Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám, csütörtök
Mongólia tegnap és ma A forradalom előtti Mongóliában minden föld és az állat- állomány nagy része a hűbér- uraké volt. A nomád állattenyésztés, amelyet a legprimitívebb formában űztek, az elemi csapások miatt nagyon veszteséges volt. gyökeres változások A népi hatalom éveiben gyökeres változások történtek a mongol mezőgazdaságban és állattenyésztésben. Ebben döntő szerepet játszottak az állami gazdaságok, amelyeket a harmincas évek elején kezdtek szervezni az egykori hűbéri birtokokból. Az állami gazdaságok ma jól felszerelt szocialista üzemek. Egy-egy gazdaság átlagban 19 ezer hektár földön gazdálkodik. Tízezer hektár vetésterülettel, 142 traktorral és mintegy 30 ezres állatállománnyal rendelkezik. A nagykiterjedésű szűzföldek meghódítása után jelentősen növekedett az állami gazdaságok részaránya a mező- gazdasági termelésben. A termelés következetes belterjesí- tésével továbbfejlesztik az állami gazdaságok termelését. A NAGYÜZEMI GAZDASÁGOK Nagyon jelentős volt a kollektív gazdaságok, vagyis a mezőgazdasági társulások létrehozása. A népi hatalom számos fontos intézkedést tett, hogy szervezetileg és gazdaságilag tovább erősítse ezeket a gazdaságokat. Az egyéni gazdaságok szövetkezetesítése óta az alapvető termelőeszközök értéke majdnem négyszeresére, a pénzjövedelem 3—4-szeresére, a béralap pedig több mint háromszorosára növekedett a szövetkezetekben. A mezőgazdasági társulások olyan nagyüzemi gazdaságok, amelyek átlagban 60 ezer szarvasmarhát tartanak, és évente több mint 2 milliós jövedelmet hoznak. Éppen ezért az állattenyésztési létesítmények építése nagyon fontos feladat. Az utóbbi években körülbelül 15 ezer karám és fészer épült. Sorozatosan épülnek a kutak, és a mechanikus vízkiemelő berendezések az állattenyésztők munkájának megkönnyítésére és szovjet segítséggel állami állategészségügyi hálózatot építettek ki. A PARLAGFÖLDEK HASZNOSÍTÁSA A szűz- és parlagföldek hasznosítása lehetővé tette, hogy több mint kétszeresére növeljék a vetésterületet. Az állami gazdaságok tapasztalata szerint a szemestermények terméshozamát nem öntözött földeken hektáronként 10—12 mázsára, öntözött területeken pedig 15— 20 mázsára is növelhetik. Mongólia, amely eddig mindig gabonabehozatalra szorult, most a hazai termésből tudja fedezni a lakosság kenyérszükségletét. A terméshozamok további növelésében fontos eszköz a mezei munkák gépesítése, a korszerű agrotechnika alkalmazása. Termékeny növényfajtákat vezetnek be, hatékony növényvédőszereket használnak. Bővítik az öntözőberendezések hálózatát. Az állattenyésztés legnehezebb munkafolyamatait fokozatosan gépesítik. Szovjet segítséggel teljesen gépesített tejgazdaságokat létesítettek. A mezőgazdasági kutatóintézetekben 400 tudományos munkatárs, köztük több akadémikus dolgozik. Mongóliának a forradalom előtt egyetlen mezőgazdasági szakembere sem volt. Ma diplomás agronómusok, állategészségügyi szakemberek, zootech- nikusok kerülnek ki a főiskolákról, a technikumokból mind a hazaiakból, mind a külföldiekből. A párt Központi Bizottságának IX. plénuma azt a feladatot tűzte ki a földművesek elé, hogy 1975 végéig 25,1 millióra kell növelni az állatállományt, biztosítani kell az állat- tenyésztés folyamatos fejlesztését és az eddiginél jóval több húst, gyapjút, tejet és más terméket kelj előállítani. MONCAME 1972. III. 30. KENVER M i tagadás, a kenyér minőségére manapság sokfelől sokféle panasz érkezik. Ifizony ritka és kivételes esetekben érvényes csak az az állítás, hogy a sütőipari nagyüzemek