Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám, péntek

Belpolitikai kommentár Közöttünk — tőlünk távol? A cím nem szójáték, egy adott — s közelről sem örven­detes — helyzetet tükröz. Mi­ről van szó? Cinikus embertár­saink, ha szóba kerUl a ci­gánykérdés, csnpán legyinte­nek, esetleg azt mondják: ez van. A többieknek — ez a na­gyobb csoport — megoszlik a véleményük. Egyesek a neve­lés, a meggyőzés, mások a ke­mény kéz hívei. Reálisan vizs­gálva a Szlovákiában élő több mint 170 000 cigány lakos helyzetét azt mondhatjuk, hogy gazdasági és kulturális felemelkedésüket csupán a jo­gokat és kötelességeket ma­gyarázó s főként ez utóbbi megtartására kényszerítő gya­korlat segítheti eredményesen. Törvényeink, rendeleteink kivétel nélkül minden állam­polgárnak azonos jogokat biz­tosítanak. Ugyanakkor azono­sak a kötelességek is. Hazánk­ban az embereket nem a bő­rük színe, nem az anyanyel­vűk, hanem emberi értékeik szerint különböztetjük meg. Társadalmunk mindenkinek lehetőséget nyújt ezen érté­kek kialakítására, megszerzé­sére. Az utóbbi negyedszázad­ban a cigány lakosok is ta­pasztalhatják a társadalom gondoskodását. Többségük be­kapcsolódik a termelési folya maiba, s talán nem is tudato­sítja, hogy a közösség és a környezet hatására miként formálódik a véleménye és az igénye. A szorgalom, a mun­kaszeretet, a becsületesség, valamint egyéb emberi érték, nemes tulajdonság jellemzi azokat a cigány dolgozókat, akiknek fényképét az üzemek­ben, a faliújságokon látjuk. Azok, akik rendszeresen dol­goznak, már felismerték, hogy a munka jelenti az utat a tár­sadalmi felemelkedéshez. Él­nek ezzel a lehetőséggel, igyekeznek kitörni a cigányte­lepülések bűvköréből, javítják lakáskörülményeiket és gyer­mekeik nevelését, gondozását szülői kötelességüknek tekin­tik. Társadalmi szempontból a cigánykérdés megoldását ket­tős ok teszi bonyolulttá. Egy­részt nem minden cigányla- knsban él a felemelkedés igé­nye, s a környezet sem nyújt mindig megfelelő segítséget a megszokott életforma felszá­molásához, vagy az új életfel­tételek megszokásához. A cigánykérdés megoldását az irányító szervek a felszaba­dulás óta rendszeresen szor­galmazzák. Az eredmény nem lebecsülendő, de egyáltalán nem nő párhuzamosan a rá­fordítás nagyságával, a társa­dalmi gondoskodással. Felszá­mollak sok cigánytelepülést, a családok százai kerültek kul­turált környezetbe, megfelelő lakásba. De nem kevés azok száma sem, akik nem tudták megszokni a környezetválto­zást, s visszaszivárogtak más településekre, az „övéik“ kö­zé. Ezekben az esetekben nem­csak ők, hanem egy szőkébb közösség is elégtelenre vizsgá­zott. Az 1968-as „demokratizá­lódási folyamat“ e szakaszon is felkavarta a kedélyeket. Sokféleképpen magyarázták, bogy milyen felelősséget visel a társadalom a cigány lakosok gazdasági és kulturális fel- emelkedéséért, sőt igyekeztek megszabni a feladatok megol­dásának sorrendjét is. Egye­sek szerint a lakáskérdés megoldása, kulturáltabb kör­nyezet kialakítása az elsőren­dű, s e változás jelentőségé­nek tudatosítása majd feléb­reszti a munka iránti igényt. Ez az állítás nagyon is vitat­ható. Voltak, akik azt bizony­gatták, hogy a cigány lakosok csupán a településeken érzik jól magukat, s nekik ez az életmód felel meg. A kormányszervek az elmúlt évben egy felmérés alapján javaslatot készítettek a ci­gánykérdés megoldására. A fő hangsúlyt a munkaképes la­kosság foglalkoztatottságának biztosítására helyezik, s ezzel párhuzamosan javítják lakás- körülményeiket, és fokozottab­ban gondoskodnak a tanköte­les kor előtti és az iskolás gyermekek neveléséről. Egyes településeket felszámolnak, másokon óvodákat, iskolákat, napköziket építenek. Az addi­gi tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyedül a munka jelent­heti az első lépést az embe­ribb élethez. Az elmúlt év vé­gén Szlovákiában a munkaké­pes cigány lakosok 51,3 szá­zalékának volt , állandó mun­kahelye. Ok