Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám, péntek
3EMUTATÖ A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN JEGOR BVLICSOV ES TSOI Régi színházi igazság, hogy a közönség reagálása rendszerint nem a véletlen műve, hanem a szerző gondolatainak és szándékainak, valamint a rendező és a színészek művészi munkájának egyik fontos hatásfokmérője, s mint ilyen mindig jelez valami lényegeset. A Hviezdoslav Színházban, amikor a Jegor Bulicsov bemutatóján a hosszan tartó taps után legördült a függöny, a nézőtéren néhány pillanatig szinte senki sem mozdult a helyéről. A nézők többsége minden valószínűség szerint újra felidézte a színmű mozzanatait, igyekezett megfelelően értelmezni az imént ra, az egyéni életre is. Jegor Bulicsov és Dosztigajev két ellenpólus ebben a tragikomikus körforgásban: az előbbi érzi, hogy nemcsak fizikailag, de erkölcsileg is pusztulásra van ítélve, vágyai, tervei hajótörést szenvedtek. A másik véglet Dosztigajev, aki a mindenből hasznot húzó kaméleon-figura megtestesítője, ismerkedik Darwinnal, igyekszik helyet, teret biztosítani magának a leendő új társadalomban is. A két véglet között számos „árnyalat“ található a kereskedőkkel különböző kapcsolatokat fenntartó más szociális réteg képviselői tűnnek fel a színműben, G. Valach és Z. Cigánová a Jegor Bulicsov egyik jelenetében. látottakat. Ez az epizód sem írható a véletlen számlájára, hiszen bizonyos értelemben rendhagyó előadást láthattunk, ahol a rendező új, tudomásunk szerint eddig még ki nem taposott úton közeledett Gorkij drámájához, pontosabban drámáihoz. A figyelemre méltó kísérlet, vagy ahogy a rendező a műsorfüzetben jelzi: „drámai jelenetek átírása" látványos és részleteiben hatásos előadást eredményezett, ugyanakkor azonban kételyeket és hiányérzetet is keltett a közönség és a Szakemberek körében. Irodalomtörténeti tény, hogy Gorkij több esztendős vívódás után csupán a harmincas évek elején foglalta el a szovjet művészi életben azt a helyet, amely őt a századforduló első évtizedében napvilágot látott művei alapján már hamarabb megillette. Ekkor határozta el, hogy korábbi drámakísérleteit, valamint az orosz drámaírás hagyományait [Gribojedov, Gogol, Osztrovszkij, Csehov) szintetizálva drámaciklust ír a szovjet állam keletkezéséről és létezésének első éveiről; Az amúgyis drámai fordulatokban bővelkedő eseményeket emberek és eszmék győzelmének, bukásának, kor- és sorsfordulóknak körülményeit igyekezett ábrázolni. Gorkij jól látta, hogy letűnt korok megrögzött szokásai, erkölcsei sokáig ott élneik az emberben, ezek felszámolása (természetesen megfelelő keretek között) a szocialista társadalom egyik sarkalatos problémája lesz. A tervezett dráma ciklusból két színmű készült el, a Jegor Bulicsov és a Dosztigajev, melyekben jórészt hasonló motívumok, problémák merülnek fel. Valószínűleg ez a tény ösztökélte Jozef Budský rendezőt arra, hogy a két színműből megfelelő jelenetek „átírásával“ — ami ebben az esetben csoportosítást, kiemelést és húzást jelent — egy drámai alkotást hozzon létre. Gorkij mindkét színművének cselekménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén játszódik. A szereplők jórészt a tipikus orosz kereskedő- réteg képviselői, akik szakmájuknál fogva leginkább érzik a társadalom érverését, lehát már tudatosították a cári rendszer halálos betegségét is. Az évszázadokon át rendíthetetlennek hitt erkölcsi normák, szokások lánca már széthullóban van, s ez kihat az emberi kapcsolatokakik a maguk módján értelmezik a szemük láttára zajló történelmi eseményeket, és ennek alaján cselekszenek. Gorkij mindkét színműve régi és az új életeszményből adódó dilemmák sokszínűén és drámaian felvázolt alkotása. A színműveknek a téma rokonvonásai ellenére önálló, zárt keretük, összefüggésekből adódó logikai