Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-06 / 55. szám, hétfő
KOMMUNISTÁK ÉVZARÖ TANÁCSKOZÁSÁRÓL Belpolitikai kommentár Rugalmas, felelősségteljes hozzáállás A CSKP Központi Bizottságának nemrég megtartott ülése a nemzeti bizottságok munkájával kapcsolatban több fontos tényezőre hívta fel a figyelmet. Elsősorban is megemlítette, hogy szükséges mély, és kritikus elemzést készíteni az elmúlt évben végzett munkákról, az elért eredményekről, mind a nemzeti bizottságoknál, mind az általuk irányított üzemeknél. Amint azt Husák elvtárs is hangsúlyozta, az elemzést, illetve a múlt évi munka eredményeit konfrontálni kell az ötéves terv feladataival, és a párt XIV. kongresszusának irányelveivel, abból a célból, hogy feltárják a rejtett tartalékokat, s hogy pontos programot készítsenek a falu és a város fejlesztésére, s hogy meghatározhassák a feladatok teljesítésének módját. A Központi Bizottság ülése a célok elérésének egyik alapvető módszereként azt határozta meg, hogy valamennyi fokon havonta és negyedévenként rendszeresen és igényesen ellenőrizni kell a tervfeladatok teljesítését és nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókat is figyelembe kell venni, és biztosítani, hogy a fogyatékosságokat energikusan kikiiszö- böljék. Ez lényegében azt jelenti, hogy harcolni kell a rendellenesség, a hanyagság, a munkaidő nem megfelelő kihasználása ellen. El kell érnünk, hogy a gyűléseket, az ünnepségeket ne munkaidőben tartsák meg, hogy az üzletek nyitvatartási idejét úgy állapítsák meg, hogy a dolgozók munka után be tudjanak vásárolni. Ez vonatkozik a szolgáltatásokat nyújtó üzemekre is. A szóban forgó üléssel kapcsolatban azt is szükséges hangsúlyozni, hogy lényegesen javítani kell a lakosság lájékoztatását. Ez szükséges feltétele annak, hogy a nemzeti bizottságok fenntartsák a lakosság körében a közérdeklődést a párt politikája, a nemzeti bizottságok munkája iránt. A legtöbb járásban, községben már tisztázták, hogy az akcióprogramból az idén mit akarnak megvalósítani. Általában olyan akciókról van szó, amelyek a közügy javát szolgálják. Éppen ezért megvalósításukban igen fontos és jelentőségteljes feladat hárul a lakosságra. A helyi hangosanbeszélő s az agitációs táblák nagy segítséget nyújthatnak a nemzeti bizottságoknak a propa- gáció terén. Ugyanakkor a legcélszerűbb nyilvános gyűlések, vagy ahogyan általában hívják: a néppel való beszélgetések megszervezése, amelyeken észrevételek és javaslatok hangzanak el, éppen úgy, mint a választások előtt. Ez természetesen azt is jelenti, hogy felelősségteljesen kell értékelni minden javaslatot, és meg kell magyarázni, mit miért nem valósíthatunk meg. A nyílt és őszinte szót szeretik az emberek, és ha helyes az érvelés, akkor meg lehet őket nyerni a feladatok teljesítésére. Ez pedig a legfontosabb. A nagyobb községek, városok több településből, illetve körzetből állnak. A választások alkalmából több község egyesült, illetve több községnek van közös nemzeti bizottsága. Ezekben halaszthatatlanul hozzá kell fogni a polgári bizottságok megválasztásának előkészítéséhez, úgy, hogy az 5—15 tagú polgári bizottságokat május végéig megválasszák, illetve azok megkezdjék felelősségteljes munkájukat. Nem másról, mint a nemzeti bizottságok választott aktíváiról van szó, amelyek munkájába megfelelő arányban be kell vonni a nőket és a fiatalokat is. A polgári bizottságok lényegében a lakosság és a nemzeti bizottság közötti összekötő kapocs szerepét töltik majd be. Ha jó munkát végeznek, akkor minden bizonnyal sikerül majd elérni és válóra váltani azokat a feladatokat, amelyekre rámutatott a CSKP KB ülése, s amelyeket a párt XIV. kongresszusa tűzött a nemzeti bizottságok elé. N. J. Céltudatosan, a pártprogram szellemében Jóleső érzés látni és tudni, , hogy a szocialista társadalom építésében, fejlesztésében vezető szerepet gyakorló CSKP programja élénken foglalkoztatja az embereket, s ezentúl cselekvésre, lelkes és céltudatos munkára serkenti hazánk dolgozó népét. Pártunk februári plenáris ülésének dokumentumai