Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám, kedd
EURÓPA KESERŰ BÖLCSESSÉGE G. KOZINCEV SHAKESPEARE LEAR KIRÁLYÁRÓL A hazai filmszínházak nemrég mutatták be Grigoríj Ko- zincev, az ismert szovjet filmrendező Shakespeare Lear királyát. Ezzel a filmmel a neves szovjet rendező ismét igazolta a történelmi témák iránti vonzalmát. A varsói Ekran című folyóiratnak adott interjújában Kozincev foglalkozik a filmmel, történelmi hitelességével és rendezői koncepciójával, ezért úgy hisszük, nem lesz érdektelen, ha az alábbiakban ismertetjük a nyilatkozat fontosabb részeit. Hitelesség stilizóció helyett A Lear király szovjet változatát egy Leningrád melletti régi erődítményben forgatták. Ez a körülmény szolgált arra, hogy néhány kérdést feltegyenek Kozincevnek: — Okozott-e nehézséget Shakespeare művének forgatásakor az, hogy orosz erődítmény szolgálja a háttért? — Nem. Ez az erődítmény számunkra nem stílust jelentett, hanem csupán képet, vagyis háttért. Ezenkívül mi nem is a történelmi stílus egységét, hanem az élet egységét kerestük. És kérdezem én, lehet-e a Lear király „egységes stílusáról“ beszélni? A történet elementáris emberi történet, naiv elbeszélés: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és annak három lánya“ ... ezenkívül pedig összetett, korszerű lélektani dráma, s ennek eszközeivel kerül bemutatásra Edgar világa ... Vagy pedig filozófiailag Lear monológja, a gondolatok lebilincselő ereje, Európa keserű bölcsessége stb., kalandos történet cselvetésekkel és hazugságokkal, szándékosan kirobbantott bonyodalmakkal stb. Ezért nem azt tekintettük feladatunknak, hogy a tragédiát „egységes stílusba“ öntsük, hanem, hogy olyan módon elevenítsük meg, hogy általa megőrizzük a hitelességet. — Mégis, hogy ezt a hite ld\séget elérjék, mindenekelőtt történelmi hűségre és a stílus egységére kellett törekedniük ... — Nem és nem! Minden mást — de semmiképpen sem rekonstruáló és múzeumi pontosságot kértünk számon — a kiegyensúlyozott stílus helyeit. Olyan módon, ahogy azt mi gondoljuk, nincs történelmiség a Lear királyban. Ezenkívül az idő egységéhez is nehéz lett volna ragaszkodni. Mert lehetetlen pontosan megjelölni a történetek időpontját. Annál is inkább, mert a tragédiában az időszámításunk előtti legendás Vili. század és az Erzsébet- kori Anglia, a középkor kezdete, Shakespeare ideje, a kereszténység születése stb. kavarog együtt. És ugyanakkor a szegény, félnótás Tom dalaiban egészen új, falusi mozzanatok jelentkeznek. Ilyen ösz- sz«ífüggések közepette nehéz időrendi következetességről beszélni. Ezért is eltekintettünk a precíz történelmiségtől. Angliára csupán utalás történik. Mert sokkal fontosabb az anyag — a kő, a fa — hitelessége. Sokkal fontosabb a shakespeare-i „térség“, amelyben állandóan mozognak és utaznak az emberek. Metofora-gazdogság Shakespeare tragédiáját metafora-gazdagság jellemzi. Még a földnek is metaforikus jelentése van. A mezők, a birtokok nem holt földet jelentenek, hanem olyan földet, amely megkeményíti az emberi szívet, mint Lear lányainak a szívét. És a tűznek szintén jelképes szerepe van stb. — Ügy tűnik, hogy filmje különösen nagy figyelmet szentel a térnek és a mozgásnak, ezenkívül pedig a vihar jeleneteknek ... — Ah, a viharjelenetek — olyanok ezek, mint