Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
A Sajó és a Tú'róc mentén csaknem mindenki ismeri Kovács Miklóst. Egyrészt azért, mert évekig az Állami Bank šafárikovói (Tornaija) fiókjában dolgozott, másrészt azért, mert mint önkéntes tűzoltó számos községben megfordult. Nevelte, oktatta a tűzoltókat, részt vett a tűzoltásban. Jelenleg már — bár még tagja az Önkéntes Tűzvédelmi Szövetség helyi szervezetének — inkább csak otthon üldögél. — Hetvenkét év terhe nehezedik vállaira ... — Amikor visszajöttem az első világháborúból, Skerešovón (Szkáros) szerveztem meg a tűzoltó egyesületet — kezdi el a beszélgetést, majd bocsánatot kérve átmegy a szomszédos szobába. Nemsokára három fényképalbummal s egy kis doboz kitüntetéssel tér vissza. — Ezek az emlékeim, a munkám elismerésének jutalma — mondja. — Skerešovón a tűzoltók parancsnoka egyben az 55-ös járási tűzoltószövetség választmányi tagja, később körzeti felügyelője lett. Sreknica (Levárt), Šan- kovce (Sánfala), Hrkáč (Harkács) község tartozott hozzá. — Akkor még nem közlekedtek autóbuszok, gyalog vagy kerékpáron róttam a falvakat — emlékszik vissza. — Egy vasárnap vagy ünnepnap sem ültem otthon. Igaz, minden nap „edzettem“. Ugyanis 1933- ban kineveztek bankpénztárosnak, és így naponta oda-vissza 32 km-t tettem meg kerékpáron. Később Otročokba (Otrokocs) költöztek. Oj körzetben lett tűzoltófelügyelő. A skerešovóiak azonban ragaszkodtak hozzá, s bá'r az új lakhelyen a parancsnoki tisztséget töltötte be, megválasztották tiszteletbeli parancsnokuknak. Ebben az időben számos rendezvényen, tűzoltőkongresszuson vett részt. — Nemcsak reprezentáltam — mondja mosolyogva. — Szabad időmben kemény kiképzést tartottunk. A kézi fecskendő bizony próbára tette az Izmokat a kiképzéskor is, hát még a különböző szintű versenyeken, és természetesen a tűz oltása közben is. A tűzoltócsapat mégis egy emberként dolgozott azért, hogy a versenyt megnyerje. Természetesen ezt méltó keretek közt mindig meg is ünnepeltük. A későbbi években Safarikovóra (Tornaijára) Jöttek lakni. A tűzoltóélet felélénkítését, a hozzá való vonzalmat ide is magával hozta. Nemsokára egy Jól képzett önkéntes tűzoltószázad szolgálatvezető tisztje lett. — Igazán szép emlékeim fűződnek a városhoz, az egykori šafarikovói Járáshoz — mondja. — Kár, hogy így elszaladtak az évek ... A felszabadulás után a tőle megszokott lendülettel kezdte el a munkát. Egy ideig az ideiglenes Járást parancsnoki tisztséget is betöltötte, s éveken keresztül a városi egység parancsnoka volt. Ez idő tájt lépett be a pártba. Ma a felügyelő bizottság elnöke. Minden gyűlésen megjelenik. — Nem dicsekvésképpen mondom, de az önkéntes tűzoltó egyesületért, illetve ahogyan ma hívják, az önkéntes tűzvédelmi szövetségért minden tőlem telhetőt megtettem — mondja. — Nemegyszer előfordult, hogy éjfélkor csörgött az óra, felöltöttem az egyenruhát, aztán mentem ellenőrzést tartani. Persze, másnap idejében ott kellett lennem a bankban. Nézegetem a fényképalbumokat, az iratokat. Nem volna könnyű felsorolni, merre Járt, milyen tűzoltófunkciókat töltött be. Több mint 15 érem és emlékérem tulajdonosa. Az előszoba falát az elismerő oklevelek sokasága díszíti. — Ha újra fiatal lehetnék, ismét az önkéntes tűzoltók soriba lépnék — mondja, majd így folytatja: — Bizony, az utánpótlásra több gondot kellene fordítani. Gyakran gondolok arra, ml lehet az oka, hogy a korszerű technika korában a fiatalok Idegenkednek a tűzoltóságtól. Talán ott van a hiba, hogy az ismertebb közéleti személyiségek, tanítók, orvosok stb. nem tudják a maguk és a mások érdeklődését a tűzoltóság Iránt felkelteni. A tűz pedig veszedelmes ellenség, csak jól képzett tűzoltók tudják eredményesen felvenni a küzdelmet ellenei Hallgatom beszédét, tekintetem őszülő haján akad meg. Unszolom, hogy beszéljen élményeiről. — A bankban dolgoztam, — mondja mosolyogva. — Felhívott tetefonon az állami gazdaság igazgatója. Bemutatkozott. Holýnak hívták. Nem eléggé figyeltem oda, így hát úgy értettem, hogy horí (ég). Szaladtam a sziréna gombját megnyomni. Persze hiába siettünk, hál'istennek, ez esetben nem kellett oltanunk. Micu bácsi — ahogy Ismerősei szólítják — a múlt hetekben múlt 72 éves. Több mint 50 éve dolgozik az önkéntes tűzoltók sorában. Búcsúzáskor akaratlanul is az jut az eszembe, bárcsak minél több követője lenne az öreg tűzoltó veteránnak. Mert ha ma már nem kürtszóval, félrevert harangokkal, hanem szirénával figyelmeztetnek a tűzre, s kézi fecskendő helyett motorfecskendővel oltják a tüzet, de az önkéntes tűzoltókra ma is épp olyan szükség van, mint hajdanában. NÉMETH JÁNOS GONDOLATOK A GAlÁNTÁl ÍS A TRNAVAI FELHÍVÁS , ■KAPCSÁN LAKÖHELlSK HAZAM A választókkal való beszélgetéseken több helyen megemlítették, hogy ismert vagy