kedvezően hatottak a párt évzáró taggyűléseinek színvonalára is. Ezt tapasztalhattuk konkrétan a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahely) Állami Gazdaság igazgatóságán dolgozó kommunisták évzáró tanácskozásán. A Jozef Vysoký elvtárs által előadott beszámoló pozitívan értékelte a gazdaság dolgozóinak, a kommunistáknak és pár- tonkívülieknek politikai állásfoglalását, illetve ennek megnyilvánulását a gazdaság és község keretén belül szervezett tömeges rendezvényekkel kapcsolatosan. Külön kiemelte az állami gazdaság dolgozóinak és hozzátartozóiknak a választások idején tanúsított magatartását. El kell mondani azt is, hogy a pártszervezet agilis fiatal kommunistáinak van kitől tanulni ebben a munkásmozgalmi hagyományokban gazdag községben. De a gazdaság keretén belül is bátran támaszkodhatnak a marxizmus—leninizmus eszméihez minden időben hűséges Csáji László elvtárs tapasztalataira, vagy Ste- fán Miklós Igazgatónak, az SZLKP KB tagjának, a kerületi pártbizottság elnökségi tagjának politikai és szakmai jótanácsaira. Igaz, a legfiatalabb tagok is már 26 éven felüliek. Ezt a beszámolóból tudtam meg, amikor Vysoký elvtárs kifogásként, ha úgy tetszik hiányosságként említést tett arról, hogy a párt- szervezetnek egyetlen egy 25 éven aluli tagja, sincs, ami arra figyelmeztet, a tagság sorainak új, fiatal tagokkal történő feltöltése az eddigieknél nagyobb gondoskodást, körültekintő politikai munkát igényel. Egyébként a tagság politikai nevelésére nagy súlyt helyez a pártszervezet. Az alapfokú párt- oktatáson való részvétellel kapcsolatos fegyelmezetlenséget kifogásolta az évzáró gyűlés, viszont az esti iskola hallgatóival kapcsolatban elégedettségét fejezte ki. Dicséretére 1972. III. 7. Kezdeni valamit sosem köny- nyű. Ez szinte szóról szóra kiolvasható a sárguló irattári lapok sorai közül, amelyek kissé már a múltat, az egységes földművesszövetkezetek alapításának nehézségeit és az akkori küzdelmes évek emlékeit őrzik az egyre vastagodó por- léteg alatt. Néha jóleső érzés tölti el az embert, amikor fellapozza ezeket a cafrangos szélű jegyzeteket, összehasonlítja a mai eredményeket, az egykoriakkal. Ilyenkor akaratlanul is arra a megállapításra jut, hogy bármilyen nehéz is volt a húsz-huszonkét évvel ezelőtti kezdet, megérte a fáradságot, nem vált haszontalanná az akkori nyugtalan napok kemény munkája. Körülbelül erre gondolhatnak mostanában a Kukucinovói (Kisoroszi) Egységes Földművesszövetkezet egykori alapító és jelenlegi tagjai a zárszámadások idején. Eredményekben gazdag évet zárnak. Szövetkezetük két évtizedes történetében a legjobbat. Huszonegy évvel ezelőtt, 1951 borongós őszén gyakran, csaknem esténként összejöttek a Garam menti falucska lakói. Számszerint negyvenketten voltak. Alig valamivel később már két és fél száz hektáron temették be az ekevasak az addigi határt jelző, keményre taposott mezsgyéket. A gyerekcipőjét próbálgató szövetkezet állatállományát mindössze 93 szarvas- marha, tizenkét anyakoca, kétszáz sertés és 74 bárány képezte. A földművelők közös vagyona az évszakok múltával fokozatosan gyarapodott. Rövidesen megbukott a hitetlenkedők lépten-nyomon hangoztatott nézete, amely szerint a kisparasztok szövetkezete sohasem fog olyan eredményesen gazdálkodni, mint a földbirtokosok intézője, számadója, vagy a falusi nagygazdák bármelyike. Ellenpropagandájukat már az első közös aratás alaposan megcáfolta. Gabonából átlagosan húsz mázsát, dohányból peÉRDEMES VOLT dig tizenhat mázsányi termést takarítottak be hektáronként. Megérdemelt siker koronázta az állattenyésztők szorgoskodását is. Az év folyamán összesen 53 mázsa baromfihúst, 46 mázsa sertéshúst adtak az államnak és tehenenként 1095 liter tejet fejtek. A jó évzárás eredményeként a munkaegység értéke hamarosan tizennégy korona lett. öt év múltán gyökerestől megváltozott az erőre kapott szövetkezet helyzete. Növekedett a tagok száma, gyarapodott a földterület is. A fejlődés irama ezután sem lassult. Nem sokkal később, a sorozatos jó eredmények láttán felbuzdulva, az