azok, akik felju­tottak az első lépcsőre, sót so­kan közülük ennél tovább léptek, leküzdötték minden visszahúzó erőt, megbecsült pulgárai társadalmunknak. A gondot a több mint 40 száza­lékhoz tartozók okozzák, akik csupán időnként dolgoznak. Ismeri tény, hogy az üzemek többsége munkaerőhiánnyal küzd, a lapok hirdetésrovatai- ban naponta olvashatjuk: fel­veszünk segédmunkásokat be­tanításra ... Azt mondhatjuk, nálunk csak az nem talál munkahelyet aki nem akar dolgozni. S a munkaképes ci­gány férfiak 7,5 százaléka (kö­zel 6000 egyén) „munkanél­küli“. Mindennapi életünk egyik fonáksága: kevés a munkaerő, azt akarjuk, hogy az üzemek­ben jobban használják ki a munkaidőt, közben eltűrjük, hogy munkaképes egyének ez­rei — s nemcsak cigány lako­sak — itt lézengenek közöt­tünk. és nem dolgoznak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek az egyének belső kény­szertől vezényelve soha nem jutnak el a felemelkedés elsó lépcsőjére, önként nem lép­nek munkaviszonyba, s az üzemekben sem várják őket tárt karokkal. E két megálla­pítást figyelembe véve el­mondjuk: eljutottunk a fejlő­dés azon fokára, ahol már csu­pán átgondolt, határozott in­tézkedések nyithatnak utat — segítve és kényszerítve — az emberek egy csoportját az em­beribb életre. Tűrhetetlen ál­lapot, hogy a munkaképes em­berek ezrei nem kapcsolód­nak be a termelőmunkába, viszont részesedni szeretné­nek a termelt javakból. A közvélemény már régóta sürgeti, hogy vonják be a ter­melőmunkába a munkakerülő­ket. Ez vonatkozik a cigány lakosokra is, mivel közöttünk élnek, de jelentős részük mé­gis nagyon távol él tőlünk. Kötelességünk ezt a távolsá­got — megfontolt intézkedé­sekkel, — a minimumra csök­kenteni, a társadalom továb­bi fejlődése, de főként a ci­gány lakosok gazdasági és kulturális felemelkedése érde­kében. CSETÖ JÁNOS Ml VALÓSULT MEG A JAVASLATOKBÓL? NAPIRENDEN A KÖZREND A VÁLASZTÁSOK ELŐTTI MEGJEGYZÉSEK NYOMÁBAN Aszfaltozók. (Kuruoz Sándor felvétele) A törvény a nemzeti bizottsá­gokra — a közrenddel kapcso­latban — számos kötelezettsé­get ró, és egyben nagyobb jog­körrel ruházza fel arra vonat­kozólag, miként kell megfékez­ni a rendbontókat, hogyan kell biztosítani a zavartalan életet azon a területen, melynek fej­lődéséért felelősek. A polgáro­kat többek között a törvények következetes és becsületes megtartására, az állammal és a társadalommal szembeni köte­lességeik önkéntes és felelős­ségteljes teljesítésére, polgár­társaik jogainak tiszteletben tartására kell nevelniük. Néz­zük meg, milyen a helyzet ezen a téren. Milyen tevékenységet fejtenek ki az alkoholellene« testületek Egyre növekedik az alkohol hatása alatt elkövetett bűncse­lekmények száma. Ezeknek ki­vizsgálása és büntetése már nem tartozik a nemzeti bizott­ságok jogkörébe, ám idetartozik az alkoholellenes testületek te­vékenysége, s lehetőségükben áll hatékonyan beavatkozni az alkoholisták ellen, főleg azok ellen, akik nem teljesítik csa­ládjukkal szemben a nevelési és a tartásdíjjal kapcsolatos kö­telességeiket. Az alkoholellenes testületek munkája azonban többé kevésbé formális. Košicén például a túlzott szeszfogyasz­tás következményeire való te­kintettel semmiképpen sem ró­zsás a helyzet. A városi nemzeti bizottság tanácsa meghagyta a vnb mellett működő alkoholelle­nes testület elnökének és a ke­reskedelmi osztály vezetőjének, hogy készítsék elő az intézke­dések javaslatát az alkoholelle­nes testület aktivizálására, az alkoholizmus elleni küzdelem­ről szóló törvény megszegésé­nek korlátozására, amelyet az­tán a vnb tanácsa elé kellett vol­na terjeszteniük. Ez azonban nem történt meg. A helyi nem­zeti bizottságok továbbá jogo­sultak arra, hogy beszüntessék a családi pótlékok kifizetését az alkoholistáknak, s ezzel a gyer­mekek szükségletei kielégítésé­nek céljából saját maguk ren­delkezzenek. Olyan esetek is előfordultak, hogy a helyi nem­zeti bizottságok érvényesítették ezt az intézkedést, ám