Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-14 / 88. szám, péntek

Költemény Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Biionsdgűnak üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) len jelentősége van az egész népgazdaság fejlesztésében. A jelentés megállapítja, hogy a fordulatot jelentő szociális­gazdasági változások lehetővé tették a termelőerők döntő fej­lődését a mezőgazdaságban. Az elmúlt évtized alatt a mező- gazdaság termelési alapja 72 milliárd koronáról 118 milliárd koronára növekedett, s a trak­torok száma több mint megkét­szereződött. A takarmánykeve­rék ipari termelése több mint háromszorosára emelkedett, az ipari műtrágya egy hektárra eső alkalmazása szintén csak­nem háromszorosára nőtt. Mindez megmutatkozott a mezőgazdasági termelés növe­kedésében, a mezőgazdasági termelés és a munkatermelé­kenység intenzitása gyorsabb növekedésében — különösen az elmúlt években. Az 1960-as eredményekkel összehasonlítva 1970-re 27,5 százalékkal növeke­dett az egy hektárra eső bruttó mezőgazdasági termelés; a pia­ci termelés növekedése pedig 56,1 százalékos volt. A mező- gazdasági termelésben azonban még mindig vannak kihaszná­latlan tartalékok. Ezt a tényt nemcsak a vállalatok, hanem a járások különböző eredményei is bizonyítják, jóllehet hasonló természeti feltételekkel rendel­keznek. E források kihaszná­lása nemcsak a mezőgazdasági termelést növelné lényegesen, hanem lehetővé tenné a jöve­delem gyorsabb emelkedését a mezőgazdaságban, valamint a nép életszínvonalának emelését is. Éppen ezért minden Járás­ban és kerületben érvényesíte­ni kellene azt az elvet: a gyen­gén gazdálkodó mezőgazdasági vállalatokat a legrövidebb időn belül az átlagos vállalatok szín­vonalára, az átlagos vállalato­kat pedig az élenjáró vállala­tok színvonalára kell emelni. Strougal elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy mezőgazdasági ered­ményeink még kifejezőbbek le­hettek volna, ha a revizionista és az ellenforradalmi erők te­vékenysége nem terjedt volna ki 1968-ban és 1969-ben erre a területre is. A jobboldali és az ellenforradalmi erők arra irányozták taktikájukat, hogy gyengítsék és fokozatosan fel­számolják a párt befolyását a falura és a mezőgazdaság szo­cialista átépítését. Megkísérel­ték a dolgozó nép 1948 februá­ri győzelme alapján a falvakon elért forradalmi változások fel­forgatását. A párt Központi Bi­zottságának céltudatos mező- gazdasági politikájával a CSKP KB 1969 áprilisi ülése után azonban aránylag rövid idő alatt sikerült felszámolni a jobboldali és a szocialistaelle­nes erők tevékenységével oko­zott gazdasági károkat és de­formációkat. Az eddigi fejlődés eredmé­nyeiből és főként az 1969. évi áprilisi ülést követő politikai és gazdasági konszolidáció so­rán elért eredményekből indult ki pártunk XIV. kongresszusa, amikor meghatározta a szocia­lista mezőgazdaság továbbfej­lesztésének alapvető irányvona­lát. Hangsúlyozta, hogy a párt mezőgazdasági politikájának célja a szocialista termelési vi­szonyok elmélyítése és kihasz­nálása a termelőerők olyan fej­lesztéséhez, hogy a mezőgazda- sági termelés képes legyen fe­dezni a lakosság egyre növekvő szükségleteit. Megszabta, hogy a párt politikájának a mező- gazdaságban továbbra is a ter­melés belterjessé tételére, a termelés és a munka szervezé­sében az ipari módszerek be­vezetésére, a tudományos-mű­szaki haladás ismereteinek fel- használására kell irányulnia. Ezeket a feladatokat a me­zőgazdaság természetesen nem biztosíthatja egyedül, döntő mértékben hozzá kell járulnia az iparnak, főként a vegyi-, a gép- és az építőiparnak, a szol­gáltatásoknak, valamint a tudo­mányos-kutatásnak. Nem a me­zőgazdaság egyoldalú támoga­tásáról, hanem az objektíve