a kövek, amelyekbe folyton belebotlik mindenki. A szorgalom meghozza gyümölcsét Szerény, kedves asszony. Megjelenésével gátlásokat feloldó családi hangulatot teremt maga körül. Nagy Évának hívják. Bratislavában születtem — kezdi „vallomását“. Hétéves koromban szüleimmel Stúrovó- ba (Párkány] költöztem. Ott kezdtem iskolába járni. Később tanítói oklevelet szereztem a levicei (Léva) pedagógiai iskolán. Egy ideig Štúrovón, majd egy kis faluban tanítottam, ahol a könyvtárat vezettem és a férjemnek, aki szintén tanító, színdarabokat segítettem rendezni. A zavaros Duna partján dédelgetett leányálmaim 1961-ben váltak valóra. A férjem szülei Vyšné nad Hronomon (Nagyod) szép családi házat biztosítottak számunkra. Azóta itt dolgozom. A faluban kifejtett munkásságáról szűkszavúan beszél, s így a hnb elnöknőjétől tudom meg, hogy tagja a CSKP helyi alapszervezetének, a Szlovák Nőszövetségnek, a CSEMADOK- nak, a CSSZBSZ-nek, a Csehszlovák Vöröskeresztnek és a fogyasztási szövetkezet ellenőrző bizottságának. Emellett a helyi könyvtárat vezeti kiváló eredménnyel. Uhnák józseftől, a járási könyvtár metodikusá- tól tudom meg, hogy 1962-ben a jelenleg 293 lelket számláló faluban mindössze 490 könyvkölcsönzés volt, és ez a szám 1971-ben 1393-ra emelkedett. — Álmodni sem mertem volna róla — mondja Nagy Ár- pádné —, hogy a járási és a kerületi kitüntetés után elnyerem a Művelődésügyi Minisztérium elismerését és a „Példás könyvtár“ címet is. Hogy hogyan sikerült...? Az volt a célom, hogy a mindennapi kenyér mellett a könyv is ott legyen a dolgozók asztalán. Ezért agitációs párokat szerveztem a gyerekekből, akik kcUyvekkűl látogatták meg a családokat. A könyveket elfogadták, s bizony — ahogy erről a beszélgetések folyamán meggyőződtem — el is olvasták. Az idősebbek Mikszáth és Jókai, a fiatalok Ignác Rózsa és Fehér Klára könyveit kedvelik. Pedagógiai munkám? — Szeretem a gyerekeket. Különösen a kis elsősöket, az ötödikeseket, akiktől mindig könnyes szemmel búcsúzom, de a többieket is. Azt akarom, hogy az életben megállják a helyüket. A saját gyermekeim is, akik minden kérdésben teljes bizalommal vannak irántam. Jó érzés fog el, amikor fáradozásomért néha-néha meglepnek valami csekélységgel. Például a nők napján vendég vagyok a háznál. A nappaliban filodendron és akvárium áttetsző halainak idilljében ül a három gyermek. Árpád hatodikos, Zoltán nyolcadikos, Éva pedig, aki ver- selget, gimnazista. Tanulnak. — Szórakozásra alig jut idő — mondja az édesanyjuk. Eddig mindössze tavaly voltam a családdal kirándulni Bulgáriában. Láttam a tengert. Vakító kékjének bőviilete visszahúzza az egész családot, s azt hiszem, újra elmegyünk. Nem túlzók, de úgy érzem, mindent megkaptam ettől a társadalomtól. Én egy kicsit másképp fogalmaznám: kapott, de tett is érte. Belopódzott az emberek szívébe. Az iskola előtt, a földben még alvó virágok őrzik kezének melegét. TÖZSÉR LAJOS FÉLMILLIÓ KÖNYV EGY GOMBOSTŰFEJEN Ma a világon óránként mintegy 100 000 oldalnyi információs anyag készül. Ha egy könyv terjedelmét átlagban 200 oldalnak vesszük, ez óránként kereken 5000 könyv. Ezeknek legalább tíz százaléka megérdemli, hogy bizonyos ideig tároljuk. Tíz év múlva ez a szám kétszer ekkora lesz. Már az is súlyos probléma, hogy hol helyezzék el ezeket