jobb kenyeret tudnak sütni, mint anyáink, nagyanyáink sütöttek még nem is olyan régen. Csakhát a falusi pékségeket annak idején bizony felszámolták, s ezzel nem mindig és nem mindenütt tették a legjobb szolgálatokat. Hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyre szaporodó új, modern falusi pékségek, ahol nagyanyáink normái szerint sütik azt a kenyeret, amit házikenyérnek hívunk. A holicei (Gelle) Kondoros csárdában megnyitás óta ilyen kenyér kerül a vendégek asztalára. Nem én vagyok az egyetlen vendége ennek a csárdának, aki távozásakor egy egész kenyeret vásárol -itt. A pincérek, a szakácsok a megmondhatói, hány vendég kér a csárdái kenyérből. Persze nem jut mindenkinek, s akinek nem jut, az bemegy a faluba és a pékségben vásárol. Magam is ezt teszem minden arravezető utam alkalmából, s nem egy alkalommal kimondottan a kenyér miatt utazok negyven kilométert — lakóhelyemtől az illatos pékségig. Mondhatom, megéri. Két Miklós bácsi, Földes és Mészáros Miklós süti itt a kenyeret, nyolc, illetve hét esztendeje. Egyikük sem kitanult pék, mindkettő kétkezi szövetkezeti dolgozó volt, akik a földekről jöttek ide, amikor a helyi egységes füldművesszövetke- zet létrehozta ezt az egész környéken gyorsan népszerűvé vált pékséget. ötszázkiló kenyeret sütnek naponta, kimondottan a tagság részére, de azért az arra tévedő, házikenyeret szerető idegennek is jut belőle. —i— követelményeknek eleget tudunk tenni. A sertéstenyésztésben eléggé szép eredményeket értünk el. Jelenleg is 2000 sertésünk van, amelyeknél a napi súlygyarapodás 55—58 dkg. Szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkozunk. 250 fejőstehenünk van. Egy tehéntől évente átlagosan 3200 liter tejet fejünk. Tavaly 50 000 literrel túlteljesítettük tejeladási tervünket. A tejhozam növelésére az idén is nagy gondot fogunk fordítani, mert a 6 millió 600 ezer literes tejeladási tervünket szeretnénk túlteljesíteni. Amint beszélgetésünk során megtudtuk, a szövetkezetben azért érnek el jó eredményeket, mert a gazdaságban megnyilvánul a párt irányító szerepe. Az efsz dolgozói a felajánlott kötelezettségvállalásokat 250 000 korona helyett 300 000 koronára teljesítették. A szövetkezetek VIII. országos kongresszusának tisztetletére újabb felajánlásokat tettek. Vállalták, hogy a tervezettnél 20 vagonnal több gabonafélét termesztenek, 50 q-nál több húst adnak a felvásárló üzemeknek és 10 000 liter tejjel adnak többet a közellátásra, mint ahogyan tervezték. Brza Mihály személyében már 10 éve jó vezető áll a szövetkezet élén. Bizonyítja ezt a tagság bizalma és az elért termelési eredmények is. Ha megfontoltan, tervszerűen fognak gazdálkodni, akkor minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy a jövőben is ilyen szép eredményeket érjenek el. BENYÁK JÓZSEF Gennagyij Vasziljev, a moszkvai Pravda londoni tudósítója kommentárt fűz Északír ország autonómiájának felfüggesztéséhez. A tudósító megállapítja: „Azok a rendkívüli intézkedések, amelyeket a tory-kormány az Észak-lrországban kialakult éles politikai és társadalmi válságban hozott, mindenekelőtt azt tanúsítják, hogy az ulsterí kérdés katonai eszközökkel történő megoldásának politikája zsákutcába jutott“. A brit megtorló alakulatok terrorja a munkásnegyedek lakói ellen, a polgárjogi harcosok ezreinek deportálása céljából épített koncentrációs táborok, a katolikus dolgozók szüntelen diszkriminálása a gazdasági és politikai életben több százezer ulsterit állított szembe az unionista kormánnyal és londoni pártfogóival — folytatja a tudósító, majd leszögezi: az észak-írországi feszült