néhány hónap múlva beszüntették, bár az alkoholisták esetében semmi­lyen váll ozás nem történt, to­vábbra sem törődtek a család­jukkal. A levegő tisztaságának elégtelen védelme A közrendről való gondosko­dás hatáskörébe tartozik az élet- és a munkakörnyezet vé­delme. A nemzeti bizottságok itt olyan törvényekre támasz­kodhatnak, amelyek több lehe­tőséget nyújtanak arra, hogy bírságolják a levegőnek ipari kigőzölgésekkel történő szeny- nyezésért felelős üzemeket, vagy az utcákat túlméretezően szennyező közlekedési eszkö­zökért felelős üzemeket. Az üze­mek és a nemzeti bizottságok kétségtelenül hasznos együtt­működése azonban ne abban nyilvánuljon meg, hogy elnézik a kihágásokat, és a szennyezé­sért felelős üzemeket csak jel­képesen bírságolják meg, ame­lyek aztán a minibüntetéseket játszva kifizetik, ám a levegőt, az utcákat továbbra is egyre jobban szennyezik. A nemzeti bizottságok köz­rendészeti bizottságai és bel­ügyi ügyosztályai leggyakrab­ban az állampolgárok ügyeinek intézésekor avatkoznak be. Ilye­nek a szomszédos és rokoni együttélési, vagyoni, családi, vagy lakásjellegű ügyek, ame­lyek nemegyszer sértegetések­be, szándékos tömegességbe, verekedésbe csapnak át, és nemegyszer testi sértéssel vég­sődnek, amikor már az ügyész beavatkozására van szükség. A košicei járás PoproC községé­ben például a szomszédok vere­kedése azzal ért véget, hogy az egyik szomszéd a másikat leön­tötte benzinnel, majd égő gyu­fát dobott rá, és az áldozat égé­si sebeket szenvedett. A nemze­ti bizottság szervei azért van­nak, hogy segítsenek azoknak, akiknek panasza jogos, a rend­bontókat pedig fegyelemre int­sék, ha „nem férnek a bőrük­be“. A nemzeti bizottságok igye­keznek befolyásolni a közrend megszilárdítását minden össze függésben, a közrend ellen vétők megbüntetésében. Bratislavá­ban az elmúlt évben például ilyen módon 3282 kihágást vi­tattak meg, amelyek közül 218-at további intézkedések megtétele nélkül oldottak meg, 212 esetben megvitatás végett a társadalmi szervezetek elé ter­jesztették az ügyet, 935 esetben megintették a rendbontókat, 23 esetben nyilvánossan megkor­holták, 1210 esetben büntetést szabtak ki stb. Košicén 3203 ki­hágást tárgyaltak meg, ebből 1365 volt a polgári együttélés ellen elkövetett kihágás, 545 esetben a kihágás szeszes ital fogyasztása következtében tör­tént, 532 volt a kötelező iskola- látogatással kapcsolatos kihá­gás, főleg a cigány lakosok gyermekeinél. A kihágások elévülése A kihágás megvitatása akkor hatásos, hogyha a nemzeti bi­zottság szerve előtt aránylag gyorsan, egy hónapon, de leg­később a kihágás elkövetésétől számított két hónapon belül megvalósul. Ki kell jelente­nünk, hogy a nemzeti bizottsá­gok több esetben nem ragasz­kodnak ehhez az elvhez. Sőt, előfordulnak olyan esetek is, amikor a kihágásokat még egy éven belül sem vitatják meg, azután pedig elévülnek. Brati­slavában tavaly ez 337, Koši­cén 146 esetben történt meg, a kihágások ugyancsak elévültek a poprádi, a michalovcei, a Veľ­ký Krtíš-i, a martini és továb­bi járásokban. Amint az emlí­tett adatokból kitűnik, a köz­rend megbontó! ellen, sajnos, csak ritkán alkalmazzák a nyil­vános megrovást. A pénzbírsá­got több esetben csak akkor szabják ki, hogyha nyilvánvaló, miszerint azt nem lehet majd követelni, például a háztartás­beli asszonyoktól. Ezzel elvetik a kihágás elleni eljárást. És a nem eléggé erélyes követelés miatt minden évben kifizetetlen büntetések maradnak vissza, még olyan esetben is, amikor azt ki tudnák fizetni. Szlovákiai viszonylatban az elmúlt évben ez az összeg több mint másfél millió koronát jelentett, csupán Košicén 288 068 korona volt a kifizetetlen pénzbírságok össze­ge, Bratislavában pedig majd­nem 60 000 korona. Megfontolt, szilárd rendszert A fenti", nemegyszer a köz- biztonsági szervek hatáskörét megközelítő probléma megoldá­sakor megfontolt, szilárd, és hosszú lejáratú rendszert kell alkalmazni. Nem helyes, ha