Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-15 / 89. szám, szombat
VÁLLALATAINK TÁMASZA A CSEHS2 LOUAK -SZOVJET KERESKEDELMI KAMUM A kapitalista vállalkozók már az első köztársaság idején a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolataik megteremtésén fáradoztak. Tisztában voltak együttműködésük előnyeivel, melyek hez hasonlókban más ország aligha részesíthette volna őket. Törekvésüket a harmincas években végre siker koronázta. Prágai székhellyel megalapították a Csehszlovák—Szovjet Kereske delmi Kamarát, mely azonban csak a világháború kitöréséig folytathatta tevékenységét. A Kamara felújítását csupán a felszabadításunk utáni évek gazdasági viszonyai tették lehetővé. Ám az államosítás folytán bekövetkezett új helyzet — gazdasági kapcsolataink jellegének megváltozása — feleslegessé tette ezt az intézményt. A Szovjetunió mindent megtett tönkrement népgazdaságunk gyors talpraállítása, kereskedelmi életünk fellendítése érdekében. Ezért nem volt szükség a Csehszlovák—Szovjet Kereskedelmi Kamarára mindaddig, míg nem merült fel a szocialista integráció, a magasabb szintű, igényesebb gazdasági együttműködés gondolata, melynek elvei a kereskedelemben is megkívánják a lehetőségek kihasználását feltételező, meg felelő légkör megteremtését. Ezért újítottuk fel két évvel ezelőtt a Kamarát — tájékoztat Josef Ilorn elvtárs, a Kamara elnöke, majd így folytatja: — Legfőbb feladatunk országaink, sőt a többi szocialista ország gal fenntartott gazdasági, tudományos-műszaki és kereskedelmi kapcsolataink elmélyítése. Etiél- kűl ugyanis elképzelhetetlen volna a szocialista országok gazdasági integrációja és annak sikeres továbbfejlesztése. • Hány tagja van a Kamarának? Előrebocsátom, hogy nem annyira a mennyiséget, mint inkább a minőséget tartjuk döntőnek. Míg megalakulásakor mindkét fél részéről alig 30 tagja volt a Kamarának, ma mintegy 33 szovjet és 100 hazai külkereskedelmi vállalatot, illetve gazdasági egységet tartunk nyilván. A tagság önkéntes, a feltétel csupán az, hogy a vállalatok egy elértsenek az alapszabályokkal és aktívan támogassák intézményünk küldetését. Mondanom sem kell, hogy a behozatallal és a kivitellel, vagy a tudományos-műszaki tevékenységgel foglalkozó vállalataink és szervezeteink — melyek közé a legnagyobbak tartoznak, mint pl. a ČKD, a Ško- da-Művek, a Chepos, a Strojim- port, a Strojexport, továbbá a textilipar, sőt a közszükségleti ipar vállalatai — a Csehszlovák-Szovjet Kereskedelmi Kamarában megfelelő támaszra találnak. Megkeressük és megtaláljuk a Szovjetunióval való gazdasági és kereskedelmi együttműködésünk elmélyítésének útját, rámutatunk a lehetőségekre. Ezen a téren máris jó eredményeket értünk el. Mindenekelőtt a saját és a szovjet szakemberek és technikusok közötti kapcsolatok kiépítésére, a felek megbízható tájékoztatására törekszünk. Ezért előadásokat, értekezleteket, műszaki napokat rendezünk részükre, hogy kölcsönösen szélesebb látókörre tegyenek szert. Emellett különösen az országaink között létrejött kereskedelmi és gazdasági szerződések következetes betartására ügyelünk, mert megszegésük hátráltatná magasabb színvonalon történő együttműködésünket, veszélyeztetné az integrációt. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak, hiszen köztudomású, hogy a Szovjetunió nélkül gazdaságilag is lehetetlenné válnánk. Erre egyébként Gott- wald elvtárs is nemegyszer figyelmeztetett. Már ő is létkérdésnek tartotta, hogy kereskedelmi kapcsolatainkat legalább 70 százalékban a szocialista országokkal bonyolítsuk le. Csak ily módon kerülhetjük el — mondotta — a Nyugaton gyakori válságok káros hatását. • Konkréten milyen természetűek a Kamara rendezvényei? Az áruújdonságok, a korszerű műszaki berendezések és gépek állandó keresése megkívánja a gyakori tapasztalatcserét. Ennek az elvnek a tudatában számos akciót rendeztünk, melyeknek egyike pl. a Cseh Szlovákia 70 címen Moszkvában megnyílt jubiláris kiállítás keretében lezajlott „A tudomány és a technika csehszlovákiai napjai“ voltak. E napok színvonalát szakembereink előadásai emelték. A Moszkvában megrendezett „Vegyipar 1970“ című nemzetközi kiállításon megtartott értekezlet vegyiparunk problémáival foglalkozott. A szovjet tudósok és szakemberek viszonzásul nálunk rendeztek értekezletet a gépipar problémáiról. Ez év februárjában az orvosi technikáról tartottunk érdekes értekezletet. Kórházainkban ez alkalomból a szovjet sebészek és más specialisták osztották meg ismereteiket a mieinkkel, sőt legújabb készülékeiket, gépeiket is bemutatták. Ezenkívül szakosított kiállítások és előadások megszervezéséhez is segítő kezünket nyújtjuk. Nemrégen pl. kölcsönös kereskedelmi kapcsolataink problémáinak megoldására irá-‘ nyúló — mindkét fél részére hasznos — vitának voltunk tanúi. Panyin elvtárssal pedig, a Szovjetunió prágai nagykövetségének gazdasági tanácsosával a prágai metró építkezési munkáihoz nyújtott szovjet segítségről tanácskoztunk. A szakelőadásokat filmek vetítésével tesszük érthetőbbekké és érdekesebbekké. Tavalyi, kölcsönösen megrendezett, irodalmi termékeinket propagáló kiállításunkat követően, jelenleg meglehetősen igényes akcióra készülünk. A Szovjetunió megmunkáló-gépeinek vándorkiállítását a lakosság Prágán kívül Gottwaldov- ban, Sezimovo Ostíban, Tren- čínben és Košicén is megtekintheti. • E kölcsönös akciók eredményeként népeink még közelebbről megismerik egymást, még jobban megbeU 1972. IV. 15. Bratislavában a jelszabadulás után számos új lakónegyed épült. Felvételünk a Ružová dolina-i lakótelepen készült. (Szabó Júlia felv.) c sülik egymás munkáját, kultúráját. Milyen mértékben nyilvánul ez meg áru csere forgalmunkban? Gazdasági és kereskedelmi szerződéseink értelmében 1975 végéig árucsere-forgalmunk 43 százalékos emelkedése várható. Tapasztalataink szerint kötelezettségeinket eleinte mindig pontosan teljesítjük. A nehézségekkel csak később kell megküzdenünk, ám a végén mégis minden jóra fordul: fel adatainkat többnyire sikerül túlteljesítenünk. Feltételezhető tehát, hogy az ötéves terv végén sem vallunk szégyent. Tekintettel kell lennünk a minőségi mutatók betartására is. • Kifogásolják talán a szovjet elvtársuk áruink minőségét? Őszintén szólva a múltban nem ment ritkaságszámba bírálatuk, az utóbbi években azonban a szovjet szakemberek segítségével, akik pontosan közük igényeiket és ellenőrzik feltételeik betartását, ezt a problémát is megoldottuk. Tavaly pl. a cipőiparban ke riilt sor tapasztalatcserére, melynek során kölcsönösen tisztáztuk elképzeléseinket és megbeszéltük a teendőket. Erre azért is szükség volt, mert évente mintegy 30 millió pár cipőt szállítunk a Szovjetuniónak, tehát olyan mennyiséget, amely megérdemli, hogy a leg nagyobb figyelemmel legyünk egymás igényeivel és feltételeivel szemben. A Szovjetunió azonban igényeit nemcsak a cipők minősége tekintetében fokozza. A vegyipari gépberendezések szállításával kapcsolatban kapacitásuk növelésén kívül nagyobb megbízhatóságukra is súlyt helyez. • A már említett értekezleteken, kiállításokon és egyéb rendezvényeken kívül még milyen módon teljesíti kül detését a Kamara? Említettem már, hogy legfőbb feladatunk a