Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám, szombat

A prágai televízió publiciszti­kai szerkesztősége a közeljövő­ben képernyőre viszi az állami ellenőrzések nyomán nápfétiyre került hibákat. A „Českoslo­venská Televize“ című cseh té­véújságban Drahomír Kolder mi­niszter, a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke nyilat­kozott a tv-kritika jelentőségé­ről. — Egyetértek az ellenőrzés eredményeinek nyilvánosságra hozatalával természetesen fi­gyelembe véve az állami ús po­litikai érdekeket, ami azonban nem jelenti azt, hogy ezekkel az érdekekkel bárki is fedezhesse hibáit. Hallgatni a hibákról, amelyekről már a verebek is csiripelnek, rossz szolgálat len­ne társadalmunknak. Ezért he­lyesnek tartom, hogy a televí­zióban bíráló adások is legye­nek, természetesen nem azzal a célzattal, mint a 68-ban su­gárzott pszeudokritikai műsor­számok — mondotta a minisz­ter. A bíráló műsorokban pel­lengérre kell állítani a tehet- ségtelenšéget, a hanyagságot és az emberek igényeinek semmibe vételét. De élesen el kell ha­tárolnunk magunkat mindattól, ami ellentétben áll a szocializ­mus elveivel és lényegével — s ennek tekintetbe vételével egyértelműen meg kell monda­nunk, ki a bűnös. Mert nem a szocializmus végzi rosszul a munkáját s nem rendszerünk az, amely különféle mesterkedések­kel szerez magának előnyöket, hanem mindig konkrét szemé­lyek, akiknek nevük és címük van. Cikk a Matica slovenskárai A CSKP Központi Bizottsága elméleti és politikai folyóirata a Nová mysl idei februári számá­ban figyelemre méltó és tanulsá­gos írás jelent meg dr. Ľubor Cunderlik kandidátus tollából a Matica slovenská múltjáról, je­lenéről és küldetéséről. A szerző bevezetőjében abból a tényből indul ki, hogy a közelmúltban a szlovák törtétae- lom nemzeti tartalmához való következetlen álláspont egy­részt a szlovák nemzeti sajá­tosságok nihilista semmibe vé­teléhez, másrészt pedig a sajátos­ságoknak a szlovák nép osztály­érdekei elé való helyezéséhez vezetett. A szlovák nép hánya­tott történelmének és nemzeti kultúrájának tartalmi értékelé­se során kialakult nézetkülönb­ségek legkifejezőbben a Matica slovenská küldetésének megíté­lésében nyilvánultak meg. A szerző tanulmányának első fe­lében összefoglalóan ismerteti a Matica slovenská történetét és ki­magasló szerepét a szlovák nem­zeti politikai mozgalomban a múlt században, a század elején és az első köztársaság megalakulását követő időkben. A Matica sloven­ská felújítása 1919. január 1-én a szlovák nép nemzeti felszabadulá­sát Is jelképezte. Megállapítja a szerző, hogy a felújított intézmény az 1918-as áilamfordulat utáni években a cseh kultúra képviselői­vel való szorosabb együttműködést kezdeményezte. A polgári köztár­saság azonban nem tartotta köte­lességének gondoskodni a szlovák nemzet legjelentősebb kulturális intézményéről. Az egységes cseh­szlovák nemzet elméletének álla­mi támogatása is hozzájárult a Ma­tica slovenská tevékenységének gátlásához, ez az ideológia már magában véve is akadályozta a szlovák tudomány fejlődését. Dr. Cunderlik a továbbiakban sámutat arra, hogy a munkásosz­tály 1948 februári győzelme meg­gyorsította a szlovák nemzet kul­turális fejlődésének ütemét. A szlovák nemzet történetében első ízben fejlesztik és építik állami támogatással a legfelsőbb kulturá­lis intézményeket, így a Matica slovenskát is. Az új helyzetben az önkéntes tagsággal rendelkező Matica egyedül már nem teljesít­heti a szlovák kultúra és tudo­mány fejlesztése terén adódó fel­adatokat. A Szlovák Tudományos Akadémia megalakulása után a Matica számos intézete az Akadé­mia kebelébe kerül, s a Matica Flovenská további tevékenységé­nek középpontjában a népnevelő és népművelő munka áll. A nagy múltú intézmény 1954-től kezdve szlovák nemzeti könyvtárrá ala­kul, tevékenységét főleg a szlovák nemzeti kultúra történetének ku­tatására, vizsgálatára fordítja. Ezen a téren számos eredményt ért el, amiért többször részesült szlovákiai pártszervek elismeré­sében. A szerző rámutat arra is, milyen nagy károkat okozott a kulturális élet kérdéseiben Anto- hín Novotný elvszerűtlen magatar­tása. Amikor Novotný 1967-ben viszautasította a Matica slovenská reprezentatív ajándékát, ez a kö­rülmény nagyon megnehezítette a kommunista párt munkáját az ér­telmiség körében. Novotnýnak ezt az elhibázott lépését 1968-ban nem egyszer felhasználták a párt kul­turális politikája elleni támadá­sokhoz. Dr. Cunderlik elemzi az 1968- ban kialakult helyzetet is. Töb­bek közt rámutat arra, hogy Dél- és Kelet-Szlovákia vegyes nemzetiségű területein megér­tek a feltételek a nemzetiségi viszonyok elvszerű lenini megol­dására. A helyi szervek, ame­lyek nem készültek fel e problé­ma lenini megoldására, vagy amelyeknek nem volt ínyükre az elvszerű álláspont elfoglalása, szabad utat engedtek az ösztö­nös fejlődésnek. A szlovák nem­zeti szervek jogkörének leépíté­se lehetetlenné tette az érett kérdések központi és egységes megoldását, ez a körülmény to­vább tetőzte a problémákat és hozzájárult az 1968—69-es vál­ság elmélyüléséhez. Sok járásban és községben a magyar nemzeti­ségű lakosság körében az az érzés lett úrrá, hogy az állam­irányításban nem vesznek részt kellőképpen, a szlovák lakosság viszont azt sérelmezte, hogy a nemzeti bizottság elhanyagolta kulturális igényeinek kielégíté­sét. Főleg hazatelepített szlová­kok — ha olyan környezetbe kerültek, ahol a nemzeti bizott­ságok népművelési intézményei nem tudtak gondoskodni kultu­rális Igönyeikről — követeltek olyan egyesületi feltételeket, amilyeneket a CSEMADOK és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szö­vetségének tagjai élveztek. Amikor 1968. augusztus 10-én a Maticáról hozott SZNT-törvény ér­telmében az Önkéntes szervezet jó­váhagyta az alapszabályzatot és megválasztotta új tisztikarát, a kulturális élet, a párt- és az álla­mi szervek Is támogatták a Mati­ca mozgalmát, kifejezve reményü­ket, hogy a megújult Matica slo­venská tevékenységével hozzájárul a nemzeti kultúra fejlesztéséhez és részese lesz a szocialista kultúra kialakításának. A Matica slovenská megújulásá­nak időszakára is rányomták azon­ban bélyegüket a csehszlovák vál­ságra oly jellemző ellentmondá­sok. A kialakult helyzetben a Ma­tica mozgalom kebelében, noha látszólag egységes, de alapjában különböző programcsoportok ala­kultak, amelyekkel szemben a ve­zetőség egészséges erői csak nagy erőfeszítéssel tarthatták magukat. Egyes ambiciózus csoportok a Matica slovenskából politikai pár­tot szerettek volna alkotni. Né­mely csoport nacionalizmusa és klerikalizmusa ezt az Intézményt antiszoclalista célokra akarta fel­használni. A bratislavai fiatalok klubja felújította a ludák ideoló­giát, nacionalista menetet szerve­zett Dél-Szlovákiában, felújította a Stefanikról szóló