a könyveket. Az ulóbbi években egyes könyvtárak áttértek arra a módszerre, hogy könyvanyagukat mikrofilmekben vagy mágnesszalagon tárolják. Ha azonban például az amerikai kongresszus könyvtárának (amely a nyugati félteke egyik legterjedelmesebb könyvtára ) valamennyi könyvét mágnesszalagon akarnák tárolni, ehhez kb. 190 000 egyenként 720 m hosszú tekercs kellene. Nemrégiben két Amerikában élő német tudós, Konrad Schoebel és dr. Carl Becker, olyan módszert hozott nyilvánosságra, amellyel ez a könyvtár mindössze négy, egyenként 720 ni hosz- szú tekercsen elférne. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 44 normál gépírásos oldal elfér egy gombostűfejen. Az „Unicon“ nevű rendszer lényegében egy lézersugarakkal dolgozó automatikus olvasókészülék. Számos könyvtár, mint említettük, évek óta áttért „zsugorítási“ eljárások kifejlesztésére, hogy egyre kisebb helyen egyre több információs anyagot tudjon felhalmozni. Ehhez a segédeszköz elsősorban az volt, hogy a nyomtatott szót átalakították bináris kóddá, vagyis átültették az elektronikus számítógépek nyelvére. Eleinte az információs anyagot szalagra lyukasztották, amelyet azután villámgyorsan le lehetett tapogatni, hogy megtalálják a keresett helyet. Persze, négyzetcentiméterenként csak kb. 1,5 bitet (bit — az információmennyiség egysége) lehetett tárolni. Csak amikor mágnesszalagokat alkalmaztak, tudták a tárolási sűrűséget négyzetcentiméterenként 10 bitre növelni. A mágnesszalag azonban túl drága a könyvtári tárolás céljára, azonkívül hosszabb idő múlva elveszti erejét. Ezzel a módszerrel párhuzamosan 1945 után egyre tökéletesítették a mikrofilmes tárolási eljárást is. A második világháborúban ,,Cicero“, a szövetséges hatalmak szolgálatában ténykedő híres kém már alkalmazta az ún. ,,microdot“ eljárást. Ezzel sűrűn teleírt normál gépelt oldalakat fényképészeti úton a gépírás pontjának méretére lehetett zsugorítani. Az ennyire kicsinyített információkat bélyeg alá rejtve küldték el a címzettnek. Az ilyen fényképészeti kicsinyítő eljárásokat az utóbbi években messzemenően automatizálták. A minap az amerikai National Cash Register Company bemutatott egy ún. fotokroinati- kus reprodukáló készüléket, amelyben inikro- felvételeket összeraknak és még tovább kicsinyítenek. így 3200 gépelt oldal tartalmát el lehet helyezni egy levelezőlap nagyságú műanyag fólián. Ezzel gyakorlatilag tízezer könyv tartalma elfér egy íróasztalfiókban. Ennek a módszernek az az előnye, hogy az elraktározandó anyagot nem kell átültetni a számítógépek „nyelvére“. Viszont ezt az anyagot számítógép nem is tudná feldolgozni, ezért aztán nagyon időrabló munka a szöveg bizonyos helyének megkeresése. Az Unicon-módszer, amelynek fejlesztését Dr. Becker tíz évvel ezelőtt kezdte meg, más úton jár. Egy automatikus olvasókészülék letapogatja a szöveg egyes betűit, és egy számítógép átülteti azokat a bináris számkóda. A továbbiakban a 0 és 1 számjegynek megfelelő különböző erősségű elektromos impulzusok egy argon-lézer, sugarat vezérelnek. Ez kb. 2700 Celsius fokos hővel lyukakat éget egy 16 mm széles műanyag- szalag különleges rétegébe, vagy helyeket hagy rajta szabadon. A módszer tehát elvben hasonló egy számítógép programozó berendezéséhez, amely ugyancsak lyukasztással dolgozik. A