Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám, szombat

Különleges szakmák Bratislavában, a Februári Győ­zelem utcán (ulica Februárového víťazstva) található az az ipari- tanuló iskola, amelynek több mint ezer diákja között körülbelül szá­zan olyan ipar- (vagy művésze­ti?) ágat tanulnak, amely egy­részt kihalófélben van, (pl. a cí­merkészítés), másrészt viszont, felújítva, virágkorát élik (pl. a parókakészítés). Vaunak viszont olyan szakmák is, amelyekről csak nagyon ritkán írnak az új­ságuk. Ilyen például a színházi asztalos, akinek nemcsak kitűnő fantáziával és kézügyességgel kell rendelkeznie, hanem a történel­met, illetve a különböző száza­dok művészeteinek stílusait is ki­válóan kell ismernie. KETTŐS KIÁLLÍTÁS František Malý és Weiner-Kráľ Imre közös tárlata tgy kőfaragó művészi alkotása lozef Podberský igazga­tótól megtudom, hogy az iskolá­ban 33 szakma közül választhat­ja ki a jelentkező diák a neki legmegfelelőbbet. A Csallóközből már eddig is jelentkeztek szép számmal a felvételire, de Dél- Szlovákia más tájain élő magyar gyerekek talán nem is tudnak ennek az iskolának a létezéséről. Pedig az iskola diákjai nagyon szépnek, „izgalmasnak“ vélik jö­vendő foglalkozásukat. Nézzük csak a 33 „szakma“ közül a leg­érdekesebbeket: címerkészítő, kő­faragó, parókakészítő, aranymí­ves, gobelinkészítő, rézmetsző, színházi asztalos és lakatos, üveg­festő, ker.imiakészítő, divatterve­ző, kirakatrendező stb., stb. Igaz, hogy többé-kevésbé mind­egyikük szakmájához hozzá tarto­zik a reslaurációs munka, de a Fiatalok Galériájában e hónap 26-ig kiállított alkotásaik alapján meggyőződhet róla a látogató, hogy a m,!í vészi hajlam és a fan­tázia nemegyszer megcsodálni való eredményt, önálló alkotást is képes felmutatni. A bratislavai Művészet Há-. zában kettős kiállítás nyílt meg. A tárlat külön érdekessé­ge, hogy a 71 esztendős brnói festő, František Malý — an­nak idején városunkban a ki­tűnő Jparművészeti Iskola tex­tilszakos tanára — és az egy évvel fiatalabb Weiner Imre ifjúkori barátok, harmincöt év­vel ezelőtt ugyancsak együtt mutatták be 1932—36 közötti szürrealista zsengéiket Brnóban és Bratislavában. Az 1936-os év Szlovákiában a szürrealista program megvalósításának kez­detét jelenti, ami a két művész nevéhez fűződik. Röviddel ez­után életük útja elágazik. Ma­lý itt marad a köztársaságban. A kiállítását Párizsban előké­szítő Weinert a háború fogva tartja. — A jelen tárlat vissza­pillantó részében a három- és fél évtized előtti anyag egy há­nyadával találkozunk. Innét hosszú szünet következik alko­tásaik során, nem lévén ele­gendő tér a kiállítók teljes életművének felvonultatásához, így csupán az utolsó négy év­ben keletkezett képek és raj­zok válogatásából olvashatjuk le, milyen irányban, s hogyan fejlődtek azóta. Malý a harmincas években a kubizmuson és konstruktivizmu­son keresztül eljutott a század nagy esztétikai forradalmához: a sziirrelizmushoz, melynek ha­ladó szellemű művelői egyebek között a határtalan fantázia jo­gáért harcoltak. A világot nem úgy mutatták be, amilyennek lát­ták, hanem a „szellem és lé­lek szemén“ keresztül, vagy ahogyan álmukban jelent meg. Elképzelésük forrása gyakran a tudatalatti birodalma volt. Ez az irányzat új érzékenységet ébresztett, mely a modern mű­vészet befogadását elősegítette. Malý régi vásznainak kép­zelt terében tompa kékek, zöl­dek, szürkék között sirálykísér­te hajó lebeg, torzók, erotizmus- tól fűtött, de költői és kultu­rált fogalmazású alakok, el­vont jelképek tűnnek