láncolatuk van. S ez már — legalábbis az előadáson úgy éreztük — elkerülte a rendező figyelmét. A drámai átírásban éppen ezeket hiányoltuk, emiatt éreztük úgy, hogy a hatásos jelenetek megfelelő átmenetek hiányában szétesnek, nincs, vagy nem domborodik ki a vezérlő gondolat, mely az egész drámai átírást összefogja, s ezt a kísérletet indokolja. Jozef Budský különböző elemek (pantomim, tragikomikus, néha pedig már-már a szentimen- talizmus határát súroló beütések) révén igyekezett sokszínű előadást kreálni. A népes szereplőgárdából — kevés kivételtől eltekintve — az elismerés hangján szólhatunk. Külön öröm, hogy igényes szerepekben ismét több új fiatal színész bizonyította tehetségét. A címszerepet kettős szerep- osztásban játsszák. Nekem G. Valach felfogása tűnt jobbnak: Bulicsov figurájában nemcsak az „ősösztönt“, hanem az értelmi és az érzelmi síkot is megcsillogtatta. /. Pántik figurája nyersebb volt és olykor kissé agresszívabb is a kelleténél. Z. Cigánová (Sura) játéka kellemes meglepetést jelentett. Az első jelenetet kivéve, amikor kissé túljátszottá szerepét, az erkölcsi dilemmákkal vívódó, de rokonszenves leányt mértéktartóan, kellő temperamentummal formálta meg. F. Dibarbora Dosztigajevja lényegre törő, letisztult alakítás. E. Poláková sokoldalúságát bizonyítja, hogy az eddigi szerepeitől eltérő tulajdonságú Varvara haszonleső, „hűvös“ ésszel alakját megfelelő eszközökkel keltette életre. A. Mrveöka (Zroncov) simulé- kony ficsúrja színészi telitalálat. A többi szereplők közül E. Krížiková (Xénia), D. TarageT, J. Paška (Matvej) és J. Kroner (Propotej játékára figyeltünk fel leginkább. Cestmír Pechr díszlete jó értelembe vett rutinmunka. Illúziót keltő, megteremti az előadáshoz szükséges „gorkiji“ légkört. SZILVÁSSY JÓZSEF Lakáskérdes - problémák, távlatok Az emberek higiénikus lakásokban akarnak lakni. Nem akarnak túlságosan sok időt elvesztegetni szabad idejükből, azért, mert nem vásárolhatnak be vagy nem vehetik igénybe a különféle szolgáltatásokat lakóhelyük közelében, egyenesen a lakótelepeken, mivel ami az ellátó létesítménveket illeti, ezek kiépítése jérval elmarad a lakásépítés üteme mögött. A választásokat megelőző gyűléseken úgyszólván minden városban és iparközpontban elhangzottak erre vonatkozó bíráló észrevételek és konkrét követelmények. Sokat beszedtek a lakások alacsony minőségi színvonaláról, rejtett és látható hibáiról és az ez évi lakásépítés valamennyf formájának a kilátásairól. Miért üresek o „befejezett" lakások? 19 Felhasználatlanul maradt 58 millió korona Q A területi és a tervezési előkészítés hiányosságai A választási programokat következetesen kell megvalósítani Az egyes javaslatokkal és panaszokkal kapcsolatban a nemzeti bizottságok már ismertették álláspontjukat. Mi most inkább össz-szlovákiai méretben akarjuk értékelni, milyen előrehaladás észlelhető és várható a választási gyűléseken elhangzott megjegyzések intézésében, beleszámítva természetesen a legégetőbb kérdések megoldását, amelyek kiemelt gondosságot igényelnek. A sikeres mérleg árnyoldalai A közvélemény ismeri a szlovákiai lakásépítés tavalyi eredményeit, tudja, hogy általában sikeresnek mondható, ha a tervezett 34 324 lakás helyett 36 171 lakást fejeztek be, vagyis 1844 lakásegységgel túlteljesítették a tervet. Igaz, hogy ez nem vonatkozik a lakásépítés valamennyi formájára. Az állami lakásépítés kivitelezői több mint 700 lakással adósak maradtak, vagyis a tervet csak 72,5 százalékra teljesítették, míg az önsegéllyel és a magánépítkezők 2327 lakást építettek fel terven felül. Igaz, hogy a lakások többsége a múlthoz viszonyítva általában javult, de számos esetben még mindig elszomorító. A lakásépítés befejezését még mindig az év utolsó hónapjára hagyják és magától értetődő, hogy az ilyen hajrá nem járul hozzá a minőség javulásához. Így például a közép-szlovákiai kerületben a múlt évben az év utolsó negyedében fejezték be az évi lakásépítési feladatok 52 százalékát. Emellett a žili- nai Magasépítő Vállalat egész évi lakásépítési kötelességének 40 százalékát decemberben teljesítette. Ha ehhez hozzávesz- sziik azt a sajnálatos jelenséget, hogy a beruházó alakulatok még mindig hajlandók átvenni súlyos hibákkal, néha egyenesen lakhatatlan állapotban a lakásokat, akkor érthető, hogy az állampolgárok elégedetlenek a lakások minőségével, holott e lakások építése igazán nem olcsó. Néhány konkrét megállapítás Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgozói a közelmúltban más szervekkel együtt ellenőrzést tartottak, és többek között a következő tényeket állapították meg: • A Žiar nad Hronom-i Jnb járási beruházási alakulata a hliníki lakótelepen az elmúlt év szeptemberétől az elmúlt év novemberéig 120 lakást vett át, ezek azonban még 1972 februárjában sem voltak lakhatók, mivel a lakásokat nem lehetett fűteni. • A Stavoinvesta, a középszlovákiai knb tervezési szervezete december végén a Veiké Krtíš-i (Nagykürtös) Dél-lakó- telepen 44 lakást vett át. A lakóépületek azonban lakhatatlanok, mivel a gőzelosztó állomás a tervmódosítás következtében csak 1972 szeptemberében készül el. • A közép-szlovákiai kerületben 36 további lakásegységet vettek át a járási építkezési vállalatoktól, azonban e lakásokban nem oldották meg a fűtés kérdését, nem fejezték be a szerelési munkálatokat, nem rakták le a padlóborítót stb., tehát lakhatatlanok. Ilven lakásokat találni Nová Bvstricán, Sásova-Rudlován, KoSeciben, Udicban, Domanižban és Hnre- nická Horkán. • A rožňavni (Rozsnyó)Jnb mint beruházó Kunová Teplicén 12 olyan lakást vett át, amelyből hiányzik a padlózat, nem fejezték be a víz- és a villany- szerelést, hiányoznak a taka- réktüzhelvek. a konyhafelszerelés és a kádak. Hogyan lehet ezekben lakni? A trnavai SZNF lakótelepen 42 lakásegységet átvettek anélkül, hogy a gázelosztó nyomáspróbáját végrehajtották volna, Galántán 50 lakásegységet vettek át anélkül, hogy meggyőződtek volna a vízvezeték, a központi fűtés és a villanyhálózat működéséről. Sereden 72 lakásegvséget vettek át úgy, hogy az objektumokból hiányzik a csatlakozó gázvezeték és az ivóvíz stb. Természetesen, ha az állampolgárok ilyen lakásokba költöznek, akkor indokoltan elégedetlenek. A lakások átvételének megvannak a szabályai, kellékei. És ha befejezetlen lakásokat tudatosan — és ezekben az esetekben ez másként nem történhetett — ilyen nagy hibákkal vesznek át csak azért, hogy kiutalhassák a prémiumot, akkor az átvevő szerv dolgozói durva kötelességsértést követnek el, amiből le kell vonni a következtetéseket. Nehezen fogadható el néhány járási bizottság kifogása, miszerint a lakásokat minden áron át kell venni, mivel ellenkező esetben negatív módon befolyásolnák a jövő évi lakásépítési tervet. Drágább lakások — kevesebb üzlet és iskola Az utóbbi időben igen gyakran bírálják azt, hogy nőnek a lakterületre átszámított költségek. Például a közép-szlovákiai kerületben ebben az évben a lakások tervezett átlagos lakterülete 68,8 négyzetméter, tehát az úgynevezett tiszta lakótérre átszámított átlagos költség 144 316 korona. Emellett a közép-szlovákiai kerületben a műszakigazdasági mutatók meghatározása szerint a lakterület 62,4 négyzetméter, a tervezett költség pedig 132 818 korona. Tehát a tiszta lakterületre átszámított költség 11 448 koronával nagyobb a tervezettnél. Ez természetesen az előirányzott pénzügyi alapoi csökkenti és korlátozza az ellátó és közületi létesítmények kiépítését, holott ezek színvonalát a választást megelőző gyűléseken igen gyakran bírálták. A beruházó szervek és a nemzeti bizottságok ugyanis, ha túllépik a lakásépítés tervezett költségkeretét, a hiányt a közületi és ellátó létesítmények számára előirányzott összegekből fedezik. A műszaki ellátottság szakaszán Szlovákiában az elmúlt évben 28 millió korona és az általános ellátó rendszerek szakaszán 30 millió korona maradt kihasználatlanul. Ennek természetes következménye, hogy kicsi az üzlethálózat, kevés az iskola, a közmű. Az ellátó rendszerek létesítése az építőipari szervezetek terveiben ugyanis még mindig nem úgy szerepel, mint az állami tervből eredő kötelező feladat és ezért nem fordítanak rá kellő figyelmet. Hasznos lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek ezen a téren is kedvező változásokat eredményeznének. Prešovban például a több mint 2000 lakásos III. A-lakótelepen késnek az óvoda, a bölcsőde, az áruház és egyéb ellátó létesítmények építésével. Az énítés üteme olyan lassú, hogy befejezésére csak 3—4 év múlva számítanak. De ha az ütem még lassúbb lesz, akkor természetesen még ez az időpont sem reális. Az említett prešovi vásárlóközpont a tervek szerint 21 millió korona költséggel énfll és 1974 júliusában kell befejezni. De ez év kezdetéig még ezen az akción félmillió koronát sem realizáltak. Hasonló a helyzet például Rožňaván a Patak-menti lakótelepen, ahol a kereskedelmi kapacitást már 1971 októberében kellett volna átadni, de az időpontot 1972 májusára halasztották. A nemzeti bizottságok a választási programok alapján már kijelölték és az összjárási kötelezettségvállalásokban többnyire rögzítették, hogy mi az, amit ebben az évben az ellátó létesítmények szakaszán az egyes járásokban meg kell valósítani. Az a feladat, hogy minden eszközzel és az olyan bevált formák alkalmazásával is, mint a részfeladatokat kitűző ellenőrzési napok, operatív módon oldják meg a fennálló problémákat, és szüntelenül gondoskodjanak a feladatok haladéktalan és kiváló minőségű megvalósításáról. Az idei kilátások Ebben az évben Szlovákiában 37 656 lakást kell átadni, ebből 23 650 lakást kivitelező formában építenek fel. A folyamatos építés érdekében az első fél évben kell teljesíteni az évi feladat 40 százalékát, vagyis 9460 lakást kell átadni. Azonban a feladatot nem tudják maradéktalanul teljesíteni és csak 800Q lakást adhatnak át. Nagyobb figyelmet kell fordítani a komplex lakásépítés területi előkészítésére is. Az ellenőrző szervek megállapították, hogy például Banská Bystricán a Rudlová—Sasová lakótelep harmadik szakaszán az előkészítés hiányos. Késedelmesen hagyták jóvá a terveket Liptovský Hrádok és Ružomberok városok számára, valamint a košicei Krásna I. lakótelep számára is, ahol 1972 második felében kell elkezdeni 128 lakás építését, azonban mind ez ideig nem rendezték a tulajdon- jogi kérdéseket. Az Építésügyi és Műszaki Minisztérium utasításaival ellentétben az esetek többségében késedelmesen dolgozzák ki a lakások tervdokumentációját is. Például a čadcai járásban ebben az évben 350 lakás építését kell megkezdeni, de a beruházó eddig csak 72 lakás tervanyagát kapta meg, a martini járásban az ez évre tervezett 631 lakás tervdokumentációjából a beruházó január végén egyetlen egyet sem kapott meg. Ezek a hibák és hiányosságok károsan és hát- ráltatóan befolyásolják a lakásépítés egész menetét. Tehát az átadott lakások nagyobb száma és jobb minősége ellenére továbbra is igen sok az olyan probléma, ami egymással összefügg: az épületek megkezdésének és befejezésének nehézkessége, a rossz állapotban levő lakások átadása és átvétele, a költség előirányzatok túllépése, aminek az a következménye, hogy anyagi eszközök hiányában lassú az ellátó rendszerek kiépítése. A komplex lakásépítésnek ezeket a nagyon fontos, érzékeny pontjait állandó figyelemmel kell kísérni és az ellenőrzésnek oda keli hatnia, hogy bekövetkezzen a jogosan követelt javulás. JAROSLAV MEŠKO