egész falu aláírta a belépési nyilatkozatot. Egyszerűen nem akadt már olyan ember — legyen az magángazdálkodó, vagy földnélküli — akit ostoba megjegyzésekkel továbbra is félre lehetett volna vezetni, vagy aki még kételkedett volna a közös gazdálkodás biztos jövőjében és a szövetkezeti eszme helyességében. Ezerkilencszázhatvannégyben már 768 hektáron szántották egybe az egykori nadrágszíj parcellákat a traktor vontatta ekék. A küzdelmes évek megedzették az embereket. Rengeteg újat, addig nem látottat tanultak, tapasztaltak, ami jelentősen befolyásolta az év végi eredménymutatókat is. Gabonából abban az évben harmincegy és fél mázsa termett átlagosan és több mint 300 ezer liter tejet adtak el. Nemrégen a szomszédos Malý Pesek-i (Kispeszek) földművesszövetkezettel egyesültek, így a tavalyi gazdasági év folyamán csaknem valamennyi termelési szakaszon említésre méltó eredményeket értek el. Sikeres volt a növénytermesztés, de az állattenyésztők munkája sem volt hiábavaló. A szövetkezet múlt évi összbevétele valamivel meghaladja a tízmillió koronát. Bőven jut ebből sok mindenre. Akárcsak országszerte, náluk is jól fizettek a kalászosok. A tavalyi aratás alkalmával gabonából átlagosan 46,6 mázsás termést csépeltek ki a kombájnok. A közös földművelés kezdete óta szinte a felismerhetet- lenségig megváltozott a falu arculata is. Tágas, kényelmes és minden tekintetben korszerű családi házak alkotta utcasorok épültek az egykori nádfe- deles, apró, vasrácsos ablakú viskók helyén. Esténként pedig neonlámpák világítják meg az aszfaltozott utakat, járdákat. Valóban nem vált tehát hasztalanná az alig több mint két évtizede múlt ólomszürke őszi hétköznapok fáradsága, verejtéke. —ly— váljék a pártszervezetnek, hogy év közben több taggyűlésen napirendre tűzte a pártoktatás értékelését. Ez a pártszervezet — tekintettel adott helyzetére —, elég gyakran és behatóan foglalko zik az 560 embert foglalkoztató állami gazdaság termelési, gazdasági eredményeivel, a szocialista munkaverseny, a kötelezettségvállalási mozgalom szervezésével, értékelésével s nem utolsósorban a dolgozók munka- és életkörülményei megjavításának kérdéseivel. Természetesen, a évzáró gyűlésen is szóba kerültek az elmúlt esztendő gazdasági eredményei. A néhány esztendős gazdaság fejlődése általában jó mederben folyik. Egyre több terméket termel, amit feltétlenül pozitívumként kell elismerni. Viszont az, hogy ezzel egyidejűleg a termelési költségek is aránytalanul növekednek, az nincs rendjén —, szögezte le a beszámoló is. Egyáltalán nem csodálkoztam, hogy ennél a problémánál az évzáró tanácskozás résztvevői elidőztek, mondhatnám azt is, elsősorban ennek megoldásáról vitáztak. Bányácsky Tibor elvtárs, a szőlészet vezetője, felszólalásában az elmúlt év termelési eredményeiről tett említést rámutatva, hogy a termelési tervet egymillió koronával túlszárnyalták. Munkatársai nevében tolmácsolta vállalásukat, mely szerint 1972-ben 800 mázsa szőlőt értékesítenek terven felül. Egy bon versenyre hívta fel a trebišovi járás szőlőtermesztő gazdaságait a minél magasabb szőlőhozamok elérésére. Miglécz Sándor főgépesítő az elavult gépparkról beszélt, Juraj Simcák főállattenyésztő a zoolechnikai szolgálat tevékenységéről, az állattenyésztés figyelemre méltó eredményeiről szólt. Ahány felszólalás, annyi konkrét észrevétel, javaslat. Mindebből arra következtethettünk, hogy az itt tanácskozó kommunisták mindegyike tudja, mit akar és mit kell tennie saját munkaszakaszán a további sikerek és előrehaladás érdekében. Nagy érdeklődést és figyelmet váltott ki Vysoký elvtársnak, az igazgatóság főökonó- musának felszólalása, aki a problémák rendezéséhez helyesen viszonyuló kommunistához méltóan a legfontosabb kérdésről, a magas termelési költségekről s ezek megszüntetéséről beszélt. — A jövőben, az egyes munkaszakaszok szerint alapos elemzéseket végzünk. Megállapítjuk csoportok, sőt személyek szerint is, ki mit és mennyiért termel, § ennek arányában kapja meg a jutalmát — mondta. — Egész társadalmunk azon fáradozik, hogy minél többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Ezt tőlünk, kommunistáktól, de gazdaságunk minden egyes dolgozójától —, akik egyben fogyasztók is vagyunk — joggal elvárják. Slefán Miklósáé a gazdaságban dolgozó nők érdekében emelt szót. Bírálta a szőlő felé vezető út mentén működő büfét azt hangsúlyozván, hogy ott szeszes Italokat árulnak, s a férfiak sokat ácsorognak. Egyetértünk a felszólalóval, inkább kenyeret, tejet s ehhez hasonlót árusítsanak ebben az út menti üzletben, ahol a szőlő- munkából este hazatérő asszonyok megvehetnék a szükséges élelmiszereket. Abban is igaza van, hogy egy ilyen nagy gazdaságban szükség volna üzemi orvosra. Gyakran előfordul, hogy például szombaton, vasárnap nincs, aki beadjon egy injekciót a rászoruló betegnek, akinek emiatt vonattal, vagy egyéb járművel kilométereket kell utazni. Pedig a faluban körzeti egészségügyi központ van. Bodnár Ferenc elvtárs, a gazdaság raktárosa, a felhalmozódott, szinte hasznavehetetlen alkatrészekről tett említést. Olyan gépekhez való alkatrészekről, melyeket már régen kiselejteztek. Az űj gépekhez viszont nincs elegendő! Ajánlatos lenne elvégezni az alkatrészek „szelektálását“, vajon nincs-e köztük olyan, amit a környező mezőgazdasági üzemek keresnek?! A vitában felszólaló igazgató, Stefán Miklós elvtárs az állami gazdaság 1971-es évi gazdasági sikereiről s a termelési költségekkel kapcsolatos hibákról beszélt... — Eredményeink elérésében egyre nagyobb részük van a pártonkívtilieknek is, és ez jő jel. Minden előfeltételünk megvan a további előrehaladáshoz — folytatta Stefán elvtárs. —* Szilárd gazdasági alapokkal, szorgos munkáskezekkel rendelkezünk. Pártunk is figyelmeztet, milyen úton kell járnunk, hogy elérhessük célkitűzéseinket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a párt intézkedéseit az emberek — különböző befolyások következtében — nem mindig egyformán fogják fel. Mi, kommunisták értjük és tudjuk, mit akarunk, s ezt másokkal is meg kell értetnünk. A kommunistának bátran ki kell állni, nyíltan meg kell mondani, mit akar a CSKP. Pártunk újból megtalálta a kapcsolatot a széles néptömegekkel, pártunk bizonyított, adott szavát betartja. Ezért egyre többen felsorakoznak pártunk politikája mellé. A CSKP KB februári plenáris ülésének dokumentumai igen jelentős kérdésben adnak útmutatást, tanácsot. Ezeket a gyakorlati életben, mindany- nyiunk érdekében, meg kell valósítanunk, mégpedig úgy, hogy mindenki saját munkahelyének gazdája legyen. Ez az évzáró tanácskozás a „hogyan tovább?“ kérdésre is választ adott, konkrétan meghatározta azokat a tennivalókat, melyek az eddiginél még jobb gazdasági eredményhez vezetnek. KULIK GELLÉRT A PÁRTBAN A HELYÜK A bratislavai Cérnagyár fonodájában csinos lányok ügyelnek a gépekre. Fürge újakkal igazítják a hosszan futó gyapotszálat, aztán tovább sietnek a gépsorok között. Érdemes lenne egyszer valakinek kiszámítani, egy műszak alatt hány kilométert futnak így le. Az üzemi pártszervezet tagjainak zöme a fonodában dolgozik. Nemcsak azért, mert ez a részleg foglalkoztatja a legtöbb munkást a gyárban. Az ok inkább abban rejlik, hogy itt dolgo zik a legtöbb fiatal. A Iá nyok közül pedig az utóbbi időben elég sokan beléptek a pártba, közöttük BARTOŠOVA VIERA és LAPUS ÉVA is. A két lányt könnyű szóra bírni. Beszélgetni szerető, ügyes lányok. Példás dolgozók, ezért léphettek be a pártba is. Bart osová Viera 25 éves, modrai. Már több éve betanító szakmunkás a fonodában. Lapus Éva pedig Alsó- szeliből került ide 4 évvel ezelőtt, és most az üzem egyik legügyesebb fonónője. Korán kezdett dolgozni, nehéz sorsa volt. Az apjára alig emlékszik, mert kilenc esztendeje meghalt. Most az üzemi kollektíva családot ielent számára. Egy nagy munkásközösség tagja, bátorítják, tanáccsal látják el, segítik. A két fonógép, amelyet kezel, mintha játékszere lenne. Normáját 150 százalékra teljesíti. Bartošová Viera és Lapus Éva helytállással bizonyítja, hogy alkalmas a párttagságra. Mindketten büszkén vállalják a párttagsággal járó kötelezettségeket is.