elő. (Sze­relmesek, Léda a hattyúval). Mint 67 utáni kompozíciói mu­tatják, alkotásai egyre érlelőd­nek, mélyülnek s önmagához, elveihez hű marad. Gyakran tűz ki új feladatokat. Hol ér­zéki töltésű női testek töredé­két, egy szorongásos álomvilág lakóit, hol borzalmat keltő, vérszopó Vámpírt, fázós idegen­séget lehelő Magányt és Nosz­talgiát vet vászonra. Majd kü­lönböző árnyalatú lebegő fá­tyolszerű alakzatok változó han­gulatokat érzékeltetnek. A leg­újabb szenvedéllyel képbe fog­lalt látomások, gyengéd női testek irtózatát, félelmét, kéjes gyönyörűségét éreztetik. Weiner-Kráľ Imre, aki a mo­dern szlovákiai képzőművészet második nemzedékéhez, a har­mincas évekbeliekhez tartozik, már szilárd és jelentős helyet foglal el a hazai festészetben. Prága után Párizsban fejezte be művészeti tanulmányait. A fej­lődés és megismerés vágya hajt­ja tovább Európa művészeti központjai felé. Harminckettő­ben már itthon napjai embere gondolat- és érzésvilágának egyenértékű kifejezésmódját keresi. A nem ábrázoló művé­szettel is kísérletezik. Nem kö­veti a dogmatikus szürrealiz­mus elveit, amitől nyilván ma­terialista világnézete tartja vissza. Majd az ábrázoláshoz tér vissza, s a szlovák poétiz- mus nyelvén szól. A hegyvidék változatos szépségű tájaiból, Vág menti szülőföldjéből, a Morva-határmenti falvak életé­ből merít. A kisemberek, mun­kások, parasztok, gyermekeik, főképp asszonyaik világa ragad­ja meg. Az egyszerű dolgok, mezők, felhők, szerény kis vi­rágok vonzzák. De nem magát a jelenséget ábrázolja, hanem annak a lelkén átszűrt emlék­képét. Minden témához humá­nus meglátással közeledik. S egységbe olvad a táj és az em­ber, a falu és lakói. A 35-ös Mariková és Besná súlyos testi­lelki terhek alatt görnyedő, bocskoros parasztasszonyai szervesen illeszkednek a tájba. Weiner érzékeny gyermek, csí­rájában már benne él a művész. Első benyomásai végig kísérik életén. Nemcsak szemlélője, de mindenkor részese a tájnak, s történéseinek. Már korai képei is jelzik lírai alkatát. Gyöngéd érzéssel fest egy napsütötte női tenyérben, egyetlen apró kék virágot (Délután). A Húsvétot, a természet újraébredését fel­szabadult vidámsággal ünneplő falusi fiatalságot mozgalmas, derűs színkompozícióban jele­níti meg. A kommunista festő megvesztegethetetlen szemével nézi a mostoha sorsú parasztok életét, az ország legelmaradot- tabbb keleti vidékének nyomo­Szovjet zenés játék az Új Színpadon Az Üj Színpad művészeti ve­zetősége dramaturgiai aktivitá­sának eredményeképpen né­hány esztendő után ismét új szovjet aenés játékkal ismer­kedhetünk meg. A leningrádi drámaírók — V. Konsztantyi- nov és B. Racer — szövegéhez A. Espajz, az eddig különösen szimfonikus szerzeményeiről is­mert szovjet zeneszerző kom­ponált muzsikát. A hetedik menyurszág címet viselő zenés játék Szovjetunióban nagy si­kert aratott: a moszkvai bemu­tatót számos vidéki előadás kö­vette, melyek közül a leningrá­di változat váltott ki országos érdeklődést. A zenés játék si­kerének híre külföldre is elju­tott, s a bratislavai bemutató­val párhuzamosan Prágában és Szófiában is színre került, ezen kívül más színházak is komoly érdeklődést tanúsítanak a da­rab iránt. A zenés játék cselekménye filmesek között játszódik, akik egy háborús filmet forgatnak a Krímen. E keretjátékon belül a film hősnőjét alakító V. Cser- novova egy valódi, a második világháborúban megtörtént ese­mény után kutat. Miután rádöb­ben a valóságra, tudatosítja azt is, hogy a forgatókönyv hamis, mert meghazudtolja az igazsá­got, s ezért visszaadja a sze­repét. A zenés játék szerzői az említett hősnő jellemén és fő­leg tettein keresztül bontakoz­tatnak ki általános érvényű er­kölcsi és etikai problémákat, melyeket szocialista társadal­munkban minden embernek, s különösen a művésznek tisztáz­nia kell, ha nem akar a két­színűség, a karrierizmus és az olcsó sikerek útvesztőibe té­vedni. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szerzők milyen nehéz feladatra vállalkoztak: a ko­moly problémákat, látványos, szórakoztató elemekkel meg­tűzdelt formában ábrázolják. Feladatukat sikeresen oldották meg, mindvégig a zenés játék követelményeinek megfelelő szinten maradtak. Ebben nagy része van Espajz friss, modern elemeket tartalmazó, könnyed hangvételű zenéjének is. A ne­ves szovjet zeneszerző ezzel az alkotásával bizonyította, hogy a komoly zenén kívül a köny- nyűzene területén is otthono­san mozog. E zenés játék bemutatójára az Oj Színpad vezetői és szí­nészei nagy gonddal készültek, s az eredmény nem is maradt el. Boris Slovák koreográfiája és Bedrich Kramosil rendezése elismerést érdemel. Ugyanezt mondhatjuk el Oto Šujan egy­szerű, ám ennek ellenére még­is hatásos és színes díszletter­véről is. Slovák koreográfiája látványos és igényes táncjele­neteken alapszik, melynek so­rán számos eredeti ötletnek, megoldásnak tapsolhatunk. Az előadással kapcsolatos egyetlen hiányérzetünk, hogy a rendező néhány esetben inkább a zenés játék szórakoztató elemeit dom­borította ki, s ezáltal az egész előadás az eredetinél könnye­debbnek, vidámabbnak tűnik. Sajnáljuk, hogy G. P. Ansimov, neves szovjet rendező az ere­deti tervekkel ellentétben el­foglaltsága miatt nem tudta vállalni a bratislavai előadás megrendezését, mert az ő ta­pasztalata, tudása minden bi­zonnyal jól érvényesült volna a mi körülményeink között is. A zenés játék számos sze­replője közül a legigényesebb feladat kétségtelenül a film hősnőjére (az Oj Színpadon B. Polónyiová alakítja) és a szál­loda igazgatónőjére (G. Veclo- vá játssza) hárul. Božena Po­lónyiová nem tudta teljes szé­lességében visszaadni a fiatal színésznő gazdag jellemét, bel­ső világát. A bemutatón ezért csupán elsőrangú énekesnői teljesítményét kísérte osztatlan elismerés. G. Veclová a már említett szerepkörben egyenle­tes, kellőképpen kidolgozott szerepformálásával ragadtatta tapsra a közönséget. Miskovics László és Ivan Krajíček a va­kációzó egyetemistákat mérték­tartó eszközökkel, elsőrangúan keltették életre. Különösen ko- médiázó és énekesi tehetségü­ket csillogtatták meg. E. Kos- telník Dudnik szerepében szin­tén jó teljesítményt nyújtott. M. Schweighoffernvá (Marina), J. Kuchár (Grekov) és J. Rózsi­val alakításai méltóan egészí­tették ki a főszereplők játé­kát. Zdenek Macliáček karnagy zenei betanítása dicséretet ér­demel, neki és a zenekarnak is jelentős része van a siker­ben. Az elmúlt évadokban látott jórészt nyugati zenés játékok után követésre méltó példa az Oj Színpad kezdeményezése. Sikeres előadást láttunk, amely hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megismerjük a kortárs szovjet drámaírás legújabb eredményeit. A mostani bemu­tató egyúttal azt is bizonyítot­ta, hogy Szovjetunióban eredeti és színvonalas zenés játékok is akadnak szép számmal, melyek megérdemlik, hogy a mi közön­ségünk is megismerje őket. A. G. rúságát, régi szokásait (A tuta- jos álma, Bekötik a menyasz- szony fejét). Egy elmúlt, lezárt korszak passzív látványfestésze­te helyett a népi balladák vi­lágát tárja föl társadalombírá­lattal. Majd Franciaországban a megszállás alalt az ellenállók sorában harcolt s tollal és ecsettel is részt vesz a föld­alatti munkában. Ekkor veszi fel a Král fedőnevet. 