Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám, csütörtök
TAVASZ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN A Magyar Területi Színház sikeres téli bemutatói után készül a tavaszi feladatokra. Az évadvég előtt még három bemutatót tartunk, Košicén a Thá- lia Színpadon a „Csongor és Tünde“, valamint Sarkadi Imre „Elveszett paradicsom“ című drámája, Komárnóban pedig J. Hollý „Furfangos diákjának bemutatója a tervünk. Vörösmarty Mihály klasszikus értékű drámai költeményének, a Csongor és Tündének próbái már folynak a Thália Színpadon Beke Sándor rendező irányításával. A drámához Hara- kályi Tibor szerzett invenciózus szcenikai zenét. A díszletterveket Kopócs Tibor, a jelmezek tervét Gyarmathy Ágnes, a debreceni Csokonai Színház tervezőművésze készítették vendégként A bemutatót április 13-ra tervezzük. A drámai költeményt ifjúsági előadások keretében is bemutatjuk, hogy iskolás nézőink színpadon is megismerjék a nagy költő alkotását, melyről a magyar irodalmi órákon oly sokat hallanak. A bemutató után a Thália Színpad Nyugat-Szlovákiába látogat Goldoni: Mirandolína című vígjátékéval és Komárnóban, valamint környékén tart előadásokat. A komárnói színpadon is megkezdődtek a próbák. A Furfangos diák rendezője, Konrád József nagy kedvvel és jó hangulatban indította el a darab olvasópróbáit. A Hollý-vígjáték díszletterveit Platzner Tibor, a jelmezterveket (ugyancsak vendégművész) Ludmila Purkyňo- va, a bratislavai Nemzeti Színház tervezőművésze készítette. A MATESZ 14-én tájelőadássorozatra indul Közép-Szlová- kiába és Košicére. A hónap végén visszatérve, folytatja majd a próbákat. A Furfangos diák bemutatóját május 19-re tervezzük, mikor is a IX. Jókai- napok előestjén ünnepi bemutatóként kerül majd színre a sok sikert megért vígjáték. Az idei május elsejei felvonuláson együtt vonul majd fel a MATESZ két színpada, a komáromi és a košicei Thália Színpad, majd felkészülünk az évadvég feladatainak megoldására. De ez már a nyár ideje lesz. Most a tavasz köszöntött be és munkában, lázas művészi tevékenységben találta a MATESZ művészeit, műszaki dolgozóit. Reméljük, sikeres tavaszunk lesz és szeretett közönségünknek sok színházi élményt tudunk nyújtani. (Sj) Képünkön: Drái'i Mátyás és Németh Ica Felkai Ferenc Madách című drámájában. (Nagy László felvétele) MN OGDON ZENEKARI ESTJE lohn Ogdon személyében nem mindennapi tehetséget Ismer meg a bratislavai hangversenyközönség. Ogdon virtuóz tudású, de lényegében nem virtuóz beállítottságú művész. Pianisz- tikus és muzikális adottságai természetes kölcsönhatásban egészítik ki egymást. Fölényes technikai tudását az őszinteség avatja valódi művészetté. Műsorválasztása is szerencsésnek bizonyult, érzelmi világa úgy látszik élénken reagál a beethoveni hősköltemény széles gesztusaira. Beethoven Es- dúr zongoraversenyében a zenekari bevezető után „a zongora szólama úgy lép be az együttes közé, mint fejedelem a trónterembe“. Ebben az emelkedett hangú indításban Ogdon játéka azt a benyomást keltette, hogy művészetében a tömör, telt forte hangzás elsődleges helyet foglal el. Jogosan merült fel az aggodalom, hogy a beethoveni lassú részek álmai szétfoszlanak a művész kissé vaskos keze alatt. De hamar kiderült, hogy intenzív espres- sivo játéka halkságában is felülmúlja az erő hangját. Ogdon halk hangjai nem műgonddal szerkesztett pianók, különös színezetű lírája érzésből szőtt, finom zenei beszéd. A fiatal angol művész elmélyülten játszott, de amellett tudással, értelemmel építkezett. A műsor második felében Benjamin Britten Tavasz-szimfóniája került előadásra. Mint Britten minden szimfonikus-vokális művének, a