helyzet okai nemcsak a mesterségesen felszított vallásviszályban és a protestánsoknak a katolikusok el leni, középkorra emlékeztető uszításában keresendők, hanem épp ellenkezőleg, mindenekelőtt „az autonóm tartomány“ mind ez ideig meg nem oldott és igen mély gazdasági, társadalmi és politikai problémáiban. A dolgozók szembeállításának politikája, az „oszd meg és uralkodj rajta“ politika olyan eredményekre vezetett, hogy e politika megfogalmazói kezdenek félni a jövő miatt. Vasziljev rámutat, a közeli jövő majd megmutatja, mit eredményez London „közvetlen irányításának bevezetése“ Ulster- ben. A terrorra alapozott politika Észak-írországban szinte „felnevelte“ a szélsőséges jobboldali protestánsok egész hadát, akik ma nyíltan fenyegetőznek, hogy véres pogromokat rendeznek a katolikus negyedekben. És már most világos, a „közvetlen irányítás bevezetése“ nem kecsegtet azzal, hogy megoldják Észak-írország alapvető problémáit; — írja a Pravda londoni tudósítója, majd így folytatja: „A sokat szenvedett Ulster földjére csak akkor köszönhet be béke, ha majd megszüntetik a brit megtorló alakulatok önkényeskedését, szavatolják az összes ír egyenjogúságát, és jogosnak ismerik el az ország egyesítését célzó törekvéseket. E program végrehajtásáért küzdenek az ország haladó erői, amelyek élén ott halad az ír Kommunista Párt“ — állapítja meg végezetül a szovjet tudósító. A Trybuna Ludu „Szembenállás Európával“ című kommentárjában megállapította: a bonni kereszténydemokraták politikája, a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálásának ellenzése nemcsak az NSZK és a Bundestag SPD/FDP többsége, hanem egész Európa ellen Is irányul. A CDU/CSU-nak a moszkvai és varsói szerződésekkel szemben elfoglalt álláspontja ugyanis ellenkezik az európai helyzet fejlődésének reális vonalával és a politikai légkörrel. „Ha a Bundestag elutasítaná a szerződéseket, akkor nem is annyira a hidegháborúhoz való visszatérésnek lennénk tanúi, mint sokkal inkább annak, hogy az enyhülés — igaz valamivel bonyolultabb módon — az NSZK megkerülésével folytatódnék. Ezért a hidegháborús alternatívát most egész Európa elutasítja. Az összes ország érdekelt az össz-európai enyhülési politikában, a biztonságosság és együttműködés erősítésében“ — fejezi be a Trybuna Ludu. A Szovjetszkaja Rosszija vezércikke a Szovjetunió békeprog- vamjával foglalkozik. Rámutat, hogy a szovjet külpolitika elsőrendű feladata a béke aktív védelme, amely szoros összefüggésben van a békés egymás mellett élés lenini koncepciójával a szabadság és a nemzetek biztonságának megteremtésével. Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán elhangzott beszéde tartalmazza a szovjet külpolitika alapelveit, ezzel egyidejűleg azonban mintegy analízisét nyújtja a nemzetközi politikai helyzetnek. A Szovjetszkaja Rosszija vezércikke ezzel összefüggésben rámutat, hogy a Szovjetunió a baráti szocialista államokkal közösen alakította ki és érvényesíti békepolitikáját. A szocialista társadalomközösség békekezdeményezései elősegítették egy olyan helyzet megteremtését, amely jó kiindulási alapul szolgálhat az európai biztonságról és együttműködésről folytatott tárgyalásokhoz. Vitathatatlan tény, a szocialista országok felhívása, amelyben az európai biztonsági értekezlet megtartását indítványozzák, elnyerte az európai nemzetek és népek bizalmát. Lényegében ennek a kezdeményezésnek tulajdonítható, hogy létrejött a szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés, amelyek ratifikációja nyilvánvalóan komoly lépést jelentene az európai biztonság további megszilárdítása útján. A Szovjetszkaja Rosszija cikke foglalkozik a szóban forgó szerződések ratifikációja körül kialakult helyzettel, rámutat, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban több politikus éppen a második világháború után kialakult határok elismerését kifogásolja, amikor az említett szerződések ratifikációja ellen lép fel. Ezek a politikusok hangoztatják, hogy a szerződések idevágó részért „revidiálni“ kellene, sőt azt sem titkolják, bizonyos fenntartások vannak a Német Demokratikus Köztársaság teljes nemzetközi jogi elismerését illetően. Nem vitás, hogy a szocialista társadalomközösség, a szocialista országok határai érinthetetlenek, s alapjában véve ezt a tényt fejezik ki az előbbi szerződések is. Feltétlenül szükséges megérteni, hogy kontinensünk helyzetének normalizálása megköveteli az NDK teljes nemzetközi jogi elismerését. Tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság pillanatnyilag komoly válaszút előtt áll, amely perspektivikusan is meghatározhatja viszonyát a többi európai országgal. Az NSZK-nak választania kell az együttműködés vagy a konfrontáció, a feszültség csökkentése vagy további fokozása között. A szovjet külpolitika legfontosabb motívuma, hogy a háborús tűzfészkek felszámolására törekszik, a népek függetlenségére és szabadságára törő imperialista hatalmak és politikai csoportosulások ellen lép fel. A Szovjetunió és a szocialista társadalomközösség országai támogatják a szabadságáért küzdő vietnami, laoszi és kambodzsai népet, elítélik az Egyesült Államok agresszióját a világnak ebben a térségében. Ennek a segítségnek is tulajdonítható, hogy az említett országok jelentős sikereket érnek el mind katonai, mind politikai téren az agresszorral szemben. A Szovjetszkaja Rosszija vezércikke a továbbiak során foglalkozik a közel-keleti helyzettel, majd összegezi a szovjet békekezdeményezések eddigi eredményeit. Menfantoltan, tervszerűen OtV 8 Az első pillanatban homloka gondterheltnek látszott, de a beszélgetés folyamán, egy-egy figyelemreméltó értékelésnél már jókedv, elégedettség sugárzott arcáról. — Szövetkezetünknek 239 tagja van. Dolgozóink átlagos életkora 48—50 év — mondja az elnök. — 1600 ha földterületen gazdálkodunk, ebből 1250 ha a szántóföld. Nagy súlyt helyezünk a növénytermesztésre. Á gabonafélék termesztésén kívül 100 hektáron kukoricát termelünk, 50 ha-on cukorrépát, 20 ha-on szőlőt, 15 ha-on pedig dohányt. Az elmúlt évben annak ellenére, hogy szárazság volt, cukorrépából 450 q átlagos hektárhozamot értünk el. Ennek az eredménynek az elérésében nagy szerepe volt az új technológiájú román vető- géppöl vetett koptatott magnak és öntözőberendezésünk kihasználásának. A szőlő is jól termett. 100 mázsás hozamot értünk el hektáronként. Szövetkezetünknek 1,5 millió korona haszna volt belőle. Őszinte elismeréssel kell nyilatkoznom arról, hogy szőlészetünkben a metszéstől kezdve a szüretig minden munkát a nők végeztek. Labant Magdolna vezetésével ennek a nagy hozzáértést igénylő munkának kiválóan eleget tettek. — Az állattenyésztésben milyen eredményeket értek el? — Annak ellenére, hogy nincsenek korszerű istállóink, a Tavasz van. Ilyenkor a földet szerető embert legköny- nyebben a határban találhatjuk meg. Brza Mihályt, a Hontianska Vrbica-i (Hontfüzes- gyarmat) Efsz elnökét is hiába kerestük a szövetkezet irodájában, mert a napsütés és a mezőgazdasági munka őt is a határba csalogatta. Már a delet is elharangozták, amikor rátaláltunk. Szövetkezetük életéről, a tavaszi munkálatok folyamatáról szeretnénk elbeszélgetni — mondottuk. Huszár Tibor felvétele