burzsoá legendá­kat. Ezek jellemző megnyilvánulá­sai azoknak a a szociallstaellenes erőknek, amelyek alá akarták ás­ni a Matica-mozgalom becsületes követőinek a szlovák nép gazdag haladó hagyományai felélesztésére kifejtett igyekezetét. Az eszmei differenciálódási folyamat a kon­szolidáció során segített a Matica slovenskának abban, hogy a visz- szahúzó erőket elválassza az egészséges magtól, azoktól, akik garanciát jelentettek ahhoz, hogy a mozgalom tevékenysége a szocia­lista társadalom, a szocialista ha- zatiság és a proletár internacio­nalizmus alapelvein fejlődik to­vább. A Matica slovenská fő fel­adata ma: tevékenyen részt ven­ni a szocialista kultúra fej­lesztésében. A szűkkebelű nacio­nalizmus nem lehet az az érté/k, amely megszabja, meghatárolja a Matica slovenská tevékenysé­gének tartalmát. A Matica veze­tésében győzött az az állásfog­lalás, amely elutasítja a Szlová­kiában élő nemzetiségekkel szembeni összeférhetetlenség minden megnyilvánulását. Sőt a Matica slovenská és a többi nemzeti kulturális szövetség közti tevékeny együttműködés tartós értékeket hozhat szocia­lista kultúránk számára — ol­vassuk a Nová Myslben megje­len tanulmányban. (sm) Szívvel — lélekkel A ház, melyben járni és be­szélni tanultam, vályog­ból épült. Három kis földes he­lyisége közül az egyikben hat­tagú családunk, a másik ket­tőben pedig a nagynéném há- “rom- és a nagybácsim négyta­gú családja lakott. A nyomor, a nélkülözés napi­renden volt nálunk. Apám szű­kös keresetéből nem sokra tel­lett, s így legtöbbször kukori­cakásán és sült burgonyán él­tünk. A második világháború alatt apám, aki a húszas évek­ben lépett be a CSKP-ba, az új világba, annak eljövetelébe ve­tett reménnyel és hittel hallgat­ta az orosz rádió magyar nyel­vű adásait. Olyankor mi is kíö- réje sereglettünk, és vele együtt bizakodtunk. Aztán szabad má­jusok következtek, és én ott meneteltem apámmal a felvonu­lásokon a munkások között. így foglalja össze ifj. Búra István gyermekkorának éveit. És ezek az évek töltötték meg később tartalommal egész lé­nyét és cselekedetét. — Már az iskolában sokat szerepeltem — mondja. Kultúr- brigádokkal jártuk a falvakat; mozgalmi dalokat énekeltünk, és szocialista építést bemutató színdarabokat adtunk elő. Az öcsémmel kettesben is fellép­tünk énekszámokkal, s mivel nagy sikerünk volt, a tanítók gyakran szerepeltettek bennün­ket. A CSEMADOK helyi szer­vezetébe 1953-ban léptem be, de a helyi szervezet kultúrcso- portjával már akkor felléptem, amikor Túrán (Tőre) megala­kult az ország első egységes földművesszövetkezete, 1955-ben tagja voltam a Magyar Népi Együttes tánccsoportjának. Leg­nagyobb sajnálatomra az együt­tes még abban az évben fel­bomlott. Hazajöttem és a CSE­MADOK helyi szervezetében te­vékenykedtem tovább. A „Csár­dáskirálynő“ című operettel be­jártuk egész Szlovákiát. Kultúr- tevékenységemet a katonaság­nál sem hagytam abba. Tánc­csoportot alapítottam, mely ma­gyar, orosz, szlovák és cseh táncokat adott elő. C lőkerül a „Fučík-jelvény“ ^és a „Példás technikai dolgozó“ kitüntetés. — Ezeket ott kaptam — mondja jogos büszkeséggel, majd folytatja. — Leszerelésem után, 1958- ban, a CSEMADOK levicei (Lé­va] helyi szervezetében Józsa Józseffel közösen népi tánccso­portot szerveztünk. Munkánk eredményes volt. 1962-ben már az erszág hat legjobb népi tánc­csoportja közé tartoztunk, s ezért a CSEMADOK Központi Bizottsága