Tavasz-szimfóniának is legjellemzőbb vonása a képszerűség. A régi és mai angol költők verseire komponált muzsika a szöveggel egybefonódva nemcsak hangzik, hanem láttat is, illusztrál. A zenekarra, énekkarra, gyermekkórusra, szoprán-, alt- és tenorhangra komponált nagyszabású mű dr. Rajter karmesteri pálcája alatt tavasz hangulatú, harmonikus előadásban hangzott el. A Filharmónia megteremtette a szimfónia zenekari alapját, a Filharmonikus Énekkar őszinte beleéléssel vett részt az érdekes produkcióban, az üde fiatalság hagján a Bratislavai Gyermekkórus kellemesen illeszkedett az együttesbe, és megjelenítő készséggel, muzikálisan oldották meg feladatukat a szólóhármas tagjai: Gabriela Benačková szoprán, Vera Soukupová alt és Kazi- mierz Pustelak tenor. A Tavasz-szimfónia hangulatos előadása a közönség körében nagy tetszésre talált. HAVAS MÁRTA ODÜSSZEUSZ VISSZATÉRÉSE A jelenlegi, a prágai Hollar- tárlatteremben megrendezett kiállítás Ismételten bizonyítja, hogy Jan Bauch, érdemes művész nem tartozik a tetszetős képeket festő művészek közé, akiknek könnyű és gyors közönségsikerük van. Igaz azonban az is, hogy a nagy és igazi művészek alkotásaikkal elsősorban saját belső feszültségüket akarják — ha tudat alatt Is — levezetni és éppen ezért a belső kényszer által kierőszakolt megnyilvánulásaikat, azaz újonnan létrejött műveiket a legtöbb esetben saját maguk megelégedésével értékelik és mérik fel. így van ez Jan Bauch esetében is, akinek életműve olyannyira szerves része a modern cseh festészet fejlődési vonalának, hogy festői útjának minden új stációját, minden kiállítását a műértő közönség és a kritika nagy érdeklődéssel kíséri. És itt akaratlanul is felelevenednek a néző előtt a harmincas években festett és a cseh poetizmussal szorosan ösz- szefüggő égszínkék vásznai, a „legelőbb élettől duzzadó“ aktjai, a müncheni árulás idején Lauda szobrásszal közösen alkotott reliefje, a „Csehszlovákia lerohanása“. Majd a protektorátus súlyos éveiben az életet az egyéni és a nemzet életét alapjaiban veszélyeztető nácizmus ellen mutató és egyáltalában nem bibliai Krisztusai következnek, no meg a barokk Prága expresszív-lírikus kép-dicséretei. Jan Bauch sohasem szakadt el a valóságtól és minden reagálása a valóságra törvényszerűen akutális volt, noha legtöbbször képei előtt a nézőt az első pillanatokban szorongás fogta el és várta, hogy színei, a színeiben rejtőző energiák mikor robbantják és zúzzák szét apró darabokra képeinek látszólagosan laza formáit. Ám éppen formáinak sziklaszilárdsága rendszabályozta minden esetben és végső fokon a kép egységét vulkanikus erővel szétvetni akaró energiákat. A forma és a tartalom egységéért folytatott küzdelem jelenléte jellemezte a felszabadulást és a felszabadult élet ünnepi pillanatait megörökítő képeit is. S a megbéklyózott belső energiák erőfeszítései teszik érdekessé, feszültté és egyben vonzóvá J. Bauch legújabb alkotásainak jelenlegi seregszemléjét is, amelynek központjába a művész a régi antik világ tragikus hősét, az okos és furfangos Odüsszeuszt teszi. Bauch Odüsszeusza nem apollói szépség, nem is modern szuperman, hanem a sors és természet, az elemek száz meg száz megpróbáltatásában helytállt ember profilja, amelyen haldokló hősök hörgése és utolsó jajszava, özvegyek és árvák szenvedése, süllyedő hajósok bátorsága és halálfélelme tükröződik vissza, ütvén kép (gouache, kréta, tus és pasztell) vall arról, hogy a festő „újból és újból tudatosította magában az elemek és az ösztönök erejét, valamint az emberi lélek (szellem) nyughatatlansáÜJÜSSZOUS-Ű gát, ellentmondásosságát, vadságát és szelídségét, végtelen bátorságát és gyávaságát, s erőinek