Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám, péntek
Százezrek sátortetők alatt A Kairó—Damaszkusz légi- járaton arab nyelvű újságokat osztogattak, az európaiak azonban inkább saját könyveiket szedték elő az útitáskából. Én egy szolid külsejű ENSZ- kiadványt lapozgattam, amely higgadt szövegével és vérlází- tó képriportjaival számolt be azok életéről, akik már két Ízben kényszerültek menekülni az Izraeli hódítók elől. Elő- ször 194K-ban keltek szomorú vándorútra, amikor az izraeli terroristák hozzáfogtak Palesztina arabtalanításához, másodszor pedig akkor, amikor az 1967-es izraeli agresszió ideiglenes menedékhelyükön is utolérte, onnan is kivetette ókat. feszülő köteleket és kötélen száradó ruhákat. Sors, életforma, világkép lett a menekült-státusz. — Több százezer menekült él jelenleg Szíriában — mondja kísérőm. Az első közel-keleti háború óta elmenekült palesztinaiak, leszármazottaik- kal együtt, ma már két és fél millióan' vannak: a menekültek szerte az arab világban ennyien várják a visszatérést szülőföldjükre. Szíria 13 tábort bocsátott rendelkezésükre, éhből hét a főváros határában van. Nem ez a legnagyobb, itt alig tízezren élnek. Tartunk lenn olyan tábort is, ahol 05 ezer menekült húzódik meg. Az El Szatt-i táborban nyomorúságos sátrakban élnek a menekültek. IA szerző felvétele) Megőriztem a könyvet, kezemben van most is, amikor várakozom a gépkocsira, amely Damaszkuszból egy palesztinai menekülttáborba visz. Megérkezik az autó, leendő kísérőm bemutatkozik: Souraya el Hayany a Szíriában működő palesztin információs és publikációs központ vezetője. Míg beszállunk a kocsiba, arról - beszél, hogy ismét leszállították a menekülteknek megszavazott ENSZ-se- gélyt. Túl a városszéli templomon, a sivatag szélén, a dombok mögött feltűnik a tábor: El Szatt. Pusztai beduinok élnek itt, három éve. Sátor sátort ér, gyerek gyereket. Amikor a palesztinaiak elmenekültek — 24 évvel ezelőtt —, akkor egy családnak öt gyermeke volt, ma már tíztagú családokkal számolnak a statisztikák. Járjuk a tábort. A sátrak egy részét bezárták, gazdáik munkába mentek. A gyerekek iskolában vannak, vagy a tábor sátrai között játszanak. Élénkek, zajosak — azt hiszik, hogy az UNRWA, az ENSZ menekültügyi szervezetének megbízottai jöttek meg. Kamaszkorúak, tizenöt-tizen- hatévesek alig vannak köztük. Aki befejezte az általános iskolát, partizánnak ment — magyarázza kísérőm. Nyitott betonvájat mellett megyünk — ez a csatorna. Mellette kátrányos hordóból készített szeméttartály. A tábor közepén kút. Ez képviseli az urbanizációt. És néhány betonlap, amely itt az utat jelenti. Most még az is felesleges: beszívja a meleget, s kileheli a fojtó hőséget. Az öregek komorak, ruhájuk megviselt. Amikor melléjük érünk — nem tudják, kik vagyunk — egyikük felkiált: „Haza akarunk mennil A gyerekem azt sem tudja, milyen Palesztina!“ A gyerekek keveset tudnak a tágabb világról. Az iskolában gyermekrajzokat láttam — a kisdiákok szabadon választották a témákat. Európában a kisiskolás szülei háza, lakhelye vonalait próbálja utánozni, a füstölgő kéményt, a nyitót t ablakot, ajtót, a homlokzatot, az egymás fölött elhelyezkedő emeleteket, a virágokat a ház előtt és az ablakokban. Itt a gyermekek rajza és világképe sokkal egyszerűbb. Sátrakat rajzol a kisdiák, sátorépítményeken Tízezer ember is — egy egész sátorváros. Város — gondokkal, problémákkal, lakókkal, vezetőkkel. A tábor közigazgatási központja egy sátorbarakk. A vezető — ahogy megfogalmazzák — „azt teszi, amit másutt a polgármester“. És: intézi a segélytigyeket, összekötő kapocs a táborlakók, a szíriai hatóságok és az UNRWA között. Mit ad az UNRWAV Keveset. Az első arab—izraeli háború után a menekülteknek segélyt szavazott meg az ENSZ. De az UNRWA már akkor megpróbált sok ezer palesztinait meggyőzni arról, hogy mondjon le ,,fejadagjáról“ egy végkielégítés ellenében. Húszezer lehet azoknak a száma, akik ezt a megoldást választották, s ezek azóta sem tudtak feliratkozni a segély- jogosultak listájára. A segély egyébként minimális. 1967-ig személyenként havonta egy dollárt utaltak ki a menekülteknek élelmiszerre. Azóta havonta világpiaci áron számított egy dollár értékű lisztet kapnak. Egy tizenhárom- ezer lakosú menekülttábor például emellett négy hónapra 450 dollár értékű gyógyszert és kórházi felszerelést kap. Amiben a legtöbbet ér az UNRWA-segély: a közoktatás. Az UNRWA tartja fenn a palesztinai általános iskolákat: az iskolakötelezettség 7—15 éves korig tart. De a középiskolásoknak már csak a tankönyveket veszi a szervezet — az egyetemistáknak pedig csak mutatóban biztosít ösztöndíjat. Panaszkodnak a világszervezet közönyére, de egy pillanatig sem azt tartják nyomoruk okának, a szenvedés forrásának. Izraeli terroristák elől menekültek el az első emigránsok, izraeli katonák űzték el otthonaikból azokat is, akik másodszor keltek szomorú vándorútra. Félvak, tetovált arcú öregasszony támolyog a tábor betonútján: látta, amint felrobbantották a házát, emlékezik még arra az éjszakára, amikor elmenekült. Fogatlan, már csak az unokája figyel rá, amikor beszél. Elvesztett házáról mesél, arról a házról, amiről a kisgyermekeknek már talán képzete sincs. Különben nem rajzolna házak helyett sátortetőket, ablakok és pálmafák helyett feszesre húzott szárítóköteleket. KRAJCZÁR IMRE fl nemzetiségi kérdés megoidssának ■ marxísia-lenNiista programja a Szovíeiunioban A marxizmus megalapítói * tudományosan bebizonyították, hogy a világ kommunista elvek alapján történő megváltoztatásának történelmi feladata csak következetes osztályharccal valósítható meg. Ez a harc csak akkor folytatható az osztályokra, a különböző nemzetekre és nemzetiségekre oszló társadalomban, ha a proletariátus helyes elmélettel és a nemzetiségi kérdés megoldásának helyes megoldásával fegyverkezett fel. E Lenin által kidolgozott program az SZKP három programjának része, magában foglalja a nemzetek önrendelkezési jogát, a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölését, a kizsákmányoló osztályok felszámolása alapján, a nemzetek gazdasági és kulturális egyenlőtlenségének kiküszöbölését, a nemzetek közti együttműködést és a testvériség megkötését, a teljes egység megteremtését és a nemzetiségek teljes egyesülését a kommunizmusban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg a volt cári Oroszország számos nemzetisége és nemzete előtt a gazdasági-politikai és kulturális fejlődéshez vezető utat. Már a szocialista forradalom győzelmének első napjaiban törvényesítették a lenini nemzetiségi politika elveit. A szovjet köztársaságokat szövetségi elvek alapján egyesítették, és azok a nemzetek, amelyek eddig nem rendelkeztek saját nemzeti államisággal, széles körű autonómiát kaptak. öt évvel az Októberi Forradalom után 1922 decemberében megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, melynek politikai alapja a szovjet államrendszer, ✓ a szocialista demokrácia lett. A hhoz, hogy a nemzetek szocialista módon fejlődhessenek, nem volt elég a politikai egyenjogúság, meg kellett szüntetni az egyenlőtlenséget gazdasági és kulturális fejlődésükben. Ezt a szocializmus építése lenini programjának megvalósítása keretében hajtották végre. Minden köztársaságban szocialista gazdaság alakult ki, melynek jellege feltételezi az összes nemzet és nemzetiség fejlődési színvonalának kiegyenlítődését. A köztársaságokban, területekben és kerületekben rövid idő alatt új városok, ipari központok épültek és kialakultak a szakképzett munkások káderei. Megszilárdultak a szocialista termelési kapcsolatok és a nemzetek közötti együttműködés. A nemzetiségi kapcsolatok gazdasági alapja a termelő- eszközök közös tulajdona a szocialista gazdasági rendben. A Szovjetunióban a nemzetiségek és nemzetek közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus alapján fejlődtek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a különböző nemzetiségű munkások, hanem az összes dolgozó kapcsolata az internacionalizmus alapján fejlődött. A szocialista internacionalizmus, amely első ízben a Szovjetunióban valósult meg, a proletár internacionalizmus továbbfejlesztése. Oj, szociálpolitikai tartalmat ad a proletár internacionalizmusnak, új, minőségileg magasabb színvonalát jelenti. Mindez természetesen megváltoztatta a nemzet lényegét. A szocialista nemzet az emberek olyan társadalma, amely a szocializmus építése folyamán alakult ki. Olyan emberek társadalma, akik közös nyelvet beszélnek, közös területen élnek, közösek a gazdasági érdekeik, közös az államiságuk és kultúrájuk. Ez a jellemzés megmutatja, hogy az igazi nemzeti egység csak a szocialista lehet, és nincs ellentétben a nemzetek internacionalista egységével, hanem ellenkezőleg törvényszerűen feltételezi. A Szovjetunióban a nemzetiségi kapcsolatok a szocialista kapcsolatok részei, melyek a kommunizmus építésében, a szovjet társadalom gazdasági szociális-politikai és szellemi életében végbemenő változások folyamatában lényegesen megváltoznak. Természetesen a Szovjet- ■ unió mai nemzetiségi problémái teljesen mások, mint amilyenek a szocializmus építése során, vagy pedig a szocialista forradalom kezdetén voltak. A Szovjetunió áttérése a kommunizmus építésének időszakába új szakaszt jelent a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésében is. Ebben a szakaszban a nemzetek fejlődésének és a nemzetiségi kapcsolatoknak kérdését magasabb színvonalon oldják meg. A kommunizmus építésének időszakát a nemzetiségi kapcsolatokban két progresszív, kölcsönösen összekapcsolódó Irányzat hatása jellemzi: az egyes nemzetek és nemzetiségek sokoldalúan fejlődnek, de egyúttal egyre közelebb kerülnek egymáshoz, kölcsönösen befolyásolják egymást. A szocialista viszonyok között a nemzetek közeledése természetes történelmi folyamatként ment végbe, fejlődésében tudatos irányítás és nem ösz- tönösség nyilvánul meg. Nem helyes, ha a nemzetek közeledését felvirágoztatásuk passzív következményeként magyarázzák, és azt gondolják, hogy először került sor a nemzetek fejlődésére és csak aztán a közeledésre. Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik nem akarják megérteni, hogy ezek a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésének két folyamatát jelentik és a felvirágoztatás magában foglalja a gazdaság, a politika és az ideológia internacionalizálását, valamint a kultúra és a szellemi élet internacionalista jellemvonásának kialakulását. A nemzetek közeledését elősegíti a fejlődésük, a fejlődést viszont elősegíti kölcsönös közeledésük. A párt mindig támogatta és támogatni is fogja a szocialista nemzetek további fejlődését, valamint a nemzetek önkéntes közeledését az élet valamennyi területén. A Szovjetunió valamennyi nemzeti köztársaságát szoros gazdasági kapcsolatok kötik össze. Kialakult a Szovjetunió közös népgazdasági rendszere, amelyben sikeresen fejlődik minden egyes köztársaság népgazdasága. Ezért a Szovjetunió valamennyi nemzetének létérdeke a Szovjetunió emberi és anyagi tartalékainak kihasználása, az ország racionális gazdasági felosztása, valamint a szocialista munkamegosztáson alapuló szakosítás és kooperáció. A kommunizmus építésének gyakorlata azt bizonyítja, hogy a lakosság vándorlásának folyamata és a szövetségi köztársaságnak sok nemzetiségű köztársasággá való változása törvényszerű. Az egyik oldalon a nemzetek gazdasági közeledésének, gazdasági egységük kialakulásának következménye, a másik oldalon elősegíti az ösz- szes nemzet általános közeledését, egyesüléséi. Ez kétségtelenül progresszív jelenség. A nemzetközi szocialista munkamegosztás a termelés szakosítása és a kooperáció alapján, a káderük kölcsönös fokozottabb cseréje az egyes nemzeti köztársaságok között elmélyül és megszilárdítja a különböző nemzetiségű dolgozók kapcsolatait az élet minden terén. Ennek következtében megszilárdul a szovjet emberek internacionalista egysége. A szocialista nemzetiségek és nemzetek gazdasági és szociálpolitikai közössége alapján fejlődnek e nemzetek és nemzetiségek internacionalista vonásai, megszilárdul szellemi közösségük és közelednek a nemzeti kultúrák. A Szovjetunióban a szocialista nemzetek gazdasági, politikai és ideológiai egységének eredménye az új szociális és internacionalista közösség, a szovjet nép kialakulása. A szovjet nép szélesebb közösség, mint a nemzet, az összes társadalmi csoportnak a több mint száz különféle nemzetnek és nemzetiségnek minőségileg új közössége, mely a szocializmus győzelmének eredményeképpen jött létre. A szovjet nép sok nemzetiségű közösség, nemzeti és internacionalista egység. Ez a közösség a szovjet emberek gazdaságában és szellemi profiljában végbement változások eredményeképpen, sokoldalú közeledésük internacionalista jellemvonásaik megnyilvánulásaként jött létre. Olyan új fogalmak alakultak ki, mint a „szovjet haza“, a „szovjet kultúra“, a „szovjet jelleg“, melyek a szovjet, emberek életének nemzeti és internacionalista egységét tükrözik. A nemzetiségi kérdés marxista—leninista programjának megvalósítása a proletár internacionalizmus győzelmét, a nemzetek barátságát jelenti, és történelmi jelentőségű. A kommunista elvek meg- szilárdulása a szovjet nemzetek életében döntő tényező a Szovjetunió nemzete! teljes egységének kivívásában. A Szovjetunióban a szocialista nemzetek megmutatják azt az utat, amely a nemzetek világméretű teljes egyesüléséhez, a jövőbeni egységes kommunista emberiség kialakulásához szükséges feltételek kiépítéséhez vezet. S. KALTAHCSAN, a filozófiai tudományok doktora (APNJ Régi és új találkozása. (Molnár János felvétele) 1972. III. 24. 4