ezt csupán a belügyi ügyosztályok és a közrendészeti bizottságok kiváltságának tartjuk. Be kelle­ne kapcsolni, érdekeltté tenni a nemzeti bizottságok valameny- nyi ügyosztályát és bizottságát mégpedig a tanácsok és a plé- numok céltudatos irányításával. Arra is rá lehet mutatni ugyan, hogy a nemzeti bizottságok el­járását rendező előírások nem minden esetben eléggé hatéko­nyak a közrend megszilárdítá­sánál, ám fontosabb rendszere­sen foglalkozni ezzel a proble­matikával, s kétségtelenül ha­tékony intézkedéseket kel) ér­vényesíteni. A Košicei Városi Nemzeti Bi­zottság közrendészeti bizottsá­ga például 1972 első felében :az alábbi problémákkal - kíván fog­lalkozni: megvitatja a város tisztántartásának helyzetét, fog­lalkozik majd az útbontások szükségszerűségével és célsze­rűségével, a közutak megvilágí­tásának helyzetével, az autó­busz- és a villamosmegállók te­tőzetének karbantartásával, a városi tűzoltóság munkájának, elemzésének, az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Ezenkívül a kihágásokért kiszabott pénz- büntetések behajtását, megvitat­ja a szemét tavaszi elszállítási akcióját, a városban a szocia­lista vagyon védelmének bizto­sítását. Az itt felsorolt javasla­tokat valószínűleg hasznos len­ne más városokban és közsé­gekben is érvényesíteni. Közrendészeti felügyelőségek Néhány nagyobb városban és fürdőhelyen, Bratislavában, Ko­šicén, Michalovcében, Trenčín- ben, Sliačon, Dudincén, Barde- jovban és további városokban a nemzeti bizottságok már meg­alakították a közrendészeti fel­ügyelőségeket. Ezek a szervek, amelyek a közbiztonsági testü­lettel karöltve biztosítják a közrendet, jól beváltak. A nem­zeti bizottságokról szóló tör­vény módosításából eredő, elő­készületben levő kormányrende­tet megteremti az alapot a fel­ügyelőségek tevékenységének megállapítása, és további bőví­tése számára. A nemzeti bizott­ságok e felügyelőségeket elvből a több mint 20 000 lakosú váro­sokban, ill. a jelentős fürdőhe­lyeken létesítik. A felügyelősé­gek figyelemmel követik majd, hogy az állampolgárok, a válla­latok és a szervezetek a nemze­ti bizottság körzetében miként tartják meg a közrendészeti elő­írásokat. Elsősorban: # figyelemmel kísérik és el­lenőrzik a tisztasag, és a higié­nia betartását az utcákon és a köztereken, valamint a középü­letekben, # ügyelnek arra, vajon a köz­célú berendezéseket nem ron­gálják-e, vajon a tereket rende­sen megvilágítják e, továbbá ügyelnek a járdák állapotára, karbantartására és tisztítására, a közutak tisztaságára, # ellenőrzik az építkezési munkák, az útbontások, az anyagraktározás, az áru ét a csomagolóanyagok raktározá­si feltételeit és a határidők be­tartását és jogosultságát, # ügyelnek a törvény meg­tartására, miszerint szeszes italokat nem szolgálhatnak fel az italboltokban kiskorúaknak, ittas embereknek és gépkocsive­zetőknek, ügyelnek továbbá az üzletek és az üzemek nyitási é« zárási idejének betartásba, a veszélyes helyek megjelölésére, a köztereken az akadályok és az üzemzavarok mielőbbi kiküszö­bölésére, eltávolítására stb. A közrendészeti felügyelőség tagjai egyenruhát viselnek, s jogukban áll felszólítani a pol­gárt, hogy hagyja abba a köz­rend megbontását, indokolt ese­tekben követelhetik az illető személyazonosságának igazolá­sát, s elővezethetik a nemzeti bizottságra, vagy a rendőrség­re, a kihágásért pénzbírságot szabhatnak ki, és átvételüket is vállalhatják. A kormány rendel­kezése szerint mindenki köteles lesz eleget tenni a felügyelők utasításának és felszólításának. A fentiekből látható, hogy a közrend terén elég sok a prob­léma, és hogy ez nem véletlen­szerűen került az állampolgá­rok választás előtti megjegyzé­seinek sorába. A javulást csak­is a nemzeti bizottságok rend­szeres figyelme, a képviselők és az állampolgárok hatékony és nevelési célokat követő együtt­működése hozhatja meg. Most főleg erről van szó. • JAROSLÁV MESKC)

Next

/
Thumbnails
Contents