tájékoztatás és az újabb kapcsolatok megteremtésének elősegítése, vagyis a közvetítés. Szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen nem várjuk be, míg egyik vagy másik fél segítségért fordul hozzánk, hanem kezdeményezően mi magunk ajánljuk fel segítségünket, hogy megkönnyítsük az üzletkötést. Legújabb vívmányunk A Csehszlovák-Szovjet Kereskedelmi Kamara Tudósítója címen 1972 januárja óta havonta megjelenő folyóiratunk, mellyel a külkereskedelmi és a termelővállalatoknak a munkáját igyekszünk megkönnyíteni. A lap tartalmának tehát az ő igényeikhez kell alkalmazkodnia. Ezenkívül, egészen más célkitűzéssel, A CSSZSZK és a Szovjetunió kereskedelme címen mutatós — eredeti írásokat tartalmazó — folyóiratot adunk ki. A cseh nyelvű folyóirat anyagát a szovjet szervezetek biztosítják, az orosz nyelven megjelenő anyagok pedig a mi szervezeteink eredményeit és problémáit ismertetik meg a szovjet szakemberekkel. Az első szám a ČKD-t népszerűsíti, megalapításának századik évfordulója alkalmából. A második szám textiliparunkat propagálja. De ez csak a kezdet. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy-két éven belül nemcsak a szakembereknek, hanem a kereskedelmi élet iránt érdeklődő hazai és szovjet lakosságnak is kedvelt olvasmánya lesz mindkét folyóirat. Kívánjuk, hogy fáradozásukat minden téren mielőbb siker koronázza. KARDOS MÁRTA Évente 14 millió tonne erő Negyedszázados o csehszlovák—szovjet barátság egyik jelképe Tanácskozik a három állomásfőnök (balról j: Peter Sz. Kozák, /Csop), Bodor Imre /Čierna nad Tisou j és Békés Gyula /Záhony A csehszlovák—szovjet—magyar hármas határ mentén fekvő Čierna nad Tisou (Tisza- csernyő) hazánk legnagyobb átrakóállomása már egy negyedszázada igen jelentős feladatot teljesít népgazdaságunk életében, s a nemzetközi gazdasági együttműködés szakaszán is. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt az átrakóállomás mellett több ezer lakosú városka létesült, melynek lakosai — amint emlegetik — hazánkban elsőként köszöntik a felkelő napot. Nemcsak azért, mert az ország legkeletibb csücskében, a csehszlovák—szovjet határ mentén terül el, hanem azért is, mert az átrakóállomás dolgozói koránkelő, szorgalmas emberek. * Egy ilyen hatalmas állomáson, amely — népgazdaságunk vérkeringésének fontos ütőere —, munka bőven akad. Naponta százával érkeznek a. különféle áruval megrakott vasúti kocsik s tartalmukat gyorsan továbbítani kell az ország belsejébe. A Szovjetunióból naponta átlagosan közel harmincezer tonna áru érkezik. Szénnel, koksszal, fával, deszkával, traktorokkal, személygépkocsikkal, gépekkel, vasérccel, terménynyel, hússal, vajjal, gyapottal, cementtel és egyéb fontos nyersanyaggal megrakott vagonok sorakoznak a sínpárokon. Nem véletlenül létesült itt ez az állomás, ennek ellenére sokan képtelenek felmérni jelentőségét. Ezek címére, az állomás küldetését röviden kifejezve annyit mondhatunk: ez a létesítmény a Szovjetunió és hazánk gazdasági együttműködésének gyakorlati megvalósítását szolgálja, öregbíti és erősíti a csehszlovák és a szovjet népnek a közös ellenség ellen vívott harcában vérrel megpecsételt őszinte barátságát. Az átrakóállomás jelentőségét aláhúzza az a tény is, hogy az átrakó munkálatok 97,5 százaléka a Szovjetunióból érkező áruval kapcsolatos. Ha figyelembe vesszük a Dunán és a közutakon lebonyolított nemzetközi áruforgalmat, ebben az esetben is Čierna nad Tisout illeti az elsőség. Ugyanis a Dunán évente hétszázezer, a közutakon háromszázezer tonna, és hazánk legnagyobb, „szárazföldi kikötőjén“ keresztül tizen- négymillió tonna árut hozunk be. Az elmúlt tizenkét esztendő alatt 80 millió tonna vasérc, 2,5 millió tonna hengerelt áru, 2 millió tonna öntvény, 285 000 tonna réz, 200 000 tonna alumínium, 700 000 tonna gyapot, 17 millió tonna gabonanemű stb. érkezett Čierna nad Tisoun keresztül hazánkba. Az 1970-es évhez viszonyítva 1990-ig a Szovjetunióból szállított áru mennyisége 90 százalékkal növekszik. Tehát ennek az állomásnak a jelentősége tovább nő. Negyed évszázaddal ezelőtt ezen a helyen, ahol ma mozgalmas élet, szorgos munka folyik, zöld rét és legelő volt. Az egyes sínpár mellett egyszerű őrház állt. Semmi más ... 1947-ben hazánk területén katasztrofális aszály uralkodott. Alig termett valami. Az itt élő lakosság is jól emlékszik még arra a villámgyorsan egybehívott csehszlovák—szovjet kormányközi tanácskozásra, melynek eredményeként gyakorlat*, tá vált a régi közmondás: „Bajban ismered meg igaz barátodat!“ A Szovjetunió, őszinte barátunk, abban az időben is úgy viselkedett velünk szemben, mint senki más. Négyszázezer tonna kenyérgabonát, kétszázezer tonna szemes takarmányt kínált fel részünkre. 1946 őszén a zöld rét közepén megjelentek Ivan Tyimofe- jics Nyesztyerov mérnök vezetésével a szakemberek, megkezdődött a jubiláló, 25 esz-, tendős állomás építése. Már. 1947. november 28-án befutott a számunkra annyira fontos, létkérdést jelentő, búzával megrakott szovjet szerelvény. Min-, denki tudja, mit jelentett számunkra ez a segítség. Azt már. talán kevesebben tudnák hirtelen kiszámítani, hány tagú lenne az a számadat, amely, tonnában kifejezné az elmúlt 25 év alatt az állomáson keresztül érkező áru mennyiségét. Egy bizonyos, jó szomszédunk, hűséges barátunk, a Szovjetunió az utolsó betűig teljesíti a csehszlovák—szovjet barátsági és kölcsönös segít-? ségnyújtási szerződésben vállalt kötelezettségét. Ezt bizo^ nyitják a Szovjetunióból az át-? rakóállomásra érkező szállítmá-? nyok. Lassan hazánk száraz-? földi kikötője képtelen les* megbirkózni az áruk továbbjutó tatásával kapcsolatos feladat tokkal. Hogy ez eddig is sikerült, ebben nagy szerepe van a jö munkaszervezésnek, az itt dől-? gozók kezdeményezésének, $ nem kevésbé a csopi—záhonyi —Čierna nad Tisou-i állomás vezetői közti szoros, baráti egy iittm űködésnek. Rendszeresen találkozik a három állomás főnöke: Peter Sz. Kozák, Békési Gyula és Bodor Imre elvtárs együtt értékeli közös munkájuk eredményét, megbeszéli a tennivalókat. Tekintettel az átrakóállomás- ra háruló, egyre növekvő fel* adatokra, jelentős beruházásokra kerül sor ezen a területen. Az elmúlt évben közel 35 millió koronát fordítottak, az idén csaknem ennek a kétszeresét, s 1975-ig megközelítőleg 500 millió koronát használnak fel Kelet-Szlovákia átrakókapacitásának bővítésére, korszerűsítésére. Kétségtelen, erre nagy szükség van, mert a Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös, sokrétű együttműködésünk lehetőségei korlátlanok. KULIK GELLfiRT Konferenciára készülnek Dr. RUDOLF BLAHO elvtárs elnökletével ülésezett a CSSZBSZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának plénuma. Megtárgyalta éa jóváhagyta a CSSZBSZ április 22- én Košicén megtartandó kerületi konferenciájának beszámolóját, valamint az ezzel kapcsolatos szervezési intézkedéseket. Viktor Bodnár elvtárs, a CSSZBSZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára tájékoztatójában rámutatott, hogy a kerületben jelenleg 2046 alapszervezet működik közel 115 000 taggal. A CSSZBSZ közelgő VII. országos kongresszusának tiszteletére eddig több mint 400 millió korona értékű felajánlást tettek. (ik|