korlátait“. Érdekes az is, hogy J. Bauch képein a tájak (lásd például a Görög táj című képének három [IJ variánsát) mindig az emberi kéz által álformált, megváltoztatott tájak, és, hogy alakjai: Odüsz- szeusz, Penelope és Feidiasz meg Homérosz is mindig a vágytól és a szenvedélyektől vemhes lények, akik ma is éppen úgy élnek köztünk mint annak idején, kortársaik között, a trójai háború éveiben. És ezen a kiállításon valóban nehéz lenne azt állítani, hogy ez vagy az a kép szebb mint a másik. Itt ugyanis olyan kiegyensúlyozott egységről van szó, amelyben minden kép a legszebb, vagy talán helyesebben mondva, minden kén a legkiválóbb. BARSI IMRE SZÜLÖK, NEVELŐK F Ó R U M A EGY ISKOLA PÁLYAVÁLASZTÄSI MUNKÁJÁRÓL ISKOLÁNK — a Seneci (Szene) Általános Középiskola és Gimnázium — tanulóinak létszáma emelkedésével párhuzamosan egyre több érettségi előtt álló diákunk kerül kapcsolatba a továbbtanulás, az elhelyezkedés, Illetve a pályaválasztás problémájával. A pályaválasztást sok, minden évben visszatérő tényező befolyásolja. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos pályákat, iskolákat még mindig valósággal elárasztanak a jelentkezők, s közben a kevésbé ismert vagy a tájékozatlanság miatt kellőképpen nem értékelt szakaszon továbbra is csaknem üresen maradnak a helyek. Miért történik ez sokhelyütt így, s mi a teendő? Ezzel a fontos problémával nem csupán a tanügyi hatóságok, az iskolák, hanem egész társadalmunk köteles foglalkozni. Találkozhatunk ezzel a témával újságokban, szaklapokban, de a televízió vagy a rádió adásaiban is. Iskolánkban sokat beszélünk, vitázunk a pályaválasztásról. Az eszmecserék sok egészséges javaslatot, gyakorlatilag is realizálható ötletet eredményeztek. Az illetékes szervek részéről történtek rendteremtő, pozitív intézkedések, de még mindig vannak fennakadások, nehézségek ... Néha későn kaptuk az irányszámokat, máskor a nyomtatványokat nem kapták meg a várt időre az iskolák. Legtöbbször azonban maguk a tanulók „tétováznak“. Nem tudják végérvényesen eldönteni, hova is menjenek! Mit tesznek legtöbbször az iskolák az adott helyzetben? A legtöbb helyen várnak! Márpedig ez helytelen, mert az idő- veszteséget kapkodás, pótolhatatlan mulasztás követi! A PÁLYAVÁLASZTÁSI tanácsadás és irányítás munkáját tulajdonképpen a kilencéves alapiskolák 6. osztályában, az általános középiskolák és gimnáziumok első osztályában kell megkezdeni. így aztán a záróévfolyamokban — az irányszámok alapján — a különböző foglalkozásokra, hivatásokra felkészített tanulók elhelyezéséről, besorolásáról kell csak gondoskodnunk. Jelentős többletmunkát jelent ez, de felbecsülhetetlen segítséget nyújt később ez az előzetes, intenzív előkészítés. Az osztályfőnökök nevelőmunkája mellett, az iskola igazgatóságával együttműködő és koordinációs tevékenységet kifejtő pályaválasztási tanácsadóként dolgozó pedagógus tehet a legtöbbet. Ahol jó szervező és irányító képességekkel rendelkező pedagógust bíztak meg ezzel a feladatkörrel, az eredmények sem maradnak ell Nálunk a tavalyi végeredmény és az idei prognózis — az osztályfőnököktől összegyűjtött adatok szerint — a pályaválasztással megbízott tanácsadónk statisztikai jelentése alapján a következőképpen alakult: Az 1970—71-es iskolai évben 58 tanulónk érettségizett, ebből 29 különböző egyetemen és főiskolán folytatja tanulmányát. A többi felépítményi szakközépiskolába, illetve különféle más munkakerületekre került. Ebben a tanévben 68 tanulónk van a három érettségiző osztályban. Közülük 35 jelentkezik egyetemre és főiskolára. A fel- építményi iskolák jelentkezési nyomlatvényaira 26 tanulónk vár. Közvetlenül munkaviszonyba