leglényegesebb különbség az, hogy a lézersugár lyukasztási sebessége hasonlíthatatlanul nagyobb: 12 millió bit másodpercenként. A beégetett lyukak átmérője 1 mikron (a milliméter ezredrésze). Eszerint egy négyzetcentiméteren kereken tízmillió információ-bitet lehet tárolni. A beégetett információk elpuszLíthatatlanok. Olvashatóvá úgy tehetők ismét, hogy a beírási folyamatot egyszerűen mefordítjuk. A szalag újból elfut a lézersugár elölt, amely most csak tizedrész erősséggel dolgozik. Amikor a sugár beégetett lyukakra talál, a számítógép kinyomtatja a megfelelő bináris számot. Ahol a sugár nem tud áthatolni, 0 jelenik meg. A berendezés azután azonnal „lefordítja“ a számkombinációkat olvasható írásjelekre, és kinyomtatja őket. A leolvasási sebesség ugyanolyan, mint a beírási sebesség: 12 millió bit másodpercenként. A szöveg keresett helyeit a tárolószalag 4 mm szélességű csíkján beírt meghatározott kódszavak segítségével gyorsan meg lehet találni. A lézersugár ezeket a kódszavakat, amelyek megfelelhetnek az oldalszámnak, vezérszavaknak stb., tapogatja le először. Tévedés egyébként alig fordulhat elő, mert még a beírás alatt valamennyi információt összehasonlítják az eredeti* vei. A LÉZER MINT SZERSZÁM A lézer kifejlesztésével a mérnökök olyan nagy energiájú elektromágneses sugárforrás birtokába jutottak, amely az optikai, vagy az infravörös hullámok tartományában óriási energiák kisugárzására alkalmas. Ez a hihetetlenül nagy energiakoncentráció teszi lehetővé a lézer szokatlan tetchnológiai alkalmazásait, mert hiszen a fajlagos (felületi) energia óriási méretű összpontosításával többé nem érvényesek a fizika szokványos, linearizált törvényei. Akár a klasszikus optikai jelenségeket vizsgáljuk, akár az elektromágneses sugárzás és a szilárd (kristályos] test kölcsönhatásait, a nem-lineáris hatások túlsúlyába jutnak. 'A lézer számának növekedtével a kínálat is egyre fokozódott. Egész sor kisebb nagyobb vállalat hozott a piacra lézereket, amelyek a legkülönfélébb technológiai és méréstechnikai célokra felelnek meg. A folytonos üzemű gázlézerek méréstechnikai és híradástechnikai célokra egyaránt sokat ígérnek. Elegendő ezzel kapcsolatban a vörös, valamint infravörös tartományban sugárzó hélium-neon lézerekre, valamint a kékzöld tartományban tizedvyatt teljesítménnyel működő argon-gázlézerekre utalni. A megfelelő lézeranyagok kutatása ma sem állt meg. A cél olyan fényszivattyúzásra alkalmas félvezető átmenetek megtalálása, amelyek minél nagyobb fajlagos energiájú, tehát minél rövidebb hullámhosszú fény alakjában adják vissza a gerjesztésükre felvett energiát. A rubinlézerek 6934 és 6943 angström (693,4 és 694,3 nanométer — a méter milliárdrésze) közötti hullámhosszú vörös fényben sugároznak. Az agron- lézerekkel sikerült már eljutni 457,9 és 488,0 nanométer közé, s az újabb kutatásokban találtak ultraibolya lézervonalat is. A fellépő különféle nemlineáris hatások miatt, és általában az energiaátalakulás fizikai törvényei értelmében nem valószínű, hogy a hullámhossz terén az ibolyántúli sugárzásnál lejjebb lehetne jutni. A lézer termelési alkalmazásai sorában első helyen említsük meg a lézerszerszám technológiai alkalmazásait. A lézersugár energiáját pontszerű felületre lehet összpontosítani. A