ismeretlen egyének, fiatalok vagy felnőttek megrongálták a kultúrházak, mozik, közlekedési eszközök, kávéházak, sőt még az állami lakások berendezéseit, drága bútorait is. Gyakori eset a facsemeték, a parkok, a villanyvilágítás, az útjelző tükrök és sok más, a közösséget szolgáló berendezés megkárosítása, tönkretétele. A tettesek néha Ismeretlenek, de gyakori az olyan eset Is, amikor a vandál pusztítás szemünk előtt Játszódik le, s közönyösségünk, elfoglaltságunk miatt, vagy más oknál fogva nem lépünk közbe, nem értesítjük a rendőrséget. Olyan esetekkel Is találkozunk, amikor különböző üzemek, szervezetek nem hangolják össze munkájukat, az utcák kövezetét egymás után többször is felbontják, és ilyenformán nagy összegeket pocsékolnak el feleslegesen. Látjuk, hogy a munkaidőt nem minden munkahelyen, üzemben, hivatalban stb. használják ki ésszerűen. Gyakori az anyagpazarlás, a közös vagyon megkárosítása, s a közhasznú munkák, a környezetszépílés terén is sok a pótolni való. Ha a felsoroltakon elgondolkodunk, olyan érzésünk támad, hogy az említett esetek előidézőiből, a közönyös szemlélőkből és a passzív polgárokból hiányzik a hazaszeretet. A továbbiakban éppen azt szeretnénk alátámasztani, hogy a szülőföld, a lakóhely szeretete leginkább a szocializmus építésének időszakában illeszthető be a szocialista hazafiság eszmekörébe és gyakorlatába. Mi volt a felfogás a lakóhely sze- retetéről az előző társadalmi rendszerekben, és milyen legyen a szocializmusban? Természetes, hogy a lakóhely szeretete az egyes társadalmi rendszerekben az egyes osztályok számára nem jelentette ugyanazt. Az igaz, hogy a dolgozó emberek mindig szerették lakóhelyüket, szülőföldjüket. Pl. a jobbágy is ragaszkodott lakóhelyéhez, az általa használt kis földecskéhez, vagyonkájához, munkaeszközeihez, annak ellenére, hogy csak nyomorúságos életfeltételeket biztosított számára. A kapitalista rendszerben a kizsákmányoló osztálynak és a polgárságnak a lakóhely nyugodt otthont, jó, biztos életkörülményeket jelentett. Ebből kifolyólag a polgári felfogás a lakóhelyet valami örökérvényű, megváltoztathatatlan szigetnek tekintette, és érzelmileg túlfűtött rajongással vette körül. A munkásság számára a kapitalizmusban a lakóhely mindig ellentmondásosan jelentkezett, hiszen a legszegényesebb munkáslakásért, s a puszta megélhetésért kemény harcot, politikai küzdelmet kellett folytatnia. Munkáselődeink küzdelmes, nehéz élete nem volt hiábavaló. A világ egv részén szocialista rendszert hozott létre. Mi má’r a szocializmust építjük, a szocializmusban élhetünk. A szocializmus új viszonyt teremtett ta munkaeszközökhöz, mindenkinek jogot biztosított a munkához, a megélhetéshez, és új viszonyt követel meg a lakóhellyel, a szocialista hazával szemben is. Természetesen, a szocialista haza fogalma nem szűkíthető le a szülőföldre, a lakóhelyre, vagy a nemzeti sajátosságokra. A szocialista haza legfőbb tényezője a benne élő dolgozó nép — nemzetiségre való tekintet nélkül — és a dolgozó népet irányító politikai rendszer. A szocialista haza szeretete pedig annyit Jelent, mint a hazánkban lakó népet szeretni, egész népünk boldogulására törekedni, és boldogulásáért dolgozni. Mivel a munka a dolgozók, a polgárok többségét helyhez köti, a szocialista ha- zafiságnak fontos és elengedhetetlen feltétele a szocialista épltőmunka során fejlődő, átalakuló, megszépülő lakóhely — legyen az hazánk bármelyik városában vagy falujában. A szocializmusban a lakóhely nem Jelenti csak a természet viszontagságai elinni védelem helyét, hanem mindenekelőtt a szociális és társadalmi életkört. Éppen ezért szeressük lakóhelyünket, munkával és társadalmi tevékenységgel fejlesszük, szépítsükl Az igazi szocialista hazafiságot és lakóhelyünk szeretetét az alkotómunkával kell összekapcsolni. Tudatosítanunk kell azt, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek építették fel a várost, a falut, a gyárakat, de a mi feladatunk, hogy környezetünket a jövőben szebbé, otthonosabbá tegyük. Tudatosítanunk kell azt Is, hogy a szocializmus építése az egész nép közös érdeke, s hazánkban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a szocializmus építése minden állampolgár jólétét biztosítja. Ez azonban fegyelmezett munkát, politikai és közhasznú aktivitást, erkölcsi és kulturális felemelkedést kíván mindenkitől. A Galántai Járási és a Trnaval Városi Nemzeti Bizottság felhívására egy értékes kezdeményezés bontakozott ki, amely a választási programok következetes teljesítését szorgalmazza. E felhívás elfogadása és a választási programok teljesítése egyik bizonyítéka lakóhelyünk és szocialista hazánk szeretetének, szocialista hazafi- ságunknak. Ezt naponta tudatosítanunk kell. PATÓCS JÖZSEF (ÄpýÔflfllHlflliflraS u v u Jpgfl SZOLGÁLTA