1950-ben végleg hazatér. S az itthoni hatvanas évekbeli vász­nai a régi emlékek felébresz­tése mellett az új, megváltozott faluról is vallanak. A háttér­ben majdnem mindig ott kékle­nek, vagy verőfényben ragyog­nak a szép vonulatú hegyek, a kép valamelyik részéről az apró régi házak sem hiányoz­nak. Jár CiCmanyban. Egy mé­zeskalácsszív keretezi festmé­nyén a jellegzetes népviseletű családot. Felkeresi az elmúlást idéző ósdi temetőket, ahol a korhadt fakeresztek között még­is friss fű sarjad. Másutt havas, fagyos tájban gyászoló család távozik a frissen behantolt sír­tól, könnyes szemű leány, az elhunyt megmaradt vagyonkáját mérlegelő, számító asszony, egy ájtatoskodó fájdalomtól sápadt nő és egy nemtörődöm férfi belülről jellemzett, kitűnően formált alakok. Művészet és vi­lágnézet kapcsolódik s az em­berség dallama csendül ki a Távozás tragikumából, az Őszi kikiricsek fájdalmas világából. Ellentétként Ráztoka viruló tá­jában szerelmespárt lendít ég felé boldogsága, egyik ihlető mesterére, Chagallra utalva. A Párbeszédekben a látvány és lá­tomás határán, távoli terekben és időkben a szürrealista kép­zeletből kiindulva az egészélet és kor változatos történetét sű­ríti. S újra harmonikus, meg­békéltető alkotások következ­nek. A Kis-Kárpátok színpom­pás őszében, s az Arany felhők alatt tiszta, üde leánytestek tűnnek fel. Fejükön a lágyan lebegő fehér kendő lírai zene­kíséret. Külön értékes fejezet az eltűnt Bratislava emlékét rögzítő Váralja rokkant épüle­teivel, a Káptalan utca s a sze­rencsére ép Mihály kapu. Fehér virágba borult fák között a híd szentjei, s egy lebegő képzelet­beli, békéért és leszerelésért küzdő figura kiveszi a villámló kardot Mihály kezéből. A ki­fogyhatatlan alkotó kedvű mes­terben fel-felébrednek külföldi emlékei. Egy méltóságosan egy­szerű román templom szilárd oszlopokra ‘ támaszkodó íve, alatta virágzó ágat tartó kar­csú nőalak. A festőket mágne­sesen vonzó Bretagne, a szik­lás tengerpart, a történelem előtti korokból fennmaradt rej­télyes, felfelé törő faragatlan kő Menhíreket is felidézi. Társadalmi-politikai hitét, hu­mánus érzését fölháborítja a fa­sizmus embertelensége, ép ész­szel elképzelhetetlen szörnyűsé­ge. Zsidó-utcai sorozatának tra­gikus figurái, s főképp tizen­két színes rajza: a Vagónok der­mesztő, szívbemarkoló megjele­nítői a kegyetlenkedésben ké- jelgő nácizmus tombolásának, az emberi szenvedés maximu­mig való perverz fokozásának. Erélyes tiltakozások, melyek méltók a szépség és igazság szószólójához, a töretlen vitali­tással alkotó Weiner-Kráfhoz. BARKANY JENÖNÉ □ Utazás Nixilonba — ez Sillitoe új regényének a címe. A szatíra négy angol hőse: egy költő, egy hadtörténész, egy földrajztudós és egy diplomata olyan országba érkezik, amelyet senki se ismert eddig s amely­ben hazugság és zűrzavar ural­kodik. Sillitoe regénye az angol szatirikus irodalom legjobb ha­gyományait viszi tovább. □ AVERELL HARRIMAN, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövete a wa­shingtoni Nemzeti Gallériának ajándékozott 22 képet, magán- gyűjteményének díszeit. A ké­pek között van Gauguin, Cézan­ne, Matisse, Degas, Toulouse- Lautrec és Courbet egy-egy al­kotása mellett Picasso 1905-ös Hölgy legyezővel című képe is, „kék korszakának“ egyik reme­ke. APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL ■ Eladó kitűnő állapotban levő R—8-as személygépkocsi. Cím a hirdetőirodában. 