rendkívül nagy energia koncentrációhoz tartozó igen magas hőmérséklet annál hatásosabban gőzölögte- ti el az anyagot és teszi lehetővé a mikromeg- munkálást, minél rosszabb az anyag hővezetése. Egy wattsecundum energia 94 mikrogramm vas, de csak 24 mikrogramm réz leválasztását teszi lehetővé. A keményfémek, kerámiai anyagok és a legnagyobb keménységű kristályok (gyémánt, korund) éppen rossz hővezetésük jóvoltából munkálhatók meg lézerrel olyan hatásosan. (Érdekes, hogy a gyémánt lézeres fúrása közben kis mértékben meg is olvad!) A lézer felhasználása tulajdonképpen mikro- technológiai célokra kifizetődő. A mikrotechno- lógia sajátos és fontos ága a mikroelektronika. Itt a lézerek különösen nagy szerephez jutnak. A vékony huzalok hegesztett kötései a jól adagolt lézerimpulzussal úgy készíthetők el, hogy a környezet rongáló hőhatása minimális, vagy teljesen elmarad. Felhasználták a rubinlézert tranzisztoroknak vékonyréteg-áramkörökbe való behegesztésére is. Természetes, lézer hegesztéshez magukat a félvezető elemeket és a mik- roáramköröket is megfelelő módon át kell alakítani. Tovább vizsgálják a lézerek mikrotechnológiai alkalmazását a vékonyréteg-áramkörök gyártásában. Itt az elektronsugaras technológiához képest a lézer azt az előnyt nyújtja, hogy a lézersugár alig hatol be az anyag mélyére, míg a nagy energiájú elektronok néhány mikronos mélységre lejutnak. Egyébként e megmunkálási célokra a gázlézerek, néhány négyzetmikronos keresztmetszetükkel és impulzusüzemben is másodpercenként több ezer impulzusos ismétlődési frekvenciájukkal többet ígérnek, mint a rubin- vagy üveglézerek. Valószínűleg vákuumban való felgőzölésre is fel lehet használni a lézert. A viszonylag korlátozott terű, bár rendkívül érdekes technológiai alkalmazások mellett a lézer méréstechnikai alkalmazásai is gombamódra szaporodnak. Viszonylag egyszerű és „durva“ alkalmazása a lézer felhasználása az eddigi ív- és szikraforrások helyett a mikro-színképelemzésben. A jénai Zeiss-gyár LMA 1 típusú lézer-mikroanalizá- tora éppen a lézersugár rendkívül kis célfelületét hasznosítja, tehát például az alkotó szelektív hatású elgőzölögtetésével olyan finom mikro- struktúra-elemzést tesz lehetővé, amit semmiféle más gerjesztő forrással meg sem lehetne közelíteni. A lézer jellegzetes finom-méréstechnikai alkalmazása a pörgettyűt helyettesítő gyűrűs lézer. Nem más ez, mint egy négyzet alakú, a járműhöz (rakéta, tengeralattjáró) mereven szerelt keret, amely négy, zárt fényláncot alkotó gázlézerből áll. A lézercsövek végablakain kilépő fénysugarak két ellenfutó pörgettyűt helyettesítenek, méghozzá tehetetlenségtől mentesen. A jármű elfordulása (irányváltozásai az együttfutó és az ellenfutó fénysugarak között frekvenciakülönbség alakjában észlelhető útvál- tozást okoz. A rendkívül stabil frekvenciájú lézerekkel az intérferomelria elvei szerint felépített hosszúságméretű műszereket is lehet készíteni. Egy újabb nagy kísérletcsoportot pedig a lézerek híradástechnikai célokra való felhasználása jelenti. Egyetlen lézerrel óriási számú híradás- technikai csatornát lehet átvinni. Minden tv-mű- sor átviteli problémáját meg lehet oldani vele, ha a levegő tulajdonságai nem befolyásolják oly kellemetlenül a lézer képességeit. (dj) 1972. III. 7. ÚJ FILMEK