pedig 7 tanuló kíván lépni. Az adatokat az előző tanítási év eredményeivel összevetve kedvezőbb a helyzet az egyetemre és a főiskolára jelentkezőket illetően. Túlméretezettnek mutatkozik a magyarországi felsőoktatási intézmények, s ennek keretében az orvosi és a tanári pályák iránt érdeklődők száma. Viszonylag kevés a mezőgazdasági és a katonai pályák felé orientálódók arányszáma. A FIATALOK célszerű elhelyezése népgazdaságunk sikeres fejlődésének fontos előfeltétele. A fiatalok sokszor ezt még nem értik meg kellőképpen, hiszen a maguk kiforratlan egyéniségével, hiányos válságérzetével sokszor szőnek a reális helyzetnek meg nem felelő terveket. A pályaválasztás tehát nem könnyű dolog, lefolyása sok tényező következményeképpen alakul ki. Ilyen döntő Jellegű tényezők: a pedagógus és a pá-» lyaválasztó kapcsolata, a ne^ velő egyénisége, szakmai tudá* sa, a tanuló környezete, hajlamai, saját munkatapasztalatai, érdeklődése, nem utolsósorban a pálya jövedelmezősége és sok más hatás. A pályaválasztási tanácsadás egyben felelősségvállalás is. Igényes felkészülést, a gyermek alapos ismeretét, hajlamainak felmérését és olyan speciális ismereteket követel a pedagógusoktól, amelyek a didaktikán és az általános pszichológián kívül kapcsolatban vannak egyrészt a munkalélektannal, másrészt az életpályák gyakorlati, jogi, valamint más vonatkozású kérdéseivel is. Olykor a szülők meg nem értésével is találkozunk. A gyermekszeretetei sokan egyoldalúan értelmezik és azt gondolják, hogy csak akkor tesznek eleget szülői „kötelességüknek“, ha gyermeküket valamelyik „divatos“ egyetemre juttatják be. NEM IS LENNE BAJ, ha a felsőoktatási intézmények iránti érdeklődés továbbra is növekvő tendenciát mutatna, mert a magyar nemzetiségű tanulók arányszáma még mindig mélyen az országos átlag alatt van. Ezen törekvés megoldása indokolt és a közeljövő fontos iskolapolitikai feladata ... Igen, ez így igaz, csakhogy önkritikára is szükségünk van! Mert valóban támogatjuk az egyetemre, a főiskolára pályázókat, de a kifogásolható szorgalmú és gyenge előmenetelű tanulókat figyelmeztetnünk kell a várható nehézségekre. Ezeknek a tanulóknak — sajnos szüleiknek is — fel kell készülniük a csalódásra, a sikertelen próbálkozással együttjáró lelki megrázkódtatásokra, az újabb pályakezdés keserves kitérőire. Jól felkészült, kitartással, akaraterővel rendelkező tanulókkal ritkán fordulnak elő ilyen kellemetlenségek. Nekünk — pedagógusoknak — az állam szükségleteit, a népgazdaság igényeit össze kell hangolnunk a szülők elképzeléseivel és mindenekelőtt, a tanulók képességeivel. Több éves tapasztalatunk igazolja, hogy a helyes pályaválasztási irányítást végző iskolák tanulói, mire tényleges elhatározásra kerül sor, elképzelésükkel közel kerülnek az objektív lehetőségekhez. VÉGSŐ SORON — közvetlenül vagy közvetve — mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy Ifjúságunknak miképpen tettük lehetővé a társadalmunk rendjébe való, időben történő beillesztkedést. A pedagógusok legjobb bizonyítványa, hogy tanítványaink miképpen állják meg helyüket majd az életben. PÁRKÁNY ANTAL kulturális hírek B Moszkvában kiadják Szergej Prokofjev emlékiratait, amelyben a zeneszerző gyermekkorának és ifjúságának történetét meséli el — egészen a konzervatórium elvégzéséig. A könyvben Prokofjev a maguk „helyére állítja“ önkritikailagl ifjúkori műveit. ■ King Vidor, aki a Háború és béke, valamint a Salamon és Sába királynője óta nem forgatott új filmet, most, 75 éves korában három forgató- könyv közül válogat, hogy megalkossa „aggkori remekét“. Az amerikai filmművészet klasszikusa különben emlékiratait írja. 1972. III. 23. 6