0-377 ■ Skoda üktávía és ŰZ 250 ccm-es motorkerékpár eladó. Ár meg­egyezés szerint. Cím: Győri István, Čičov 498., okr. Komárno. Ü-357 ■ FiTakovón, Lučenecká 40 sz. családi ház kerttel, garázzsal el­adó. 0-372 ■ öregebb ház 15 ár kerttel el­adó. Ár megegyezés szerint. Dolný Bar, 109 sz., okr. Dun. Streda. 0 379 ■ Dolný Peteron (Szentpéteren) 80 ár telek eladó, ebből 24 ár sző­lő, 12 ár gyümölcsös. Cím: Janet- ka Géza, Patlnce, 24. 0-364 ■ Családi ház kerttel Šamorín- ban, Fő utcán eladó. Információ 649-125 telefonszám. 0-363 ■ Hofmann Czerny márkájú kis­méretű zongora Bodrogközben el­adó. Cím a hirdetőírodában. 0-355 ■ Cukorbetegeknek külföldi auto­mata injekciós fecskendő (1 cc) eladó. Bratislava, telefon 479 701; 19 órától. _ 0-367 ■ 165 cm magas, csinos, jólelkű, becsületes nő keres hozzáillő, ma­gas, barna, becsületes, józan fér­fit, aki jó férje tudna lenni (52— 60 évig). Jelige: Orgonavirág. 0-356 ■ Középkorú, jó megjelenésű dol­gozó no házasbúg céljából megis­merkedne müveit, jólelkű férfival (55 évig). Jelige: Tört arany. 0-365 H 45/170 házasság céljából meg­ismerkedne józan életű férfival. Jelige: Tavasz. 0-36Ö ■ Ledecky Józsefnek Veľká Lúčra (Nagy lúnsra) névnapjára és közelgő születésnapjára sok örö­met és boldogságot kíván Ildikó 0-359 ■ A Horný Bar i Kilencéves Alap­iskola 9. osztályos tanulói a tani« tók napja alkalmából Bankó* v i c s László igazgató elvtársnak fáradozásáért jó egészséget és munkájához sok sikert kívánnak. 0-373 ■ Halász Józsefnek és édes­apjának Hurbanovóra névnapjuk, valamint 52. születésnapja alkal­mából szívből gratulál és mindert jót kíván keresztanyja és családja Vlkanovórói 0-371 ■ Felföldi Katókának Dolné Janíkyra születésnapja alkalmából minden szépet és jót, sok boldog­ságot szívből kívánnak szerető szülei és testvérei 0-37Ó köszönetnyílvánítás , ■ Mély fájdalommal kísértük utolsó útjára a Nové Zámky-1 te­metőbe szeretett férjemet, drágá édesapánkat és nagyapánkat, Kaffka Lászlót. Ezúton mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, Ismerősnek, munkatársaknak és mindazoknak, akik mély fájdalmunkban osztoz­tak és részvétüket nyilvánították. A gyászoló család 0-362 ■ Hálás szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak az Ismerősök­nek, rokonoknak, akik elkísérték utolsó útjára a drága feleséget és testvért Mészáros Józsefnét a komárnói temetőbe és virágok­kal igyekeztek enyhíteni fájdal­munkat. A gyászoló család 0 374 ■ Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik 1972. már­cius 16-án elkísérték utolsó útjára drága jó férjemet, édesapánkat és nagyapánkat Éliás Ferencet a senecl temetőbe, s részvétükkel és vlrágadományaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Kü­lön köszönjük az' „Elektrovod Se­nec“ alkalmazottainak készséges segítségét. A gyászoló család 0-369 M Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, ba­rátoknak, ismerősöknek, akik elkí­sérték utolsó útjára drága halot­tunkat Komrhel Tibornét szül. Jankovics Irénkét a tomášikovói temetőbe, s részvé­tükkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Szerető férje, 3 kisgyermeke és az egész gyászoló család 0-376 MEGEMLÉKEZÉS H Már 5 év telt el azóta, hogy 1967. március 25-én utolsót dobbant felejthetetlen drága apukám jósá­gos szíve. Akik ismerték és sze­rették, gondoljanak Rá szeretettel ezen a számomra nagyon szomorú évfordulón Sági Tóth Tibor 0-344

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents