Ehhez azonban szüksé­ges, hogy a csapat mérkőzé­seit többen látogassők, mint a múltban, s ne csak látogassák, hanem buzdítsók Is a játékoso­kat. ÁBEL GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents