Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám, kedd
Oj filmek BELORUSZ PÁLYAUDVAR (szovjet) Andrej Szmirnov filmje a háborúról beszél, de nem közvetlenül, a háború ugyanis emlékképekben sem jelenik meg a filmben, a szereplők csupán utalnak a régi harcokra. Úgy tűnik, a történet nem is fontos, mert a rendező a lazán kötődó helyzetek füzérében a? emberi magatartást vizsgálja, a múltat, a jelennel konfrontálja Négy férfi, négy egykori frontharcos találkozik ötödik bajtársuk temetésén s az estét a halott társ emlékének, a találkozás örömének szeretnék szentelni. Az emlékek, az érzelmek eleven erővel törnek fel bennük, több mint két évtized eltelte után is. A találkozás le hetővé teszi, hogy az alkotó elemezze az egykori harcostársak érzelmeit, gondolkozásmódját, megmutassa, mi maradt meg magatartásukban a múltból, s mi az új. A rendező nyílt őszinteséggel, szinte lírai hangvételben, érzelmileg hat a nézőkre. Korrekt módon végzi a „számvetést“, melyben a realitás az ábrándok, a nosztalgia fölé kerekedik. Mértéktartás, érzelmi kiegyensúlyozottság jellemzi a Vagyim Trunyin forgatókönyvéből készült filmet, s ugyanez mondható el a szereplők — Alekszej Glazirin, Anatolij Pa- panov, levgenyij Leonov, Vsze- volod Szafonov — játékáról is. VszevuloJ Szafonuv és Alekszej Glazirin a „Belorusz pályaudvar“ egyik jelenetében. EZER NAP ANNÁVAL (angol) Vili. Henrik második feleségéről, Annáról szól ez az angol történelmi film, mely merőben eltér az utóbbi években készült hasonló műfajú alkotásoktól. A legtöbb ún. történelmi film ugyanis elrugaszkodik a történelmi valóságtól, kevésbé hiteles, többnyire csak a látványra, a nagyszabású kivitelezésre épül, a cselekmény vajmi kevés történelmi magot tartalmaz. Az „Ezer nap Annával“ ilyen értelemben „rendhagyó“ film, ugyanis híven ábrázolja a XVI. századi angliai királyi udvarban lejátszódó fondorlatos cselszövéseket és konfliktusokat, melyek az alkotók számára lehetővé tették, hogy vérbő drámai feszültséget teremtsenek. A film alkotói Charles far- rot rendező irányításával a cselekmény középpontjába VIII. Henrik második feleségét állították, s ezzel a király személye egy kissé háttérbe szorult. VIII. Henrik szerepének ez a korlátozása azonban nem történt a mondanivaló rovására. A rendező szerencsés kézzel választotta meg a szereplőket s némi kockázatot vállalt, hiszen míg VIII. Henriket Richard Burton, ez a kiforrott egyéniségű, sokoldalú színész kelti életre, második feleségének szerepét a fiatal, szinte ismeretlen Ge- neviéve Bujold formálja meg. A kezdő, ám annál tehetségesebb színésznőre tehát kettős feladat hárult: életközeibe kellett hoznia az oly sajátos egyéniségű Annát, érzékeltetve annak bonyolult jellemét és lelkivilágát, másrészt Richard Burton partnereként is meg kellett állnia a sarat. Geneviéve Bujold meglepő vitalitással, tehetségesen és egyénien játszotta el szerepét; teljesítménye a film erőssége lett, s ezzel bizonyságot tett arról, hogy az igényesebb jellemszerepek megformálására is képes. A film rendezője került mindennemű olcsó hatást és látványosságot, ezáltal ízléses, igazi feszültséggel telített történelmi drámát sikerült létrehoznia. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a DEFA-filmstúdió Pygmalion XII. című alkotása semmiben sem rokonítható B. Shaw közismert színművéhez, a Pygmalionhoz. A cím titokzatos akciót fed. A történet egy CIA-ügynök körül bonyolódik, aki el akarja tenni láb alól veszélyessé váló barátnőjét. A nagyszabású kémfilmnek induló story krimivé egyszerűsödik, azonban így is lehetővé teszi, hogy az effajta műfaj kedvelői ne unatkozzanak, mert a cselekmény elég mozgalmas. A film forgatókönyvének szerzője Harry Thürk, az ismert író, rendezője Ingrid Sander, aki a szerepeket a népszerű német és lengyel színészekre (Barbara Brylska, L. Niemczyk, H. J. Reckuitz, S. Zajczyk) bízta. tÉLETÜNK ÉS A MŰSZAKI FEJLŐDÉS A Pygmalion XII. című kémtörténet egyik kockája. Sokat foglalkoznak manapság az egész világon azzal a problémával, hogy a technika forradalmi fejlődése hogyan befolyásolja a jövőben társadalmi életünket. Milyen módon alakítja át eddig megszokott tevékenységünket, hogyan hat különféle kapcsolatainkra az üzemben, a hivatalban, a közlekedésben, az otthoni munkában? Ilyen jellegű igen érdekes cikkel találkoztunk a The Economist folyóiratban, amely angol szemmel körvonalazza — némi túlzással — az 1980- ig várható műszaki fejlődés hatását. Ebből közlünk az alábbiakban több részletet. Nehéz megjósolni a várható technikai fejlődés hatását az emberek életére, de csaknem bizonyosra vehető, hogy a számítógépek széles körű elterjedése fogja a legdöntőbb változásokat előidézni. Mindenekelőtt az adatfeldolgozáson alapuló döntések váltják fel a rutinon alapuló üzleti elhatározásokat. A hetvenes évek vége felé valószínűleg hivatali íróasztalától hívja majd fel a cégvezető a számítógépet és kér adatokat, vagy végeztet a számítógéppel optimális gazdasági értékelést üzleti döntései számára. Sőt, az is valószínű, hogy a számítógép nemcsak a vállalat vezetőinek íróasztalával lesz kapcsolatbaji, hanem egy mindjobban bővülő számítógéphálózathoz csatlakozik, amely lassanként az egész világot átfogja. Ennek az óriási számítógép-hálózatnak egyik hatása, hogy a vállalatok átlagos, gazdaságos nagysága egyre bővül, és hogy a döntés mind kisebb mértékben tartozik majd a legfelső vezetők illetékességi körébe, hiszen a jelenlegi hierarchia nagymértékben a csúcson hozandó döntések miatt épült így ki. A döntéseket a jövőben team-alapon fogják meghozni, mert a helyes döntés igen sok adatinformáció kombinációját kívánja meg, és a technikai eszközök lehetővé is teszik feldolgozásukat. Megváltoznak a legfelsőbb vezetők iránt támasztott követelmények is, mert a jó vezetőtől azt várják majd, hogy elsősorban nagy képzelőereje és kezdeményező készsége legyen, továbbá jó személyi kapcsolatokat építsen ki a team tagjaival. Lehetséges, hogy ezt a korszerű döntési módszert a konzervatív szemlélet embertelennek fogja tartani, de a fiatalabb generáció és a lendületesebb vezetők jól be fognak illeszkedni a számítógépek által befolyásolt, illetve általuk uralt világba. Az üzemekben a munkahelyeket tágasabbá és tisztábbá teszi a hetvenes évek technikai forradalma, s az automatizálás jelentős mértékben fejlődik. A legfontosabb változás az energiaszolgáltatás terén várható; egyrészt tökéletesedik az ellátás, ami feleslegessé teszi egyes készülékeknek a hálózathoz való csatlakoztatását, másrészt még jelentősebb lesz a nukleáris energia elterjedése, és fokozatosan bekövetkezik a fosz- szilis tüzelőanyagok vége. Előbb a szénfelhasználás lassú elhalásával számolhatunk, majd az olajéval. Sok problémát fog okozni a környezeti szeny- nyeződések leküzdése és a forgalom által okozott zaj megszüntetése. Nem valószínű, hogy a közeljövő e téren alapvető változást hoz, de az egyéni közlekedési eszközökkel szemben inkább a tömegszállítási eszközök kerülnek majd előtérbe. Érdekes fejlődésre számíthatunk az ember és ember közötti kommunikációban, ami kihat mind a munkára, mind a társadalmi életre, mert az embertől egyre kevesebb mozgást kíván meg. A képtelefon például az üzleti tárgyalások mindennapi eszköze lesz, lehetővé téve akár az egész Földet átfogó megbeszéléseket, sőt bizo-> nyos mértékig a társadalmi érintkezés eszközévé is válhat. A technika fejlődése minden szinten megkívánja a vezetők és a dolgozók állandó továbbképzését, és ugyanakkor arra is hatással lesz, hogy még jobban korszerűsítsék a továbbképzés módszereit. Költségesebbek lesznek a munkaigényes szolgáltatások, ezért érdemesebb lesz állandóan új kocsit, televíziókészüléket, hűtőszekrényt vásárolni, mint a meglevőt javíttatni. A magánfogyasztók fizetési forgalma is mind jobban egyszerűsödik, a készpénz kiküszöbölését követi a csekk kiküszöbölése. A hetvenes évek az emberi természetet is alárendelik a műszaki fejlődésnek. A dezoxiribo- nukleinsav szerepének felfedezése és a további kutatások arra vezetnek, hogy létrejön a „genetikai mérnöki tudomány“: gyógyszerekkel és különféle terápiái eszközökkel esetleg tetszés szerint formálható a személyiség. Ez azonban már morális problémákat is felvet, s nem valószínű, hogy ezek a nyolcvanas évek kezdetéig megoldódnának. SÚ LYMÉRÉS MENET KÖZBEN A vasúti kocsik súlymérésének hosszadalmas műveletét egyszerűsíti és gyorsítja meg az angol Avery cég által kidolgozott új eljárás, amely- lyel a vagonok súlya mozgás közben is mérhető. Az új módszer alapvető újítása a mérőhelyen áthaladó kocsik rezgésének kiküszöbölése. A keletkező rezgések közül a mérőhídban keltett rezgések megfelelően merev szerkezettel meg szüntethetők, a nagyobb problémát magának a kocsinak a rezgése jelenti. Világszerte sokféle módon próbálták kiküszöbölni a rezgések okozta pontatlanságot, beleértve a számítógépek alkalmazását és az átlagszámítást, de a gyakorlati megvalósítás minden esetben elmaradt. Az Avery-módszer szintén az átlagolásból indul ki, de az eddigiektől eltérő módon. Míg a normál átlagolás során az egyes leolvasások egyenlő időközökben történnek, addig az Avery- módszerben a leolvasások közötti időközök egy speciális függvény szerint változnak. Különböző rezgési viszonyokra különböző függvényeket dolgoztak ki, és még egy egyszerű függvény esetén is hússzor jobb eredményt kaptak, mint a közönséges átlagolásnál. Ezzel a módszerrel kezdték meg mozgásban levő vasúti szerelvények mérését 1965-ben, és az üres és a teli kocsikból összerakott szerelvények mérése során az egyes kocsik mért és tényleges súlya közötti eltérés 0,1 százalékon belül volt. Az Avery-módszer alapján dolgozták ki a Blyth-rendszert, amely teljesen automatikusan méri és jegyzi a hőerőműbe kéttengelyes, önkiürítő vagonokban érkező szénszállítmányok mennyiségét. A rendszer két 25 tonnás (25 400 kg), a sín tengelyébe helyezett mérőhídból áll. Az egyik az összsúlyt, a másik az önsúlyt méri. Mindkét hídnál elektronikus berendezés ellenőrzi és irányítja a mérési ciklust, automatikus leírókészülék adja meg számszerűen a mért súlyokat, és rögzíti azokat a kocsi és a vonat számával, a dátummal és az időponttal együtt. A folyamatos sínhálózatba iktatott körpályán felszerelt berendezés mérőkapacitása kb. 720 tonna percenként. 1968-ban próbamérések után a mérleget, amely megfelelt a pontossági előírásoknak, hitelesítették. Az erőműbe érkező vonat az irányító központból kapott jelzésre először az összsúly-mérő hídon halad keresztül egyenletes, 3,2—19 km/óra közötti sebességgel. A vágány mellett elhelyezett jelzőkészülékek automatikusan indítják meg a mérési folyamatot. A mérőhíd érzékelő berendezése az áthaladó tengelyek súlyának megfelelően elektromos jelzéseket továbbít a mérőházban elhelyezett számítógépbe, amely az elektromos jeleket olvasható, számszerű mennyiségekké alakítja át, majd így is raktározza el, maximálisan 120 vagon adatait. Az összsúlyt az Avery-módszer szerint számítják ki, nagy pontossággal, és egy közbenső szűrőhálózat tovább csökkenti a nagyfrekvenciájú rezgés torzító hatását. Ez a művelet annyiszor ismétlődik, ahány vagon van; egy átlagos szerelvény teljes mérése egy percnél kevesebb időt vesz igénybe. A vonat ezután folytatja útját a szénfogadó helyre, ahol a szenet a vagonok fenekén keresztül a sín alatti garatokba ürítik. Innen kerüi a vonat az önsúlymérő hídra, ahol az előbbivel azonos módon történik a mérés. A önsúlymérő házban kapott adatok földvezetéken jutnak az összsúlymérő házban elhelyezett emlékező- és számító egységbe. Az összsúlyból kivonva az önsúlyt megkapják a szén súlyát, s mire a vonat átér a mérőhídon, az összes súly és azonosító adat nyomtatásban készen áll. A körforgalomban maximum három vonat vehet részt, ezek közül kettő egyidőben is mozoghat a két mérőhídon. A vágányok mellett elhelyezett jelzőkészülékek nemcsak az egyes kocsikat azonosítják, hanem azt is jelzik, ha a megengedett sebességet túllépték. Ebben az esetben mérés nem történik. AUTOMATA TRAKTOR A szovjet mezőgazdaság gépesítésének Össz- szövetségi Tudományos Kutatóintézetében kifej- lesztettek és gyakorlatban kipróbáltak egy au- tómat a traktort. (Az intézet nevének rövidítése: VIM.) Az automata traktorok eddig ismert konstrukcióinál számos fontos kérdés megoldatlan ma- radt. így például Loginov gépe csak arra volt képes, hogy az előre meghúzott barázda mentén automatikusan haladjon, a fordulást a vezetőnek kellett elvégeznie. A pontatlanságok idővel a barázdák eigörbüléséhez vezettek. Az említett megoldással csak szántást lehetett végezni. Az a módszer, hogy egy gépkezelő rádión egyszerre két traktort irányított, rendkívül bonyolulttá tette a fordulást. A VIM ben készített automata traktor pontosság tekintetében különbözik a többi típustól. A fordulásokat, a munkaeszköz felemelését és leengedését előre meghatározott program szerint uutomatikusan végzi. A szántáson kívül a gépet vezető nélkül lehet alkalmazni más munkákra is, például boronálásra, kultivátor ozásra, vetésre, trágyázásra stb. A kísérleti példány kitűnik a munkák egyenletességével és tetszőleges sebességű járatásának pontosságával. 5—6 működő géphez egyetlen felügyelő személy szükséges. Az első barázdát emberi segítséggel húzzák, ekkor a traktor mögött egy 2—3 mm vastag kötél, vagy kapronszál tekeredik le, melynek hossza a 3 km t is elérheti. A terület végén a kötelet horgokkal rögzítik. A gépen el van helyezve egy olyan berendezés, mely a kötelet állandóan, mintegy 10—15 kg erővel feszíti. Elő- rehaladáskor a berendezés a kötél traktor mögötti részét egy barázda szélességnyivel áthelyezi. Forduláskor a rögzítőhorgot a megfelelő új helyre rakja. Az automata traktor biztonsági mechanizmusokkal is rendelkezik. Rendellenesség esetén a gép megáll és a motor fordulatszáma csökken. Ha időközben segítség nem érkezik, legkésőbb 20 perc múlva a motor és az elektromos berendezés teljesen kikapcsolólik. (dj) 1972. III. 28. 6 PYGMALION XII. _____________________________(NDK-beli)