anyagi támogatásban részesített bennünket. Minden éven felléptünk Gombaszögön, Želiezovcén (Zselíz), és jártunk Magyarországra is. A legna­gyobb elismerésben talán ak­kor részesültünk, amikor fel­lépésünket közvetítette a ma­gyar televízió is. Műsorszáma­ink közül említésre méltó az 1963—64-ben előadott ,,A szlo­vák—magyar barátság“ és az 1965—66-ban előadott „A sza­badság májusa“ című cselek­ményes táncösszeállítás. A tánc­csoportnak jelenleg is vezetője vagyok. Munkámban nagy se­gítséget nyújt Horváth józsef, aki zongorán játszik a próbá­kon. — Hogy mivel készülünk most? A CSEMADOK helyi szerve­zetének kultúrcsoportja márci­us végén egész estét betöltő kultúrműsort ad elő. A tánccso­port egy szólótánccal, három táncképpel és két cselekményes tánccal lép fel. Az utánpótlásról kérdezem. — A Levicei Kilencéves Alap­iskola tanulóiból tánccsoportot szerveztem — mondja. Jelen­leg azzal is foglalkozom. A Garamvölgye című járási újságot teszi elém. Az egyik cikkben fiának, a „legifjabb“ Búra Istvánnak nevét olvasom. Rózsa Sándor szerepben betyár­nótákat énekelt, melyekkel nagy sikert aratott. — A feleségem szólótáncos volt — mondja István —, de a három gyerektől a táncra már nincs ideje. Azt, hogy én a tán­cosokkal foglalkozom, teljes mértékben megérti. P ásztor Lajos elvtárstól, a CSEMADOK járási titkárá­tól már előbb megtudtam, hogy István évek óta tagja a CSEMADOK levicei helyi szer­vezete vezetőségének, s a járás falvaiban működő tánccsopor­toknak szakmai tanácsaival nagy segítséget nyújt. Kulturá­lis tevékenységét rendkívül po­zitívan értékelte. Munkájáról lelkesen beszél. — Földgyalusként dolgozom a járási építkezési vállalatnál — mondja. A kollektívánk na­gyon jó. Tervemet mindig tel­jesítem, s ezért már kétszer kaptam meg „A szocialista mun­ka úttörője“ címet. Persze, van­nak részlegek, ahol hiányossá­gok mutatkoznak, de pártszer­vezetünk, melynek különben vezetőségi tagja vagyok, beha­tóan foglalkozik a munkafegye­lem megszilárdításával, s bí­zom abban, hogy ennek ered­ménye is lesz. Szerényen és jóleső érzéssel veszi tudomásul, amikor elmon­dom, hogy Lakos András elv­társ, a szállítási és mechanikai osztály vezetője, mint munkáját szerető és a gépeket megkímélő emberről nyilatkozott róla. — Különben most építkezem — tereli másra a szót. A kétszo­bás állami lakásból ősszel a családommal négyszobás saját lakásba költözöm. Amikor megkérdezem, hogy az építkezés mellett hogyan jut ideje a kultúrmunkára, moso­lyogva válaszolja: — Este sajnos nem lehet dol­gozni. Aztán a népi milíciára terelő­dik a szó. — 1957-től vagyok párttag — mondja. Apám egy ideig mun­kásőr volt, s én is úgy érez­tem, hogy közöttük a helyem. Helytállását Demény László elvtárs, a népi milícia levicei törzsparancsnoka így jellemez­te: S/ ommunista család sarja. Mint öntudatos dolgozó, önként lépett sorainkba. Fel­adatait mindig pontosan és lel­kiismeretesen teljesítette. 1968- ban szilárdan állást foglalt szo­cialista vívmányainknak szövet­ségeseink általi megvédése mel­lett. Internacionalista szelle­mű és szívvel-télekkel támogat­ja ezt a társadalmat, melyért sokoldalú tevékenységével nagy áldozatokat hoz. Azt hiszem, nincs mit hozzá­tennem. A tettei beszélnek. TÖZSER LAJOS ^MHIRRETÉS ÁLLÁS ■ Adminisztratív munkaerőt fel­veszünk. Feltétel: szlovák és ma­gyar nyelvtudás, helyesírás, gép­írás. Telefon: 551-83. ÚF-38 ■ A Duna szerdahelyi Felvásárló Üzem keres azonnali belépéssel Dun. Stredára, Lehnicére és Ru- hovcére — raktárosokat, — közgazdászokat és — technikusokat. ÚF-37 ■ Kultúrpolitikai munkához ér­tő, kellő politikai ismeretekkel, szervező képességgel és hajtási jogosítvánnyal rendelkező sze­mélyt keresünk a CSEMADOK já­rási titkári tisztségének betölté­sére. Az érdeklődök jelentkezésü­ket — mellékelve hozzá életraj­zukat — a következő címre küld­jék: CSEMADOK járási titkársága, Galanta. ýF-35 ■ Eladó Cortina 1300. Kása, Bra­tislava, Dohnányiho 10., telefon 633-36. 0-297 ■ Eladó Škoda 110 L kitűnő ál­lapotban, 15 000 km. Ár megegye­zés szerint. Cím: Tallósi János, Hurbanovo 283., okr. Komárno. 0-285 H Vennék kisebb családi házat vagy nagyobbnak a felét Bratisla­vában. Lehet javítás előtt. Jelige: Nem sürgős. 0-280 91 Vennék szövetkezeti vagy ma­gánlakást Stúrovón. Jelige: Május. 0-293 S§3 Eladó ház Tőrén, okr. Levice, három szoba, két konyha, üveges folyosó, 15 ár kert, 12 ár udvar. Ár megegyezés szerint: Cím: Mol­nár Pavel, Levice, Sokolská 54. Ű-303 S3 Vándorkocsi méhekkel eladó. Jelige: Szép. Ű-307 ■ 30/162 hajadon technikus meg­ismerkedne hozzáillő férfival, je­lige: Kassai Dóm. Ü-290 ■ Megismerkednék Ű-201 „Mos­toha sors“ jelige hirdetőjével. Je­lige: Tavasz. 0-289 ■ Elvált asszony keresi özvegy vagy elvált, víg kedélyű férfi is­meretségét 60—65 évig. Jelige: Árvácska. 0-288 IS 47/170 barna férfi szeretne megismerkedni hozzáillő nővel, lehet elvált vagy özvegy. Jelige: Unalmas egyedül. 0-302 9 47/165 társaság hiányában megismerkedne magyarul beszélő, komoly, intelligens férfival 50 évig. Jelige: Kassa. 0-305 ü Szeretnék megismerkedni 0-232 „Rossz egyedül“ jelige hirdetőjé­vel. Jelige: Szerénység. 0-304 ■ Jelentkezem a „Kikelet“ 0-268 jeligére. Jelige: Hóvirág. 0-306 ■ Kétszobás, nagy kertes házat azonnal elcserélek 1—2 évig bár­milyen kis lakásért Bratislavában. Jelige: 20 km Bratislavától. 0-281 KÖSZÖNTŐ Kuruc Sándor felvétele ^ Cséplő Istvánnak Vojnicén 63. születésnapja alkalmából ki­csit megkésve minden jót kíván­nak és szívből gratulálnak Samko, Teruska és Mócár 0-295 |£9 Drága jó édesanyánknak, Ré- s ő Zsiginondnúnak Dolné Sali- byn (AlsószeliI 70. születésnapja alkalmából sok erőt és egészsé­get kíván szerető leánya, Ilonka, veje, Vili, unokája, Margitka és fia, Zoli 0-217 IQ idősebb Szalay Jánosnak, drágja jó édesapánknak Horný Pôtoňon 75. születésnapja alkal­mából sok szeretettel gratulál két lánya, két fia, két menye, két veje és kilenc unokája. 0-309 H A legjobb, legszorgalmasabb édesapának, Veréb Jánosnak Simonyin születésnapja alkalmá­ból šok örömet, jó egészséget kí­ván felesége, lányai Marika, Vilmi- lte, fia Jani, veje Pali, menye Manci és kis unokája, Darinka. 0-242 köszönetnyilvánítás ■ Köszönetíinket fejezzük ki mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a 31 éves korában hirtelen elhunyt Andruska Vilmost drága jó fiúnkat, testvért, férjet, édesapát és részvétükkel enyhítet­ték mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-287 [i Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, akik elkísérték utol­só útjára drága jó édesapánkat, Lacza Jánost a vojnicei (Bátorkeszi) temetőbe és részvétükkel, virágadományaik­kal enyhítették mély fájdalmun­kat. Külön köszönetét mondunk az énekkarnak. A gyászoló család 0-294 1972. III. 11. 6 Képernyőre o hibákat

Next

/
Thumbnails
Contents