szükséges társadalmi munka- megosztásról van szó. A mező- gazdaságnak persze teljes egé­szében és hatékonyan ki kell használnia ezeket az eszközö­ket. Mezőgazdaságunk a fejlődés új korszakába lép, amelyet a termelőerők minőségileg új fej­lődése jellemez. Ez a fejlődés megköveteli a szervezés maga­sabb fokú formáját, a növény­termesztés és az állattenyész­tés magas fokú összpontosítá­sát és szakosítását. A párt me­zőgazdasági politikájának táv­lati koncepcióját tükrözik az ötödik ötéves terv feladatai is. Ezért az erőket az ez évi terv és az ötödik ötéves terv továb­bi feladatainak teljesítésére kell összpontosítani. Az elnökség jelentése érté­keli azt a tényt, hogy az efsz- ek VIII. kongresszusa előtt megtartott vita megmutatta a földművesek aktív hozzáállását a XIV. kongresszus határozatai­nak teljesítéséhez. A jelentés további része a mezőgazdaságban meglévő tar­talékok kihasználásával foglal­kozik. Ez mindenekelőtt a ta­lajjal való intenzív gazdálkodás alapelveinek szigorú betartását, az öntözés, a gépi technika, a műtrágyák és a vegyszerek ki­használását, a vetőmagok és ül­tetőanyag helyes felhasználá­sát, a növények és az állatok biológiai képességének kihasz­nálását, a termelési fogyasztás csökkentését, az ésszerű takar­mányozást, a kártevők elleni harcot, az állatállomány egész­ségének védelmét stb. jelenti. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kulcskérdése: a gabona és a szarvasmarha-állo­mány. Ezen jelentős feladatok teljesítése érdekében az irányí­tó szerveknek és a mezőgazda- sági vállalatoknak komplex mó­don kell eljárniuk. A jelentés nagy terjedelem­ben foglalkozott a termelés koncentrációjának kérdéseivel és a szakosítás elmélyítésével. Ez a folyamat nem mehet vég­be spontán módon — tervsze­rűen kell irányítani. A szako­sítás és az összpontosítás alap­vető irányai, amelyeket tavaly márciusban hagyott jóvá az el­nökség, a mezőgazdasági vál­lalatokat az együttműködés kü­lönféle módozataira késztetik — a termelőeszközök közös ki­használásától kezdve a közö­sen tervezett és megvalósított mezőgazdasági termelésen ke­resztül a közös vállalatok lé­tesítéséig. Ez lehetővé teszi a munkamegosztás elmélyítését, a tulajdon különböző formái és a termelés eltérő színvonala, valamint az egyes mezőgazda- sági vállalatok különböző fel­szerelése és gazdálkodása fel­tételei között is. A jelentés hangsúlyozza, hogy a koncentráció és a sza­kosítás csupán eszköz, — jólle­het a döntő eszközök egyike — a végcél — egyre többet, jobbat és olcsóbban termelni a mezőgazdaságban — szempont­jából. Nem engedhető meg te­hát a dolog káros leegyszerű­sítése. Az igényes céloknak kell, hogy megfelelő legyen az anya­gi-műszaki alap fejlesztése is. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a szállító ágazatok maradék nél­kül úgy teljesítsék feladatai­kat, ahogy az ötödik ötéves terv előírja. Az ötéves terv megszabja, hogy 50 milliárd ko­ronát fektessenek be a mező- gazdasági termelésbe. Ebből az összegből 20 milliárd korona jut a gépekre és a berendezé­sekre. A jelentés kiemeli a tu­domány jelentőségét a mező- gazdaság továbbfejlesztése szempontjából. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a mezőgaz­dasági tudomány és kutatás a legnagyobb mértékben támogas­sa a termelés intenzitásának növelését, a gabonaprobléma, a szarvasmarha-állomány tenyész­tésének fejlesztése, valamint a koncentráció és a szakosítás újonnan felmerülő kérdéseinek komplex megoldásával. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének feladatai minden szinten fokozzák az irányító­munka színvonalával szemben támasztott követelményeket. A Központi Bizottság Elnöksége a kerületek és a járások irányító szervei eddigi munkájának ér­tékeléséből kiindulva s figye­lembe véve a távlati fejlesztés igényes feladatait, javasolja, hogy 1972 július elsejétől a ke­rületi és a járási mezőgazdasá­gi igazgatóságok legyenek a mezőgazdaság állami irányító szervei a kerületekben és a járásokban. Ezek helyettesíte­nék az eddigi mezőgazdasági társulásokat, és a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­riumok osztályait. Ezt a válto­zást főként az a törekvés in­dokolja, hogy megszilárduljon az állam, a terv és a költség- vetés befolyása, hogy létrejöj­jön az irányítás egységes rend­szere, amely járási szinten mentes lesz az önálló vállalko­zói tevékenységétől, és követ­kezetesen biztosítsuk a társa­dalmi érdekeket az adott ter­melési feltételekkel összhang­ban. Tevékenységükben támasz­kodni kell azokra a pozitív is­meretekre, amelyek a mezőgaz­dasági társulásoknál beváltak. Ezért a mezőgazdasági vállala­tok képviselői továbbra is részt vesznek az alapvető problémák megoldásában. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgató­ságok mellett tanácsadó szerve­ket — kerületi és járási mező- gazdasági tanácsokat, — létesí­tenek, amelyeknek tagjai az efsz-ek és az állami gazdasá­gok képviselői, a tudományos­kutató berendezések, az isko­lák és a többi mezőgazdasági intézmény szakemberei lesznek. Érvényben marad a járási és a kerületi nemzeti bizottságok eddigi befolyása a mezőgazda­ságra, amint azt a nemzeti bi­zottságokról szóló törvény és a többi törvényes intézkedés meg­szabja. A jelentés foglalkozott a me­zőgazdasági vállalatok mellék­termelésének kérdéseivel is. ,,Nem ellenezzük a célszerűen megszervezett és gazdaságilag megalapozott mellék termelést, amely abból ered, hogy a me­zőgazdasági munka idénymun­ka, főként a hegyvidéken, és a célja, hogy teljesen kihasznál­hassák a munkaerőket, a ter­melőeszközöket és a helyi nyersanyagforrásokat, amelyek segítik az efsz-ek megszilárdu­lását és a mezőgazdasági ter­melés fokozását. Nem engedhe­tő meg azonban a spekulatív vállalkozás, amelynek közvetíté­sével azok az egyének gazda­godnak meg, akik ezt a tevé­kenységet általában az efsz cé­gére alatt folytatják, gyakran járásuk keretein kívül. Ilyen esetekben a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését érthetően el­hanyagolják. Ez tulajdonképpen munkaerő-árusítás, aminek sem­mi köze az indokolt mellékter- meléshez“ — mondotta Strou­gal elvtárs. A CSKP KB Elnökségének je­lentése hangsúlyozza, hogy a párt mindig a mezőgazdasági politika fontos részének tekin­tette a földművesek szociális­gazdasági kérdéseinek megoldá­sát és az életszínvonaluk eme­léséről való gondoskodást. Az elmúlt 10 év alatt az egy szö- vetkezti tagra eső jövedelem megkétszereződött, az állami gazdaságok dolgozóinak bére pedig 70 százalékkal növeke­dett. Jelentős mértékben megja­vult a munkakörnyezet, a laká­sok színvonala és a falu kultu­rális élete. A szocialista társa­dalom hatalmas vívmánya a földművesek szociális és nyug­díjbiztosítása. A falusi és a vá­rosi életfeltételek közötti kü­lönbség kiegyenlítése bonyolult és hosszú folyamat. A szociális­gazdasági problémák megoldá­sa a mezőgazdaságban minde­nekelőtt a termelés hatékony­ságának és produktivitásának fokozásától, a technikai felsze­reléstől, az új technológiai el­járásoktól és az új ipari mun­kamódszerek helyes alkalmazá­sától függ. Zárórészében a jelentés hang­súlyozza, hogy munkánk súly­pontja legyen a párt vezető szerepének alkotó, kezdemé­nyező és következetes érvénye­sítése. A mezőgazdaságban fo­lyó pártmunka fő tartalma a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és a mű­szaki értelmiség céltudatos megnyerése az 1972. évi és az ötödik ötéves tervben megsza­bott feladatok teljesítésére és túlszárnyalására — főként a tartalékok kihasználásával —, a termelőerők további fejlesz­tésére, valamint a szocialista termelési viszonyok elmélyíté­sére. Ez egyaránt érvényes az alapszervezetekre, valamint a járási és a kerületi pártbizott­ságokra. A sikeres pártmunka előfel­tételeinek egyike a falvakon dolgozó és lakó kommunisták erőinek egyesítése. Meg kell erősíteni az ipari és a mező- gazdasági vállalatok alapszer­vezetei közötti kapcsolatokat. Erre a célra fel kell használ­nunk csaknem 120 000 regiszt­rált párttagot, hogy rendszeres és aktív politikai munka foly­jon a falvakban is. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez — főként az ál­lami gazdaságokban — nagy­mértékben hozzájárulnak a For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom és szervezetei. A kommu­nisták feladata az, hogy a VIII. szakszervezeti kongresszus elő­készületeit és a mai tanácsko­zás határozatait arra használ­ják fel, hogy a szakszervezetek kezdeményezőbben támogassák a termelés növelését és gazda­ságosabbá tételét és hozzájárul­janak az ötödik ötéves terv és az 1972. évi terv teljesítését szolgáló szocialista verseny fej­lesztéséhez. Az efsz-ek esetében ez a feladat a parasztszövet­ségre hárul. E szövetség külde­tése a párt vezetésével hozzá­járulni a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításához és a szövetkezeti parasztok szocia­lista öntudatának elmélyítésé­hez. A jelentés értékeli a földmű­vesek és az állami gazdaságok dolgozóinak pozitív hozzáállá­sát a szocializmushoz és ha­zánk jövőjéhez. Ezt a hozzáál­lást kifejezően igazolták 1971 novemberében a képviseleti szervekbe lefolyt választásokon. A munkásosztállyal és hazánk dolgozó népével együtt kifeje­zésre juttatták, hogy támogat­ják Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját, a szocia­lista társadalom további felvi­rágoztatására, a biztonságra és a világbékére, a nemzetek kö­zötti barátságra, valamint a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szövet­ségre törekedve. A jelentés zárórészében azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a mezőgazdaság továbbfejlesz­tése programjának teljesítése, amelyet a CSKP KB áprilisi ülése tárgyal meg, jelentős lé­pés lesz a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. Az Elnökség beszámolóját vi­ta követte. Elsőként Rudolf Jindrák elvtárs szólalt fel, aki hangsúlyozta a mezőgazdasági talajvédelemről való gondosko­dás fokozásának szükségessé­gét. Eugen Turzo elvtárs a fa­lusi pártmunkáról beszélt. A déli szünet után /osef Kor­eák elvtárs, a CSKP KB Elnök­ségének tagja vezette a tanács­kozást. A délutáni vitát Vladi­mír Krupauer elvtárs nyitotta meg, aki felszólalásában a me­zőgazdasági kutatással foglal­kozott. Jan Simek elvlárs a nyugat-csehországi kerület me­zőgazdasági dolgozói kezdemé­nyezésének fejlesztését ismer­tette. Václav Svoboda elvtárs, a CSKP KB titkára vitafelszólalá­sában a mezőgazdaságban rej­lő tartalékok kihasználásáról szólt a termelés koncentrálása és a technika kihasználása ré­vén. Molnár Imre elvtárs meg­említette, hogy az elmúlt idő­szakban a közép-szlovákiai ke­rületben nagy gondot fordítot­tak a talaj termékennyé tételé­re, ami által lényegesen emel­kedik a termelés intenzitása. A talajjavító beavatkozásokkal a jövőben is számolnak, főleg a déli járásokban A vita keretében felszólalt Bohuslav Večera elvtárs, mező- gazdasági- és élelmezésügyi szövetségi miniszter is. Hang­súlyozta, hogy a csehszlovák mezőgazdaság eredményei meg­győzően igazolják a párt me­zőgazdasági politikájának he­lyes irányvételét. Részletesen szólt néhány időszerű problé­máról, főleg a mezőgazdaság szakosítási és koncentrálási fo­lyamatáról. Cenek Líbal elvtárs felhívta a figyelmet a legelők és a rétek jobb kihasználásának szükségességére, Michal Špak elvtárs pedig értékelte a me­zőgazdasági szövetkezetek po­litikai- és munkaaktivitását, amelyet az efsz-ek VIII. kong­resszusa előtt fejlettek ki. Jo­sef Krepelka elvtárs arról szólt, hogy az észak-morvaországi ke­rület mezőgazdasági dolgozói milyen állást foglaltak a kong­resszusi feladat biztosításához — saját termelésből fedezni az alapvető élelmiszerek fogyasz­tásának emelkedését. A vitában felszólalt még František Novák, Karel Neubert, Josef Nágr, Rudolf Peška és Jo­sef Havlát elvtárs. A plénum jóváhagyta a CSKP KB határozatát a csehszlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztéséről a CSKP XIV. kongresszusa után. A munkabeosztás változásai­val kapcsolatban felmentette tisztségéből Jan Havelka elv­társat, a CSKP KB mezőgazda- sági- és élelmezési bizottságá­nak tagját és luraj Sedlák elv­társat, a CSKP KB tudományos­műszaki fejlesztési bizottságá­nak tagját. A központi bizott­ság továbbá jóváhagyta Vasil Bejda és Miroslav Müller elv­társat az ideológiai bizottság tagjának tisztségében, továbbá Josef Nágr elvtársat, a CSKP KB mezőgazdasági- és élelmezé­si bizottsága tagjának tisztsé­gében és Jaromír Obzina elv­társat, a CSKP KB tudományos- műszaki fejlesztési bizottsága tagjának tisztségében. A CSKP KB ülésének zársza­vát Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára mondotta. A CSKP KB ülése az Interna- cionáléval ért véget. Megnyitották a Bratislava 72 virágkiállítást A szlovák fővárosban meg­nyitotta kapuit a harmadik vi­rág-, dísznövény- és kertészeti gépkiállítás. E jelentős rendez­vény szervezői nevében Ladis­lav Martinák, Bratislava főpol­gármestere üdvözölte az SZNT képviselőit, az SZSZK kormá­nyának tagjait, a Nemzeti Front képviselőit, a nyugat-szlovákiai kerület és a főváros további ve­zető politikai és gazdasági sze­mélyiségeit. Az ünnepélyes megnyitáson részt vettek a bra­tislavai konzuláris képviseletek tagjai is. A rendezők és az első láto­gatók véleménye szerint a ki­állítás, amelyen 16 ország 29 kertészete és szám szerint 25 hazai kertészeti vállalat mutat­ja be — tíz napig — termesz-, tési sikereinek legjavát, minden tekintetben magasabb színvona­lú, mint az eddigi hasonló ren­dezvények voltak. A kertészeti gépek seregszemléjén tíz kül­földi és három hazai üzem vo­nultatta fel legjobb gyártmá­nyait. A külföldi kiállítók kö­zül a holland és a magyar ker­tészek százezer tulipános virág­ágyai foglalják el a legnagyobb teret. A Téli Stadionban a gyö­nyörű vörös, fehér, sárga és lila szegfű, rózsa, dália és be­gónia mellett a látogatók meg­tekinthetik a kiállítás legérde­kesebb virágát, az afrikai Pro- teát is. A kiállítás egzotikus részében kaktuszokban, 150 éves koniferákban, japáni sza- kurákban és különböző színű orchideákban is gyönyörködhet­nek az érdeklődők. —ly — Jóváhagyták a Csemadok új alapszabályzatát (ČSTK) — Az SZSZK Belügy­minisztériuma jóváhagyta — a Racionális Élelmezés Szlovákiai Társasága — bratisla­vai székhellyel — és — a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, rövidítve CSEMADOK — bratis­lavai székhellyel, önkéntes társadalmi szerveze­tek új alapszabályait. A Racionális Élelmezés Szlo­vákiai Társaságának alapszabá­lyait dr. Ján Fílko, az SZSZK belügyminiszterének helyettese 1972. április 12-én nyújtotta át a társaság küldöttségének, ame­lyet dr. Martin Rázus, a társa­ság elnöke vezetett. A Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetségének alapszabályait 1972. április 13- án nyújtotta át ugyancsak dr. Ján Fílko, az SZSZK Belügymi­niszterének helyettese a szövet­ség küldöttségének, amelyet Fábry István, a szövetség elnö­ke vezetett. 1972 IV. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents